A 19. század utolsó harmadában terjedt el világszerte az 1870-ben Európában megjelent új kommunikációs eszköz, a képes levelezőlap. Ez a rövid közlendők és üdvözletek kifejezésének praktikus, olcsó és gyors formája volt. A posta boríték nélkül és a levéltarifa feléért szállította, a küldeményt pedig országon belül már a következő napon, de akár még aznap is megkaphatta a címzett. Ezeken a lapokon a képi ábrázolás szavak nélkül is üzenetet hordoz: bemutatja, hogy feladója hol tartózkodik, tükrözheti érzéseit és élményeit, alkalomhoz kapcsolódó jókívánságait. Petercsák Tivadar ezeknek a történetét mutatja be jelenlegi írásában.
A képeslap sokak számára könnyítette meg a világ megismerésének lehetőségét, amikor még kevés kép jutott el az emberekhez a hazai és távoli tájakról. A 19. század második felében a közlekedés gyors fejlődésével, a vasútvonalak kiépülésével kitágult a világ, az utazók az illusztrált levelezőlapok révén másokkal is megoszthatták a látottakat és a helyhez fűződő személyes élményeiket. „A képeslap egy látható világ, mely szálldogál országról országra, és hozzátartozóink üdvözleteivel közelebb visz minket a tartózkodási helyükhöz, mintegy részletes ábrázolást adva róla.”– írták ezt a jellemző mondatot 1897-ben az új levelezési eszközről.
Az első képeslap atyjának August Schwartz oldenburgi porosz könyvkereskedőt tartják, aki a francia-porosz háború idején, 1870. július 16-án az Észak-Német Posta Unió által forgalmazott postai levelezőlap címzési oldalának bal felső sarkába egy postabélyeg nagyságú illusztrációt nyomtatott. Ez a háborús állapotra utaló kép egy ágyúja mögött álló tüzért ábrázol. A francia illusztrált levelezőlap a porosz hadsereg által 1870. szeptember 18-án teljesen körülzárt Párizsban született meg. Az illusztráció a címoldal közepén volt: címerpajzsban a „szabadság, egyenlőség, testvériség” felirat, a pajzs két oldalán nemzeti lobogók, alattuk tölgy- és babérágak, a pajzs felett a felkelő nap sugaraiban a „Francia Köztársaság” felirat. A címzési oldalra körben hazafias és háborúellenes jelmondatokat nyomtattak. 1870 novemberében a német-francia háború alatt egy Conlie nevű bretagnei helységben közel 40 ezer francia katonát vontak össze. Egy napon az egész környéken elfogytak a postai levelezőlapok és borítékok. Ekkor a közeli Sillé-le-Guillaume városka könyvkereskedője, Leon Besnardeau 66 x 98 mm-es darabokra szabdalt kartonlapokat árusított a katonáknak. Észrevette, hogy a katonák a szöveg írásán kívül rajzoltak is a lapokra, ezért egy festőtől egy hazafias témájú rajzot rendelt, amelyet a lapok címzési oldalára nyomtatott. A rajz két fegyvergúlát, ágyút és egyéb hazafias allegóriákat ábrázolt.
Az angol posta 1870. október 1-jén jelentette meg az első levelezőlapokat rányomtatott bélyeggel. Ezt használta ki a Royal Politechnic Institut arra, hogy a félpennys díjjegyes lap szövegoldalára reklámképet rajzoltasson. Petar Manojlovics szerb földmérő tiszt is tervezett egy képeslapot 1870 végén, amelyet a Bécsben működő szerb nyelvű szlavofil irányzatú Zmaj (Sárkány) című irodalmi folyóirat vezetői rendelték a lap jellegére utaló ábrázolással. A fenti példák alapján a képes levelezőlap születési évének 1870-et tekinthetjük. Ezt fogadta el a szocializmus évtizedeinek hivatalos magyar képeslapkiadója, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, amikor az 1970-ben kiadott képes levelezőlapjaira rányomtatta: „100 éves a képeslevelezőlap” A Magyar Posta bélyeg kiadásával emlékezett meg 2020-ban a képes levelezőlap 150. évfordulójáról.
