Eger városa széles körben ismert egyházi és oktatási központja hazánknak. Ennek a két területnek a kölcsönös virágzása a 18. században vette kezdetét a régióban, amikor a város püspökei megteremtették az oktatás és nevelés évszázadokra meghatározó lehetőségeit. Pyrker érsek folytatva az elődök által megkezdett építő munkát, a kor igényeinek megfelelően oktatási intézményeket hozott létre, templomokat építtetett, és a kultúra különféle területein alkotott maradandót. Az elődök által megkezdett munka folytatásának pedig kétség kívül az egyik szembetűnő és impozáns példája az Eszterházy püspök által eltervezett székesegyház felépítése volt a „tudományok templomával” szemben.

Az Egerbe vezető út

Pyrker János László 1772. november 2-án a Fejér vármegyei Nagylángon született, apja uradalmi tiszttartó volt. Az ifjú Pyrker kimagasló szellemi képességeit már székesfehérvári gimnáziumi tanárai, Ányos Pál és Virág Benedek is felismerték. A középiskola elvégzése után Pécsett a Bölcseleti és Jogi Akadémián folytatta tanulmányait, de családja megváltozott anyagi helyzete miatt már nem fejezhette be az iskolát. Először Budán a Helytartótanácsnál helyezkedett el, majd egy szicíliai gróf mellett vállalt titkári állást, aki magával vitte Itáliába. Utazásait befejezve 1792. október 18-án Lilienfeldben belépett a ciszterci rendbe, ahol négy évvel később pappá szentelték.

 A lilienfeldi ciszterci apátság

A tehetséges fiatal szerzetes eleinte a kolostor pénzügyeit intézte, majd a ranglétrán gyorsan emelkedve 1812-ben a kolostor apátjává választották. Ebben az időszakban ismerkedett meg I. Ferenc osztrák császárral, magyar és cseh királlyal, amikor az a Napóleon fölött aratott győzelemért a máriazelli kegyhelyen adott hálát. Pyrker ekkor meghívta az uralkodót, hogy töltse az éjszakát a közeli lilienfeldi apátságban. Pyrker karrierje ezután gyorsan ívelt felfelé: I. Ferenc a következő évben császári titkos tanácsosnak, majd 1819-ben szepesi püspöknek, 1820-ban pedig velencei pátriárkának nevezte ki. Pyrker a Velencében töltött első éveiben írta a Rudolf von Habsburg című hősi eposzt, melynek főszereplőjét a császárról mintázta. Pyrker a császár és egyben patrónusa halála után naplójában így emlékezett meg róla: „Őtőle kaptam a jólétet, a méltóságot és a kitüntetést, melyekre az olyan születésű ember, mint én soha nem is gondolhatott volna!”

Pyrker János Lászlót 1826. november 9-én nevezték ki az egri főegyházmegye élére. XII. Leó pápa 1827. április 15-én kiállított bullájában erősítette meg kinevezését, és még ugyanazon év június 18-án a Velencéből Egerbe helyezett új érseknek az „egri pátriárka érsek” címet adományozta. Az érseki installációra 1827. szeptember 17-én került sor a régi székesegyházban, majd azt követően a megyeházán az országbíró iktatta be őt Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék örökös főispáni tisztébe. Az egri főegyházmegye élén eltöltött két évtizedes érseki működése során pedig számos maradandó alkotással gazdagította Eger városát.

Az első magyar nyelvű tanítóképző intézet

Pyrker János László jelentős kulturális tevékenységének első cselekedete az egri magyar nyelvű tanítóképző intézet megalapítása volt 1828-ban. Pyrker már rövid szepesi püspöksége alatt is felismerte, hogy a legtöbbször komolyabb képzettség nélkül tevékenykedő tanítók a gyermekek nevelésében eredményes munkát természetszerűleg nem végezhetnek. Ezért már néhány hónappal Egerbe érkezése után elhatározta, hogy az általa Szepeskáptalanon alapított német nyelvű tanítóképző intézet mintájára Egerben magyar nyelvű tanítóképző intézetet létesít. Szándékáról tudósította az uralkodót, kérve tervének jóváhagyását. A király 1828. február 13-ai leiratában engedélyezte Pyrker tervét. Az intézet 1828. december elején nyitotta meg kapuit a Foglár Intézetben (ma Kossuth Lajos utca 8.), majd Bartakovics Béla érsek 1852-ben az egri Líceum épületébe helyezte át.

