Minden oktatási intézmény, de különösen egy egyetem elképzelhetetlen tudományos könyvgyűjtemény nélkül. A Bibliotheca Eszterhazyana – máig eleget téve alapítója, Eszterházy Károly püspök szándékának – az egri Líceum első emeletén, annak déli szárnyán csaknem 230 éve áll az olvasók és a kutatók szolgálatában. A jelen bejegyzésünkben ennek az önmagában is tudománytörténeti kuriózumnak számító intézménynek a történetét idézzük fel.
Főpapi gyűjtemények Magyarországon a 18. században
A 18. század második felében Magyarországon sorra jöttek létre olyan főpapi könyvtárak, melyeket alapítóik az oktatás, kiemelten a felsőoktatás szolgálatába kívántak állítani. Ezeknek a nyilvános használatra szánt könyvtáraknak a létrejöttében nagy szerepe volt annak, hogy a hazánkban akkor szolgáló, művelt és felvilágosult főpapok szinte kivétel nélkül a Habsburg Birodalom területén működő jezsuita iskolákban szerezték meg alapozó ismereteiket, majd Rómában a szintén jezsuiták által fenntartott Collegium Germanicum et Hungaricum papnevelő intézetben folytatták és végezték el felsőbb tanulmányaikat. Az Itáliából hazatérő főpásztorok azon munkálkodtak, hogy hazájukban és egyházmegyéjükben is a Nagyszombatban, Bécsben vagy Rómában megismerthez hasonló intézményhálózatot hozzanak létre. A főpapok közül elsőként Klimo György (1710–1777) pécsi püspök alapította meg könyvtárát 1774-ben, felsőoktatási használatra szánva a gyűjteményt. Időrendi sorrendben következőként Patachich Ádám (1717–1784) kalocsai érsek (1784), majd Szily János (1735–1799) szombathelyi püspök könyvtárát (1791) említhetjük.
A gyulafehérvári Batthyaneum nagyterme. Forrás: Köpeczi Béla (főszerk.): Erdély története II. 1606-tól 1830-ig. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1988. nr. 328.
A felsorolt főpapi gyűjteményeket időben gyorsan követte az Eszterházy Károly (1725–1799) püspök által alapított egri Főegyházmegyei Könyvtár (1793), melyet mintaként vett alapul Batthyány Ignác (1741–1798) erdélyi püspök Gyulafehérváron szinte az egrivel egyszerre megnyitott könyvtára (Batthyaneum). A gyulafehérvári várban lévő egykori trinitárius kolostorban elhelyezett bibliotékának ásvány-, kagyló- és éremgyűjteménye is volt, és csillagvizsgálóként is működött, akárcsak Egerben Eszterházy intézménye. Batthyány püspök gyűjteményét bibliofil könyvtárnak tekinthetjük, hiszen a gyűjtésben elsődleges szerepet a könyv tipográfiai és esztétikai szépsége vagy ritkasága miatt megnövekedett értéke játszott. A megnevezett könyvtárak kezdettől fogva nyitva álltak az egyházi és világi személyek előtt, történetük során többnyire elkerülték a háborúk okozta veszteségeket és az államosítást. Közülük napjainkban az egri az egyetlen, amely megnyitása óta nyilvános gyűjteményként áll az olvasók és a kutatók szolgálatában.
Eszterházy Károly egri püspök-főispán portréja (Főegyházmegyei Könyvtár, Eger)
A Bibliotheca Eszterhazyana története
Az egri könyvtár történetét nem lehet elválasztani a Líceum történetétől és Eszterházy püspök egyetemalapítási törekvéseitől: ez magyarázza a gyűjtemény enciklopédikus jellegét. A könyvállományban a teológia mellett kezdetben kiemelt helyet kaptak a természettudományos művek is: matematika, fizika, csillagászat, földrajz, útleírások. A szépirodalomi jellegű kötetek ekkor még meglehetősen csekély számban képviseltették magukat az alapgyűjteményben, az ilyen jellegű nyomtatványok később kerültek be a bibliotéka állományába. Eger utolsó püspökének több évtizeden át zajló, tudatos előkészítő munkája előzte meg a könyvtár 1793-ban megtartott, ünnepélyes megnyitását.
