A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://amultnakkutja.blog.hu/2024/03/15/103_legyen_beke_szabadsag_es_egyetertes
103. “Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
2024-03-15T10:00:00+01:00
2024-03-15T10:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p class="Stlus2" style="tab-stops: 411.1pt;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><strong><span style="color: #000000;">Az 1848-49-es szabadságharc és ezen belül különösen március 15. nemzeti mitológiánk kitörölhetetlen része. Március idusa az a nap, amelyet a társadalom többsége a legjelentősebb nemzeti ünnepként tart számon. A forradalom ünnepének azonban külön története van, az elmúlt 176 évben viszontagságos kitérők után érkezett el méltó helyére. Az ünnepet megillető “béke, szabadság és egyetértés” új keletű jelenség, amely szinte csak néhány éves múltra tekint vissza. Az egymást követő politikai rendszerek saját szájuk íze szerint értelmezték, az egyes általuk felvállalhatónak tartott momentumait önkényesen kiragadták, ezáltal gyakorlatilag meghamisították az ünnep egységét. Az 1848-as események történetét <em>Pap József</em> mutatja be.</span></strong></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; tab-stops: 411.1pt;"><span style="color: #000000;">Rövid ünnepléstörténeti áttekintés</span></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; tab-stops: 411.1pt;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;">Az ünnep első ünnepelt évfordulóján, 1849-ben Kossuth egy feleségének írott magánlevélben azon tűnődött, ugyan miért ünneplik március 15-ét, hiszen ezen a napon “egy kis pesti lármánál több nem történt”. Érdekes módon már az első évfordulón megfigyelhető a hivatalos állami vezetés és a társadalom eltérő értékelése. A szabadságharc leverése után természetesen szó sem lehetett szervezett, tömeges demonstrációkról. Jelentősebb tömeg, mintegy félezer ember először 1860. március 15-éjén gyűlt össze. A pesti Kálvin térről, a Kerepesi temetőhöz vonultak, ahol lőtt sebet kapott Forinyák Géza. A 19 éves jurátus április 2-án halt meg, ő lett az ünneplés első mártírja. A kiegyezés megkötése után a magyar politikai elit, Ferenc József személyes érintettsége miatt nem tudta állami szinten legalizálni a forradalom ünnepét. Az áthidaló megoldást az 1898. évi V. törvénycikk szolgáltatta, amely április 11-ét, az áprilisi törvények szentesítésének a napját nyilvánította nemzeti ünnepnek. Március 15. a dualista berendezkedés létjogosultságát megkérdőjelező ellenzék által (ki-) használt ünnep maradt. Először az 1919. február 17-én keltezett néptörvény emelte a nemzeti ünnepek sorába a pesti forradalom emléknapját. Néhány nap múlva a rövidéletű tanácsköztársaság önmagát jelölte meg Petőfi és Táncsics, és az általuk vezetett (pontosabban az interpretátorok által vezetni vélt) munkás- és parasztforradalom egyetlen igaz szellemi örökösének. A Horthy-korszakban tovább folytatódott március kálváriája, az önmagát ellenforradalminak deklaráló rendszer nehezen tudta felvállalni 1848 forradalmi vonulatát, mivel azonban az ünnep ekkorra már mélyen beágyazódott a nemzeti önazonosság-tudatba, saját képére igyekezett formálni azt. A hivatalos állami ünnepségek szónoklatai aktuálpolitikai kérdésekkel telítődtek. Emellett azonban minden társadalmi szervezetnek lehetősége nyílott arra, hogy önmaga ünnepelve, önmaga céljainak megfelelően módosíthassa “48 üzenetét”. 1927. december 28-án, a 60 éves évforduló közeledtével érkezett el március 15. hivatalos állami ünneppé nyilvánításának a napja, ezzel egyidőben, a társadalom körében meggyökeresedni nem tudó április 11-ét törölték az ünnepek sorából. A második világháború befejeződését követően, a rövid ideig tartó demokratikus kísérlet után újult erővel folytatódott a forradalom és szabadságharc történetének vulgármarxista átértelmezése. A történészek kutatásait és a forrásokat figyelmen kívül hagyva, ismét a politikusok fogalmaztatják a hivatalos szónoklatokat.</span> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_2_1.jpg" alt="1_2_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; tab-stops: 411.1pt;"><span style="color: red;"><span style="color: #000000;">Kossuth Lajos tér, március 15-i ünnepség a Parlamentnél. Fortepan / Berkó Pál</span></span></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; tab-stops: 411.1pt;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #000000;">Március 15. a tavasz három ünnepének bevezető felvonása, március 21. és április 4. előképe lett. A Horthy-korszak pluralizmusa eltűnt, a hivatalos történelemszemlélet mellett egyéb irányvonal nem jelenhetett meg. 1951. március 10-én pedig az ünnepet munkanappá nyilvánították. 1956 szellemileg is rokonságot vállalt a márciusi fiatalsággal, a forradalmi napokban a 12 pont követelései, a nemzetőrség, a Kossuth címer különös aktualitást kaptak. A forradalom leverése után március 15-ét rövid időre ünnepnappá nyilvánították, majd 1957. március 10-én, felújítva az 1951-es hagyományt, újra törölték a hivatalos munkaszüneti napok közül és kötelező megjelenés melletti tanítási szünetté nyilvánították. A 70-es évek elejére már rendszeresé váltak a rendőri erőszakkal szétoszlatott illegális megemlékezések. A március 15. teljes békés, szabad ünneplése a rendszerváltás után kezdődhetett meg, a teljes egyetértésre és a politikamentességre azonban még a továbbiakban is várni kell…</span></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_2_1.jpg" alt="2_2_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; tab-stops: 411.1pt;"><span style="color: red;"><span style="color: #000000;">Bajcsy-Zsilinszky út, 1988. március 15. Fortepan / Horváth Ernő</span></span></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; tab-stops: 411.1pt;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; text-align: justify;">Kossuth felvetése, miért is ünnepeljük március 15-ét, ezért aktuális napjainkban, ezért kell 176 év távlatában a történészeknek újra és újra megfogalmazniuk a nagy nap eseménytörténetét, eszmei hozadékát.</p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; tab-stops: 411.1pt;">A forradalom előszele</p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm; text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">Március 15-ét nem szabad kiragadni történelmi környezetéből, az események sodrából ugyanis ekkor könnyen “egy kis pesti” ribilliónak, lármának minősíthetnénk és megfosztanánk valódi méltóságától, attól a méltóságától, amely legérzékletesebben az “egyetértésben”, a nemzeti egységben ragadható meg. A nagy nap ugyanis nem csupán Pesten zajlott, hanem Pest és Buda forradalma a város határaitól nyugatra, Pozsonyban, Bécsben történt eseményekre adott válasz és emellett a hírek terjedésével szervesen kapcsolódott hozzá a vidék forradalma is. Pozsonyban 1847. november 11-én összeült az utolsó rendi országgyűlés, melyet utolsó rendivé természetesen az események menete, nem pedig az összehívó akarat vagy a követi szándék tett. A Batthyány Lajos és Kossuth Lajos mögé felsorakozó nemesi ellenzék tovább nem volt hajlandó halogatni a polgári átalakulás reformjait. Az országgyűlési munka azonban sehogy sem tudott a holtpontról kimozdulni, március elejéig gyakorlatilag egyhelyben topogott a reformok ügye. Mikor azonban március 1-én megérkezett a néhány nappal korábbi párizsi forradalom híre, Kossuth ezen felbuzdulva március 3-án, az alsóház kerületi ülésén benyújtotta felirati javaslatát, melyben közteherviselést, felelős kormányzatot, népképviseletet, kötelező állami kárpótlással végrehajtott jobbágyfelszabadítást követelt a rendektől és az uralkodótól. A felirati javaslat emellett kiállt az osztrák örökös tartományok alkotmányos átszervezése mellett is. A reformok ügye azonban újra megrekedni látszott, a felsőtábla tagjai élükön István nádorral elhagyták Pozsonyt és így nem lehetett az alsótábla által elfogadott felirati javaslatot a főrendek elé terjeszteni. Március 4-én a pesti Ellenzéki Kör, értesülve Kossuth javaslatáról elhatározta, hogy a felirat támogatására petíciós mozgalmat szervez. Másnap Irinyi Dániel Pozsonyba utazott, ahol Kossuth, miután Irinyi ismertetette a fiatalok tervét, megbízta a Kört a mozgalom megindításával. Március 12-én a Pilvax kávéházban összegyűlt fiatalság elhatározta, hogy az előző nap Irinyi József által elkészített petíciót, amely a “Tizenként pont”- ként fog elhíresülni, március 19-én, a József napi vásáron terjesztik a nép elé.</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_2_1.jpg" alt="3_2_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm;">Irinyi József (1822-1859)</p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">Március 13-án azonban az események előre nem látható módon felgyorsultak. Kitört a bécsi forradalom, a bécsi nép Kossuth javaslatán felbuzdulva, önálló alkotmányosságot követelt uralkodójától, I. Ferdinánd osztrák császártól. Clemens Metternich herceg, a reformoktól végletekig ódzkodó államkancellár menekülni kényszerült. A bécsi forradalom hatására másnap összeülő felsőtábla, hogy a magyar forradalom kirobbanásának elejét vegye, szabad utat enged a felirati javaslatnak. István nádor pedig Almásy Móricz grófot, Pest város királyi biztosát Pest- Budára menesztette, azzal a feladattal, hogy akadályozza meg a forradalom kitörését. Március 14. estéje Pest és Pozsony számára is történelmi jelentőségű volt. Pozsonyban a felirati javaslat elfogadásán fellelkesült országgyűlési ifjúság a polgárokkal karöltve fáklyás felvonulást rendezett az ellenzéki követek törzshelyének számító Zöldfa fogadóhoz. A felvonulókat a fogadó erkélyén üdvözlő Kossuth rögtönzött szónoklata során, a mellette álló Batthyány Lajos grófot Magyarország első felelős miniszterelnökeként mutatta be és megfogadta, hogy a felirati javaslattal másnap Bécsbe induló országgyűlési követség addig haza nem tér, amíg az uralkodó ki nem nevezi Batthyányt miniszterelnöknek. Pesten a Pilvax kávéházban a politizáló fiatalság a bécsi hírek hallatán elhatározza, hogy március 15-én kirobbantja a forradalmat, bár a forradalom pontos menetéről nem sikerült megegyezniük.</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm;">A magyar szabadság születésnapja</p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">Március 15. reggelén két gőzhajó indul Pozsonyból Bécsbe, az egyiken az országgyűlés száztagú küldöttsége, a másikon az országgyűlési ifjúság foglalt helyet. A hajóút során a követek, Kossuth, Széchenyi és Batthyány vezetésével tovább pontosították, kiegészítették az eredeti országgyűlési javaslatot. Bécsben a küldötteket hatalmas tömeg várta, a követek hintóiból, a kor szokásának megfelelően kifogták a lovakat és úgy vontatták őket a céljuk felé. A magyar küldöttség fogadására másnap déltájban került sor. Bécsben időhúzás kezdődött, az udvar megpróbálta megakadályozni a reformok elfogadását, a miniszterelnök kinevezése pedig szinte lehetetlennek tűnt. Március 16. estéjén ülésezett az uralkodásra alkalmatlan uralkodót V. Ferdinándot segítő és a valódi döntéseket meghozó államértekezlet, ahol a tagok többórai tárgyalás után Ferenc Károly főherceg hajthatatlansága miatt el akarták utasítani a feliratot. Ezekben az órákban érkeztek meg a városba az első kósza hírek Pestről…</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">Március 15. egy szerdai nap átlagosan indult Pesten. A pesti, budai városi tanács, Pest- Pilis- Solt vármegye vezetői és a budai Helytartótanács szokványos ügyekkel foglalkoztak, érződött azonban a feszültség a vasárnapra tervezett „francia stílusú bankettet” miatt. Petőfi Sándor, aki nem vett részt az előző esti gyűlésen korán reggel a Pilvaxba indult, miután ott még csak néhány fiatalt talált, Jókai Mórral közös lakásukra sietett, hogy megtervezzék a forradalom menetét. Petőfi naplójában így vall terveiről: „Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót… azt fogjuk tenni! a többit az Istenre bízom és azokra, akik rendelve vannak, hogy a kezdeteket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem.”. Ebben a tervben meg is állapodtak és visszatértek a Pilvaxba, ahonnan az egyetemi fakultásokat vették célba. Először az orvostanhallgatókat, majd a mérnököket és végül a jogászokat keresték fel. Petőfi közben többször is elszavalta a Nemzeti dalt, saját beszámolója szerint ezt egyébként négyszer tette meg a nap folyamán. „e<i>lőször az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a Szeminárium terén (most már 15-dik martius tere), végre nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk a Hatvani utcában (most Szabadsajtó utca).” </i>Érdekes, hogy a köztudatban ezek az alkalmak nem maradtak fent, ellentétben a múzeumkerti szavalattal, amire viszont nem került sor. </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">Mintegy kétezren érkezhettek meg a Landerer és Heckenast nyomda elé, hogy a forradalom első lépését megtegyék, cenzori engedély nélkül kinyomtattassák a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A nyomdát megszálló fialok kérésére Landerer először akadékoskodott, hiszen természetesen nem volt a papíron a cenzori engedély. A következő pillanatban azonban ő segítette ki a meghökkent forradalmárokat, odasúgta nekik, ilyenkor le kell foglalni a sajtót. Hogy önmagát véglegesen tisztázza az esetleges későbbi felelősségre vonás alól, miután kiadta munkásainak a megfelelő utasításokat, bezáratatta magát a főnöki szobába… Fontos adalék, hogy Landerer felkészültsége nem volt véletlen. A titkosszolgálattal együttműködő nyomdatulajdonos és lapkiadó értesült a fiatalok előző napi elhatározásáról és a Pilvaxhoz közel eső nyomdát készültségbe helyezte az esetleges forradalmi igények kielégítésére. Így a nyomdászok gyakorlatilag munkára készen várták a forradalmárokat. A szedés közben derült ki, hogy a Nemzeti dal kéziratát Petőfi nem hozta magával, így a költő fejből rekonstruálja versét, melyet Vasvári Pál strófánként ollózott le a papírról és adott át a nyomdászoknak. Dél körül a nyomda ablakából szórni kezdték a szabad sajtó első termékeit. A forradalom első célját tehát rövid két óra alatt sikerült teljesíteni.</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_10.jpg" alt="4_10.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">A szabadsajtó első terméke Pesten 1848. március 15. </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">De hogyan tovább? A forradalmat folytatni kell, de amint Jókai 1873-ban megjegyezte: „Könnyű más városnak forradalmat csinálni, tudja, hogy mit tegyen? Legelőször is elkergeti a kormányát, körülveszi a parlamentet; de hol vegyünk mi kormányt és parlamentet, mikor a kancellárunk Bécsben van, a parlamentünk pedig Pozsonyban?”. Délben pedig egyébként is minden hivatal ebédszünetet tart, ezért, miután délután három órára a Nemzeti Múzeum elé gyűlést hirdettek a forradalmárok is szétoszlottak. A szakadó esőben tízezer ember érkezett a Múzeum elé. A gyűlést Vasvári nyitotta meg, majd több szónoklat után Irányi Dániel javaslatára a tömeg a Városháza elé vonul, hogy a pesti város tanácsot rávegye a Tizenkét pont elfogadására. Itt csatlakozott hozzájuk Nyáry Pál Pest vármegye alispánja és Klauzál Gábor a liberális nemesség egyik vezetője. A városházi ülésterembe betóduló forradalmároknak Nyári és Klauzál segítségével, rövid vita után sikerült a közgyűlést rávenni a követelések elfogadására és megalakult a Rendre Ügyelő Választmány, melyben a városi és a liberális nemesi képviselők mellett helyet kaptak a márciusi ifjak vezetői is.</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/5_1_1.jpg" alt="5_1_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">Forradalmi tömeg a Nemzeti Múzeumnál</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A<span style="color: #000000;"> következő lépés a Helytartótanács, az ország közigazgatását irányító hivatal megnyerése és a politikai státusfogoly kiszabadítása volt. És ebben a helyzetben kapott fontos szerepet a nádor által Pestre küldött Almásy Móric királyi biztos. Almásy időközben Budára érkezett és tájékoztatta Zichy Ferenc helytartósági alelnököt a pozsonyi és a bécsi események részleteiről és utazásának céljáról. Zichy azonban közölte vele, hogy elkésett, hiszen Pesten már kitört a ribillió. Az események további menete miatt fontos adalék, hogy Zichy Ferenc egy rövid levelet intézett az osztrák csapatok parancsnokához, Ignatz von Lederer lovassági tábornokhoz a következő szöveggel:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;"><em>Excellenciád,</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;"><em>Rövidesen egy embertömeg jön Budára, s a Helytartótanácstól Sztancsics fogoly kiszolgáltatását kéri, amely követelés ezen hivatal részéről elegendő kezesség mellett teljesíttetni fog. Sietek erről előzetesen</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;"><em>Excellenciádat értesíteni</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;"><em>Buda, 848. március 15. Zichy Ferenc gróf</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/6_9.jpg" alt="6_9.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></span></p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm;">Lederer, Ignaz Freiherr (1769-1849)</p>
<p class="Stlus2" style="text-indent: 0cm;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;">Almásy tehát Pestre indult, megkísérelni lecsillapítani a felizzott kedélyeket. Almásy a városházán találkozott a forradalmárokkal, még egy kísérletet tett az események megfékezésére, kiállt a városházi erkélyre és a tömeget nyugalomra intve, ismertette a legfrissebb pozsonyi híreket. A beszéd azonban a szónok legnagyobb megdöbbenésére nagy sikert aratott, a királyi biztos nem tehet mást, mint maga is csatlakozott a Budára tartó menethez. A forradalmi tábor teljesen átalakult, a tömegben fiatalok mellett ott meneteltek a kíváncsi városi polgárok, a vármegyei és a városi vezetés képviselői és nem utolsó sorban maga a királyi biztos.</span></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;">Budára a hajóhídon keresztül vitt az út, az esernyős tömeg teljesen fegyvertelenül indul a vár “ostromára”. A kapuban őrálló olasz katonák por és golyó helyett “Evviva l`Ungheria!” kiáltásokkal fogadták a menetet és beengedték őket az erődbe. Erre azonban csak azért kerülhetett sor, mert nem kaptak ellenkező parancsot. A politikai vezetés ugyanis el akarta kerülni a bécsi véres eseményeket, hiszen a 12 pont követeléseinek jelentős résztét időközben már elkezdték megvalósítani Pozsonyban és Bécsben. Nem az olasz-magyar barátság vagy esetleg a tömegtől való félelem okozta a katonaság tétlenségét, hanem a politikai szándék. Erről pedig az udvart Lederer részletes jelentésben tájékoztatta, a jelentésből pedig egyértelműen kiolvasható, hogy a katonaság harcra készen figyelte az eseményeket.</span></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;">„A nagyméltóságú helytartótanács” üléstermébe Almásy már Nyáry, Kaluzál és a márciusi ifjak társaságában érkezett vissza. A tanács pedig – Petőfi szavai szerint – „sápadt vala és reszketni méltóztatott és öt percnyi várakozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a cenzura eltöröltetett.” Legalábbis így látta az események hátsó összefüggéseivel nem teljesen tisztában lévő költő. A belegyezés igazában nem volt teljes, hiszen erre a Tanácsnak nem is lett volna jogköre. Táncsics szabadon bocsájtásába azzal a feltétellel egyeztek bele, hogy az ellene folyó eljárást ez nem érinti. A per tehát tovább folytatódhatott, csak a szabadlábon védekezés jogát kapta meg az előzetesen letartóztatott. A sajtószabadság esetében pedig kikötötték, hogy a sajtótörvény elkészültéig eltelt időre a majdani új szabályok fognak visszamenőleg érvényesek lenni. Az ideiglenes rendeletet egyébként Klauzál Gábor vetette papírra. </span></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;">A forradalom tehát győzelmet aratott. A dicsősége nap a tervek szerint Nemzeti Színház díszelőadásával zárult. A tömeg visszaindult Budára a börtönből kiszabadított Táncsics Mihállyal és feleségével, akiknek kocsijából kifogták a lovakat. A pesti oldalon a Nádor szálloda tulajdonosa, jó reklámot látva a lehetőségben, ingyen szállást és étkezés ajánlott fel Táncsics házaspár számára. Ezt ők el is fogadtak és számukra véget is ért a rendkívüli izgalmakat hozó nap. </span><span style="color: #000000;"></span></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2"><span style="color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/7_5.jpg" alt="7_5.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="232" height="291" style="margin-right: 5px;" /></span></p>
<p class="Stlus2"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/8_2.jpg" alt="8_2.jpg" class="open-in-modal imgright" width="235" height="295" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p class="Stlus2">Színházi plakátok 1848-ból</p>
<p class="Stlus2"> </p>
<p style="text-align: justify;">A tömeg tovább vonult a Nemzeti Színházhoz, ahol azonban a tilalmi listán lévő Bánk bánt végül nem sikerült végig játszani. Egressi Gábor így emlékezett a nap utolsó utolsó óráira: „Az előadás mindjárt a kezdetén félbeszakasztatott azon tömérdek ezrek zajától, kik Budáról Stancsiccsal megérkezének. Megkérdeztetvén a nép: mit kíván, azt nyilvánítá, miszerint a Hunyadi Lászlóból “Meghalt a cselszövő” szövegű énekrész, a Hymnus, Hattyúdal, Szózat és s más kedvenc darabok játszassanak; aztán Petőfi Nemzeti dala általam elszavaltassék, s végül a kar által eldaloltassék; zenéjét Egressi Béni akkorra már elkészítvén. – Az eskü szavait a szavalás közben ezrek keble visszhangzá. Ilyen volt az est képe.”</p>
<p style="text-align: justify;">Pesten és Budán tehát nem volt olyan hatalom, amellyel szembe lehetett, szembe kellett volna fordulni, hiszen mindenki csatlakozott ahhoz a 15- 20 fiatalhoz, aki délelőtt hatalmas lelkesedéssel, de konkrét tervek nélkül, a sorsra bízva magát elhagyta a Pilvax kávéházat. Ez a nap is véget ért, és a forradalmárok az izgalmaktól fáradtan hazatértek. Petőfi ezekkel a szavakkal búcsúzott élete talán legnagyobb napjától: „Jó éjszakát szép csecsemő… szép vagy te, szebb minden országbeli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szivek.”</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">…És Bécsben az államkancellária tovább nem halogatta a reformok ügyét, azonban a köztudatban élő képpel ellentétben nem a pesti forradalom híre, hanem a készülődésének réme és István nádor személyes kitartása segítette ki a holtpontról a kossuthi programot, ugyanis a pesti hírek ezen az estén még nem jutottak be a Burgba. Lederer jelentése pedig a katonaság esetleges bevetésével kapcsolatban teljesen egyértelmű volt, ha kell hajlandóak és képesek vérbe fojtani a fegyvertelen polgárok mozgalmát. István március 16-án az estén megkapta a teljeskörű nádori felhatalmazást, azonban a miniszterelnök kinevezésére nem került sor. Végül a nádor nevezte ki Batthyányt és ellenjegyeztette ezt a királlyal. István ezáltal megkerülte az uralkodót ellenőrző Államtanácsot. A magyar törvényeknek megfelelően, azonban a monarchiát irányító belső szabályokkal ellentétben cselekedett. Lépese tehát Magyarország törvényei alapján legális volt ugyan, de a dinasztiához nem volt lojális.</p>
<p style="text-align: justify;">A diadalittas követség visszatérhetett Pozsonyba, ahol megkezdődhetett az áprilisi törvények kidolgozása. Gróf Széchenyi István egy magánlevelében így kommentálta a bécsi eseményeket: „Barátom csuda dolgokat élünk! Nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült!… Kos (-suth, sic!) egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az <em> én politikám</em> tán 20 év alatt nem bírhatott volna előállítani!”</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">A forradalom pedig nem állt meg a nagyvárosok határainál és az országgyűlés falai között, a vidéki települések lakossága sorra csatlakozott hozzá, a hírek terjedését követve egymás után zajlottak a népgyűlések, melyen a magyar nemzetiségű lakosság mellett megjelentek a nemzetiségek lelkes képviselői is. Március középső napjai tehát egy felejthetetlen pillanatra szinte teljes egységet hoztak létre, amely születése időpontjában nem ismert sem területi, sem politikai, sem etnikai, sem vallási korlátokat.</p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> <em> Pap József</em></p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;"> </p>
<p class="Stlus2" style="text-align: justify;">Felhasznált irodalom:</p>
<p style="text-align: justify;">Deák István 1994: <em>A törvényes forradalom: Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben</em>. 2. kiadás kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest.</p>
<p style="text-align: justify;">Gyarmati György 1998: <em>Március hatalma-A hatalom márciusa: fejezetek március 15. ünneplésének történetéből</em>. Paginarum Kiadó, Budapest.</p>
<p style="text-align: justify;">Hermann Róbert 1998: 1848. március 15. – a túloldalról. <em>KORTÁRS: IRODALMI ÉS KRITIKAI FOLYÓIRAT</em> (3.) 124–128.</p>
<p style="text-align: justify;">Lukácsy Sándor 1989: <em>Ez volt március 15-e: kortársak írásai a forradalomról</em>. Minerva Kiadó, Budapest.</p>
<p style="text-align: justify;">Spira György 1975: <em>Petőfi napja</em>. (Sorsdöntő történelmi napok 1.) Akadémiai Kiadó, Budapest.</p>
<p style="text-align: justify;">Spira György 1998: A pesti forradalom születése. In: <em>A pestiek Petőfi és Haynau között</em>. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 9–30.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F03%2F15%2F103_legyen_beke_szabadsag_es_egyetertes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F03%2F15%2F103_legyen_beke_szabadsag_es_egyetertes%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F03%2F15%2F103_legyen_beke_szabadsag_es_egyetertes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=103. “Legyen béke, szabadság és egyetértés!”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2024/03/15/103_legyen_beke_szabadsag_es_egyetertes#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18354185" border="0" /></a><br /></p>
19._század
12_pont
Bécs
Szabadság
Forradalom
Nemzeti_Dal
Emlékezet
EKE
Landerer
Emlékezetpolitika
1848._márc._15.