Az egri tanítóképző első szervezeti és működési szabályzata, a „Regula et Constitutiones Instituti Praeparandorum ad Ludi-Magisteria” a szepesi tanítóképző intézet szabályzata alapján készült, első igazgatója Rajner Károly kanonok lett. A jelentkezés feltétele a megfelelő testalkat és egészségi állapot volt, a felvételi pedig írásból, számtanból és nyelvismeretből állt. Az intézet indulásakor az oktatás két évet vett igénybe, mely során az első évben hittant, Ó- és Újszövetséget, olvasást, írást és számtant tanítottak a hallgatóknak, de a legfontosabb tantárgynak a pedagógia számított. A második tanévben éneklést és orgonálást tanultak, mivel a tanítók általában kántori feladatokat is elláttak. Az intézetbe felvett növendékek ingyenes oktatásban és ellátásban részesültek. Az iskola népszerűségéhez hozzájárult, hogy Pyrker érsek kifejezett kívánságára a tanítói állások betöltésénél az egri intézetben végzetteket előnyben kellett részesíteni. Az egri tanítóképző intézet az 1948-ban bekövetkezett államosításig működött egyházi intézményként, majd 1959-ben végleg megszüntették. Pyrker János László érsek a tanítóképző létrehozásával nemcsak megőrizte, hanem építette is Eger nagy püspökeinek örökségét, amelyben mindig fontos volt a nevelés és az oktatás ügye. Az alapításnak köszönhetően Pyrker is jelentős szerepet vállalt abban, hogy Eger a mai időkben is büszkélkedhessen az „iskolák városa” címmel.

Az új székesegyház építése

A főegyházmegyéhez és székvároshoz méltó új főtemplom építését is elhatározta, ugyanis a Telekesy és Erdődy püspökök által átépíttetett szerény barokk székesegyházat nem tartotta méltónak Eger városához és az érsekséghez. Egy új székesegyház építésének a gondolata a 18. század második felében, már Eszterházy püspök fejében is megfogant. Az elkészült tervek közül azonban életében egyik sem valósulhatott meg. Nem úgy a váci székesegyház, amelynek az alapját Eszterházy Károly rövid váci püspöksége alatt rakták le. Pyrker a Rómában tanult Hild Józsefet kérte fel a munka elvégzésére. A tárgyalások rövid időn belül eredményre vezettek, és az érsek 1829. december végén tájékoztatta Eger város bíráját és tanácsát az új székesegyház felépítésének szándékáról. A városi tanács gyűlése megértően fogadta Pyrker felhívását, és felajánlott 3600 forintot a célra, javasolva, hogy az új székesegyház a város plébániatemploma is legyen.

A régi templom elbontását 1830. november 2-án kezdték meg, és a munkálatok olyan gyorsan haladtak, hogy az ünnepélyes alapkőletételre 1831. március 22-én már sor is került. Két évvel később már álltak a falak, az oszlopok és a boltozatok java része, október 27-én pedig megtartották a bokrétaünnepséget is. A korízlésnek megfelelően klasszicista stílusú új székesegyház felszentelésére 1837. május 6–7-én került sor fényes ünnepség keretében. A berendezési, felszerelési munkálatok természetesen tovább folytak. A székesegyház belső díszítésén olyan neves művészek dolgoztak, mint Marco Casagrande, a Velencei Képzőművészeti Akadémia elnöke. A főoltár képét Joseph Danhauser, a mellékoltárokét pedig Adeodato Malatesta, Giovanni Schiavoni, Michelangelo Grigoletti és Giovanni Busato festették, de az Egerben több helyen is alkotó Johann Lucas Kracker két oltárképe is átkerült az épületbe az elbontott barokk templomból. Az új székesegyház külső hossza az oszlopsoros előcsarnokkal együtt 93 m, a belső hossza 80 m, a szélessége 33,6 m, a kereszthajó pedig 53 m hosszú. A főhajó centrumában emelkedő kupoladob átmérője 18 m, a magassága pedig 40 m. A két torony 54 m magasra emelkedik a város fölé. A homlokzatán a következő felirat látható: „Venite adoremus Dominum!”, azaz „Jöjjetek, imádjuk az Urat!”, fölötte pedig a három isteni erény, a Hit, Remény és Szeretet allegorikus alakjai láthatóak.