Az egri Főegyházmegyei Könyvtár karzata a trienti zsinatot ábrázoló mennyezetfreskójával
A püspök a könyveket ügynökeivel úgy vásároltatta, maga pedig úgy gyűjtötte, hogy a könyvek a korabeli tudomány lehetőség szerinti legteljesebb metszetét fogják át. A művek felkutatásában leginkább római tanulótársa, Giuseppe Garampi (1725–1792) bíboros volt segítségére, aki ebben az időben, érseki rangban, Bécsben szolgált pápai nunciusként.
Guiseppe Garampi bíboros portréja
Mikor Eszterházyt kinevezték egri püspökké (1761), az akkor még a pápai levéltárban dolgozó Garampi lemásoltatta, és megküldte Egerbe a 14. században készült pápai tizedjegyzéknek az egri egyházmegyére vonatkozó dokumentumait. Nem sokkal bécsi nunciusi kinevezését követően meglátogatta Egerben Eszterházyt, aki megmutatta neki büszkeségét, a Líceumot, és elmondta, hogy bővíteni kívánja az egyházmegye könyvtárát. Barátja azonnal fölajánlotta, hogy segít beszerezni a szükségesnek ítélt külföldi teológiai és történelmi műveket, Eszterházy pedig kapva kapott a lehetőségen. Így a nuncius rövid idő alatt, 1781 októbere és 1785 januárja között 4336 mű 9323 kötetét vásárolta meg Európa minden tájáról. Az összegyűjtött könyveket a szervita rend pesti kolostorába juttatta el, és onnan szekereken hozták azokat Egerbe. Garampi kapcsolatrendszerén keresztül nemcsak a könyvkereskedőktől tudott vásárolni, hanem anyagi helyzetükben megroppant hercegi és más nemesi családoktól is. A könyvkereskedőktől jobbára a kurrens tudományos műveket, míg a nemesi családoktól a könyvritkaságokat tudta beszerezni és eljuttatni Egerbe. Itthon leginkább Büky József könyvtáros és Batthyány Ignác egri prépost-kanonok, a már említett, későbbi erdélyi püspök voltak Eszterházy gyűjtőmunkájának előmozdítói.
Batthyány Ignác erdélyi püspök portréja
Mivel a püspök kezdettől egyetemi könyvtárnak szánta kollekcióját, ennek megfelelően kezdte beszereztetni az ehhez szükséges könyveket is. Az egri egyetemet – Mária Terézia korlátozó rendelkezései ellenére is – klasszikus, négyfakultásos intézménynek álmodta meg, ahol a teológia, a bölcselet, a jogtudomány és az orvostudomány számára képeztek volna szakembereket. Az egri könyvtár megnyitása idején mind köteteinek számát illetően (16.000), mind tartalmi összetételében jelentős intézménynek számított, hiszen nagyobb állománnyal rendelkezett, mint az országban egyetlen univerzitásként működő nagyszombati egyetem bibliotékája. A püspök végrendelete alapján személyes könyvtárából később további négyezer kötettel gyarapodott a gyűjtemény, amely azonban soha nem tölthetett be egyetemi könyvtári funkciót.
Alapítása óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan gyarapszik a gyűjtemény. Eszterházy utódai, különösképp Pyrker János László (1772–1847) és Bartakovics Béla (1792–1873) érsekek nemcsak általánosságban bővítették, hanem nagyszámú bibliofil kiadvánnyal is gazdagították az állományt, melyet ma Európa-szerte ismernek. A gyarapítási folyamat mind a mai napig tart, hiszen az intézmény nem csupán műemlékkönyvtárként mutatja be a magyar könyvtártörténet egy mozgalmas korszakát, hanem lehetőségeihez mérten a legmodernebb szakirodalmak beszerzésével naprakészen igyekszik tartani állományát.