Ünnepléstörténet
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_2_1.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2024/02/27/102_az_elmulasztott_lehetoseg
102. Az elmulasztott lehetőség
2024-02-27T09:00:00+01:00
2024-02-27T09:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A forradalom és szabadságharc Heves megyei eseményei közül messze kiemelkedik az 1849. február 26-27-én lezajlott kápolnai csata. Bár nem tartozik a szabadságharc sorsdöntő ütközetei közé pedig könnyen azzá válhatott volna. Hiszen február végén minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy a magyar hadsereg komoly ellentámadást indítson a herceg Windisch-Grätz tábornagy vezette osztrák erők ellen. A magyar politikai és katonai vezetés által régen várt áttörés azonban elmarad, helyette a honvédsereg újra visszavonult a lassan kimerülő utánpótlási területére, a Tiszántúlra. A csata utóéletéhez tartozik még Kossuth kápolnai imájának és Windisch-Grätz kápolnai jelentésének legendája. <em>Pap József</em> ezeknek a történetét mutatja be.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kápolnai ütközet közvetlen előzménye, a lengyel származású Henryk Dembiñski fővezérré történő kinevezése.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/henryk_dembi_ski.png" alt="henryk_dembi_ski.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Henryk Dembiñski</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A fővezéri tisztség addig ismeretlen volt a szabadságharc hadseregében, a magasabb katonai parancsnokok, tábornokok hatásköre csak egyes hadseregekre terjedt ki. A fővezér azonban az országban állomásozó összes magyar csapat feletti vezényletet megkapta, feladata a védelmi és a támadó hadműveletek összehangolása lett. Kossuth egy harcokban tapasztalatokat szerzett tábornokot kívánt megbízni az összehangolt katonai műveletek irányításával. A magyar tábornoki karban azonban nem talált alkalmas jelöltet, a katonatisztek vagy túl kevés tapasztalattal rendelkeztek, vagy politikailag nem voltak teljesen megbízhatók az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke számára. A történettudományban megfogalmazott nézet szerint Kossuth a sorsdöntőnek számító januári végi napokban megvonta a bizalmat a korábbi bizalmasától, Görgei Artúrtól. Görgei fővezéri kinevezése azonban nem elsősorban a vélt politikai nézeteltérés miatt halasztódhatott el. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy ő ekkor még csupán 30 éves volt, alig féléve kilépett császári főhadnagyként jelentkezett a honvédseregbe. Bármennyire is bizonyította katonai tehetségét a téli visszavonulás kivitelezésében, több 10.000 ember és a teljes szabadságharc sorsát valóban felelőtlenség lett volna rá bízni. A sors fintora, hogy ennek ellenére a kivételes tehetséggel rendelkező Görgei Artúr volt a legalkalmasabb jelölt, szinte az egyetlen katonatiszt, aki felelősségteljesen vállalhatta el ezt a tisztet. Kinevezéséig azonban Magyarországnak még el kellett szenvedni egy Dembiñski-fiaskót.</p>
<p style="text-align: justify;">Dembiñski megbízása gyakorlatilag egy véletlen esemény következménye volt. Éppen akkor érkezett meg Párizsból, amikor Kossuthnak fővezérre volt szüksége. A tábornok rendkívül jó referenciákkal rendelkezett, személyesen Teleki László Magyarország párizsi képviselője ajánlotta Kossuth figyelmébe az 1830-1831-es lengyel felkelés hős tábornokát. Adva volt tehát a tapasztalt katonai szaktekintély, aki alkalmas lehetett volna a magyar csapatok összpontosított ellentámadásának vezénylésére, azt azonban akkor még senki sem sejtette, hogy a tábornoknak elsősorban a visszavonulás az erőssége, nem pedig a támadás. Január 19-én érkezett meg Debrecenbe, Kossuth már 21-én közölte Szemerével, hogy őt fogja kinevezni a Tisza-vonalon összpontosított seregek fővezéréül. Maga a kinevezés január 30-án jelent meg a Közlönyben.</p>
<p style="text-align: justify;">Dembiñskit személyes tulajdonságai alkalmatlanná tették arra, hogy felé irányuló bizalmatlanságot leszerelje. A magyar tábornoki kar számára ugyanis sértő volt az a tény, hogy a politikai vezetés többre becsüli egy idegen tábornok hajdani erényeit az itthon bizonyított katonáékénál. Aggódtak amiatt is, hogy a magyar hadsereg lengyel irányítás alá került, hiszen az Erdélyben harcoló V. hadtest élén Bem, a magyarországi összpontosított sereg élén Dembiñski állt, ez pedig az orosz cár számára lehetett jelzésértékű és megnövelhette az Oroszországgal való nyílt katonai konfliktus lehetőségét. Kinevezése után szinte azonnal vitába keveredett Perczel Mórral és Görgeivel. Haditerveiről nem volt hajlandó senkit sem informálni, gyakori dühkitörésekkel utasította vissza az efelől érdeklődőket és szinte mindenhol személye ellen irányuló összeesküvést vélt felfedezni. Mindeme negatív tulajdonságait egy katonai siker elfeledtethette volna…</p>
<p style="text-align: justify;">Február közepére a magyar hadsereg zöme, a Felső-Tisza vidékén állomásozott. Kossuth többször felhívta a főparancsnok figyelmét, hogy az összpontosított hadsereget azonnal meg kell indítani az osztrákok ellen. Dembiñski azonban a csatát egyre halogatta, és terveiről senkit sem informált. A történettudomány álláspontja szerint valószínű, hogy egy Szolnok-Pest és egy Miskolc-Gyöngyös-Pest előrenyomulással kalkulált. A Szolnoknál állomásozó Damjanich és Vécsey vezette III. hadtestnek lett volna feladata, hogy elterelje a miskolci vonalon támadó főseregről – I. II. és a VII. hadtest 30 000 katonája – a figyelmet. A fővezér valószínűleg azzal számolt, hogy az osztrák főerők Cegléd-Kecskemét térségében állomásoznak. A támadás megindítása azonban egyre késett és ebben az időszakban Windisch-Grätz is a Miskolc-Pest vonalra helyezte át erőit, célja az volt, hogy egy erőszakos felderítéssel megállapítsa a magyar csapatok helyzetét. Csatára ő sem készült.</p>
<p style="text-align: justify;">Mielőtt magával a csata lefolyásával megismerkednénk érdemes egy pillanatra Eger városába betérni. Görgei Artúr, visszaemlékezése szerint február 26-án délelőtt Mezőkövesdre érkezett. Itt megpróbált érintkezésbe lépni a főparancsnokkal, hogy megtudja az előző hetek céltalannak tűnő csapatátrendezései után a következő napokra milyen haditervet készített elő, hol, milyen erőkkel szándékozik megtámadni az ellenséget. Dembiñskit azonban csak Egerben sikerült elérnie, ahol a haditanács helyett részt kellett venniük a főtisztek tiszteletére a préposti palotában Lévay Sándor nagyprépost által rendezett kanonoki ebéden. Ebéd után a „világhírű egri bor” (Görgei Artúr megjegyzése) fogyasztása közben érkezett a hír, hogy Verpelét felől ágyúzás hangzik. Dembiñski egy ideig tiltakozott, először csak menydörgést vélt hallani. Miután hosszas fülelés és vitát követően meggyőződött a hír valóságáról, Görgeivel az oldalán haladéktalanul a csatatérre indult. Ez azonban kis késedelmet szenvedett, ugyanis a közelben nem volt más közlekedési eszköz, mint Görgei parasztszekere. Ez meg is felelt volna a két főtisztnek, de a büszke egri polgárok számára nem. Elképzelhetetlennek tartották ugyanis azt a szégyent, hogy a tábornokoknak ilyen alávaló alkalmatosságon, „nyomorult fakó szekéren” kelljen elhagyniuk Eger neves városát. Ezért elállták annak útját és addig tartóztatták a csatába igyekvőket, míg nem sikerült egy hintót keríteni. Közben Dembiñski többször, egyre hevesebben útitársa tudtára adta, hogy ő még nem akart csatát vállalni, arra a tudta nélkül került sor…</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/alfred_furst_windisch-graetz_litho.jpg" alt="alfred_furst_windisch-graetz_litho.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Windisch-Grätz</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Az osztrákok sem készültek a csatára, ezt bizonyítja, hogy Windisch-Grätz főherceg február 26-ra csupán menetparancsokat adott ki. A katonai felderítés egyik félnél sem működött megfelelően, az ellenség elhelyezkedéséről csupán homályos információkkal rendelkeztek. Az osztrák és a magyar hadsereg nagyjából azonos erőkkel rendelkezett: 27,5 zászlóaljnyi osztrák gyalogsággal szemben 37 zászlóalj magyar honvéd állt, 33 osztrák lovasszázaddal szemben 44 magyar huszárszázad, 165 osztrák löveggel szemben 136 magyar ágyú. A gyalogság 6 000 fős erőfölényét ellensúlyozta az osztrák tüzérség ereje. A hadvezetési hibák azonban döntőek voltak, hiszen míg az osztrák hadvezetés a csata második napján a teljes haderejét bevethette, addig a magyar erők összpontosítása gyakorlatilag csak a csata végére sikerülhetett.</p>
<p style="text-align: justify;">Február 26-án a csata első napján a magyar hadsereg alakulatai egymástól nagy távolságban állomásozta: a stratégiailag fontos Kál és Sirok közötti Tarna vonalon csupán 3 hadosztály és egy dandár, összesen 16.000 ember tartózkodott. A sereg többi része Makláron, Mezőkövesden, Bükkábrányon, Egerbaktán, Tiszafüreden és Poroszlón volt szétszórva. A csata tehát magyar részről kedvezőtlen helyzetből indult, hiszen a hadsereg egy jelentős részének nem volt esélye a harcba való aktív beavatkozásra. A központi vezetés nélkül, szétszórtan elhelyezkedő magyar csapattesteket felkészületlenül érte az ellenség támadása. Az állásokat az első nap még sikerült tartani. A harc először Kápolna térségében, a gyöngyösi országút két oldalán bontakozott ki. Az itt előrenyomuló két osztrák dandár megpróbált átkelni a Tarna patak hídján, de ezt a hidat védelmező Máriássy hadosztály tüzérsége lehetetlenné tette.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/than_mor_kapolnai_csata.jpg" alt="than_mor_kapolnai_csata.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A kápolnai csata Than Mór festményén</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Al- és Feldebrő községében Poeltenberg Ernő alezredes hadosztálya vette fel a harcot az osztrák erőkkel. A magyar állások legdélibb pontján, Kálban a Sekulits dandár helyezkedett el, amely átkelve a Tarna jobb partjára stabil állást foglalt el. A magyar állások legsebezhetőbb pontján, a Verpelét-Tarnaszentmária-Sirok vonalon mindössze egy gyenge hadosztály, azaz 3 600 ember és 16 ágyú foglalt védelmi állást, őket kezdetben Dessewffy Arisztid, majd Klapka György vezette. Ebből az irányból, a siroki szoroson keresztül azonban könnyen oldalba támadhatta a magyar arcvonalat a Franc Schlik Pétervásárán állomásozó 10 000 fős osztrák hadteste.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/schlik_s_bivouac_in_the_night_from_26_to_27_february_after_they_occupied_the_sirok_pass_bachmann_hochmann.jpg" alt="schlik_s_bivouac_in_the_night_from_26_to_27_february_after_they_occupied_the_sirok_pass_bachmann_hochmann.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A csata első napján tehát körülbelül 16 000 honvéd került szembe 14 000 osztrákkal. Windisch-Grätz emellett jelentős, legalább kétszeres tüzérségi fölénnyel bírt. Az első nap végére sikerült megtartani a Tarna vonalat és a továbbiakban minden azon múlott, hogy a következő napon a két fél milyen arányban tudja harcba vetni a tartalékban álló alakulatait. Ebből a szempontból, mint azt láthattuk az osztrák hadsereg volt kedvezőbb helyzetben, hiszen a magyar hadosztályok összevonása csak elméletben volt lehetséges, hozzájuk az első csatanap végére még az ütközet híre sem jutott el. Dembiñski február 26-án éjszaka kiadott parancsaiban Aulich Lajos hadosztályát Maklárról Kálba, Kmety Györgyét Bükkábrányból, Guyon Richardét pedig Mezőkövesdről Kerecsendre rendelte. A parancsot Guyon Richárd őrnagyhoz megbízható futártiszt hiányában személyesen Görgei Artúr vitte. A három egységből, a távolság miatt csak Auliché vehetett részt a másnapi harcban.</p>
<p style="text-align: justify;">A február 27-i küzdelem két kritikus pontja a kápolnai híd és Verpelét volt. Dembiñski ahelyett, hogy a híd védelmére összpontosított volna, a patak teljes vonalát próbálta meg tartani. Hidat azonban a koncentrált osztrák támadó erők elfoglalták és betörtek Kápolnába, ahonnan azonban délután két óráig nem sikerült kibontakozniuk. A csata sorsa az északi arcvonalon dőlt el. Az elégtelen siroki őrség nem tudta megakadályozni Schlik csapatainak a siroki szoroson való áttörését, így a magyar balszárnyon döntő osztrák erőfölény keletkezett. Klapka nem tudta tartani Verpelétet, az erősítésként megérkező Poeltenberg hadosztállyal még kísérletet tett ugyan a falu visszafoglalására, de 11 órára már nyomasztóvá vált az osztrák túlerő. Ekkor Görgei vette át a balszárny irányítását és a visszavonuló csapatokat Kerecsend mellett állította fel. Ezt követően délután egy órakor Dembiñski parancsára megkezdődött az általános visszavonulás Kerecsend irányába.</p>
<p style="text-align: justify;">A magyar csapatok rendezetten hagyták el a csatateret, az osztrákok csupán formális győzelmet arattak. A szabadságharc szempontjából végleges döntést egyik félnek sem sikerült kicsikarnia. Sőt magyar siker reményében reális esély kínálkozott a csata Kerecsend környéki folytatására, hiszen a dombvonulat gerincén húzódó kedvező magyar állásokba már beérkeztek Kmety és Guyon hadosztályai. Dembiñski azonban elszalasztotta ezt a lehetőséget, majd február 28-án Mezőkövesden sem vállalt csatát.</p>
<p style="text-align: justify;">A szabadságharc talán leglelkesítőbb pillanata volt ez, hiszen az állandó visszavonulások után a sereg szomjazott a győzelemre. A téli hónapokban emberfeletti erőforrások igénybevételével felszerelt honvédek önként vállalták volna a hősi halált. A pillanat azonban kihasználatlan maradt, a fővezér árulást kiáltva visszaparancsolta a támadó ékeket és elrendelte a visszavonulást oda, ahonnan indultak a Tisza mögé. Dembiñski ekkor játszotta el véglegesen a katonák bizalmát, hiszen éppen abban aratott csúfos kudarcot, amiért leginkább felelősséggel tartozott és hiábavalóvá tette a kápolnai csatatéren elesett honvédek áldozatát. A tiszafüredi táborban a tisztikar egységesen tagadta meg az engedelmességet a levitézlett vezérnek. Kossuth, mikor értesült a március 3-i tiszti lázadásról főbelövetéssel fenyegette meg Görgeit. Március 5-én a táborba érkezve azonban belátta, hogy választottja alkalmatlan a rá bízott feladatra. A felmentett Dembiñski helyét előbb ideiglenes jelleggel Görgei, majd Vetter Antal altábornagy, végül március 31-től ismét Görgei Artúr foglalta el.</p>
<p style="text-align: justify;">Ma már tudjuk, hogy a csatát követően nem küldött Windisch-Grätz fölényes jelentést uralkodójának, Ferenc Józsefnek. A korábban sokat idézett sorokat – „<em>A lázadó csordákat Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel, szétszórtam és a legnagyobb részét megsemmisítettem, a maradék a Tiszán köröstül menekült. Remélem, hogy néhány nap alatt Debrecenben leszek és a pártütés fészkét hatalmamba kerítem</em>.” – Teofil Łapiński munkája (Der Feldzug der ungarischen Hauptarmee im Jahre 1849. Hamburg 1850.) tartalmazza csupán. Így a március 4-én kiadott új birodalmi alkotmány sem ennek következtében született meg, hanem az osztrák politikával volt összefüggésben. Ausztria számára igazi keserű csalódást az április elején Görgei vezetésével elindult tavaszi hadjárat okozott, amely kiérdemelte a dicsőséges jelzőt, hiszen kiszorította Magyarország területéről Közép-Európa nagyhatalmának harcedzett seregeit.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em> Pap József</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p>Irodalom:</p>
<p style="text-align: justify;">Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben, 1. kötet. Szerk.: Katona Tamás. Budapest, 1988.</p>
<p style="text-align: justify;">Hermann Róbert: A szabadságharc hadtörténete. Budapest, 2001</p>
<p style="text-align: justify;">Hermann Róbert: Lázadó csordák – oktrojált alkotmány. Egy legenda története. Századok 145. évf. (2011) 5. szám. 1117–1145.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F27%2F102_az_elmulasztott_lehetoseg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F27%2F102_az_elmulasztott_lehetoseg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F27%2F102_az_elmulasztott_lehetoseg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=102. Az elmulasztott lehetőség"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2024/02/27/102_az_elmulasztott_lehetoseg#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18339871" border="0" /></a><br /></p>
19._század
Eger
Heves_megye
Kossuth_Lajos
Szabadságharc
Görgei_Artúr
EKE
Hadsereg
Than_Mór
Kápolna
Csata
kápolnai_csata
Hadtest
Windisch-Grätz
Henryk_Dembiñski
Dembiñski-fiaskó
Osztrák_támadás
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/henryk_dembi_ski.png
https://amultnakkutja.blog.hu/2024/02/18/egy_fosvenysegig_fukar_porosz_kiraly
101. Egy fösvénységig fukar porosz király
2024-02-18T14:30:00+01:00
2024-02-18T14:30:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>I. Frigyes Vilmos (1713</strong>–<strong>1740) porosz király minden bizonnyal a 18. századi Európa egyik legfurcsább és legellentmondásosabb uralkodója volt. Mi több</strong>,<strong><em> „egyike a legérdekesebb embereknek, akik valaha trónon ültek”</em>. Voltak, akik egyenesen tébolyult elmének vagy „koronás pszichopatá”-nak tartották, a fösvénységig fukarnak tekintették. Valóban ilyen volt-e, vagy – országa, népe javát a legdurvább eszközökkel is szolgáló </strong>– <strong>végtelenül takarékos, jóságos „gazda”? Ezeket vizsgálja jórészt 19</strong>–<strong>20. századi irodalmak alapján <em>Kiss László</em> bejegyzése.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong><em>„Takarékossága piszkos fösvénységgé fajult” </em>(Macaulay)</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Az első porosz király, I. Frigyes (1701–1713) 1713-ban <em>„szinte teljes csődben lévő államot hagyott fiára” </em>– fogalmazott Németh István, a kiváló magyar Németország-kutató 2018-ban.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_8.jpg" alt="1_8.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Németh István (1945–2020), a 19–20. századi német történelem jeles oktatója és kutatója</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Frigyes Vilmos trónörökös tehát – hiú, pazarló és pompakedvelő apja hibáit tapasztalva és tagadva, annak halála előtt nem sokkal – így mérgelődött: az államban <em>„nincs egyetlen ezred, csak 600 mázsa lőpor, pénz pedig semmi”</em>. Íme, már körvonalazódott is leendő uralkodói programja: erős hadseregre és állami bürokráciára, ehhez rengeteg pénz, a gazdaság fejlesztésére és szigorú takarékosságra van szükség. Egy porosz trónörökös mérgelődésére még nem kapták volna fel a fejüket európai koronás fői, mint ahogy azt – az uralkodói körökben megszokott dolgot – sem furcsállották volna, hogy I. Frigyes tehát teljesen eladósította, a tönk szélére juttatta az országát. Azon viszont már nagyon megütköztek Londontól Szentpétervárig, ami rögtön I. Frigyes Vilmos (1713–1740) trónra lépése után történt. Az ifjú uralkodó ugyanis, először és utoljára, nem sajnálta a pénzt apja díszes temetésére (akkoriban erre is mindenhol számolatlanul szórták a pénzt), de a saját koronázására már igen. Aprólékosan kiszámolta, hogy a szegényes ceremónia nem kerülhet többe – írd és mondd! – 2547 tallérnál. Ám ezt, megbocsáthatatlan módon, 9 pfeniggel túllépték! Ez volt az utolsó pazarlás, amelyet eltűrök – ordította habzó szájjal. Hamarosan jött a folytatás.</p>
