Az egri egyetem méltán lehet büszke múltjára, ami napjainktól a 18. század kezdetéig nyúlik vissza. Annak ellenére, hogy az egri egyházmegye központja az egyetemvárosi rangot csak 2016-ban kapta meg, az egyetemi gondolatot kiteljesítő püspök, Eszterházy Károly (1725–1799) máig ható örökséget hagyott az utókornak. Kevesen ismerik ugyanis, hogy az egri Líceum épülete az ország első, kifejezetten az egyetemi oktatás céljára emelt épülete, és amely építésének tényleges kezdetétől, 1765-től mintegy 20 évvel későbbi felépülését követően már a nagy európai egyetemekkel versenyezhetett (volna), mind az épület kialakításában, mind személyi és tárgyi feltételeit illetően. Nagy Andor az írásában az idáig vezető mozgalmas időszakot foglalja össze.
Az egri Líceum a 19. század közepén. Forrás: Kubinyi Ferenc – Vahot Imre (szerk.): Magyar- és Erdélyország képekben. IV. Pest, Emrich Gusztáv Könyvnyomdája, 1854.
Az egri főpapok az egyházmegye ezeréves története során aligha voltak olyan nehéz helyzetben, mint a török hódoltság utáni 17. század végén. A török kiűzése után (1687) nem csupán Eger és az egyházmegye szinte teljes újjáépítésére, valamint a reformáció általi kihívásokra kellett választ találniuk, hanem a paphiánnyal is meg kellett küzdeniük. Éppen ezért Eger és a régió kulturális felemelkedése szempontjából mindenekelőtt az oktatás alapjainak megteremtése volt szükségszerű a városban.
A 17. század végéről Fenessy György (1632–1699) egri püspöknek elévülhetetlen érdemei vannak Eger kettős földesúri státuszának (püspöki és káptalani joghatóságának) hosszú időre való rögzítésében (Fenessy-féle transactio). Ez teremtette meg a későbbi egri püspökök megújító szándékainak lehetőségeit is. Az egri egyetem alapjait pedig a közvetlen utódja, Telekesy István (1633–1715) püspök fektette le azzal, hogy a város első felsőoktatási (papnevelő) intézményét megalapította „Seminarium Leopoldo Telekesyanum” néven, amely I. Lipót (1640–1705, ur. 1658–1705) magyar királyra utal – az ő adományából hozta létre a püspök a papneveldét. Noha a szeminárium alapítólevele 1709-es keltezésű, az intézményben már 1705-től oktattak teológiát. Telekesy 1715-ben bekövetkezett halála után gróf Erdődy Gábor (1684–1744) vált az egri egyházmegye püspökévé, illetve Heves és Külső- Szolnok vármegyék főispánjává. Főpapi tevékenységét a katolikus reform szellemében folytatott intenzív egyházszervező munka jellemzi. Felépítette a város új barokk katedrálisát az egykori Szent Mihály-templom (a mai bazilika) helyén, valamint nevéhez fűződik az irgalmasok és a trinitáriusok rendjének Egerben való letelepítése is. A püspök a betegápoló irgalmas rendi szerzetesek támogatásával és a kórház létesítésével a 18. századi egészségügy egyik úttörőjének is tekinthető. Elődjéhez hasonlóan kulcskérdésként kezelte a szeminárium ügyét: 1718-ban már két évfolyamú volt a teológusképzés, az 1725/26-os tanévvel pedig kezdetét vette a hároméves teológiai oktatás is.
Erdődy püspök mellett szükséges megemlíteni Foglár György (1670–1754) kanonokot is, aki saját jövedelméből alapította meg 1740-ben a Jogi Akadémiát (Collegium Juridicum Foglarianum), megteremtve ezzel a kánonjog oktatásának alapjait. A jogi iskolában ügyvédeket és hivatalnokokat képeztek katolikus szellemben, de az intézményben már az első évtől matematikát és történelmet is tanulhattak a hallgatók. Az egri joglíceum kezdetben a papi szemináriumban kapott helyet, azonban a hely szűkössége miatt Foglár megvásárolta az Angolkisasszonyok mai zárdájának helyén álló Handler-féle kanonoki házat (ma Kossuth Lajos u. 8.), ahol 1754-ben indulhatott meg a tanítás.