Az első illusztrált levelezőlapok megjelenése után sorra jelentek meg országonként a különböző technikával nyomtatott illusztrált levelezőlapok. Magyarországot 1896-ig nyugati, főként német és osztrák kiadók, nyomdák látták el képes levelezőlapokkal. Az eddig ismert legkorábbi magyar képeslapokat 1884-ben adták ki Erdélyben. Nagyszebenben az 1884. augusztus 19-24. között megrendezett Egyesületi Napokra jelentettek meg három levelezőlapot, amelyek városképet, a Kistorony utcát (Saggasse) és a Közösségi házat ábrázolták.
A millenniumi sorozat egyik lapja. 1896.
A magyar posta 1896-ban hozta forgalomba 32 darabos színes millenniumi képes levelezőlap sorozatát, amely négyféle témát ábrázolt. Az ezredéves ünnepségek részét képező városligeti millenniumi kiállításon a dicső ezeréves múltat és az egykorú gazdasági prosperitás eredményeit egyidejűleg kívánták bemutatni. Ezt a kettősséget érzékeltetik a történelmi-néprajzi épületeket, valamint a közlekedés és iparcsarnokot ábrázoló képeslapok. A budapesti részleteket megörökítő lapok közül a magyar államiságot és kultúrát jelképező középületek dominálnak. A tájképek a magyar múlt állami és egyházi központjai mellett néhány esetlegesen kiválasztott várat és fürdőhelyet ábrázolnak. Az életképek és a történelmi témájú lapok a kor történelemfelfogása szerint fontosnak tartott dicső nemzeti eseményeket és jellegzetességeket örökítették meg. Az utolsó két lapot Horvátország és Szlavónia számára adták ki: Zágrábot és a plitviczai tavakat mutatják be. A levelezőlapok eredeti képeit a kor ismert festői és illusztrátorai – Cserna Károly, Dörre Tivadar, Kimnach László és Vágó Pál – rajzolták, négy képeslap alkotója ismeretlen. A képes levelezőlapok nyomatai színes fametszetek és litográfiák. A sorozatot három budapesti nyomda – Posner és Fia, Pesti Könyvnyomda Rt, Morelli Gusztáv – készítette. Még a millennium évében több magyar magánkiadó is jelentkezett képeslapokkal az ezredéves kiállításról.
Üdülőhelyi képeslap, Herkulesfürdő. 1898.
A kiegyezést követően (1870-1897) megjelent városképek, művészeti alkotások reprodukciói, a császári és királyi hadgyakorlatokat bemutató képeslapok után a századfordulótól (1898-1913) már mindenféle témájú, és technikai igényességet tükröző különleges levelezőlapok is használatban voltak. Az új műfaj a magyar polgárosodási folyamat tipikus kísérőjelenségeként a tömegkultúra része volt, amelyet a 20. század elején már a társadalom minden rétege, így a parasztság is használt. Sokszor alkalom sem kellett, hogy az emberek képes levelezőlapot küldjenek barátaiknak, hiszen az illusztráció lett a fontos, ami miatt a lapot postára adták, és örömmel vették, ha ők is kaptak ilyet. Ebben a korszakban divat volt a polgári családokban a képeslap album, amelyben válogatás nélkül őrizték a postán érkezett tájlapokat, zsánerképeket és ünnepi, szerelmi üdvözleteket. A vendégnek illett ezeket átlapozni, és különösen a férjhez menés előtt álló lányok mutatták előszeretettel az ilyen albumokat a férfilátogatóknak.
Külön korszak a Nagy Háború (1914-1918), amikor a tömegtájékoztatás és a háborús propaganda is élt a népszerű műfaj lehetőségeivel. A korábbinál nagyobb számban megjelenő és a háború témáját ábrázoló képeslap a katonák és szeretteik kapcsolattartásának alapvető eszköze lett. Ezekben az években az ünnepi és szerelmi üdvözlőlapokon is megjelent a háború témája, a vallásos lapok pedig az életben maradás, a hazatérés hitét erősítették.
Háborús propaganda lap. 1914.