<p style="text-align: justify;">Uralkodása másnapjától csak úgy záporoztak az újabb és újabb megszorító intézkedések. Ezek nem csak a fényűzéshez szokott udvari embereket és az elhunyt uralkodó bőkezűségét kihasználó – zömmel külföldről befogadott – haszonlesők ezreit-tízezreit ejtették rémületbe, hanem a berlini vagy potsdami mesterembereket, kézművesek, munkásokat, polgárokat is. <em>„Az udvari eszem-iszom, a szemkápráztató menetek, az idegizgató bálok, a pénzenvett csillogás egyéb czafrangjai végkép eltüntek a trón közeléből.”</em> – írták 1875-ben. Ettől kezdve nem volt több száz fős udvari étkezés, nem volt udvari zene, bál, hangverseny. Kíméletlenül megnyirbálta a felduzzadt udvari személyzet létszámát, beleértve a díszgárdát és a zenészeket is. A sajátkezű listázás után megtartott 50–55 személy fizetését a felére-harmadára csökkentette, miközben a fogai között szitkozódva sziszegte: Örüljetek gazfickók, hogy még ennyit is kaptok! Közvetlen szolgálatában állítólag csak 8 inast, 3 apródot és 8 vadászt tartott meg. A királyi kastélyokból eladatta a díszes ruhákat, csillárokat, bútorokat, szőnyegeket (a porra egyébkéni is érzékeny volt), hintókat, lovakat és mindazt, amit feleslegesnek és haszontalannak tartott. Nyílt árverésen adták el a királyi pincéből a finom (tokaji, pozsonyi, ruszti, rajnai) borokat. Huszonnégy kastélya közül csak hatot tartott meg. Átmenetileg vagy végleg leállíttatta a berlini és egyéb nagy építkezéseket. Az arany- és ezüsttárgyakat átadta a pénzverdének beolvasztásra, pénzverés céljából. A német (újság)író 1979-ben papírra vetett sorai szerint: <em>„A királyi udvartartás ettől fogva – az ezüst evőeszközöket nem számítva – jó polgári küllemet öltött.” „Ettől fogva nemkívánatos volt az udvarnál az elegáns öltözet, a parfüm és az arcfesték”</em>, a francia nyelvű társalgásról nem is szólva.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_10.jpg" alt="2_10.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Bernt Engelmann (1921–1994) német író, újságíró (jobbról)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A királyi udvar leállított építkezéséről elbocsátott munkások és mesteremberek nem véletlenül feszítették ki a főbejárat fölé a feliratot: <em>„Ez a kastély Berlin székesfővárossal együtt eladó!”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">Rövid időn belül – fogalmazott a 19. századi magyar (kultúr)történész, az első és azóta is egyetlen I. Frigyes Vilmos monográfia szerzője 1888-ban – Európa-szerte <em>„közmondásossá vált Frigyes Vilmos zsugorisága”</em>. Egy kortársa pedig 1717-ben így írt a puritán udvaráról: <em>„oly királyi udvarban vagyok, melyben nincs más ragyogó…, mint katonasága”</em>. Berlini udvar alatt <em>„csaknem kizárólag katonákat kell érteni”</em>, hiszen <em>„a tanácsosok, kamarások, udvari apródok és hasonlók, ha nincs egyúttal katonai rangjok, nem sokra becsültetnek”</em>. Egyszóval: rövid idő alatt Athénból Spárta lett! </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_9.jpg" alt="3_9.jpg" class="imgnotext" width="242" height="409" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_a.jpg" alt="4_a.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Ballagi Aladár (1853–1928) (kultúr)történész, nyelvész, egyetemi tanár és hiánypótló könyve</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez ugyanis – tette hozzá – egy olyan, takarékosságot nem ismerő, pazarló és gyönyörkedvelő kor volt (főúri körökben feltétlenül), amikor a francia <em>„Conti herczeg porrá zúzott gyémánttal porozta be egy szépasszonyhoz írt levelét”</em>. Vagyis zsugorinak kiáltották ki azt a takarékos királyt – folytatta –, akinek az éves udvartartási költségei talán még egy borsónyi gyémánt értékét sem haladták meg. A nagy hatású angol történetíró viszont 1842-ben igen kemény, rendkívül elítélő kritikát fogalmazott meg róla.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/5_7.jpg" alt="5_7.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Thomas Babington Macaulay (1800–1859) báró, brit történész, politikus</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ilyen tébolyult, beteg jellemet <em>„addig soha nem lehetett látni a tébolydán kívül”</em>. Az elméje <em>„olyan rosszul volt szabályozva, hogy minden hajlama szenvedéllyé változott, és minden szenvedélye erkölcsi és értelmi betegség jellegébe öltözött. Takarékossága piszkos fösvénységgé fajult.”</em> Ugyanakkor – tette hozzá kissé megengedőbben – <em>„volt némi érzéke a kormányzás iránt”. </em>De másfél évszázaddal később sem volt megengedőbb az ugyancsak angol hadtörténész sem, aki szerint I. Frigyes Vilmos <em>„erőszakos, brutális, faragatlan és nagy energiájú” </em>uralkodó volt, igazi <em>„vadember”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Egyidejűleg volt takarékos és bőkezű</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A kérdés tehát az, hogy a fösvénységig fukar volt-e, vagy csak végtelenül takarékos? A történelmi mérleg nyelve egyértelműen ez utóbbi felé billen. Az előbb idézett angol történetíró odavetett megjegyzése, miszerint <em>„volt némi érzéke” a kormányzás iránt”</em>, kiindulópont lehet I. Frigyes Vilmos ellentmondásos jellemének a megismeréséhez. Egyfelől olyan racionálisan gondolkodó, rendet és fegyelmet szerető, végtelenül céltudatos és pragmatikus ember volt, akinek – korlátolt szellemi képességei ellenére – igenis jó érzéke volt a kormányzáshoz. Másfelől viszont államát és népét átformálni akaró, dühödt igyekezetében az intézkedéseit katonásan durva, mi több, embertelen eszközökkel és módon hajtotta/hajttatta végre. Ismerjük már, hogy a maga kulturálatlan, faragatlan módján arra nem, vagy alig költött – legyen az udvari fényűzés, udvari könyvtár, tudomány, kultúra és sok annyi más – amit feleslegesnek tartott (és sok mindent tartott feleslegesnek), meg ami úgymond nem volt katonás. Kedvelte tehát a katonai ünnepeket, felvonulásokat és parádékat, a kimerítő vadászatokat és hadgyakorlatokat, de mégis a „pipázó kollégium”-ában érezte igazán jól magát. Itt – felvett uralkodói allűrjeit hetente egyszer levetve – káplár módra önmagát adhatta! A megfeszített napi munka után egy egyszerű szobában, faasztal mellett, fa székeken ülve, előkelő társaság (tanácsosok, katonai vezetők, diplomaták) gyűlt össze, amelynek tagjait személyesen maga hívta meg. Gomolygó pipafüstbe burkolózva (itt a pipázás mindenki számára kötelező volt), nehéz kőkorsókból itták a nehéz söröket, miközben a trágár élcelődéseken és a(z) – jó ízlés határán messze túllépő – otromba tréfákon röhögött a kulturált viselkedést elfelejtő, köpködő és böfögő társaság, miközben komoly államügyekről is szó esett. <em>„Ebben a társaságban a király nem érezte magát királynak, sőt egyenesen megkövetelte, hogy mindenki a legtermészetesebben viselkedjék…”</em>. Maga is ezt tette tehát. Előfordult, hogy <em>„néhány pohár rajnai vagy tokaji után táncra perdült valamelyik öreg generálisával”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/6_4.jpg" alt="6_4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A híres-nevezetes Tabaks–Collegium</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">I. Frigyes Vilmos tehát katonásan egyszerű és nagyon takarékos ember volt, amit az alattvalóitól is megkövetelt. Nagyon szerényen öltözködött és étkezett (bár jó étvágyú volt), viszont semennyi pénzt nem sajnált legfőbb kedvteléseire: dédelgetett hadseregére és – különösen – válogatottan magas legényekből álló „óriásezred”-ére, a potsdami gárdaezredre. Ugyanakkor, mivel nagyon sokba kerültek, takarékoskodott velük. <em>„Oly érzéssel viseltetett katonái iránt, aminővel a fukar pénze iránt. Szerette gyűjtögetni, számlálgatni és növekvőben látni őket; de nem volt szíve ahhoz, hogy megbolygassa a drága gyűjteményt.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Ismerjük már, hogy az udvari könyvtár vagy a tudományok támogatását nem tartotta fontosnak. A könyvtár részére 10 évig nem rendelt egyetlen könyvet sem! A 11. évben nagy kegyesen évi 4 tallért, majd ezt követően – még nagyobb „áldozatot” hozva – ötöt engedélyezett könyvvásárlásra. A berlini Tudományos Akadémiának is mindössze évi 800 tallért utaltatott ki. Meg volt ugyanis arról győződve, hogy a műveltség olyan felesleges és veszedelmes dolog, ami – az eszmékhez hasonlóan – megrontja az embereket, megzavarja a gondolkodásukat. <em>„Mire jó az? El vele! </em>– mondogatta nem egyszer. <em>Elég, ha a bibliát, meg a zsoltároskönyvet forgatják.”</em>, vagy a templomi prédikációkat hallgatják. Magából kiindulva úgy vélte, hogy a hadseregnél teljesen elegendő az altiszti műveltség. Az engedelmes alattvalóktól pedig nem szabad többet várni, mint hogy le tudják írni a nevüket. (Némelyik tábornoka egyébként még erre sem volt képes.) A tudós Leibnizről kijelentette, hogy <em>„bolond ember, aki katonai őrszolgálatra sem alkalmas”</em>. Kultúra- és tudományellenességét a 19. századi magyar (kultúr)történész az uralkodó gyakorlatiasságával, pontosabban a haszonelvűségével magyarázta. Idézzük: <em>„ő előtte minden könyvtár hiába való holt tőke. mely egyedül fonák-eszű tudósok szertárául szolgálván, egyáltalán nem hajt hasznot”.</em> Ellenben rendkívül sokat költött Poroszország gazdaságának, igazgatásának, oktatás-, szociális- és egészségügyének hatékony fejlesztésére. 1717-ben bevezette a tankötelezettséget, katonai iskolákat létesített. Megtiltotta a boszorkányégetést. A felsorolást napestig folytatni lehetne, mivel <em>„királyi bőkezűséggel költött rengeteg vagyont üldözött polgárok letelepítésére, a kötelező iskoláztatás behozatalára, árva- és kórházak alapítására…”</em>. Felszabadította (1719-ben) a kincstári parasztokat és elkezdte a pestis által évekkel korábban leginkább sújtott Kelet–Poroszország betelepítését. Polgári törvénykönyvet dolgoztatott ki.</p>
<p style="text-align: justify;">Mindezek ismeretében a fösvénységi/fukarsági vád nyugodtan elejthető. Ismételten leszögezhető, hogy I. Frigyes Vilmos nem fösvény volt, hanem „csak” végtelenül takarékos (amit pazarló uralkodótársai fösvénységnek minősítettek). Ráadásul csak akkor volt ilyen, ha valaminek <em>„a hasznosságát, czélszerűségét nem tudta fölfogni: de sohasem kímélte tallérjait, ha meggyőződése szerint hasznos vagy szükséges befektetésről volt szó”</em>. Egyidejűleg volt tehát takarékos és bőkezű! Jelenbeli takarékosságával, spártai életvitelével, szegényes udvartartásával, egyszerű és csekély költségű étkezésével, egyszerű öltözetével, előrelátó módon a jövőt szolgálta, vagyis <em>„távol eső nagy reményekért áldozta föl a jelent… Kortársai megfordítva tették!”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/7_2.jpg" alt="7_2.jpg" class="imgnotext" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em></em>I. Frigyes Vilmos (1713–1740), a takarékos, ugyanakkor bőkezű porosz király</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Uralkodásának mérlege </strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong></strong>I. Frigyes Vilmos tehát a trónra lépésekor, 1713-ban teljesen leromlott állapotban vette át az országot. Amikor viszont 1740-ben meghalt, a fia, II. (Nagy) Frigyes (1740–1786) egy minden ízében erősödő, militarizált országot örökölt. Erre a Poroszországra rá sem lehetett ismerni, már valóban „porosz” volt! A magát „Isten törvényszolgájá”-nak tekintő I. Frigyes Vilmos zsarnoki, abszolutista rendszere, növekvő népességű országa kevesebb, mint 3 évtized alatt fejlődő gazdasággal, fegyelmezett és hatékony állam- és közigazgatással, 820.000 főre növelt (nem csak létszámában erős) hadsereggel rendelkezett már. Persze nem volt minden fenékig tejföl! A német (újság)író szerint ugyanis: <em>„A történészek hallatlanul eltúlozták rendelkezéseinek hatékonyságát. A korrupció kiirthatatlan maradt a katonaságnál és a közigazgatásban, jóllehet túlontúl arcátlan meggazdagodások esetén a legsúlyosabb büntetéseket foganatosították.”</em> A szigorú takarékosság az árnyoldalakkal együtt is meghozta a gyümölcsét, bár az uralkodó tisztában volt azzal, hogy sokan még mindig zsugorinak tartják. <em>„Nagyon jól tudom </em>– mondta –, <em>hogy Bécsben és Drezdában garaskuporgatónak neveznek, de majd örülni fognak az unokáim.”</em> A számok pedig magukért beszéltek. A kincstár bevételei megduplázódtak, 7–8 millió tallérra nőttek. Ezzel a Poroszországgal már komolyan számolni kellett. I. Frigyes Vilmos az országát emelkedő pályára állította. Lefektette a porosz katonaállam alapjait. Kikövezte az európai nagyhatalmiság felé vezető utat a fia, II. Frigyes számára. Talán igaza volt a német történésznek, aki csaknem kilencven évvel ezelőtt így méltatta őt: <em>„Lelkiismeretes atyja akart lenni népének, boldogabb örökséget akart hagyni utódaira. Önmegtartóztatása tiszteletet érdemel.”</em> Az alattvalóit persze senki nem kérdezte meg arról, hogy ők hogyan vélekednek királyuk „atyai szeretet”-éről. Az eredmények mindent igazoltak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> Kiss László</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><strong>A téma néhány felhasznált irodalma:</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p><em>Ballagi Aladár</em>: I. Frigyes Vilmos porosz király. Franklin, Bp. 1888.</p>
<p><em>Bernt Engelmann</em>: Poroszország. A lehetőségek hazája. Gondolat, Bp. 1986.</p>
<p><em>Egon Friedell</em>: Az újkori kultúra története I–III. Holnap, Bp. 1993.</p>
<p><em>Juhász Vilmos</em>: Nagy hódítók. Béta Irodalmi R. T., Bp. 1942.</p>
<p><em>(Th. B.) Macaulay</em>: Nagy Frigyes. Franklin, Bp. é. n.</p>
<p> <em>Németh István</em>: A Hohenzollernek katonaállama. In: A porosz mítosz 1226–1947. Rubicon, 2018/1.</p>
<p>Tolnai Világtörténelme. Az újkor története. A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása. Bp. é. n. (Hasonmás kiadás. Kassák, Bp. 1992.) </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F18%2Fegy_fosvenysegig_fukar_porosz_kiraly%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F18%2Fegy_fosvenysegig_fukar_porosz_kiraly%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F18%2Fegy_fosvenysegig_fukar_porosz_kiraly%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=101. Egy fösvénységig fukar porosz király"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2024/02/18/egy_fosvenysegig_fukar_porosz_kiraly#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18299123" border="0" /></a><br /></p>
poroszos
Berlin
Tudomány
Eger
Politikus
EKE
Poroszország
Frigyes_Vilmos
Puritán
Porosz
Porosz_király
Takarékosság
Történész
Katonaállám
Trónörökös
Zsugoriság
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_8.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2024/02/04/_grof_andrassy_gyulanak_a_tisza-szabalyozas_korul_szerzett_erdemei_elismereseul
100. Id. Andrássy Gyula tiszadobi emlékművének felavatása
2024-02-04T14:00:00+01:00
2024-02-04T14:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Az idén 200 éve, 1823. március 3-án született idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula, a Magyar Királyság harmadik miniszterelnöke, az Osztrák-Magyar Monarchia második közös külügyminisztere. Andrássy a 19. század legkiemelkedőbb magyar politikusai közé tartozik, valamint a dualizmus korának egyik legmeghatározóbb személyiségeként tartja számon a történeti köztudat. Andrássy Gyula tiszadobi emlékművének a felavatását mutatja be írásában <em>Garas Norbert</em>.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Id. gróf Andrássy Gyula</strong></p>
<p style="text-align: justify;">1823. március 3-án született idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula, a Magyar Királyság harmadik miniszterelnöke, az Osztrák-Magyar Monarchia második közös külügyminisztere. Andrássy a 19. század legkiemelkedőbb magyar politikusai közé tartozik, valamint a dualizmus korának egyik legmeghatározóbb személyiségeként tartja számon a történeti köztudat. Már az 1840-es évek második felében aktív politikai és katonai tevékenységet folytatott. 1845. szeptember 6-án Zemplén vármegye táblabírájává választották, 1846. augusztusától részt vett a Tiszai Gőzhajózó Társaság megalakításában, majd ugyanezen év decemberétől a Társaság szabolcsi testületének elnöki tisztségét is betöltötte. Lónyay Gáborral együtt, 1847. október 14-én Zemplén vármegye követévé választották. A nádor 1848. április 22-én a vármegye főispánjává nevezte ki. A népképviseleti országgyűlésen 1848. július 5-én megkapta a felsőház végleges jegyzői titulusát. Az 1848–1849-es katonai eseményekben is részt vállalt. Többek között 1848. szeptember 27–28. tájékán megjelent a dunántúli magyar fősereg velencei táborában és a szeptember 29-i pákozdi ütközetben parancsőrtisztént vett részt.</p>
<p style="text-align: justify;">A forradalom és szabadságharc eseményei alatt végig az ország érdekeit tartotta szem előtt, viszont nem kívánt a király ellen fordulni. Az 1848–1849-es történéseket követően Andrássyt halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, a halálos ítéletet 1851. szeptember 22-én jelképesen végrehajtották, <em>in effigie</em> kivégezték, azaz a bitófára akasztott fekete táblára a hóhér krétával felírta a nevét. Az eseményről később a <em>Wiener Zeitung</em> is cikkezett, ezt követően emlegették Andrássyt a <em>„szép akasztott”-</em>ként. Az emigrációban töltött évei alatt nem vett részt semmilyen Habsburg-ellenes szervezkedésben. A hazatérésére 1857-ben nyílt lehetőség, majd az uralkodó 1867. február 17-én nevezte ki miniszterelnökké. A kiegyezés érdekében és folyamatában jelentős munkát vállalt. Ferenc József 1867. június 8-i megkoronázáskor is kulcsfontosságú szerepe volt, ugyanis miniszterelnökként, a nádort pótolva, ő helyezte a király fejére a koronát. A Monarchia közös külügyminiszteri tisztségét 1871 és 1879 között töltötte be. Az Andrássy politikai és közéleti szerepeire vonatkozó kutatásokban némileg kevesebb hangsúlyt kap a Tisza-szabályozási és vízrendezési munkálatokban való részvétele, valamint a társulati tevékenysége. A Tisza folyó árterében fekvő, tekintélyes tiszadobi uradalom birtokosaként, továbbá a reformkor szellemiségét magáénak valló ifjúként egyaránt fontosnak tartotta a szabályozási és egyéb vízi munkálatok megkezdését.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Az Alsó-szabolcsi Tiszaszabályzó Társulat megalakulása</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A folyószabályozásokat, így a Tisza mentén végzendő munkálatokat is több tényező együttes hatása tette szükségessé. A szabályozatlan Tisza lefolyási viszonyai nagyon kedvezőtlenek voltak, a folyamatosan visszatérő árvizek hatására a folyó kilépve medréből hónapokig hatalmas területeket tartott uralma alatt, megnehezítve ezzel a mezőgazdasági tevékenységet. A felázott, vagy vízzel borított részeken szinte lehetetlenné tette a közlekedést. A mocsaras, lápos területek pedig sokszor a járványok melegágyaivá váltak. A reformkor célkitűzésekkel és változásokkal teli időszakában a Tisza folyó szabályozása is előtérbe került. A mederszabályozás, valamint a folyó gátak közé szorítása mellett, az összetett munka részét képezte a mellékfolyók szabályozása, valamint a mocsaras, lápos területek lecsapolása és a belvízmentesítés.</p>