Az egri bazilika axonometrikus ábrázolása 

Az érseki képtár és az érseki palota új szárnyának felépítése

Amikor Pyrker Egerbe érkezett, a velencei pátriárkasága alatt szerzett, mintegy 190 darabból álló képgyűjteményét is magával hozta, mivel az érsek saját bevallása szerint a művészetek közül a festészetet kedvelte legjobban. Az igen értékes gyűjtemény nagyobb részt a velencei iskola válogatott eredeti festményeiből állott. Pyrker János László az 1836. évi országgyűlésen gyűjteményéből 140 darabot a Nemzeti Múzeumnak adományozott. Az adományozást később továbbiakkal egészítette ki, s végül 190 darab festmény került Pyrker képtárából a Nemzeti Múzeum tulajdonába. A festményeket 1845-ben szállították el a Nemzeti Múzeumba, majd 1906-ban a megnyíló Szépművészeti Múzeumban helyezték el, ahol ma is őrzik azokat.

Kezdetben Pyrker érsek nagy értékű képgyűjteményét nem tudta méltó körülmények között elhelyezni az érseki palotában, ezért az épülethez egy új szárnyat építtetett 1834-ben Zwenger József egri építőmesterrel. Az érseki palota déli, földszintes részén az ott lévő tiszti lakást elbontatta, a helyén pedig egy új, klasszicista stílusú emeletes szárnyat építtetett, az épületszárny két végén lévő filagóriát pedig megmagasíttatta, hogy illeszkedjen az összképbe, így téve az érseki palota együttesét délről nézve is jellegzetessé. Az új épületszárny egész első emelete kizárólag a képgyűjtemény elhelyezésére szolgált, amely a város lakossága előtt nyilvános képtárként funkcionált. Miután Pyrker érsek a festményeket az éppen épülő Nemzeti Múzeumnak adományozta, feladatát vesztette az egész első emeletet elfoglaló hatalmas terem, ezért ezt az érsek szobák sorára tagoltatta. Az „új rezidencia” földszintjén 8, emeletén pedig 15 szobát alakítottak ki.

Az érseki palota déli szárnya 1924-ben 

Az egri vár kultuszának megteremtése

Pyrker János László már az Egerbe érkezése utáni napokon ellátogatott az egri várba, ahol felismerte annak megőrzendő történeti jelentőségét. Ezt követően rendelkezései nyomán megkezdődött a vár történeti emlékhellyé való kialakítása. Elsőként egy hét stációs klasszicista kálváriát építtetett ki a vár központi fekvésű ágyúdombja köré. A kálvária útvonalának a végén, a felső kaszárnyateremben kápolnát alakíttatott ki, a kápolna feletti dombtetőn, az ún. Kálvária-hegy tetején pedig három keresztet állíttatott fel. A Kálvária-hegyet a 20. századi feltárások során szükségszerűen lebontották, azonban 2016-ra ismét helyreállították. Pyrker a középkori katedrális maradványait is kerestette a várban, de csak egy késő gótikus templombővítésből származó oszloppillért találtak, melyre az egyházmegyét alapító Szent István király Casagrande által faragott szobrát helyezték el. Pyrker ajándékozás útján hozzájutott Dobó István dobóruszkai sírjának vörösmárvány fedőlapjához is, melynek külön kápolnát alakíttatott ki, ezzel megvetve az egri vár kultuszának alapját.