Erdődy halála után gróf Barkóczy Ferenc (1710–1765) követte őt a püspöki székben. A helyi oktatásban a következő jelentős változás is az ő nevéhez fűződik. Mivel Barkóczy a bécsi udvar iskolapolitikáját követte, ezért célul tűzött ki egy új, egységes felsőoktatási reformot, amelynek keretei között kivette a jezsuiták kezéből az oktatást, és azt az egri egyházmegye papjaira bízta. Mindez részét képezte a „Reformatio Scholae Episcopalis Agriensis” megnevezésű, új iskolai tantervének is. Ennek keretében 1754. november 5-én ünnepélyes külsőségek közt nyitotta meg az újjászervezett teológiai főiskolát, amelyről kijelentette, hogy idővel egyetemmé kívánja fejleszteni. Ezzel egy időben 4 évfolyamú képzésre tértek át. 1755-ben pedig – bécsi mintára – elindított egy kétéves filozófiai tanfolyamot is a szemináriumban. Mindezzel együtt a korabeli egyetemek kari struktúrái közül (teológiai, bölcseleti, jogi és orvosi fakultás) háromnak a tananyagát oktatták már Egerben. Mária Terézia (1717–1780, ur. 1740–1780) megelégedésére szolgált az egri oktatás megreformálása, így 1761-ben az esztergomi érsekség élére nevezte ki a püspököt, egy évvel később pedig valamennyi magyarországi oktatási intézet elöljárójává tette.
Habár az egyetem megvalósításának gondolata Barkóczy püspöknél megjelent, de annak kiteljesítése már utódjára, gróf Eszterházy Károlyra maradt. A püspököt egy korszerűsített oktatási intézmény várta Egerben, ugyanakkor rá maradt az iskolának helyet adó nagyszabású épület kivitelezése. A püspök kinevezése 1761. október 10-én történt meg, de csak 1762 nyarán érkezett Egerbe. Üdvözölte elődje egyetemalapítási szándékát, majd azonnal hozzálátott annak megvalósításához. 1763 októberében utazott először a bécsi udvarba azért, hogy az általa létesítendő egyetem terveit bemutassa. Ő azonban már a meglévő teológiai, jogi és bölcseleti karok mellé orvosi fakultást is tervezett. A grandiózus tervek azonban elutasításra kerültek – részben a Barkóczyval való személyes konfliktusai miatt. A bécsi udvar visszautasítása után a püspök a továbbiakban is rendületlenül, idejét és vagyonát nem kímélve igyekezett Eger városát a tudomány és a kultúra észak-magyarországi központjává emelni.
A püspök 1769-ben kérte fel a Bolognában végzett kiváló tudós orvost, Markhot Ferencet (1718? –1792) az első magyar orvosi iskola, a „Schola Medicinalis Agrisenis” létrehozására. Így az országban egyedülálló módon Egerben már a négy fakultás törzsanyagát oktatták. A hallgatók pedig nemcsak elméleti tanulmányokat folytathattak, hanem kórházi gyakorlatban is részt vehettek. A képzés azonban a bécsi udvar támogatásának hiányában csupán öt évig működhetett. Eszterházy egyetemalapítási kísérletében igazi fordulópontot, törést az 1777-ben kiadott Ratio Educationis jelentett. A törvény 14. paragrafusa kimondta ugyanis, hogy az országban egy egyetem működhet, ez pedig a Nagyszombatról Budára költöztetett iskola lehet. Az egri intézmény ezért a líceumi rangot kapta meg.
Franz Sigrist: A négy fakultás. Az egri Líceum vizsgatermének (dísztermének) mennyezetfreskója, 1781. Fotó: Szántó György
Eszterházy Károly püspök, főispán ezt követően sem mondott le az egri egyetem létrehozásának szándékáról, de a folytonos elutasításba belefáradt. II. József (1741–1790, ur. 1780–1790) uralkodása alatt hozakodott elő kérésével utoljára, de a jozefinista politika átfogó iskolareformja háttérbe szorította az egyházi iskolákat, és csak az állami oktatási intézményeket preferálta. Az uralkodó ezért 1784-ben megszüntette Egerben a bölcseleti és a jogi oktatást is. Néhány évvel később azonban utódja, II. Lipót császár újra engedélyezte ezeket. Eszterházy Károlynak az oktatás területén végzett múlhatatlan érdemeit jelzi az egri Líceum felépítése és művészi kivitelezése. A Líceum épületére pillantva azonnal érzékelhető, hogy hosszú távra tervezett, kezdettől fogva olyan nívón építtette, amely képes kiállni az idő próbáját. Az egyetemi ház építészeti és vizuális szimbolikájával pedig az eszme fenntartásának méltó üzenetét hagyta örökül az utókornak.
Ismeretlen festő, 1775–1780 körül: Eszterházy Károly egri püspök, főispán portréja. Forrás: Kovács Béla (szerk.): Eszterházy Károly emlékkönyv. Eger, Főegyházmegyei Hatóság – Érseki Gyűjteményi Központ, 1999. 431.
Eszterházynak az egri egyházmegye élén eltöltött 37 éve nemcsak a püspöki székhelyet változtatta meg alapjaiban, hanem az egész régiót is. Következetes munkája készítette elő a püspökség érseki rangra emelését és nagyban hozzájárult Eger ma ismert városképének kialakításához is. Noha 1799-ben bekövetkezett halála után az egyetemalapítási kísérlet hosszú időre elhalt, az oktatás az épületben más formában, más szinten ugyan, de folyamatosan megmaradt.
Nagy Andor