<p style="text-align: justify;">Széchenyi István, mint az Országos Közlekedési Bizottság elnöke, 1845-ben utazott arra a területre, ahol <em>„főkép a gyakori vízáradások miatt, leginkább sínlik a hon, s hová ekkép legelősben vinni segítséget kötelesség. E táj pedig, fájdalom, nem más, mint a Tisza völgye.”. </em>Széchenyi számára megerősítést nyert hosszú útja során, hogy a Tisza völgyében uralkodó állapotok nem tarthatóak fent, mihamarabbi megoldásra van szükség. A gróf 1845. szeptember 27-én indult el Pestről, majd útja során számos településre ellátogatott, köztük Gyöngyösre, Miskolcra, Sátoraljaújhelyre, Perbenyikbe, Vásárosnaményba, Debrecenbe, Tiszadobra, továbbá megfordult még Szolnokon és Szegeden. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/hu_mnl_szszbml_szechenyi_ut_1.jpg" alt="hu_mnl_szszbml_szechenyi_ut_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Széchenyi István 1845. évi őszi, Tisza-vidéki útjának állomásai. MNL SzSzBVL IV.1.b. (Fasc. 45. No. 1233. 1845.)</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Széchenyi a meglátogatott településeken találkozott az érintett törvényhatóságok és vármegyék képviselőivel, valamint a községek elöljáróival és a térségek érdekelt birtokosaival is. Tanácskozásain a Tisza-szabályozás és az ahhoz kapcsolódó országos és helyi érdekű ügyek szerepeltek. 1845. október 9-én, Tiszadobon Bihar, Borsod, Szabolcs vármegyék, valamint a Hajdú és nagy Kun kerületek, továbbá Debrecen szabad királyi város képviselőivel folytatott megbeszéléseket. Andrássy Gyula kezdeményezésére, aki családi birtokán látta vendégül a küldöttségek tagjait, még ugyanezen a napon aláírtak egy társasági szerződést, majd 1845. december 1-jén az első közgyűlés megtartásával ténylegesen megalapították a Tiszadobi Társulatot. Elnökévé az akkor 22 esztendős Andrássy Gyulát választották. Andrássy ezt követően aktívan bekapcsolódott a szabályozási munkálatokkal összefüggő társulati munkába. 1846. január 20-án, mint a Tiszadobi Társulat elnöke, jelen volt a Tiszavölgyi Társulat alakuló ülésén. Szintúgy ott volt 1846. augusztus 23-án a tiszadobi gyűlésen, ahol határozatot hoztak a Dob–Szederkényi átvágásról és a balparti dobi gát építéséről, ami az Andrássy által vezetett társulat feladata lett. Pár nap múlva, augusztus 27-én elkezdődtek ezek a munkálatok, ahol az első kapavágást maga Széchenyi István tette meg. A Tiszadobi Társulat 1847-ben az Alsó-szabolcsi Tiszaszabályzó Társulat nevet vette fel. A megindult munkálatokat az 1848–1849-es események megakasztották, a forradalom és szabadságharc leverése után Andrássy is emigrációba kényszerült. Az Alsó-szabolcsi Tiszaszabályzó Társulat elnöki tisztét 1850-től Drevenyák Ferenc császári királyi kerületi főbiztos töltötte be.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>A tiszadobi Andrássy-emlékmű</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A magyarországi folyószabályozási munkákat a magyarság egyik legmonumentálisabb alkotásaként szokás emlegetni. A jelképesen 1846. augusztus 27-én megindult nagyszabású vállalkozásnak az Alsó-szabolcsi Tiszaszabályzó Társulat először 1865-ben egy Széchenyi István tiszteletére Tiszadobon emelt 6,64 méter magas obeliszkkel állított emléket. A földművelésügyi minisztérium 1907-ben hirdetett pályázatot Andrássy Gyula tiszadobi emlékművének elkészítésére. Az alkotás egy évvel később Sárkány István budapesti műépítész tervei alapján készült el. 1909. március 4-én kelt 2952/1908. számú leiratában Darányi Ignác földművelésügyi miniszter arra kérte fel az Alsó-szabolcsi Társulatot, hogy a Tisza partján elkészült Andrássy-emlékmű, <em>„amely késő utódoknak van hivatva hirdetni az ő dicsőségét és a Tiszavölgy körül szerzett nem múló érdemeit”,</em> méltó felavatásáról gondoskodjon. A társulat az 1909. május 12-én tartott közgyűlésén elfogadta a felkérést és hozzáláttak az avatási ünnepség megszervezéséhez, amire egy külön bizottságot alakítottak. A július 23-ra összehívott bizottsági gyűlésen véglegesítették a felavatási ünnepség időpontját, a meghívó szövegét és meghívandó vendégek névsorát. Gondoskodtak az emlékmű díszítéséről, a vendégek ellátásáról, szállításáról.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/hu_mnl_szszbml_meghivo.jpg" alt="hu_mnl_szszbml_meghivo.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Meghívó gróf Andrássy Gyula tiszadobi emlékművének felavatási ünnepélyére. MNL SzSzBVL IV.411.b (17463/1909.)</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Az ünnepség időpontjának 1909. szeptember 5. délután 1 órát jelölték ki. A kedvezőtlen esős időjárás ellenére nagy volt az érdeklődés, folyamatosan érkeztek a meghívottak a helyszínre. Az országos méltóságok mellett több vármegye főispánja és további megyei és városi törvényhatóságok küldöttjei, valamint számos, más ármentesítő társulat képviselői gyarapították a vendégsereg sorait. Jelen volt az Andrássy család több tagja, köztük az akkori belügyminiszter, ifj. gróf Andrássy Gyula is. A közvetlen szomszédságban lévő Felső-tiszai Ármentesítő Társulat részéről gróf Vay Gábor miniszteri biztos, főispán, Kerekes József társulati igazgató-főmérnök, Okolicsányi Dezső főszolgabíró és Orosz Miklós kamarás tették tiszteletüket. Délután 1 óra körül a felavatási ceremónia Dessewffy Aurélnak, az Alsó-szabolcsi Társulat elnökének megnyitójával kezdődött. Ezután Dömötör György tiszalöki római katolikus plébános szavalata következett, majd Fekete Márton királyi tanácsosnak, a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsági titkárának az emlékbeszéde is elhangzott. A szónoklatokat követően valamennyien megkoszorúzták az emlékművet, amely a Tisza partjától 500–600 méterre állt az Urkom nevű magaslaton. Az építmény teljes magassága 13 méter, a mészkőből faragott hármas oszlop, mint három kar egy kőpárkányt tart, rajta egy sárgarészből készült aranyozott gömb. A kőpárkányzatba aranyszínű betűkkel az <em>„Andrássy”</em> feliratot vésték, míg a domb oldalában elhelyezett emléktáblán a következő szöveg szerepel: <em>„Gróf Andrássy Gyulának a Tisza-szabályozás körül szerzett érdemei elismeréséül. 1909.” </em></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/tiszadob_andrassy_emlekmu_1910.jpg" alt="tiszadob_andrassy_emlekmu_1910.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A tiszadobi Andrássy-emlékmű. Magyar Iparművészet 1910. (13.) 9. 344.</em></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/tiszadob_andrassy_emlekmu.jpg" alt="tiszadob_andrassy_emlekmu.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A tiszadobi Andrássy-emlékmű</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A felavatási ünnepséget követően a több száz fős társaságot ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszter látta vendégül. A pazar lakoma alatt Rácz Károly ebreceni cigányprímás és zenekara gondoskodott a jó hangulatról. Az asztaloknál ülők közül többen szólásra emelkedtek és köszöntőket mondtak a királyra és méltatták az id. Andrássy gróf érdemeit. A felszólalók között volt ifj. Andrássy Gyula is, aki meghitt szónoklattal emlékezett vissza apja értékteremtő munkásságára. <em>„Atyám egész életét a hazának szentelte. Ifjú korában kardot rántott, hogy hazájának szabadságát életével, vérével védje meg, egy puskagolyó érintette is mellét, de kárt nem tett benne. […] Később egész életében nem a harc mezején, de a politikai küzdelemiben szolgálta nemzetét”– </em>szólt beszédében az ifj. Andrássy. Az emelkedett hangulatú esemény délután 5 óra tájban ért véget.</p>
<p style="text-align: justify;">Tiszadobon 60 évvel később, 1969-ben a Tisza-szabályozás másik nagy alakjának, Vásárhelyi Pálnak a tiszteletére is emlékművet avattak. A Széchenyi, az Andrássy és a Vásárhelyi-emlékmű ma is áll és őrzi annak az emberfeletti munkának az emlékét, amely Széchenyi szavait idézve, azért kezdődött, hogy <em>„e magasztos célhoz lehetőleg és mielőbb közelítsünk”.</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em> Garas Norbert</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Források és felhasznált irodalom: </strong></p>
<p>Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára (MNL SzSzBML)</p>
<p style="text-align: justify;">IV.1.b. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Közgyűlési iratok (Acta politica). Fasc. 45. No. 1233. 1845. Széchenyi István levele Szabolcs vármegyéhez.</p>
<p><strong> </strong>IV.152.c. Észak-Szabolcs Megyehatóságának iratai, Tisza-szabályozási iratok (1845–1860).</p>
<p style="text-align: justify;">IV.411.b. Szabolcs, valamint Szabolcs és Ung k. e. e. vármegyék alispánjának iratai, igazgatási iratok (1872–1950). 17463/1909. Tiszadobon emlékmű felavatása.</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István 1996: <em>A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története. </em>Budapest.</p>
<p style="text-align: justify;">Emlékművek Sárkány Istvántól. <em>Magyar Iparművészet</em> 1910. (13). 10. 352.</p>
<p style="text-align: justify;">Gonda Béla (revid.) 1900: Az alsó szabolcsi tiszai ármentesítő társulat. In: Borovszky Samu (szerk.): <em>Magyarország vármegyéi és városai.</em> Budapest. 292–300.</p>
<p style="text-align: justify;">Hermann Róbert 2022: „A szép akasztott” – Id. Andrássy Gyula gróf 1848–1849-es pályafutása. In: dr. Holló József – dr. Hermann Róbert – dr. Szelier Erika – dr. Jeszenszky Géza (szerk.): <em>A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában.</em> Budapest. 48–65.</p>
<p style="text-align: justify;">Ihrig Dénes 1973 (szerk.): <em>A magyar vízszabályozás története.</em> Budapest.</p>
<p style="text-align: justify;">Ligeti Dávid 2022: A két gróf Andrássy Gyula és a magyar uralkodók. In: dr. Holló József – dr. Hermann Róbert – dr. Szelier Erika – dr. Jeszenszky Géza (szerk.): <em>A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában.</em> Budapest. 13–26.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F04%2F_grof_andrassy_gyulanak_a_tisza-szabalyozas_korul_szerzett_erdemei_elismereseul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F04%2F_grof_andrassy_gyulanak_a_tisza-szabalyozas_korul_szerzett_erdemei_elismereseul%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F02%2F04%2F_grof_andrassy_gyulanak_a_tisza-szabalyozas_korul_szerzett_erdemei_elismereseul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=100. Id. Andrássy Gyula tiszadobi emlékművének felavatása"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2024/02/04/_grof_andrassy_gyulanak_a_tisza-szabalyozas_korul_szerzett_erdemei_elismereseul#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18276457" border="0" /></a><br /></p>
vízszabályozás
Eger
Krasznahorka
Andrássy
Monarchia
Andrássy_Gyula
Megemlékezés
Szabadságharc
EKE
Emlékmű
Tiszadob
Emlékezetpolitika
Folyószabályozás
Tisza-szabályozás
Széchnyi_István
Andrássy_emlékmű
szép_akasztott
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/hu_mnl_szszbml_szechenyi_ut_1.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2024/01/21/rozsateszta_krumpli_pecsenye_es_csodatorta
99. Rózsatészta, krumpli pecsenye és csodatorta
2024-01-21T14:00:00+01:00
2024-01-21T14:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Milyen volt egy szakmunkáscsalád háztartása, konyhája a huszadik század közepén? Milyen tényezők befolyásolták a táplálkozási szokásokat, az étkezés rendjét? Mi került az asztalra? Miként alkalmazkodtak az élelmiszerhiányos időszakokhoz? Mi készült a sparhelten és annak a sütőjében? Ezekre a kérdésekre válaszol <em>Valuch Tibor</em> blogbejegyzése, aminek a kiindulópontja egy, az 1940-es években megkezdett és az 1960-as évek közepéig vezetett kézírásos receptes füzet.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">„35 liszt, 2 tojás, 2 d élesztő egy kis cukros tejben fel oldva kis sóval tésztát gyúrunk és jó vékonyra kinyújtjuk. 10 deka vajat két kanál vaniliás cukorral habosra kavarunk és a tésztára kenjük és szorosan összesodorjuk, mint a p(iskóta) tekercset és még hoszába jól meghúzzuk, hogy hoszabb legyen. 5 cm hosszú darabokra vágjuk és kikent tepsin kelni hadjuk, míg a vaj kilátszik belőle. Ekkor forró sütőbe teszük ha kezd pirulni 2 deci tejbe felfőzött 10 d vanilíás cukrot öntünk rá és végig sütjük. megjegyzés. ez a r(ecept) kipróbálva és az öntet felét kel csak venni így éppen elég, tehát (1 deci tej és 5 d cukor)”</p>
<p style="text-align: justify;">Az idézett recept egy ózdi munkáscsalád irathagyatékában fenn maradt, az 1940-es és 1950-es években rögzített, főként süteményrecepteket tartalmazó receptes füzetből származik. A kis füzet, a kézzel lejegyzett receptek és azok tömör véleményezése mellett, 1950-es évekbeli újságokból kivágott recepteket és egy 1955-ös étel-recepteket tartalmazó zsebnaptárt tartalmaz. Ezek nyilvánvalóan „A mit főzzek/süssek ma?” örök háziasszonyi kérdésének a megválaszolását segíthették.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/p_20231114_130746.jpg" alt="p_20231114_130746.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A gyűjtemény egykori tulajdonosa, Steller Valéria, 1908. július 9-én született Ózdon, ahol egész életét töltötte, 1976. április 12-én bekövetkezett haláláig. A római katolikus szakmunkáscsalád nyolcadik gyermekét 1908. július 16-án keresztelték meg. Az 1914/15-ös tanévben kezdte meg iskolai tanulmányait a RIMA Ózdi Gyártelepi Elemi Iskolában. Az iskolai anyakönyv szerint első osztályban „dicséretes magaviselettel, ernyedetlen szorgalommal” tanult és kitűnő eredménnyel zárta a tanévet. Az 1919/20-as tanévben fejezte be a hatodik elemit, mindvégig kitűnő tanuló volt. Ezt követően 1920-1923 között még három ismétlő osztályt végzett, mindegyik tanévet jeles eredménnyel zárta. Az ismétlő leányosztályok tananyagaiban hangsúlyosan szerepeltek a háztartás vezetéssel kapcsolatos ismeretek.</p>
<p style="text-align: justify;">Jó tanulmányi eredményei ellenére sem tanult tovább, részben a kor társadalmi szokásai, részben a hagyományos férfi és női szerepfelfogás miatt. Másfelől a megbecsült hengerész szakmunkásként dolgozó apa átlagnál magasabb jövedelme lehetővé tette azt is, hogy az iskolai évek után ne vállaljon munkát, hanem a hagyományos női szerepek ellátására készüljön. Egy évi jegyesség után, 1929. április 27-én ment férjhez egy szintén többgenerációs munkáscsaládból származó kohólakatoshoz, akivel a közös életüket, átmeneti szülői házbeli tartózkodást követően az akkor jó minőségű lakásokat tartalmazó Hétes telep 10. szám szoba-konyhás lakásában kezdték meg 1932-ben.1948-ig voltak hétesi lakosok, akkor költöztek át az Újtelep 166. szám alatti kétszobából, konyhából, kamrából álló lakásba, ahol egészen 1976-ben bekövetkezett haláláig lakott. Steller Valéria négy fiúgyermeknek adott életet, közülük a másodszülött csecsemőkorában meghalt. Az első gyermek 1931-ben, a második 1944-ben, a harmadik és negyedik gyermek ikerpárként 1947-ben született.</p>
<p style="text-align: justify;">Az 1930-as és 1940-es években elismert vasgyári szakmunkásként dolgozó, a második világháború után munkásból műszaki káderré váló férje jövedelme – az 1939-es bérjegyzék szerint 81 pengő volt a heti jövedelme (havonta 324 pengő), 1952-ben 1530 Ft/hó, 1962-ben 3200 Ft/hó - lehetővé tette, hogy Steller Valéria egész életében háztartásbeli legyen, a háztartásvezetésre, a családi életre és a gyermeknevelésre koncentráljon. Ez egyben azt is jelentette, hogy a felsőmunkássághoz tartozó családként 1945 előtt sem, műszaki káderként a tisztviselői középréteg tagjaként az 1950-es és 1960-as években sem voltak napi megélhetési gondjaik. Életvitelükben, lakótérhasználatukban, étkezési szokásaikban sokkal inkább felfelé reprezentálva, kispolgári, alsó-középosztályi életmód mintákat és szokásokat követtek.</p>
<p style="text-align: justify;">A konyha, mindkét kolóniás lakásban kiemelt szerepet kapott, központi, többfunkciós lakóterek voltak, egyaránt használták főzésre, étkezésre, tisztálkodásra, nappali társas és családi életre. A Hétes-beli munkáslakásban még inkább, hiszen ott csak egy szoba és kamra tartozott a lakáshoz, aminek megközelítése is a konyhán keresztül történt. Az újtelepi két szobás lakás konyhájában a vajsárga-zöld színekre festett konyhakredenc mellett egy fiókos, meglehetősen nagyméretű étkezőasztal, négy-öt fiókos hokedli, egy sámli, egy ruhásláda/szennyesláda, vizespolc, tárolópolc, egy felmosó veder és szemetes láda, szenesláda és egy sütés és a főzés eszközeként szolgáló sparhert volt megtalálható. A konyhai falburkolat olajlábazat és meszelt fal volt. A konyhát és az előszobát hímzett, feliratos falvédők díszítették, de itt helyezték el a habverőt, a habverő rézüstöt is. Jól látható helyen falinaptárt, falra akasztott kefe és fésűtartót, fűszerespolcot függesztettek fel a konyha falára. A vizet kezdetben a közkútról hordták, majd később már falikút szolgáltatta.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/konhya.jpg" alt="konhya.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A konyha legfontosabb felszerelési eszközei 1 db vízmelegítéshez és ruhafőzéshez egyaránt használható 10-20 literes mosófazék, 1 db nagy mosogatótál (vájling), 2 db kis vájling, 3 db 2-3 literes lábos, egy félliteres kislábos, 1 db négyliteres fazék, egy tejeslábos, 1 vizes lábos, egy palacsintasütő, 1 nagy és 2 kistepsi, egy teafőző, kávéfőző, rézmozsár, konyhai mérleg, dobozos-tekerős kézi kávéőrlő, néhány fedő, 6 lapos és mélytányér, kistányérok, evőeszközök, vizes és tejes korsó, néhány bögre, hús-, dió-, és mákdaráló és főzőkanalak voltak. A kredencen kapott helyet a mérleg, az ébresztőóra, a vasaló, a rézmozsár, a kávédaráló, a kredenc tetején pedig gyertyatartók álltak. A nagyobb méretű, ritkábban használt konyhai eszközök – gyúrótábla, kenyérdagasztó teknő, tálak, tepsik – a kamrában kaptak helyet a lisztesládával együtt. Az ünnepi étkezéshez használt csiszolt üvegpoharakat, porcelán kávés-, süteményes- és étkészletet nem a konyhában, hanem a nagyobbik szoba vitrines szekrényében tárolták, részben reprezentációs céllal is.</p>
<p style="text-align: justify;">A család élelmezését megkönnyítette, hogy a gyári szolgálati lakásokhoz rendszerint kisebb konyhakert is tartozott, ahol a zöldségeket és gyümölcsöket legalább részben meg lehetett termelni. Az újtelepi lakás melléképületében baromfi- és disznóól is volt. Az állattartás szintén segítette az önellátást, hiszen lehetővé tette a hússzükséglet egy részének a fedezését. Egészen az 1950-es évekig otthon készült a kenyér, de később is házilag savanyították a káposztát s rendszeresen készültek a télire eltett házi befőttek, lekvárok, szörpök, savanyúságok.</p>
<p style="text-align: justify;">A napi táplálkozáshoz szükséges élelmiszereket nagyrészt a gyár – provizerátnak nevezett – élelmezési főüzletének a boltjából, kisebb részben a helyi piacról, szerezték be a két világháború között. Az 1950-es évek elejétől, a gyári élelmiszerüzlet megszűnését követően a városi boltokban és a szabad piacon vásároltak. Az elfogyasztott ételek mennyisége és kalória tartalma, igazodott a munka energiaigényéhez, az ételek rendje pedig a vallási és családi szokásokhoz. A leggazdagabb étkezés a vasárnapi volt, húslevessel, baromfi vagy sertésből készült fő fogással, és süteménnyel. A heti étrendben kedden és pénteken tartottak húsmentes napot, ekkor sós vagy édes tésztaféle – juhtúrós sztrapacska, túrós csúsza, diós laska vagy mákos nudli - vagy ritkábban babból, lencséből, krumpliból, borsóból készült főzelék került az asztalra. Gyakran készítettek és fogyasztottak főként burgonyából, babból készített egytál ételeket is, paprikás krumplit, rakott krumplit, a könnyebb leves mellé a tócsnit, hagymás tört babot, babfőzeléket. Reggelire gyakori volt a pirítós teával, tejeskávéval. Vacsorára gyakran az ebédről megmaradt ételt fogyasztották el. Az évi egyszeri disznóvágás révén viszonylag gyakrabban került az étrendbe, szalonna, füstöléssel, sózással vagy szárítással tartósított húskészítmény is.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/recept2.jpg" alt="recept2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az ünnepi étkezések összetételét és mennyiségét, a – családi-rokonsági kör előtti – reprezentáció szándéka és a tágabb értelemben vett nagycsaláddal – 40-50 fő – fenntartott intenzív kapcsolat, a gyakori vendégeskedés is befolyásolta. A hétközben, hétvégén elkészített ételek mennyiségét, főként a süteményekét a család ellátása mellett a szomszédsági kínálás szokása is határozta meg. Az élelmezési szempontból is válságos időszakokban, a második világháború alatt és az 1950-es évek elejének általános élelmiszerhiányos időszakában nyilvánvalóan nagyobb szükség volt a háziasszonyi találékonyságra is. Ha picit alaposabb megnézzük a fennmaradt receptes füzetet, akkor erre is találunk benne utalásokat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/p_20231114_130935.jpg" alt="p_20231114_130935.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kisméretű füzet összesen harminc kézírásos receptet tartalmaz, többségében édes és sós sütemények leírását, de megtalálhatóak benne húspótló ételek elkészítési javaslatai, bolti péksüteményt kiváltó házi kifli és gyúrt tészta (házilag készített metélt tészta), vagy éppen a zöldséges ételízesítő receptje is. Dátumok ritkán szerepelnek a füzetben, a legkorábbi bejegyzés az 1940-es évek közepéről, a legkésőbbi 1965-ből származik, többségük az 1950-es években került lejegyzésre. Néhány esetben megtalálható a forrásmegjelölések, így ismerősök nevei vagy a rádió szerepel gyakrabban a receptek forrásaként.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/recept5.jpg" alt="recept5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A receptkönyv tulajdonosa gyakran saját tapasztalatai alapján kommentálta is a javaslatokat – „ezt is sütöttem, kiadós”, „finom, de nem olyan sok van belőle,” „igen kiadós és jó,” „igen mutatós, finom aprósütemény,” „ezt is sütöttem, nagyszerű,” illetve ezek alapján néha módosította is a recepteket. A sütemény receptek között megtalálhatóak, ismert – tiroli rétes, női szeszély – és ismeretlenebb tésztafélék, torták – puncstorta, csodatorta, mákos szelet, gyúró tészta –, aprósütemények és kekszek – nádorkifli, nonplusz ultra, bécsi keksz, londoni keksz, huszárcsók –, fánkfélék – csöröge, forgácsfánk, zsírban sült párnácska, farsangi fánk –, lepényfélék – cseresznyés, epres, túróslepény –, sós aprósütemény – túrós pogácsa – elkészítésének a leírása.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/p_20231114_130951.jpg" alt="p_20231114_130951.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/p_20231114_131119.jpg" alt="p_20231114_131119.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kézzel írott feljegyzések mellett a gyűjteményben fennmaradt még egy 1955. évi zsebnaptár, ami a címlapján szereplő <em>„Jobb munkával előre népünk életszínvonalának az emeléséért!”</em> lelkesítő jelmondat mellett, a naptári lapok hátoldalain egy vagy két ételreceptet is tartalmazott. A recept-gyűjteménynek szintén részét képezi két tucat, heti étrendeket és/vagy egyedi ételrecepteket tartalmazó újságkivágás, elsősorban az 1950-es évekből. Összességében, mintegy 150 különböző étel elkészítésének a receptjét tartalmazza a háromnegyed évszázaddal ezelőtti gyűjtemény. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy ezekből mi készült el és mi nem, erre csak a kéziratos füzet háziasszonyi kommentárjaiból lehet következtetni, azt viszont sejteni lehet, hogy a gyűjtemény egykori tulajdonosának valószínűleg kedvelt tevékenysége lehetett a sütés-főzés, a saját és családtagjai örömére, akár összetettebb süteményt készített, mint a túróslepényt, akár egyszerűbbet, mint a csodatortát, amit valószínűleg éppen egyszerű elkészíthetősége miatt neveztek el így.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <em>Valuch Tibor</em></p>