Az egri gyógyfürdő kiépítése

Ahogy az új főpap értesült a gyógyvízű forrásokról, azonnal elrendelte az akkor még szegényes fürdőház bővítését, majd 1829-ben megkezdték a négy fürdőhelyiségből álló új épületszárny építését. Az építkezés nyomán a fürdő látogatottsága gyorsan nőtt, a gyógyulni kívánó vendégeknek már több nappal előbb be kellett jelentkezniük. Pyrker a fürdő népszerűsége láttán hamarosan további négy kétkádas és két egykádas fürdőszobát alakíttatott ki. A fürdő túlfolyó gyógyvize táplálta szabadtéri kisebb medencét, az ún. „garasos fürdő” is ekkor épült meg, amely átépített formában napjainkig fennmaradt a strandfürdő területén. Az érsek a gyógyfürdő vezetésével egy orvost bízott meg, és egy külön kiadványban orvosi szakvéleménnyel népszerűsíttette az egri fürdőt. Az építkezésekkel együtt a fürdő környékét is rendezték és kikövezték. Pyrker János Lászlónak fürdőépítkezései révén jelentős és el nem évülő érdeme van napjaink magas fokú fürdőkultúrájának megteremtésében, mely a város idegenforgalmának is megvetette alapjait.

Pyrker János László emléktáblája az egri Líceumban

Az érsek emlékezete

Eger városa nem maradt hálátlan Pyrker érsek kimagasló jelentőségű fejlesztéseiért és áldozatos kormányzásáért. Hálából, még életében Barabás Miklóssal megfesteti egész alakos képét, melyet 1843. április 30-án a városi tanácsteremben helyeztek el. Az ünnepségen azonban az ünnepelt személyesen nem tudott jelen lenni. Pyrker János László, az egri főegyházmegye harmadik érsekeként 1847. december 2-án Bécsben, egy évvel I. Ferdinánd osztrák császár - V. Ferdinánd néven magyar és cseh király - lemondatása előtt, a nagy változások kapujában hunyt el. A békés időszakban élő és a polgári fejlődéshez sokban hozzájáruló érsek a szabadságharcot, illetve az azt követő zivataros éveket már nem érhette meg. Végakarata szerint holttestét december 9-én egykori rendházában, a lilienfeldi temetőben helyezték örök nyugalomra, de szíve, mely Egerért dobogott, az általa építtetett székesegyház altemplomában lelt nyughelyre. Végrendeletében, hogy halála után is gondoskodhasson nagy műveiről, 10 ezer forintot hagyott a székesegyházra, 6 ezret a Líceumra, 2 ezret a szemináriumra és 20 ezret az irgalmas rendi nővérek számára egy egri leánynevelő intézet felállítása céljából. Ugyanebben a dokumentumban egyúttal kérte majdani utódját, hogy a leányiskola ügyét is támogassa és karolja fel. A székesegyházban a gyászmisét csak 1848. február 29-én – már a párizsi forradalom kitörése után – mondták el érte, s a szívét tartalmazó urnát is csak ekkor helyezték el a kriptában. A város megbecsülése jeléül már életében, 1840 körül utcát nevezett el róla (a mai Egészségház utca). Ma a tér, amelyen legfőbb építtetett remekműve, az egri székesegyház áll – méltó módon – Pyrker János László érsek nevét viseli, ahogy az egri Líceum kápolnája (Oratorium Artium Pyrkerianum), vagy Bécs egyik utcája (Pyrkergasse) szintén a nagy érsekről lett elnevezve.

Horváth István

A témával kapcsolatban bővebben a Líceumi szellemiség 4. (Horváth István: Pyrker János László érsek egri öröksége c.) számából tájékozódhat. https://webshop.uni-eszterhazy.hu/hu/termek/pyrker-janos-laszlo-ersek-egri-oroksege-liceumi-szellemiseg-4

A képek forrása:

1. kép: https://de.steinschalerwiki.at/w/images/3/3f/Stift_Lilienfeld_-_Gem%C3%A4lde.jpg

2. kép: Guzmics Izidor (szerk.): Vallási és Egyházi Tár 1833.

3. kép: Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Képeslapgyűjteménye

4. kép: Szántó György fényképe