A két világháború közötti évtizedekben az ország csonkítást elítélő és a revíziós politikát segítő szerepe volt a műfajnak. Ezen túl fontos téma a vallás és a cserkészélet, nagy számban jelentek meg a népies és magyaros levelezőlapok. A városképi és tájlapoknak az ország propagandában és az idegenforgalom fejlesztésében volt szerepük. A második világháborúban (1939-1945) csökkent a képeslapok jelentősége, viszont a bécsi döntések után visszakerült országrészek bemutatása a nemzetépítő tevékenységet segítette. A háború utáni újjáépítésben és a választási propagandában, majd a szocializmus építésében mozgósító szerepe volt a képeslapoknak. A 20. század második felében monopolhelyzetben lévő Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata évente több, mint 80 millió képes levelezőlapot gyártott. Az 1960-as évek végétől megélénkült a szervezett képeslapgyűjtő mozgalom. A jeles gyűjtő, dr. Petrikovits László kollekciójából 1968-ban jött létre a szerencsi Helytörténeti Gyűjtemény (a mai Zempléni Múzeum), amely jelenleg 1 000 000 képeslapot őriz, és fontos bázisa a műfajnak. A 21. századra az új kommunikációs eszközök elterjedésével visszaszorult a képes levelezőlap eredeti funkciója, és erősödött kortörténeti dokumentum jellege, a kiállítások és települési albumok révén pedig a közösségek identitását erősítő szerepe.
A képes levelezőlap története során illusztrációi révén bemutatta a világot. Rendkívüli témagazdagság jellemzi a tájakat és településeket ábrázoló földrajzi lapoktól az állat- és növényvilágot, a különböző foglalkozásokat, a közlekedési eszközöket, híres embereket, országos és helyi eseményeket, a művészeti ágakat bemutató, a szolgáltatások kínálatát reklámozó képeslapokon át a szerelmi és ünnepi üdvözletekig.
Városképi lap, Eger. 1910-es évek
A „látóképes levelezőlapok” a települések egy vagy több részletét ábrázolták kezdetben díszes keretezéssel, a városra jellemző termékekkel vagy a helyi népviselettel. Mindig kedveltek voltak a hegyvidéki, tengeri és balatoni tájakat, üdülőket, fürdőhelyeket bemutató lapok. A képeslapokon jól nyomon követhetők a településkép, az ipari üzemek és közlekedési eszközök változásai. Nagy számban készültek a népéletet realisztikusan vagy idealizált formában megjelenítő kiadványok. Történetének kezdetén a képes levelezőlapnak komoly hírközlő szerepe volt, és a hadgyakorlatok, kiállítások szerencsétlenségek után azonnal megjelentek az alkalomhoz kapcsolódó lapok.
Alkalmi képeslap Bleriot budapesti bemutatója alkalmából. 1909.
A képző- és iparművészeti alkotások reprodukciói, az írók, költők portréi, művei, a színházi előadások és filmek, a kedvelt színészek és színésznők mind-mind megjelentek képeslapokon, így segítették a művészeti ismeretterjesztést. A humoros és tréfás képeslapok a kezdetektől nagy népszerűségnek örvendtek. Gazdag a pipogya és részeges férjet, a női hiúságot, a pletykás anyóst és a katonaéletet kifigurázó képeslapok kínálata. A kiadók és az üzletemberek korán felismerték és mindvégig alkalmazták az új kommunikációs eszközben rejlő reklám lehetőségét.
Szerelmes lap, csók küldemény. 20. század eleje
Már a 19. század utolsó évtizedeitől jellemző, hogy az egyházi ünnepekhez és a családi eseményekhez, köztük a fiatalok udvarlási szokásaihoz hozzátartozott az üdvözlőlapok küldése. A feladók ezzel jelezték, hogy gondolnak szeretteikre, és ha személyesen nem is, de a képeslapok révén együtt örülnek az ünnepi alkalmon, és juttatják el hozzájuk jókívánságaikat.
Karácsonyi üdvözlet. 1904.
A különböző nyomdatechnikai eljárásokkal sokszorosított képeslapok mellett megjelentek olyan különlegességek is mint a domborított nyomású kártyák, a fakéregből, bőrből, fémlemezből készült példányok, a selyem, gobelin, hímzett lapok, az élővirág és haj rátétes, gyöngyporos, mozgóképes, sztereo hatású, trükkös és átvilágítható, tükörbetétes és hanglemezes, valamint több lapból összerakható sorozatok.
Női hajtinccsel díszített képeslap. 19-20. század fordulója
A műfaj általános funkciója mellett a képes levelezőlapot használták biztosítási kötvényként és sorsjegyként, a szerelmesek levelezésében pedig különleges szerepe volt az illatos lapoknak, csók küldeményeknek, valamint az érzelmeket szemléletesen kifejező virág- és bélyeg nyelvnek.
Petercsák Tivadar
A téma részletes feldolgozását lásd Petercsák Tivadar: A magyar képeslap története. Látóképek, csókküldemények, ünnepi üdvözletek. Kossuth Kiadó. Budapest, 2020.