<p> </p>
<p><strong>Receptek</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><u>1./</u></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>“Túróslepény - ½ kg liszt, 12 dk vaj vagy valamivel kevesebb zsírt gyúrótáblán összemorzsolunk, 2 dk cukros tejben áztatott élesztő, kevés só, 2 tojás sárgája, evőkanál porcukor, egy kevés tejfel és annyi langyos tej, hogy könyű tészta legyen. Ezt összegyúrjuk 1 és fél óra hoszat kelesztjük. Ha megkelt, kinyújtjuk nagyobb részét tepsibe tesszük, turóval megtöltjük, tetejébe pedig a felmaradt tésztából keskeny csikot vágunk és azzal rácsozzuk, megkenjük tojással és sütjük. Turó töltelék: fél kgr tehén turó, 2 tojás sárgája, kevés tejföl cukor ízlés szerint citrom héjja reszelve és négy tojás habja. - Igen könyű jó tészta. Gyakran sütöm, szeressük.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>2./</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Krumpli pecsenye (húspótló)</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>2 tojás fehérjének a kemény habjába 2 tojás sárgáját kis sót reszelt vereshagymát és 5 darab nyers reszelt krumplit 1 evőkanálnyi lisztet és 2 evőkanál morzsát keverünk. Evőkanállal szaggatva, forró zsírban pirosra sütjük. Főzelékre feltétnek igen jó.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>3./</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Tojásfelfújt</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>4 tojás sárgáját 3 dek vajjal kavrunk kis sót s tojás fehérjének a habját e deka lisztet keverünk hozzá. Zsírozott tűzálló tálban 10 perccel tálalás előtt teszük a sűtőbe. Laskához spenóthoz finom feltét.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>4./</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Zsírban sült párnácska</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>50 dkg liszt két evőkanál cukrot, kevés sót 4 deci tejjel jól összegyúrunk majd kevés liszttel kevert Váncza-sütőport adunk hozzá. A kinyújtott tésztából derelye-vágóval négyzetalakú darabokat vágunk ki és forró zsírban sütjük. Még forrón fahéjas vagy vaniliás cukorban jól megforgatjuk. Melegen és hidegen is kitűnő.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>5./</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Csodatorta - (Ani féle recept)</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>4-5 darab tojás sárgáját 30 dkg porcukorral habosra keverünk, 10 evőkanál szódavizet, 20 dkg lisztet, 1 db sütőport, 10 dkg őrölt diót és végül a tojás keményre vert habját összekeverjük. 1 órai lassú tűznél sütjük.“</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>6./</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Gyúró tészta </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>25 vaj v(agy) 20 zsír 38 d liszt 3 t(ojás) sárgája 2 d t(ej) eláz(ott) élesztő kis sóval deszkán jól összegyúrjuk 3 részben kinyujtjuk. Az első lapot kikent tepsibe téve lekvárral gyengén megkenjük. 25 d őrölt diót 20 d por cukorral elkeverünk s a felével megszórjuk a tepsibe tett tészta lapot. A második lapot éppen úgy, ebbe aztán már az egész diómennyiséget beleszórjuk, csak 2 evőkanálnyit hagyunk meg. A harmadik lapot rátéve 2 óra hoszat kelesztjük. Aztán tojással megkenjük a kis felmaradt diót rászórjuk és sütjük.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>7./</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Mákos szelet</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>8 d zsírt 20 d cukorra egy egész tojással elkeverünk 20 d darált mák bele önteni ¼ liter tej ¼ lit liszt (grizes) 1 kávéskanál szóda b bóna 1 citrom leve és haja. Jól kikent ki lisztezett tepsibe kisütjük. A citrom helyet ecetet öntsünk a szóda bikarbonára, ha vékonyan sütjük azaz nagyobb tepsibe akkor valamilyen ízzel kenjük meg és felébe vágva olyan lesz mint a torta szelet: lehet 15 deka cukorral is, én így próbáltam ki és elég édes volt.(finom de nem oly sok van belőle)”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/recept1.jpg" alt="recept1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/recept3.jpg" alt="recept3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Felhasznált irodalom:</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Csontos Györgyi-Vass Tibor: Ózdi munkáskolóniák. Gyári lakótelepek és lakásbelsők története a századfordulótól az ezredfordulóig. Pomáz, Kráter, 2001.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Nagy Péter: A Rima vonzásában. Az ózdi helyi és gyári társadalom a késő dualizmustól az államosításig. Budapest, 2016. Napvilág.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Valuch Tibor: Enni és lakni is kellene…. A nagyüzemi munkásság életkörülményeinek néhány sajátossága Ózdon a II. világháborút követő évtizedekben. In. Tischler János (szerk.): Kádárizmus: Mélyfúrások. Budapest, 1956-os Intézet, 2009. 75-114.</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F01%2F21%2Frozsateszta_krumpli_pecsenye_es_csodatorta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F01%2F21%2Frozsateszta_krumpli_pecsenye_es_csodatorta%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F01%2F21%2Frozsateszta_krumpli_pecsenye_es_csodatorta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=99. Rózsatészta, krumpli pecsenye és csodatorta"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2024/01/21/rozsateszta_krumpli_pecsenye_es_csodatorta#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18259111" border="0" /></a><br /></p>
20._század
Eger
Receptek
Sütés
Étkezés
Sparhelt
Sütemény
Kolónia
EKE
Szakmunkás
Kézírás
Táplálkozási_szokások
Élelmiszerhiány
Szakmunkáscsalád
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/p_20231114_130746.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2024/01/07/ferde_fritz_az_elso_kiraly_poroszorszag_-ban
98. Ferde Fritz, az első „király Poroszország”-ban
2024-01-07T15:00:00+01:00
2024-01-07T15:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Apjától és fiától eltérően miért annyira ellentmondásos III. Frigyes brandenburg</strong>–<strong>porosz választófejedelem (1688</strong>–<strong>1713), és I. Frigyes (1701</strong>–<strong>1713) néven az első porosz király történelmi megítélése? Valóban a hiúsága miatt lett „király Poroszországban”? Uralkodása során épített vagy rombolt? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keres választ <em>Kiss László</em> bejegyzése. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Az előtörténet</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A 17. század elején/első felében a Brandenburgi Választófejedelemség <em>„össznémet mérték szerint még szegény és elszigetelt állam volt”</em>. Ott gubbasztott a Német–római Birodalom északkeleti csücskében. A kortársak szánakozva csak a birodalom homokosládájának nevezték. A 17. század közepén/második felében létrejött Brandenburg–Poroszország sem sok jelét mutatta még annak, hogy évtizedek múltán az (1701-ben megalakult) Porosz Királyság jelentős katonai és politikai szerepet fog játszani nem csak a német, hanem az európai történelemben is. Poroszország megteremtésében és naggyá tételében négy egymást követő, tudatosan építkező uralkodó munkált, bár a második (a bejegyzés alanya) kilógni látszik a sorból. Nemrég egy német történész egyenesen azt állította, hogy a leendő porosz állam<em> » nem szerves növekedés eredményeként jött létre, Poroszországot „megcsinálták”…</em>.<em>«</em>. Ez már önmagában is mutatja a történelmi személyiségek olykor meghatározó, bár nem abszolutizálható szerepét.</p>
<p style="text-align: justify;">Frigyes Vilmos választófejedelem (1640–1688) kb. 30000 főre növelte a kezdetben 3000 körüli, gyenge harci értékű „hadserege” létszámát. Az 1650–1670-es években megtörte a rendek ellenállását és egységesítette a területileg (is) széttagolt választófejedelemség kormányzatát.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1.gif" alt="1.gif" class="imgnotext" /></p>
<p>A „Nagy Választófejedelem”/„Nagyválasztó”</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A „Nagyválasztó” (mert rászolgált erre az elnevezésre) fia, III. Frigyes (1688–1713) választófejedelem jórészt eltékozolta atyai örökségét. Ugyanakkor, <em>„bár ő maga kevés érzékkel rendelkezett a szellem magasabb régiói iránt”</em>, mégis sokat tett a kultúra, a tudományok és a művészetek fejlesztéséért, Berlin városi arculatának kialakításáért, főleg pedig a királyi cím megszerzéséért. I. Frigyes (1701–1713) néven ugyanis ő lett az első porosz király (pontosabban: „király Poroszországban”). A fukarságig takarékos fia, a „Katonakirály”/„Káplárkirály” néven is ismert I. Frigyes Vilmos (1713–1740) ismét megtöltötte a kincstárt és 1740-re kb. 82000 főre növelte – nem csak „magas legényei”-ből – féltve őrzött hadseregét. Ezt az ütőképes (és több mint négyszeresére növelt) haderőt II. (Nagy) Frigyes (1740–1786) aztán számos csatában és háborúban vezette sikerre. Tevékenységével, felvilágosult abszolutista reformjaival, a dédapjához hasonlóan, ő is rászolgált a „nagy” jelzőre. E négy uralkodó Poroszországot megkerülhetetlen katonai, politikai–hatalmi tényezővé tette a 17–18. századi Európában. A német történész gondolatát felidézve, a 18. század elején/első felében Poroszország ugyan még csak program szintjén létezett, de – egy hosszúra nyúlt előtörténetet követően – I. Frigyes Vilmos, majd II. Frigyes jóvoltából megkezdődött az ország tényleges története.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Ferde Fritz jelleme, egyénisége</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A pazarló III/I. Frigyes (1688–1713) nem volt túl népszerű a lakosság körében. A kaján berliniek egymás között csak „Ferde Fritz”-nek gúnyolták, nem alaptalanul. Ez esetben ugyanis az alma messze esett a fájától! A jelleme és az egyénisége szinte mindenben eltért az apjáétól is, és a Hohenzollern–uralkodók (többnyire következetes és célratörő) természetétől is. Igen találóan így jellemezte őt egy (porosz történelemről írott) német nyelvű könyv szerzője 1864-ben. Úgy tetszett, <em>„mintha a természet az apa nagyságát akarná… kiegyenlíteni a fiú kicsinységével”</em>. <em>„A természet mostohán bánt III. Frigyessel,</em> <em>beteges testet adományozott neki, s ezt még görbe hátgerince is torzította, középszerű szellemi képességekkel ruházta fel, uralkodó jellemvonásává pedig a hiúságot tette…”</em>. A szerző nyilván ismerte II. Frigyesnek a nagyapjáról írott, szállóigévé vált „bon mot”-ját (rövid, szellemes mondását): <em>„nagy volt kis dolgokban és kicsi nagyokban”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_8.jpg" alt="2_8.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>III. Frigyes brandenburg–porosz választófejedelem</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Nem volt benne semmi „poroszos”, semmi katonás. Nem csoda, ha a német történészek egy része egy időben meglehetősen mostohán bánt vele, mivel tényleg nem volt heroikus alkat. Nem illett bele a katonás német történelem fősodrába. Emberi/uralkodói gyengeségeit tehát vagy elhallgatták, vagy átsiklottak felettük. Mostanában viszont már olyan nem heroikus vonásait is megemlítik, mint például: a kultúra (beleértve az udvari kultúrát is), a műveltség vagy Berlin fejlesztése. Persze nem csak a német kutatókra (volt) jellemző III/I. Frigyes egysíkú megítélése. A kiváló angol történész is csak ennyire méltatta (az 1970-es évek közepén): <em>„Uralkodásának az volt az egyetlen jelentős eredménye, hogy a dinasztiának megszerezte a Poroszország királya címet…”</em> </p>
<p style="text-align: justify;">A közepes szellemi képességű III. Frigyes valóban görbe hátú, azaz púpos volt, ráadásul – talán emiatt is – roppant mód hiú. Testi hibáját hosszú, deréig érő parókával próbálta elrejteni, sikertelenül. A berliniek tiszteletlenül ki is csúfolták. <em>„Jobb, ha gyagya, mint ha púpos, mer’ így azt nem látni mingyán, oszt nézd csak, a kis Fritz gyagya is, púpos is!”</em> Hiú természete a francia udvar költséges majmolásával, a külsőségek imádatával párosult, ami <em>„leginkább udvara fényűzésében jutott kifejezésre. A kormányzás kevésbé érdekelte”</em>. Ily módon 1688–1710 között a kegyencei uralkodtak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>A „Danckelmann–hetesfogat”</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A hollandiai Emslandból származó 7 Danckelmann–testvér közül a legidősebb Eberhard von Danckelmann volt. A tehetséges fiatalember az utrechti egyetemen tanult, majd tanulmányutakat tett Franciaországba, Angliába és Itáliába. „Refugié”-ként (menekültként) érkezett Berlinbe 1663-ban. Előbb a Nagyválasztó fiának, Frigyes trónörökösnek a nevelését bízták rá, majd 1688–1697 között a költséges kedvteléseinek élő egykori neveltjétől, III. Frigyes választófejedelemtől gyakorlatilag átvette (a meggazdagodás reményében Berlinbe érkező 6 testvére segítségével) az államügyek irányítását. A kormányzati kulcspozíciókat elfoglaló „Danckelmann–hetesfogat” tehát közel egy évtizeden át egyfajta családi vállalkozásként működött. A választófejedelem nevében „uralkodtak”, és persze gazdagodtak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_8.jpg" alt="3_8.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Eberhard von Danckelmann, Ferde Fritz kegyence és mindenese</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A rendkívül képzett Eberhard von Danckelmann államminiszterként és a Titkos Tanács fejeként jó érzékkel azon fáradozott, hogy uralkodója költséges és nem egyszer káros szórakozásait korlátok között tartsa, ésszerű, országot gyarapító mederbe terelje. A német történész elgondolkodtató szavaival élve: <em>„Hogy ebből a jelentéktelen lényből mégis több s jobb lett üresfejű piperkőcnél, nevelőjének, a derék és okos Danckelmann-nak köszönhető”</em>. Eleinte tehát csupa olyan feladatokkal igyekezett lekötni, <em>„amelyek nemcsak hiúságát elégítették ki, hanem gyakorlati hasznuk is volt”</em>. Például: építhette, bővíthette, szépíthette székhelyét, (az 5 település összevonásából 1710-ben létrejött) Berlint. Nagy pompával megünnepelhette bármely épület állami szintre emelt felavatását, beleértve a Szépművészeti Akadémiát (1796) vagy a leendő Tudományos Akadémia elődét, a Tudományok Társaságát (1700) is, amelynek első elnöke a híres tudós, Leibniz lett. Az országnak nem okoztak túl nagy károkat a Frigyes által megszervezett pompás ünnepségek vagy ünnepélyes felvonulások sem. Kitüntetéseket adományozott, új udvari rangsort tervezett, új etikett szabályokat vezetett be. Összességében: <em>Egyetlen udvari marsall, egyetlen ceremóniamester sem tudott túltenni a cirkalmas szabályok kiötlésében és szigorú betartásában, egyetlen diplomata sem tudott nagyobb pátosszal kiejteni üres szólamokat.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>A „3 W”, avagy a „háromszoros jaj”</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Nem csak a német államokban, hanem Európa-szerte híre ment annak, hogy Brandenburg–Poroszországnak olyan hallatlanul hiú és ostoba uralkodója van, akire szinte mindent rá lehet sózni, csak költséges és pompázatos legyen. A főleg Nyugat– Európából érkezett, letelepített protestáns vallási menekültekkel együtt – a könnyű meggazdagodás reményében – kalandorok, szemfényvesztők, aranycsinálók, színészek, örömlányok hada is érkezett. Ezek között volt a pfalzi Johann von Kolbe és Katharina Rickers, az emmerichi kocsmáros és borkereskedő 16 éves, könnyűvérű lánya is. Katharina feleségül ment – miközben Kolbe szeretője volt – egy udvari lakájhoz/szolgához, de rövidesen megözvegyült.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_6.jpg" alt="4_6.jpg" class="imgnotext" width="306" height="393" /></p>
<p>Johann von Kolbe (a leendő Kolbe von Wartenberg)</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/5_6.jpg" alt="5_6.jpg" class="imgnotext" width="297" height="409" /></p>
<p>Katharina von Wartenberg</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Johann von Kolbe hihetetlenül rövid idő alatt az istállómesterségig vitte. Befolyásos emberként fantáziát látott a csinos, sudár termetű és mindenre kapható fiatal özvegyben. Nyomban elkezdte kiközvetíteni a berlini udvar egyre magasabb rangú méltóságainak. Addig mesterkedett, amíg (az egyébként házas) III. Frigyes figyelmét is felkeltette. A hiú választófejedelem kapva kapott a dekoratív lehetőségen, hiszen nem akart lemaradni sem a példakép XIV. Lajos, sem más főurak mögött. (Akkoriban szinte minden házas nagyúr elengedhetetlennek, szinte kötelezőnek tekintette – többnyire férjezett vagy özvegy – szerető tartását.) A céltudatos Kolbe és és a főúri körökben „jól fekvő” Katharina tehát (a délcegnek éppen nem mondható, nála másfél fejjel alacsonyabb, púpos) Ferde Fritz címzetes szeretője („metresz en titre”) lett. A büszke, hivalkodó uralkodó elhalmozta méregdrága ékszerekkel (főként gyémántokkal), ruhákkal, pénzzé tehető kincstári utalványokkal, házakkal és egyéb drágaságokkal. Szeretője alacsony társadalmi rangját úgy ellensúlyozta, hogy istállómesteréhez, a férjnek örömmel felajánlkozó Kolbéhoz adta feleségül. Majd 1696-ban a mindig pénzszűkében lévő I. Lipót német–római császártól megvásárolta számukra a birodalmi bárói címet. Ugyanezzel a lendülettel a már bizalmi emberének számító Kolbe von Wartemberget (hiszen így hívták már) a kamarásává tette.</p>
<p style="text-align: justify;">A kamarásnak 1697-ben sikerült udvari intrikával, jobbára igaztalan vádakkal megbuktatni az egyre pökhendibb Danckelmannt, akit a választófejedelem életfogytiglani várfogságra – ezt 1713-ban cottbusi száműzetésre mérsékelték – és vagyonelkobzásra ítélte. Ezzel párhuzamosan Kolbe von Wartemberg birodalmi báró 1699-től birodalmi gróf, majd 1701-től Poroszország királyi marsallja, s egyben a Fekete Sas Nagyrend kancellárja, valamint – évi 100000 talléros, páratlanul magas jövedelemért – első miniszter lett. Az uralkodó után tehát 1710-ig a legbefolyásosabb embernek számított. Ily módon 1697-től <em>„a Kolbe házaspár szabta meg Brandenburg-Poroszország egész politikáját, s más céljuk nem volt, mint hogy a választófejedelmet továbbra is teljesen lekössék merő presztizsügyekkel, az országot pedig közben módszeresen kifosszák”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">Az államvagyon kifosztásában Kolbe von Wartemberg segítségére volt a neki és – főleg – Katharinának lekötelezett Wartensleben gróf (vezértábornagy), valamint Wittgenstein gróf (udvari főmarsall). Ők alkották azt a „három W” néven elhíresült rablótriót, amelyet a berliniek keserűen csak „háromszoros jaj”-nak neveztek.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/6_3.jpg" alt="6_3.jpg" class="imgnotext" /> </p>
<p>Alexander Hermann von Wartensleben (1703-tól gróf), a „rablótrió” egyik hírhedt tagja</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">1707-ben Kolbe von Wartemberg különleges császári kegyben részesült. Rajna–Pfalzban lévő tekintélyes méretű birtokaiból valóságos „országocska” lett azáltal, hogy I. József császár közvetlenül a birodalom alá tartozó grófság rangjára emelte. Az országot, amely 1710-re katasztrofális állapotba került, nemcsak a „3 W” fosztogatásai és az uralkodó pazarlásai sújtották. 1709–1711 között Lengyelország felől pusztító pestisjárvány csapott be. Egyedül Kelet–Poroszországban 240000 áldozatot követelt. Ebben a szorult helyzetben a már súlyosan beteg uralkodó engedett a trónörökös és tábornokai unszolásának. A három főkolompost felmentette hivatalaikból. Bár a vizsgálat gyorsan feltárta a rablótrió számos visszaélését, a Kolbe–házaspár meglepően enyhe büntetéssel megúszta. Összeharácsolt vagyonukat megtartva elhagyhatták Poroszországot. Frankfurtban telepedtek le. A király Katharinának még évi 24000 tallér nyugdíjat is folyósított. Ezt azonban nem sokáig élvezhette. I. Frigyest megelőzve rövidesen meghalt. Számos (különböző apáktól származó) gyereket és hatalmas vagyont hagyott hátra.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>„Ferde Fritz” pénzen vett királysága</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A becsvágyó III. Frigyes választófejedelem nem csak a kegyenceire és a szeretőjére pazarolta az ország pénzét, hanem élete nagy vágyára, a királyi korona megszerzésére is. Kerüljön, amibe kerül! Mindenáron ki akart tűnni a protestáns német fejedelmek közül. Jól tudta, hogy egy uralkodónak nem csupán ütőképes hadserege kölcsönöz tekintélyt, hanem másoktól magasabb méltósága (ez esetben a királyi cím) is. Ezért a hiúságát roppantmód sértette, hogy a szomszédos, rivális szász választófejedelemből, Frigyes Ágostból (Erős Ágostból) 1697-ben lengyel király lett. Az I. Lipót császár által 1692-ben választófejedelemségi rangra emelt Hannover uralkodója pedig az angol/brit trón várományosává lépett elő.</p>