Könyvritkaságok a gyűjteményben
Az egri Főegyházmegyei Könyvtár állománya számos unikális, egyedi dokumentumot tartalmaz. Terjedelmi korlátok miatt csak néhányat említünk ezek közül. A legkorábbi kéziratos munka (kódex) a 11. századból származik. Elsősorban IX. Leó pápa (1002–1054) pergamenre írott teológiai értekezéseit, valamint egyéb diplomáciai iratokat tartalmazza gyűjteményes kötetként (kolligátum). A világon egyedülállónak számít a Serravalle-, más néven Dante-kódex. Giovanni da Serravalle (1350 k.–1445) fermói püspök 1417-ben fordította latinra Dante Alighieri (1265–1321) olasz nyelven írt Isteni színjátékát (Divina commedia). A gót betűkkel írt mű elején Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) császárnak szóló ajánlás található. Az első, bizonyíthatóan magyarországi személy által a Kárpát-medencében készített könyvillusztráció a Miskolci-missale-ban található, és 1394-ből származik. A misekönyv (missale) a kánon előtti kép festőjéről, Miskolci Lászlóról kapta nevét. Az egyetlen autográf, vagyis eredeti Mozart-kéziratot is a könyvtár őrzi hazánkban. A levelet Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) világhírű osztrák zeneszerző 1787. augusztus 2-án írta nővérének édesapjuk elhunyta alkalmából. A kéziratot Pyrker érsek vásárolta Velencében. Szintén a könyvtár ritkaságai közé tartozik Mikes Kelemen (1690–1761) Törökországi levelek című dokumentumgyűjteményének bizonyítottan eredeti kézirata is. A mű a II. Rákóczi Ferencet (1676–1735) emigrációjában is hűségesen szolgáló magyarok mindennapjait mutatja be távol hazájuktól. Különösen fontos művelődéstörténeti forrásunk.
Részlet Mikes Kelemen Törökországban készült leveleinek eredeti kéziratából
A sort még hosszan lehetne folytatni a könyvtárban őrzött, a világ első bestsellerének számító Thuróczy-krónika brünni ősnyomtatvány-kiadásától (1488) a Rákóczi-szabadságharcot 1711-ben lezáró Szatmári békesség (Pacificatio) magyar fordításán keresztül egészen a Mária Terézia császár- és királynő egész családjának aláírásával ellátott Barkóczi-albumig, valamint számos térkép és atlasz ritka példányáig.
A könyvtár jelentősége napjainkban
Noha a fentebb megnevezett könyvritkaságok páratlanok a maguk nemében, a könyvtár barokk termében őrzött dokumentumegyüttes legnagyobb értéke mégis abban áll, hogy az Eszterházy Károly egyetemalapítási tervének megfelelő, enciklopédikus jellegű gyűjteményben a 16., a 17. és a 18. századi tudomány egyfajta egységes lenyomata konzerválódott. A régi könyvek alkotta állomány könyv- és könyvtártörténeti jelentősége felbecsülhetetlen, kimeríthetetlen forrása a történeti kutatásoknak.
Az egri Főegyházmegyei Könyvtár barokk terme
Az Eszterházy és utódai által módszeresen összegyűjtött könyveket őrző barokk terem szomszédságában található a jelenleg is nyilvános, egyházi, tudományos szakkönyvtárként működő intézmény olvasóterme, ahol a könyvtár munkatársai egy napjainkra csaknem 170 ezer kötetre gyarapodott könyvállománnyal és a 21. század követelményeinek megfelelő szolgáltatásokkal várják az olvasókat és a kutatókat.
Balogh Ferenc
A témával kapcsolatban bővebben a Líceumi szellemiség 18. (Balogh Ferenc: Az egri Főegyházmegyei Könyvtár c.) számából tájékozódhat. https://webshop.uni-eszterhazy.hu/hu/termek/az-egri-foegyhazmegyei-konyvtar-liceumi-szellemiseg-18
Felhasznált irodalom:
Antalóczi Lajos: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793–1996). Eger, 2001.
Az Egri Domus Universitatis és Líceum. Oktatás, tudomány, művészet (1763–2013). Szerk. Petercsák Tivadar. Eger, 2013.
Iványi Sándor: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár kéziratkatalógusa. 1850 előtti kéziratok. Budapest, 1986.
Kétszáz éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár 1793–1993. Emlékkönyv. Szerk. Antalóczi Lajos. Eger, 1993.
Löffler Erzsébet: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár. Eger, 2012.
Surányi Imre: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár könyvritkaságai. Válogatás a 11–19. századokban megjelent kéziratos és nyomtatott művek közül. Eger, 2009.