<p style="text-align: justify;">A vonakodó, katolikus I. Lipót és tanácsosai támogatását a szó szoros értelmében meg kellett vásárolnia III. Frigyesnek. Kezdetben ugyanis nekik ez a „protestáns terv” korántsem tetszett! Elképesztő vesztegetési összeg, összesen 6 millió tallér (az ország több mint 2 évi jövedelme!) áramlott a bécsi döntéshozók zsebeibe. A franciák elleni spanyol örökösödési háborúra (1701–1713/1714) készülő I. Lipót végül megenyhült, de ennek további ára volt. Szerződésbe foglalták a brandenburg–porosz hadsereg (kezdetben 8000 katona, később még több) támogatását. Arról is megállapodtak, hogy a legközelebbi császárválasztáson III. Frigyes a Habsburg–jelöltet fogja támogatni. Mindezek birtokában 1700. július 27-én a császár hozzájárult ahhoz, hogy a választófejedelem Kelet–Poroszországban (az ún. „Hercegi Poroszország”-ban), pontosabban annak fővárosában, Königsbergben megkoronázhassa magát.</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/7.jpg" alt="7.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">III. Frigyesből I. Frigyes lett</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A káprázatos koronázási szertartásra 1701. január 18-án került sor. Ferde Fritz – főpapi közreműködés nélkül – saját kezűleg tette a maga, majd a felesége fejére a koronát. III. Frigyes brandenburg–porosz választófejedelemből ily módon I. Frigyes néven porosz király lett. Maga dolgozta ki a 49 napon át tartó koronázási ünnepségsorozat, valamint az udvari szertartásrend Versailles-t utánzó külsőségeit. Saját kezűleg szövegezte meg a 14 oldalas (őt dicsőítő, minden templomban felolvastatott) imádságot. Minden ruhát, ékszert, kelléket, felszerelési tárgyat Párizsból hozatott, még a legújabb divatú éjjeli edényeket is. Ünnepi öltözetén gyémántgombok szikráztak (darabjuk 3000 dukát), arany nyakláncán is hatalmas gyémántok ragyogtak (értéküket 1 hordó aranyra becsülték). Az országos ünnepségeken volt minden: <em>„ágyúzás, harangozás, kivilágítás, tűzijáték, színház, állathecc, bál, dísz-szemle, díszfelvonulás, pénzhajigálás a nép közé, díszlakomák sora és dísz-ökörsütés”</em>. Az ökröket kisebb állatokkal (őz, birka, malac, szárnyasok) töltötték meg. Az újdonsült király úszott a boldogságban, „másodosztályú királyság”-a (egy mai magyar történész elnevezése) viszont a hatalmas adósságban!</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Uralkodásának mérlege</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Beteg apja utolsó éveiben a trónörökös – a leendő I. Frigyes Vilmos „katonakirály (1713–1740) – így dühöngött: az egész államban <em>„nincs egyetlen ezred, csak 600 mázsa lőpor, pénz meg semmi”</em>. A királyi csapatok zöme Habsburg-érdekekért távoli frontokon harcolt, miközben: <em>„Orosz, lengyel és szász csapatok vonultak át akadálytalanul az országon, s azt vittek magukkal, amire kedvük támadt”</em>. 1713-ban a Porosz Királyság területe alig volt nagyobb, mint 1688-ban. A lakosság száma az 1688. évi kb. 1 millió főhöz képest jelentősen nem változott: kereken 1,6 millió volt. A hadsereg létszáma az 1688. évi kb. 30000 főről ugyan 1709-ig folyamatosan emelkedet és elérte a 42000 főt, de ebből 8000 Itáliában, 23000 pedig Flandriában tartózkodott. Amikor pedig az életben maradtak hazatértek, ennek a (még „nem tipikusan porosz”) hadseregnek a létszáma nem halad(hat)ta meg a 30000 főt.</p>
<p style="text-align: justify;">A kulturális, tudományos és művészeti gyarapodástól is fontosabb volt, hogy az 1701. januári koronázással megvetették Poroszország államjogi/politikai alapjait. A közhiedelemtől eltérően I. Frigyesből nem „Poroszország királya” lett, hanem „király Poroszországban” (König in Preussen). Egyrészt ugyanis ismerjük már, hogy a koronázásra abban a Kelet–Poroszországban került sor, amely ugyan országa legnagyobb tartománya volt, de mégis csak egyik a sok közül.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/8_1.jpg" alt="8_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Kelet–Poroszország (a térképen: Prussia): Brandenburgon és a birodalmon kívül</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Másrészt Brandenburgon és a Német-római Birodalmon kívül helyezkedett el, így nem tartozott a császár fennhatósága alá, vagyis szuverénnek számított. Harmadrészt a történelmi porosz területek nyugati része (az ún. Királyi Poroszország) 1772-ig lengyel fennhatóság alatt állt. Ám a német történész szerint 1701-ben mégis jelentős változás történt. <em>„1701-től valamennyi birtoka Poroszország része lett, jóllehet a brandenburgiak, a Rajna-vidékiek és vesztfáliaiak álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer csak ennek a távoli, keleti tartománynak a nevét fogják viselni. Valamennyien porosz alattvalók lettek, porosz királyi hivatalnokok kormányozták őket…”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><em> Kiss László</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>A téma néhány felhasznált irodalma:</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p><em>Bert Engelmann</em>: Poroszország. A lehetőségek hazája. Gondolat, Bp. 1986.</p>
<p><em>Márki Sándor</em>: Az újkor története. Laude, Bp. é. n. Hasonmás kiadás (Athenaeum, Bp. é. n.)</p>
<p><em>Sebastien Haffner</em>: Poroszország egy porosz szemével. Európa, Bp. 2010.</p>
<p><em>Tokody Gyula</em>–<em>Niederhauser Emil</em>: Németország története. Akadémiai, Bp. 1972.</p>
<p>Tolnai Világtörténelme. Az újkor története. Kassák, Bp. 1992. Hasonmás kiadás. (A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása, Bp. é. n.) </p>
<p><em>Ráth</em>-<em>Végh István</em>: Hatalom és pénz. Gondolat, Bp. 1977.</p>
<p style="text-align: justify;"> <em> </em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F01%2F07%2Fferde_fritz_az_elso_kiraly_poroszorszag_-ban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F01%2F07%2Fferde_fritz_az_elso_kiraly_poroszorszag_-ban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2024%2F01%2F07%2Fferde_fritz_az_elso_kiraly_poroszorszag_-ban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=98. Ferde Fritz, az első „király Poroszország”-ban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2024/01/07/ferde_fritz_az_elso_kiraly_poroszorszag_-ban#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18253881" border="0" /></a><br /></p>
18._század
poroszos
Eger
Német
Királyság
Brandenburg
EKE
Poroszország
Frigyes_Vilmos
Kegyenc
III._Frigyes
Örökösödési_háború
Választófejedelem
Ferde_Fritz
Porosz
Danckelmann
Titkos_Tanács
Rablótrió
Königsberg
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1.gif
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/12/20/97_karacsonyi_udvozlet
97. Karácsonyi üdvözlet
2023-12-20T08:00:00+01:00
2023-12-20T08:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Az abasári betlehemesek (1922) képével kívánunk áldott Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet olvasóinknak!</strong></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/abasr_betlehemesk_kep.jpg" alt="abasr_betlehemesk_kep.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F12%2F20%2F97_karacsonyi_udvozlet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F12%2F20%2F97_karacsonyi_udvozlet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F12%2F20%2F97_karacsonyi_udvozlet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=97. Karácsonyi üdvözlet"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/12/20/97_karacsonyi_udvozlet#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18284317" border="0" /></a><br /></p>
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/abasr_betlehemesk_kep.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/12/03/andrasfalvy_es_a_fokok
96. Andrásfalvy és a „fokok”
2023-12-03T14:59:00+01:00
2023-12-03T14:59:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p><strong>A víz hiánya vagy túlzott bősége is gondokat okoz. Egy korábbi bejegyzésünkben az olvasó megismerkedhetett a <a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2022/08/14/kritikus_aszalyok_az_alfoldon_a_hosszu_19_szazadban" target="_blank" rel="noopener noreferrer">19. századi aszályokkal,</a> ebben a bejegyzésben pedig a 19. századi folyószabályozás kapcsán az ártéri gazdálkodást mutatja be <em>Rózsa Sándo</em>r. Tudják, hogy pontosan mit jelentenek a fokok és mi közük a "második honfoglaláshoz"?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha valakitől ma azt kérdeznénk, hány fok van a Tisza mentén, valószínűleg beütné az OMSZ honlapját a böngészőjébe, s nagyot csodálkozna azon, ha azt mondanánk, bizony inkább az Arcanum Történelmi térképeket kellett volna előhívnia. Napjainkban nyilván hamarabb jutna eszünkbe a Celsius-fok, mint egy hidrológiai fogalom, a 19. században vagy azelőtt élt emberek azonban – különösen, ha valamely folyó mentén gazdálkodtak – szinte biztosan az utóbbira gondolnának a szó hallatán.</p>
<p style="text-align: justify;">A Kárpát-medence antropogén tájformálásának kezdete egyidős az ember megjelenésével, azonban kevés tevékenység gyakorolt akkora hatást a táj képére, mint a 19. század közepén meginduló rendszeres folyószabályozások. Az azóta eltelt időszak egymásra épülő vízi munkálatai teljes mértékben átformálták a vízrajzi viszonyokat, különösen az Alföldön. Mocsarak, lápok és tavak, sőt teljes folyóvizek kerültek felszámolásra, magukkal rántva számos foglalkozást – csíkász, pákász stb. – és egyéb archaikus tevékenységet. A magyarság egyik legmonumentálisabb alkotása volt ez, amely méreteit tekintve – kiépített töltéshossz, lecsapolt területnagyság – megelőzte Európa más hasonló munkálatait, többek között a Pó-völgyében, a Loire mentén vagy éppen Hollandiában. Aligha mondunk persze újdonságot azzal, hogy ez az óriási beavatkozás már a megindulásakor is igen vitatott volt, s a „második honfoglalásként” üdvözölt folyamatra, hamarosan ráaggatták a „verítékes” jelzőt.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fokok1.png" alt="fokok1.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Fokok a Duna mellett Decs településnél az Első Katonai Felmérésen</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em> </em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>A vitatott „második honfoglalás”</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;">A folyószabályozások egyik értékelése szerint, a tájátalakítás egy olyan kényszerű lépés volt, amely a folyómenti közösségek fejlődésének kizárólagos útját jelentette. Eszerint az Alföld több mint 1/3-át elfoglaló árterek lényegében hasznavehetetlen területek voltak, melyeken a környékbeli parasztság legfeljebb kényszerűségből gyűjtögetett, halászott vagy éppen vadászott, elsősorban rablógazdálkodás jelleggel. A 19. század közepére azonban a megnövekedett lakosság már teljes mértékben elfoglalta az árvízmentes, így mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, s az extenzív növekedés egyetlen lehetséges irányát az árterek jelentették. Ebben az értelemben 19. század közepe egy olyan tájhasználati fordulópont, amikor a tájátalakítási potenciál – lényegében a tőke, a munkaerő és a technikai feltételek összessége – elérte a lecsapolásokhoz szükséges szintet.</p>
<p style="text-align: justify;">A 20. századra elég idő telt el ahhoz, hogy magát a szabályozást és annak szerteágazó hatásait nagyobb időperspektívában, több tudományterület nézőpontjából is vizsgálni kezdjék. Napvilágot láttak azok a hipotézisek, amelyek a közvetlen és jól látható következmények mellett – állat és növényfajok visszaszorulása stb. – hosszú távú közvetett hatásokat is a folyószabályozások számlájára írtak, úgymint a talajszikesedés vagy éppen a lokális klímaváltozás. A természettudományos oldalon túl persze a néprajz, valamint a gazdaság- és társadalomtörténet is egyre nagyobb figyelmet szentelt a témának. Felmerültek olyan kérdések, mint például, az érintett közösségek gazdasági és demográfiai fejlődésére vagy életmódjára gyakorolt hatások, a jövedelmezőség, a munkálatok összefüggése a mezőgazdasági piaci viszonyok alakulásával, és még sok más.</p>
<p style="text-align: justify;">Összességében elmondható, hogy megindult és egyre erősödött egyfajta kritikus gondolkodás a vízrendezésekkel kapcsolatban, s ennek egyik úttörője kétség kívül Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató volt, aki a Sárköz és a környező Duna menti területek alapos vizsgálatát hajtotta végre, főként levéltári forrásokra alapozva. Eredményei és felvetései mind a napig meghatározók a vízgazdálkodás történeti kutatásában.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Az ártér, mint hasznos terület</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;">Andrásfalvy a Sárköz és a környező Duna vidék gazdálkodásának vizsgálata során számos olyan megfigyelést tett, amely nehezen volt összeegyeztethető a folyószabályozásokról alkotott korábbi képpel. A rendszeres szabályozások előtti gazdálkodást egy olyan differenciált rendszerként jellemezte, amely a különböző környezeti adottságú területeket a legoptimálisabban igyekezett hasznosítani. A folyómenti falvak határában három ilyen térszín különíthető el: (1) A legmagasabban fekvő árvízmentes területeké, amelyek maguknak a településeknek, valamint a szántóföldi művelésnek és az egyéb vizet nem tűrő nővénykultúráknak adtak helyet. (2) Az ún. magas ártereké, melyeket az évenkénti árvizek csak rövid ideig öntöttek el, s főleg a külterjes állattenyésztés terepét jelentették. (3) Végül a mély ártereké, ahol az állandó nádasok és mocsarak foglaltak helyet. Az ökológiai adottságoknak megfelelő hasznosításnak számos előnye volt, amely leginkább a magas árterek hasznosításával kapcsolatban mutatkozott meg. Ezek a rétek ugyanis az évenkénti természetes öntözés miatt kiemelkedő szénahozammal bírtak, kiválóan megfeleltek a rideg szarvasmarhatartásra. Számos forrás bizonyítja, hogy ezek kiemelkedő értékével a lakosság tisztában volt. Lényegében ezek a legelők tették lehetővé, hogy a 18. században az alföldi szarvasmarhatartás virágkorát élje. Az ártéri környezet további jelentős haszonvételét a halászat jelentette. A fő és mellékfolyókon, valamint az azok által táplált ereken és különböző állóvizeken folytatott halászat a belső élelmezésében betöltött szerepe mellett komoly piaci bevételt is jelentett. Ezeket a haszonvételeket egészítette ki továbbá a gyümölcstermesztés, a nádvágás, a kenderáztatás és egyéb tevékenységek, amelyek csak ártéri környezetben voltak folytathatók. Andrásfalvy számos olyan forrást tárt fel – levelezések, kérvények stb. – amelyek alapján a lakosság nem csupán kényszerűségből élte az ártereket, de fenntartásukhoz ragaszkodott, például amikor a sárközi lakosok a felső kormányszervek szabályozó törekvéseivel szemben foglaltak állást a 19. század elején.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Mik azok a fokok?</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az ártéri gazdálkodás elmélete nem csak azt igyekezett cáfolni, hogy a vízzel való érintettség gazdaságilag előnytelen lett volna, hanem azt is, hogy a szabályozások előtt az egyes területeken ne létezett volna tudatos és szervezett vízgazdálkodás. Ennek legfőbb bizonyítékát pedig a „fokokban” látta meg. A fok a vízügy műszaki értelemében olyan vízkitörési pontot jelent, amelyen keresztül a folyómederből a víz az ártérbe áramlott, majd apadáskor ugyanott visszatért a mederbe. Ennek megértéséhez először is le kell szögeznünk, hogy a látszólag síknak tűnő alföldi területek domborzata is meglehetősen összetett, a néhány méteres vagy akár deciméteres magasságkülönbségek szabadszemmel ugyan alig észrevehetők, vízrajzi szempontból azonban komoly jelentőségük van. A folyók mellett a ritmikusan érkező árvizek, illetve az azokból lerakódó üledék miatt évszázadok vagy évezredek alatt ún. övzátonyok jöttek létre, amelyek lényegében a medret hosszan kísérő „természetes gátak” voltak. Ebből következett, hogy a folyók vize a szabályozások előtt sem egyenletesen a meder teljes hosszában árasztotta el a környező ártereket. A folyó emelkedő vize előbb-utóbb a változatos felépítésű és magasságú övzátony egy gyengébb pontján utat talált magának az ártér felé, s a viszonylag nagyerővel kitóduló víz a kitörési pontot kimélyítette. Így aztán adva volt, hogy a következő áradás alkalmával a víz ugyanitt találjon utat, még tovább formálva a terepet. Ez a folyók középszakaszának sajátossága, ahol a víz egyszerre végez építő és romboló tevékenységet. Ide tartozik alföldi folyóink szinte mindegyike, így fokokat nemcsak a Duna mentén, hanem a Tiszán és mellékfolyóin is szép számmal találunk.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fokok2.png" alt="fokok2.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A fokgazdálkodás sematikus modellje - 1. folyóvíz, 2. övzátony v. folyó menti hát, 3. fok, 4. ártér, 5. depresszió, 6. állandóan árvízmentes magaslat, 7. település</em></p>
<p style="text-align: justify;">Andrásfalvy ártéri gazdálkodással kapcsolatos hipotézise alapvetően nem a fokok köztudatba emelésével hozott újdonságot. A fokot az eddig leírt műszaki értelemben az alföld lakosságának nagyrésze ismerte, már csak azért is, mivel a szabályozásokat övező mérnöki szakzsargonban is rendszeresen előfordult. Egy-egy terület 19. századi „modern” vízrendezése gyakran kezdődött a környékbeli fokok elzárásával, egy keresztirányú gát segítségével. Erre a legismertebb példa a tiszadobi Hortobágy-fok, ahol Széchenyi 1846 augusztusában megejtette a nagy Tisza szabályozás jelképes nyitányának tartott kapavágását.</p>
<p style="text-align: justify;">Andrásfalvy leginkább a fok fogalom szemantikai boncolgatásával hozott újdonságot, azt állítva, hogy az archaikus szavunk eredetileg olyan vízkitörési pontot jelentett, melyet mesterségesen alakítottak ki. Az a gondolat, hogy a lakosság tudatosan nyitotta meg az övzátonyokat a víz előtt, újabb bizonyítékát jelenthette az ártérhez való ragaszkodásnak, s táj és parasztság viszonyának újra értelmezését kívánta. A kutató megfigyelte, hogy a Sárköz lakossága a rendkívüli árvizek megelőzéseként helyenként megnyitotta az övzátonyokat, sőt csatornák építésével is igyekezett szétvezetni a vizet. Egyik legérdekesebb megfigyelése a fok szelekció volt, amely arra utalt, hogy a lakosság tudatosan és szervezetten igyekezett beavatkozni a vízrajzi környezetbe. Ennek alapelvét az jelentette, hogy az árvíz csak akkor hasznos a gazdálkodás számára, ha a víz apadáskor visszajut a folyómederbe. Egyéb esetben olyan „pangó” vizek jönnek létre, melyek a nyári időszakban hasznavehetetlen mocsárrá változnak. Ebből a szempontból a fokok az előnyös alsó- és az előnytelen felső töltésűek csoportjába sorolhatók be. Alsó töltésű fok esetén a vízkitörési pont az ártéri öblözet egy mélyebb pontján helyezkedett el, így a víz lassan töltötte fel a medencét és gond nélkül vissza tudott térni az anyamederbe. A felső töltésűek az öblözet szempontjából magasan feküdtek, az itt kitörő víz nagy intenzitással jutott az ártérbe, visszafolyásra pedig nem volt lehetősége. Úgy kell ezt elképzelnünk, mintha egy poharat alulról és felülről is feltölthetnénk. Alsó töltés esetén a pohár szépen lassan telítődik, később pedig gravitációsan kiüríthető. Andrásfalvy szerint ez volt az oka annak, hogy a környékbeli parasztok egyes fokokat gátakkal zártak el, míg másokat nemhogy eltűrtek, hanem rendszeresen tisztították is azokat.</p>
<p style="text-align: justify;">A fokokhoz kapcsolódik a korábban említett rekesztőhalászat is, melynek lényege az volt, hogy a fokokra merőlegesen rácsszerű rekeszeket helyeztek el, amelyek apadáskor lényegében kiszűrték a vízáramból a halakat. Ez egy a 20. században már egyáltalán nem alkalmazott, nagy hatékonyságú halászati forma volt. Eredményessége mellett azonban komoly szakértelmet is kívánt, különösen a rekeszek behelyezési időpontját illetően. A túl hamar behelyezett rekeszek ugyanis meggátolták, hogy a halak a mederből az ártérbe jussanak, míg késlekedés esetén a zsákmány egy része visszaúszhatott a folyóba. A halak kifinomult érzékszerveik révén nagyon hamar megérezték a víz apadását, s megindultak a meder felé, ezért néhány órás késés is jelentős kárral járhatott. Ezt tudván a halászok folyamatosan figyelték a vizet, még éjszaka is, amikor égő szalmacsomót vagy taplógombát dobtak rá, s amint az a meder felé mozdult, elrekesztették a fokot. Megfigyelhető az is, hogy a rekesz léceinek távolságát úgy állították be, hogy azon a kisebb halak még gond nélkül átjussanak, ezzel biztosítva a jövő évi fogást. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a parasztság komoly vízgazdálkodási ismeretekkel bírt, s az ökologikus szemlélet is megfigyelhető volt bizonyos mértékben.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fokok3.jpg" alt="fokok3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Rekesztő halászat </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon. 4. kötet. Szerk.: Ortutay Gyula</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em> </em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>A fokgazdálkodás elméletének hatása a 19. századi szabályozások értékelésére</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;">Összefoglalásképpen, Andrásfalvy fokgazdálkodási elméletének három fő mondanivalóját határozhatjuk meg. Az egyik, hogy a folyómenti árterek nem voltak haszontalanok, számos bizonyíték van azok kihasználására, a 19. századi folyószabályozás tehát nem teljesen egyenlő ezek birtokba vételével, így szó sincs „második honfoglalásról”. A második, hogy az árterek hasznosítása, különösen az ártéri legeltetésre építő állattartás és a sajátos halászati formák, sőt akár az ártéri gyümölcsészet is, komoly bevételt jelentettek. Az sem tűnik tehát teljesen helytállónak, ha az agrárárutermelésbe való bekapcsolódás egyetlen útjának a folyószabályozást tekintjük. Ebből adódhatott elsősorban, hogy a folyómenti lakosok gyakran nem fogadták kitörő örömmel az érkező mérnökök szabályozási terveit, bizonyos mértékig ragaszkodtak a fennálló állapotokhoz. Végezetül a harmadik fontos megállapítás, hogy szervezett és tudatos vízgazdálkodás már a szabályozások előtt is létezett, ráadásul olyan elveket is magába foglalt – például a vizek szétvezetésének árvédelmi szerepét vagy a víz gazdálkodáson belüli jelentőségének szem előtt tartását – amely a 19. századi vízrendezésekben nem vagy csak alig mutatható ki. Andrásfalvy elmélete egy vízbe dobott kőként zavarta fel a téma kutatását, számos vitát generált, amelyekből újabb és újabb kérdések fejlődtek ki. A vita elsősorban nem a Sárközre vonatkozó megállapításaival, hanem az elméletének tér és időbeli kiterjeszthetőségével volt kapcsolatos. Ebbe a párbeszédbe egyaránt szálltak be néprajzkutatók, vízügyi szakemberek, történészek, sőt geográfusok és más szakemberek is, ez azonban már egy következő blog bejegyzés témája lesz.</p>
<p style="text-align: justify;"> <em>Rózsa Sándor</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Néhány ajánlott irodalom</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az árvízmentesítés befejezéséig. Szekszárd. 1975.</p>
<p style="text-align: justify;">Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. Vízügyi Történeti Füzetek 6. Bp. 1973.</p>
<p style="text-align: justify;">Antropogén ökológiai változások a Kárpát-medencében. A Kárpát-medence felszínének változása a földhasználat és az életmód változásának tükrében. Szerk.: Andrásfalvy Bertalan – Vargyas Gábor. Bp. 2009.</p>
<p style="text-align: justify;">A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története. Szerk.: Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István. Bp. 1996.</p>
<p style="text-align: justify;">A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon. Szerk.: Somogyi Sándor. Bp. 2000.</p>
<p style="text-align: justify;">Mérlegen a Tisza-szabályozás. Egy XIX. századi mérnöki természetátalakító munka – mai szemmel. Szerk.: Fejér László – Kaján Imre. Bp. 1992.</p>
<p style="text-align: justify;">Csath Béla – Deák Antal András – Fejér László – Kaján Imre: Magyar vízügytörténet. Baja. 1998.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F12%2F03%2Fandrasfalvy_es_a_fokok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F12%2F03%2Fandrasfalvy_es_a_fokok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F12%2F03%2Fandrasfalvy_es_a_fokok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=96. Andrásfalvy és a „fokok”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/12/03/andrasfalvy_es_a_fokok#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18263109" border="0" /></a><br /></p>
fok
néprajz
19._század
20._század
Alföld
Árvíz
Andrásfalvy_Bertalan
EKE
Aszály
Ártéri_gazdálkodás
Demográfiai_hatás
Folyószabályozás
Tisza-szabályozás
Csapadékhiány
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fokok1.png
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/11/19/az_1845-1846-os_vasuti_kisajatitasok_tarsadalmi_visszhangjai_vecsesen
95. Az 1845-1846-os vasúti kisajátítások társadalmi visszhangjai Vecsésen
2023-11-19T15:00:00+01:00
2023-11-19T15:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A vasút Magyarországra érkezése a modernizáció előszelét jelentette a 19. század első felében. A vasútépítések kezdetekor a pályahálózat kialakításához – nemzetközileg elterjedt szokás szerint – az állam földeket sajátított ki a kijelölt vasútvonalak mentén. A kisajátítások néhány gazdasági–társadalmi hatását villantja fel <em>Rakita Eszter</em>, egy Pest melletti település, Vecsés példáján keresztül. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kisajátítások természetesen a helyi földbirtokosok és jobbágyok érdekeibe ütköztek, hiszen számukra ez termőföldvesztéssel járt. Az elvett földekért ugyan az állam köteles volt kárpótlást fizetni, de ennek összege általában nem fedezte a kieső termelést. Emellett az elvett vagy megcsonkított földek művelése is problémássá vált azok elaprózottsága és persze a vasúti töltés által jelentett akadály miatt. A vasúti kisajátítások két okból is érdekesek lehetnek. Az egyik az, hogy a vasút nem csak a gyakorlatban, hanem szimbolikusan is a modernizáció jele. A vasútépítések miatti kisajátítások révén a feudális társadalom elsőként egy negatív kollektív élmény formájában találkozott a modernizációval. A másik ok pedig az, hogy a kisajátítás körüli vita azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a jobbágyok és földesuraik egy oldalon álltak az állammal szemben.</p>
<p style="text-align: justify;">Magyarországon elsőként 1846. június 1-jén nyílt hagyományos, gőzvontatású, közforgalmú vasútvonal, Pozsony és Nagyszombat között. Egyébként már ennél jóval korábban, 1827-ben is helyeztek üzembe vasutat az országban, azonban ez még úgynevezett lebegő lóvasút volt, ami Pest és Kőbánya között, 7,5 km hosszú szakaszon közlekedett. Hamar kiderült viszont róla, hogy hiába olcsó, de mégsem kifizetődő. A pálya ugyanis nem bírta a terhelést, ezért alig egy évvel később, 1828. március 20-án fel is számolták.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_7.jpg" alt="1_7.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A Pest-Vác vonal megnyitása 1846-ban</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A magyarországi vasútépítést az 1836. évi XXV. törvénycikk szabályozta. Az 1832–1836-os országgyűlésen — javarészt Széchenyi Istvánnak köszönhetően — fontos pont volt a vasútépítés ügye, aminek eredményeképpen hazánkban európai viszonylatban is igen hamar megszületett az azt szabályozó törvény. Ez volt az első úgynevezett kisajátítási törvény Magyarországon, amelyet még ugyanebben az évben, majd pedig 1840-ben továbbiak követtek. Ennek nyomán indult el ország szerte a birtok-kisajátítások sorozata, amely az 1845 és 1850 közötti időszakban Vecsésen is zajlott. A folyamat 169 személyt érintett a kb. 1.500–1.600 főt számláló településen, ami az akkoriban még túlnyomóan földművelésből élő lakosság egy része számára komoly megterhelést jelenthetett. A törvény szövegében elsőként kijelölték azokat az útvonalakat, ahol a magyar vasúthálózat alapvető vonalainak húzódnia kellett. Ezután meghatározták a kivitelező társaságok jogköreit a kisajátításra vonatkozóan, majd a kárpótlás felőli szabályokat hozták meg. A kisajátítási törvény úgy rendelkezett, hogy „<em>a vállalatok egész vonalába eső földek és épületek tulajdonosai kötelesek az e végre szükséges és egyedül ezen czélra fordítandó helyet, tökéletes és teljes mértékű kárpótlás mellett, általengedni</em>…” Ennek általánosan bevett módja az volt, hogy a vasúti társaság és a bizottmány megbízásából kiküldött becsűsök felmérték a földek értékét és megállapítottak egy kártérítési összeget. Természetesen Vecsés esetében is így jártak el. Az ekkor felajánlott összeggel sem az uradalom, sem az érintett jobbágyok nem voltak elégedettek. A törvény értelmében a döntést a kisajátítási bíróságok mondták ki, fellebbezési kérelemmel pedig a vármegyei törvényszékek polgári ügyekkel foglalkozó üléseihez lehetett fordulni.</p>
<p style="text-align: justify;">A Pest–Szolnok vonalat a Pest–Debrecen vasút részeként (és mellesleg Magyarország történetének harmadik gőzvontatású vasútvonalaként) 1847-ben adták át a forgalomnak. A tényleges kereskedelmi forgalom 1847. szeptember 1-jén indult meg. A térképvázlat az 1857-ig elkészült magyarországi vasúthálózatot mutatja. Ezen már látható a Pest–Szolnok vonal.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_9.jpg" alt="2_9.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Magyarország 1857-ig elkészült vasútjai</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A térképen pirossal kiemelve látható a szóban forgó vasútvonal. Vecsés ezen a vonalon Pest délkeleti „kapujaként” helyezkedett el. A vasútvonal rövid időn belül rendkívül kedvező hatást gyakorolt Vecsés gazdasági életére, a településfejlesztésre és a községszerkezet alakulására is. 1877-re már postahivatala, távírdája és vasútállomása is volt a községnek. A kereskedelem fellendült, a Vecsést átszelő Pest–Szolnok vasútvonal már az önkényuralmi időszak alatt is, de a kiegyezés után még inkább fellendítette a település gazdaságát. Ez annak is köszönhető volt, hogy kereskedelmi szempontból kiválóan ki tudta használni a leendő főváros közelségét. A fejlődő Budapest piacain a századfordulóra már nagy hírnévre tett szert a vecsési konyhakertészet, különösképpen a káposzta.</p>
<p style="text-align: justify;">A vasútépítés viszont először rossz hírként érkezett a községbe. A vasútvonal kiépítése során, 1845-ben az országok szokásnak megfelelően Vecsés határának ügyében is összeült az úgynevezett Vasúti Kisajátítási Bizottmány. Az üléseken a település részéről jelen volt a jegyző, a bíró, a törvénybíró és egy öt tagot számláló esküdtszék. A gödöllői uradalom részéről az uradalom igazgatója, inspektora és mérnöke vett részt a tárgyalásokban. A vasúttársaság pedig az igazgató főmérnökét, egy osztálymérnököt, két társasági meghatalmazott ügyvédet és ezeknek egy segédjét delegálta az ülésekre. Ezeken az üléseken részletesen, pontról pontra megvitatták a kisajátítási ügyeket, a felek bemutatták a felmérések eredményeit, a vecsési küldöttek panaszokkal éltek, amelyekre a társaság benyújtotta válaszait.</p>
<p style="text-align: justify;">A fennmaradt levéltári források között található jegyzőkönyvekben és a csatolt iratokban olvashatóak és jól végig követhetőek a kisajátítási folyamat vitái, illetve hogy milyen problémákkal kellett szembenéznie a vecsési jobbágyoknak (és persze az uradalomnak). A szóban forgó kisajátított terület összesen 48 hold 304 négyszögölt tett ki, amelyen a bizottmány a szántók „silányságára” és a gyakori gyér termésre hivatkozva próbálta minél lejjebb alkudni a kártérítés összegét. Holott ez a terület nagyrészt a halomi puszta nevű dűlőn helyezkedett el, ahol igen jó minőségű földek voltak. Ezt a becsűsi vizsgálat is alátámasztotta. A kisajátítandó területek között volt még egy majorsági tábla is, ami pedig egyenesen Vecsés legjobb földje volt. Ez azonban a társaság állítása szerint csak burgonyatermelésre volt alkalmas, emellett – ahogy írták – igen gyakran belepte a homok. A gödöllői uradalom ebben a kérdésben a község védelmére kelt. Mivel a falu jobbágy lakói önállóan nem számítottak jogi személynek, így peres ügyben nem volt jogi képviseletük. II. József jobbágyrendeletének 1787-es kiegészítése szerint a parasztok képviseletének ellátása az állami ügyvédek kötelessége volt. Ez eredetileg a földesurakkal szembeni védelmet jelentette, itt azonban már egy állami szervvel szembeni perről volt szó. Emiatt az uradalom segítségével pártfogó ügyvédet jelöltek ki számukra. Ez az ügyvéd Egressy G. Sámuel Pest megyei táblabíró, főügyvéd volt. Ez az Egressy valószínűsíthetően azonos lehet azzal az Egressy Samu nevű főügyvéddel, aki később, 1848 augusztusában Kossuth Lajostól kapott megbízást arra, hogy segítsen Szalay László kormánybiztosnak szabadcsapatot szervezni a Hajdúkerületben.</p>
<p style="text-align: justify;">A kijelölt uradalmi pártfogó ügyvéd vitába szállt a Kisajátítási Bizottsággal, hogy a felajánlott kártérítési összeget vizsgálja felül, mert az semmiképpen sem elég a veszteségek fedezésére. A jegyzőkönyvekhez csatolt egyik levélben például úgy érvelt, hogy még ha igaz is lenne, hogy csak burgonyát lehet a földön termelni, akkor sem lenne elég a felajánlott összeg. A homokos burgonyát illetően megjegyzi, hogy még „<em>a társaság és Ügyvéde is látott szóba lévő homokos földekben sok szép tiszta búzát</em>”, tehát a művelésre alkalmatlan homokkal borított földekről tett állítás egyáltalán nem állta meg a helyét. Az itt említett jogász Simon Florian főügyvéd, aki a korszakban szintén Pest-Pilis-Solt vármegye állami ügyvédei közé tartozott, ő képviselte a vasúttársaságot.</p>
<p style="text-align: justify;">A jobbágyok alázatos levelek formájában panaszkodtak és kéréseket fogalmaztak meg, legfőképpen a pártfogó ügyvéd felé, hogy képviselje ügyüket a társasággal szemben. A legtöbb panaszlevél a kisajátítandó területek helytelen kijelölésével, a munkálatok során okozott károkkal, illetve az alacsony, vagy teljesen elmaradt kárpótlásokkal kapcsolatos. Az egyik panasz szerint például a vasúttársaság kárt okozott azzal, hogy a földjeiken lévő kukoricát kivágta az előmunkálatok során. Ráadásul a pálya-kiszélesítési munkát a helyi jobbágyok eszközeinek, szerszámainak igénybevételével végezték, az ezért járó napi béreket viszont nem fizették ki. A vasúttársaság ügyvédje ezeket a panaszokat mind visszautasította. A kukoricában keletkezett károk kifizetését azzal hárította el, hogy a vecsési elöljárók nem nyújtották be időben a panaszigényüket. A bérek kifizetéséről pedig azt írja, hogy a társaság kifizette a jegyzőt és a bírót, a törvény szerint pedig másokat „<em>díjjazni nem köteles</em>”. Tehát ne is próbálkozzanak tovább hasonló panaszok benyújtásával. Ebből az is látható, hogy az ügyvédi érvelés már 1846-ban is a maihoz hasonló módon működött.</p>
<p style="text-align: justify;">Egy más jellegű problémát vázol fel Vermes Mihály uradalmi ügyvéd 1845. szeptemberi levelében. Vermesről annyit lehet tudni, hogy nemesi családból származott és egy Bartal János nevű jogásszal ketten látták el a gödöllői uradalom jogi képviseletét. Az ügyvéd levelében a kárpótlási összeg felemelését kéri a kisajátítási bíróságtól a lőrinci határban található úrbéres földekre vonatkozóan. Arra hivatkozik, hogy ezek a földek „<em>nem egy vagy két hanem az egész Jobbágyság kőzött apróbb darabokban felosztva</em>” vannak, amelyek ha „<em>jobban szét daraboltatnak, így a’ mívelés, trágyázás messzebb való kerülésének által kétszer háromszor is több fáradságába és munkájába kerül a’ szegény Jobbágynak, sok idő veszteséggel</em>”. Tehát a földek szétdarabolása technikailag is problémát okozott, hiszen például a szántást a vasúti töltés által kettévágott földeken ugyanúgy el kellett végezni, mint azelőtt.</p>
<p style="text-align: justify;">Még erősebben fogalmaz a pártfogó ügyvéd, Egressy Sámuel ebben a kérdésben. Azt írja az ügyben, hogy „<em>bár mint szeretne is a’ társaság ügyvéde (…) vitatott ugar által mulasztott haszon felett tréfálódzni, tegye kezét szívére, ’s magát a’ (…) tengődő jobbágy helyzetébe gondolván, vallja meg, miért hagyná magát földének bár legcsekélyebb részecskéjétől, azért megfosztatni, hogy jövőre, még ketté szelt föld mívelésében is egy új kényúr, a’ társaság önkényeskedéseinek legyen folyamatosan kitéve.</em>” Talán ez a mondat illusztrálja a legszemléletesebben, hogy a jobbágyok számára mit is jelentett valójában, a hétköznapokban a kisajátítási folyamat.</p>
<p style="text-align: justify;">Problémák merültek fel a kisajátított földeken végzett szántás és vetés költségét illetően is, amit a társaság természetesen nem akart kifizetni. A kisajátítások kárpótlásaira pedig még 5% kamat is járt volna, amit szintén meg akartak spórolni a kivitelezők. Ezek körül is hosszas jogi vitát folytatott a község és a vasúttársaság, amiből ismét az látszik, hogy a vasút megjelenése negatív formában érintette a község jobbágyait, hiszen ezek mind újabb terheket és bosszúságot jelentettek számukra. Mindemellett a felajánlott kárpótlási összegek is méltatlanul alacsonynak számítottak. A kisajátított földek nagy része ugyanis az úgynevezett halomi pusztán (mely a nevét a szomszédos Halomegyházáról kapta), a Szentlőrinc és Vecsés közötti határvonalon helyezkedtek el. Az itteni dűlőkön lévő földek művelési águkat tekintve szántók voltak, terméshozamuk tekintetében pedig a vizsgált időszakban a település legjobb földjei közé tartoztak.</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_3.png" alt="3_3.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A vasút átszeli Vecsés határát</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A levéltári anyagok között található <em>Vecsés szerződéses község úrbéri térképén</em> a különböző kisajátítás-ügyi források leírásai alapján megpróbáltam hozzávetőlegesen bejelölni azt a vonalat, amely mentén a kijelölt vasút vonala átszelte a vecsési jobbágyok földjeit. A három dűlőn kívül (amely valószínűleg azonos azzal a területtel, amit a korszakban Halomi puszta névvel illettek) a legelőkön, a korábban is említett majorsági táblán, és az igen értékes kender- és káposztaföldek egy kis részén is áthalad. A halomi pusztán történt kisajátítások a forrásokban talált táblázatok szerint 405 kisebb-nagyobb földdarabot érintettek. Ezek összesen 169 személy között oszlottak meg, tehát a falu lakosságának legalább 10 százalékát érintette a kisajátítás (ha családjaikat nem számoljuk).</p>
<p style="text-align: justify;">A forrásokban hosszasan, több oldalas táblázatokban olvashatóak a kárpótlási összegek részletes felsorolásai. A rengeteg adat között ott találhatók a kisajátított földmennyiségek négyszögölben megadva és a becsült kártérítési összegek is. Szerepelnek a vetéstípusok (búza, árpa, rozs) és a kamatok összegei is. A 19. századi vidéki társadalom kutatói számára ez azért is hasznos forrás lehet, mert értékes adatokkal szolgál többek között a terméshozamra nézve is. E poszt olvasói számára talán nem releváns a több száz sorra való név és számadat, így ezek közlésétől itt eltekintek. Annyi mindenesetre jól látható az összegeket tanulmányozva és összevetve a földterületek hozamával, hogy a helyi parasztok panaszai a legtöbb esetben érthetőnek tűnnek, hiszen néhányuknak a földjei árát csak épphogy megtérítették, de jobbára még azt sem. Ehhez kell figyelembe venni még azt is, hogy ez a terület a község legjobb minőségű termőföldjén volt található – amit a vasúttársaság igyekezett a perek során eltagadni. Nem csak a kisajátított földek jelentették azonban a problémát. A vasúttársaság ugyanis nem volt hajlandó kifizetni a jobbágyoknak a vetőmag és a szántás árát (ami pedig az uradalom szerint járt volna), ez pedig a zsellérek számára igencsak komoly veszteséget jelenthetett. Nekik lehetett ez valódi csapás, mivel eredetileg is sokkal kisebb területekkel rendelkeztek a szerződéses jobbágyoknál. Ez is csak növelte tehát a lakosság felháborodását. A kisajátítások ugyan leginkább szántóföldekre vonatkoztak, de fontos még megemlíteni, hogy a vecsési kavicsbánya kisajátítása során is tetemes kár keletkezett a jobbágyi földekben. Ezeknek – az eddigiek ismeretében már talán nem meglepő módon – szintén csak egy töredékét volt hajlandó kifizetni a vasúttársaság.</p>
<p style="text-align: justify;">A források alapján elmondható, hogy a vecsési jobbágyok ugyan megszenvedték a kisajátítási procedúrát, de helyrehozhatatlan káraik nem keletkeztek miatta. A vasútépítés atrocitások nélkül lezajlott, a lakosság méltatlankodva ugyan, de végül beletörődött a kárpótlási összegekbe és a munka visszaterelődött a korábbi mederbe. Sőt, ahogyan fentebb láthattuk, a vasút hamarosan igen kedvező hatással volt a község gazdaságára. A nehézkes procedúra és a vasúttársaság kicsinyessége a pereskedés során viszont mindenképpen kellemetlen kollektív élménye volt a vecsési lakosságnak. A modern világ megjelenése a falu határában negatív hatásként érte ezt a paraszti mikrotársadalmat, és egészen bizonyos, hogy Vecsés példája nem volt egyedülálló az országban. A polgárosodás útján épp csak elindult Magyarországon talán a vasúti kisajátítás lehetett az első példa arra, hogy a „régi rend” társadalma az új típusú bürokráciával találta magát szembe.</p>
<p> </p>
<p> <em> Rakita Eszter</em></p>
<p> </p>
<p>Irodalom:</p>
<p>Czére Béla: A vasút története. Corvina, Bp. 1989.</p>
<p>Horváth Ferenc: A magyar vasút építési és fenntartási szervezetének története, 1827–2004. MÁV, Bp. 2005.</p>
<p>Lakatos Ernő (szerk.): Vecsés története. Vecsés. 1986.</p>
<p>Ruszoly József: Kisajátítási törvények Magyarországon. In Uő: Alkotmány és hagyomány. Újabb jog-és alkotmánytörténeti tanulmányok. JATE Press, Szeged. 1997. 253–265.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F11%2F19%2Faz_1845-1846-os_vasuti_kisajatitasok_tarsadalmi_visszhangjai_vecsesen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F11%2F19%2Faz_1845-1846-os_vasuti_kisajatitasok_tarsadalmi_visszhangjai_vecsesen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F11%2F19%2Faz_1845-1846-os_vasuti_kisajatitasok_tarsadalmi_visszhangjai_vecsesen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=95. Az 1845-1846-os vasúti kisajátítások társadalmi visszhangjai Vecsésen"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/11/19/az_1845-1846-os_vasuti_kisajatitasok_tarsadalmi_visszhangjai_vecsesen#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18253961" border="0" /></a><br /></p>
19
Eger
Vasút
Szerződés
Vasútépítés
Jobbágyrendelet
Kisajátítások
Vasúthálózat
Uradalmi_ügyvéd
Vasúti_pálya
Jobbágyok
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_7.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/10/08/ii_jozsef_szerencsetlen_hazassagai
94. II. József szerencsétlen házasságai
2023-10-08T14:30:00+02:00
2023-10-08T14:30:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A leendő II. József (1741–1790) 19 éves koráig nem mutatott különösebb érdeklődést a nők iránt. Ám már az első pillanatban beleszeretett első feleségébe (1760–1763), a szép és intelligens Pármai Izabellába (1741–1763). Ő azonban férje húgába, Mimibe volt szerelmes. József második házassága (1765–1767) a csúnyácska bajor Mária Jozefával (1739–1767) viszont maga volt a tragédia. Jozefa annyira taszította, hogy valószínűleg már a nászéjszakát sem hálták el. A nőkből végleg kiábrándult özvegy császárt (1765–1790) és királyt (1780–1790) ezután már beérte könnyűvérű bécsi nők olcsó „szerelmével” is. A lelki–szellemi felüdülést viszont az „öt hercegné”-től remélte. Egyikükbe (viszonzatlanul) bele is szeretett. Végül is II. József mindössze két nőt szeretett, de őt egyikük sem szerette. A trónörökös, majd császár és király házasságon belüli és kívüli sivár szerelmi életébe enged bepillantást <em>Kiss László</em> bejegyzése.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Pármai Izabella</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">József még alig töltötte be a 18. életévét, amikor Mária Terézia és Kaunitz kancellár – a főherceget kész helyzet elé állítva – tüzetesen szemügyre vet(et)ték Európa uralkodó udvarait, hogy a Habsburg–család, a dinasztia és a birodalom politikai/hatalmi érdekeinek legjobban megfelelő feleséget találjanak a számára. A pillanatnyi Habsburg–érdek azt kívánta, hogy a (spanyol és francia) Bourbonokkal fűzzék szorosabbra az elhidegült kapcsolatokat. Így a választás a – leánykéréskor 17 és fél éves, spanyol–francia–lengyel felmenőkkel rendelkező – pármai spanyol–Bourbon hercegnőre esett. A kissé fiús kinézetű, okos, csinos és sokoldalúan művelt Izabella Madridban született. A gyermekéveit is részben a spanyol, 8 éves korától pedig a francia királyi udvarban töltötte. Nem véletlen tehát, hogy Mária Terézia és császári férje kérésére maga XV. Lajos francia király (aki a hercegnő anyai nagyapja volt) kérte meg Izabella kezét. Bécsben azt várták tőle, hogy minél több gyereket, főleg fiúkat szül majd.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_7.jpg" alt="2_7.jpg" width="311" height="394" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_3.png" alt="1_3.png" width="300" height="425" style="margin-left: 5px;" class="imgright" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>A leendő II. József és első felesége, Pármai Izabella</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">József előtt az eljegyzési előkészületek jórészt titokban maradtak. Egyébként is nagyon félt a házasságtól. Nem csak azért, mert félszeg és gátlásos volt, hanem azért is, mert – bevallása szerint – <em>„nem vagyok szerelmes természetű, nem tudok udvarolni, bókolni”</em>. De már jövendőbelije miniatűr arcképének láttán gyorsabban kezdett dobogni a szíve! Amikor pedig először pillantotta meg Izabellát, fülig elpirult, és azon nyomban beleszeretett. A házasságukat követő hetekben–hónapokban József egy percre sem tágított a felesége mellől. Eközben nem vette észre, hogy a tartózkodó <em>„Izabella inkább tűrte, mint élvezte férje heves érzelmeit”</em>. A főherceg nem csak önző volt, hanem nyers, cinikus modorú, és a nőügyekben valóban tapasztalatlan is, aki <em>„mit sem tudott a bonyolult női lélek rejtelmeiről”</em>. Még az <em>„eszébe sem jutott, hogy cserébe neki is nyújtania kellene valamit”. </em>Izabella viszont engedelmes feleség volt amellett a férfi mellett, akit nem szeretett. A leveleiben a férjét következetesen csak „a főherceg”-nek nevezte, <em>„akit teste</em>–<em>lelke nem kívánt, akinek azonban mégis megadta mindazt, amit az engedelmesség, a politikai érdek és a házasság szentsége megkövetelt”</em>. A rárótt anyaszereppel azonban nem tudott megbarátkozni. Ennek ellenére a 3 koraszülés során 2 élő gyermeket hozott a világra, de csak az első élt néhány (nyolc) évig.</p>
<p style="text-align: justify;">József viszont felhőtlenül boldog volt e boldogtalan asszony oldalán. Felesége hitvesi kötelességteljesítése teljes mértékben kielégítette. Izabella halála után néhány nappal így jellemezte a házaséletüket pármai apósának: <em>„A legjobb házasélet volt, melyet valaha is találni lehet. Mily boldogító nyugalmat élvezhettem otthonomban, egy imádott nő karjaiban.”</em> <em> </em> </p>
<p style="text-align: justify;">Fogas kérdés annak eldöntése, hogy Izabella miért nem szerette Józsefet? Mitől és miért volt annyira boldogtalan? A válaszokat részben tudjuk, részben sejtjük. Tudjuk, hogy teljesen tisztában volt azzal, hogy ő egy dinasztikus házasság áldozata lett. „A hercegnők sorsa” című kis értekezésében (több értekezést is írt) egyebek között kifejtette, hogy olyan csillogó, de számára – a férjét is beleértve – idegen és ismeretlen világban kell élnie, amelyben <em>„nincsenek sem ismerősei, sem barátai: el kell hagynia családját és otthonát”</em>. Édesanyja halálát sem tudta feldolgozni, hiszen egyedül őt szerette tiszta szívből. Ettől kezdve egyre melankolikusabb és búskomorabb lett, állandóan a közelgő halálra gondolt. Más magyarázat szerint elhatalmasodó melankóliája, halálvárása/halálvágya mögött egy szerelmi tragédia rejlett. Még Pármában történt, hogy Izabella és egy, a hercegi udvarban tartózkodó spanyol ifjú között szerelem szövődött. Amikor megtudták, hogy Izabella kezét Józsefnek ígérték, szök(tet)ést terveztek. Ám erről (egy komorna révén) tudomást szerzett a mindenre elszánt apa, aki a szöktetés éjszakán két kardforgatóval orvul meggyilkoltatta a fiatalembert. A halálhörgés irányába rohanó Izabella a park fái alatt vérbe fagyva találta hátba szúrt kedvesét, aki már csak annyit tudott suttogni neki, hogy: <em>„Még három…”</em>. Másnap, mintha mi sem történt volna, sor került a gyűrűváltásra. Izabella ezt a csapást élete végéig nem tudta kiheverni. Azt remélte, hogy már az esküvőjük napját sem éli meg. Három óra, három nap, legkésőbb három hónap múlva biztosan meg fog halni. A halálra azonban 3 kemény évet kellett várnia. Háromévnyi boldogtalan házasság után a harmadik koraszülésbe (meg az időközben megkapott fekete himlőbe) belehalt. 22 évesen végre spanyol kedvese után mehetett!</p>
<p style="text-align: justify;">Izabelláról még azt is feltétlenül tudni érdemes, hogy bécsi magányát némileg bearanyozta egy boldogító fénysugár: József húga, a családban csak Miminek becézett Mária Krisztina.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_7.jpg" alt="3_7.jpg" class="imgnotext" width="358" height="517" /></p>
<p>Mária Krisztina főhercegnő, Pármai Izabella érzelmeinek „tárgya”</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A szerelmes József nem vette észre a két nő között szövődő, a barátságtól mélyebb érzelmi/szerelmi kapcsolat. Erről tanúskodik Izabella kb. kétszáz, Miminek írott levele. (Mimi válaszleveleit Mária Terézia elkoboztatta.) Ezekben a leveleiben Izabella – naponta akár többször is – a sógornőjét ostromolta. (A levelezésre azért volt szükség, mert egy palotában laktak ugyan, de a szigorú etikett miatt négyszemközt, bizalmasan csak néhanapján találkozhattak.) Mondani sem kell, hogy kapcsolatuk jellegéről, mibenlétéről és mélységéről ma is megoszlanak a vélemények. Tény, hogy Izabellának – amint ezt „Értekezés a férfiakról” című gúnyiratában külön is kifejtette, jórészt saját tapasztalatai alapján – lesújtó véleménye volt a férfiakról. <em>„A férfi haszontalan állata a világnak, csak arra való, hogy rosszat tegyen, türelmetlenkedjék”</em>. Meg lévén fosztva az érzésektől, <em>„csak magukat szeretik”</em>. <em>„Kár, hogy Isten nem valaminő alárendelt állatot csinált belőle, mert akkor… szolgálhatna az értelmes halandóknak, amilyenek a nők”</em>. Meggyőződése szerint a nők egészen jól meglennének férfiak nélkül. Ez az egyetlen idézet is mindent elárul Izabella József iránti érzelmeiről.</p>
<p style="text-align: justify;">A jeles magyar történész óvakodott az ehhez hasonló túlzásoktól. A már felnőtt Izabella és (a vele egyidős, de visszafogottabb és józanabb) Mimi kapcsolatában nem látott többet <em>„gyermeki, ártatlan szerelem”</em>-nél. <em>„Ez a szenvedély </em>– folytatta – <em>csupán egy különös, érzéki fiatal nő menekülése volt a magány elől”</em>. Izabella lelkében azonban az érzékiség összefonódott az őrült szerelmi vágyódással. Egyik levelében így vallott erről: <em>„csak az irántad érzett szerelemre tudok gondolni; őrületesen szeretlek”</em>. Számos leveléből viszont <em>„nagyon nehéz eldönteni, hogy milyen jellegű kapcsolat kifejezői” </em>voltak. Egy osztrák szerzőnő sem akart egyértelmű állast foglalni kapcsolatuk jellegéről. Először úgy fogalmazott, hogy <em>„sajátos, a bizalmas barátságon túlmutató kapcsolat alakult ki köztük”</em>, ami messze túlhaladta <em>„a fiatal lányok</em> <em>közt szokásos rajongást”</em>. Majd visszafogottabban rögtön hozzáfűzte, hogy: <em>„Valószínűleg ez a kapcsolat is megmaradt a kölcsönös verbális intimitás keretei között”</em>. Ugyanakkor (mások véleménye mögé bújva) egy merészebb narratívát sem tartott kizártnak: <em>„a mai történészek alighanem arra hajlanának, hogy valamiféle leszbikus szerelem bontakozott ki köztük”</em>. Nem egy történész <em>„Izabella és testi</em>–<em>lelki barátnője között homoszexuális kapcsolatot tételez fel”</em>. Sokat mond, hogy ezt a kapcsolatot már – a gyermekei közül Mimit legjobban szerető, éles szemű, erkölcsvédő – Mária Terézia is túlzottnak tartotta, mivel <em>„rajongásában túllép jóformán azokon a határokon, amelyeken belül mai fogalmaink szerint kívánatosnak tűnhet, hogy egy ilyen rokonszenv mozogjon”</em>. Nyitott a kérdés, hogy a „verbális intimitás”-on túllépve beteljesült-e Izabella testi szenvedélye is? Nem tudjuk. Ha (esetleg) így is volt, a téma szempontjából nem kulcsfontosságú.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Bajor Mária Jozefa</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Rajongásig szeretett felesége halála után József teljesen összetört. Önkínzó szerelmi bánatából Mimi próbálta meg felrázni, meglehetősen taktikátlan módon. Megmutatta neki Izabella hozzá írt szerelmes leveleit, köztük azt is, amiben ez állt: <em>„Senkit sem szeretek kívüled”</em>. József teljesen kiábrándult a nőkből! Nem kívánt már újranősülni, ám Izabella temetése után nem sokkal újból közbeszólt a Habsburg–dinasztia politikai érdeke. A megözvegyült főherceg kivételesen nagy kegyben részesült. Maga dönthetett jövendőbelije személyéről. Rögtön Izabella húgára gondolt, aki állítólag némileg hasonlított elhunyt feleségére. Lujza kezét azonban már elígértek a spanyol király fiának. Mária Terézia ugyan, hogy a fia kedvébe járjon, tőle szokatlan módon, még „könyörgő levele”-t is írt a madridi udvarba, bár tudta, hogy kérésének nem lesz semmi foganatja. Nem is lett. Újból mozgásba lendült az osztrák diplomácia. Az európai és – főleg – a katolikus német fejedelmi udvarok „felhozatalát” vették alaposan szemügyre. A „választék” két rokon hercegnőre szűkült: a szász „szakállas Kunigundá”-ra és a bajor Jozefára.</p>
<p style="text-align: justify;">Mindeközben József teljes érdektelenséget mutatott, hiszen <em>„csak olyan élettársat keres, aki nyugalmát nem zavarja”</em>. Mária Terézia azt az engedményt is megadta neki, hogy a szokásoktól eltérően ne csak jövendőbelije miniatűr arcképét láthassa, hanem – előre egyeztetett ürügyekkel és helyszíneken – személyesen is találkozhasson a politikai okokból kiszemel két hercegnővel. A biztonság kedvéért a királynő a nőügyekben meglehetősen jártas Dietrichstein grófot is a helyszínekre küldte, hogy mielőtt meghozná a döntést (hiszen a végső döntést mindig ő hozta meg) adjon le előzetes „szakvéleményt” a hercegnőkről. A csehországi vadászatról rémülten hazatérő József ezt írta a szüleinek Kunigundáról. Erényes és értelmes ugyan, de semminemű testi vonzerővel nem bír. Olyan vékony, mint egy pózna, horgas orra van, és ráadásul csinos kis szakállat visel! Egy hónappal később a (tőle 3 évvel idősebb) bajor Mária Jozefát is szemrevételezte. Pármai apósának ezt írta róla: <em>„alakja kicsi és kövér, nélkülöz minden fiatalos vonzerőt, apró hólyagokkal és piros foltokkal az arcán, a fogai rosszak; mindez egyáltalán nem csábít, hogy visszatérjek a házasság állapotába”</em>. Ráadásul testének minden négyzetcentimétere tele volt pattanásokkal is. S itt jön a képbe Dietrichstein gróf. Az ő jelentése sem volt biztató. Ő bizony önként egyiket sem választaná. De ha kést szegeznének a torkának, <em>„hát Isten neki, mégis inkább a bajor hercegnőt választanám, lévén, hogy ennek legalább alapos melle van”</em>. József sorsa ezzel pecsételődött meg. Jozefát, a másod-unokatestvérét kellett elvennie, noha Mária Teréziának is komoly fenntartásai voltak a (gyermekszülésre egyébként alkalmatlan) menyével kapcsolatban. <em>„Meggyőződésem, érzésem ellenére beszéltem rá szegény fiamat erre a házasságra </em>– írta. <em>„Mindebben az a legszomorúbb, hogy vidámságot, derűt kell mutatnom.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_5.jpg" alt="4_5.jpg" class="imgnotext" /></em></p>
<p>József második felesége, (a csak a festményen szép) Mária Jozefa császárné</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez a bő két évig (1765. január–1767. május) tartó házasság mindkét részről nagyon szerencsétlennek és boldogtalannak bizonyult. <em>„Az új feleség határozottan csúnya volt és buta, de feltétlenül jólelkű, aki valami példátlanul rajongó szeretettel csüggött az urán, holott az igazán az első perctől kezdve… undorral és megvetéssel kezelte.”</em>. Minden bizonnyal már a nászéjszakát sem hálták el. A szó testi értelmében tehát ez nem is volt igazi házasság. József minden lehetséges módon kerülte, <em>„sértő, sőt kegyetlen módon elszigetelte magát tőle: … még közös erkélyükön is fallal választotta el egymástól a két lakosztályt”</em>, nehogy közelednie kelljen. Izabellától eltérően Mária Terézia sem szívlelte második menyét. Amikor Jozefa is elkapta a halálos himlőt, József – az anyjától eltérően – csak egyetlen egyszer látogatta meg néhány percre a felismerhetetlenségig eltorzult arcú és testű, már haldokló feleségét. A temetésén már nem vett részt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Olcsó szerelmek –</strong> <strong>sivár szerelmi élet</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">1767-től a még csupán 26 éves özvegy császár végleg megszűnt férj, majd – első lánya (1762–1770) halála után – apa lenni. Egy újabb házasságot Mária Terézia sem erőletett már. A következő években/évtizedekben József szerelmi élete futó kalandokból állt. Könnyűvérű lányok, névtelen színésznők, komornák stb. olcsó „szerelmét” kereste, beleértve az egyik kertész lányát is, akit hosszú időn át heti rendszerességgel meglátogatott egy–egy félórára. Ezeket a könnyű és gyors hódításokat és kalandokat a lustaságával magyarázta, bár <em>„sem szívem, sem lelkem, szellemem nem talált bennük élvezetet”</em>. Nem választott rangos udvarhölgyeket, mert ők – az alacsonyrendű nőktől eltérően – igen sokba kerültek volna. Így tehát, anyja kétségbeesésével mit sem törődve, esténként Bécs sötét utcáit járta polgári ruhában, utcalányok olcsó szolgáltatásait keresve. Több alkalommal kapott nemi betegséget: trippert, gonorrhoeás fertőzést. Sanyarú helyzetét így jellemezte Lipót öccsének: <em>„Három dolog közül választhatok: otthon maradok”</em> és megelégszem alkalmi társaságokkal. Kipróbáltam már utcalányok társaságát is. <em>„Ez azonban annyi fizikai kellemetlenséggel jár, olyannyira lealacsonyítja a szellemet, és olyan undorral tölt el, hogy csak a harmadik megoldást választhatom”</em>. Megpróbálok az „öt hercegné” társaságában néhány kellemes esti órát társalgással eltölteni. 1770 táján az egyikükbe, Eleonórába, Karl von Liechstenstein hitvesébe állítólag bele is szeretett, de félszeg és esetlen próbálkozásait a hercegné rendre visszautasította.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/5_5.jpg" alt="5_5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>József császár második szerelme, Eleonóra hercegné</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Összegezve megállapítható, hogy II. József házasságai és szerelmi élete – első házasságát leszámítva – egyoldalú, színtelen, boldogtalan és sivár volt. Vágyott volna mélyebb érzelmi kapcsolatokra, de nem volt alkalmas rá. A szerelem csupán kétszer érintette meg. Személyes tragédiája, hogy egyik nő (Pármai Izabella és Eleonóra hercegné) sem viszonozta az érzelmeit. Nehéz, összeférhetetlen természete, önzősége miatt senki nem kedvelte, <em>„egész életében nem volt egyetlen igaz barátja sem”</em>. A császár és király magányosan, utódok nélkül, megkeseredett emberként halt meg 1790-ben, 49 éves korában.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <em>Kiss László</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>A téma néhány felhasznált irodalma:</strong></p>
<p>Habsburg lexikon. Új Géniusz, Bp. 1990.</p>
<p><em>Helga Thoma</em>: Boldogtalan királynék. Gabo, Bp. 2005. <strong> </strong></p>
<p><em>Fejtő Ferenc</em>: II. József. Atlantisz, Bp. 1997.</p>
<p><em>Molitor Ferenc</em>: II. József, a császári Don Quijote. Gondolat, Bp. 1987.</p>
<p><em>Supka Géza</em>: Habsburg-krónika. Helikon, Bp. 1986. <em> </em> <em> </em> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F10%2F08%2Fii_jozsef_szerencsetlen_hazassagai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F10%2F08%2Fii_jozsef_szerencsetlen_hazassagai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F10%2F08%2Fii_jozsef_szerencsetlen_hazassagai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=94. II. József szerencsétlen házasságai"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/10/08/ii_jozsef_szerencsetlen_hazassagai#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18226783" border="0" /></a><br /></p>
Eger
Szerelem
Házasság
II._József
Szerető
Mária_Terézia
EKE
Levelezés
Házasságkötés
Habsburg_család
Szerelmi_házasság
Kaunitz
Pármai_Izabella
Hitves
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_7.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/09/17/93_az_elet_heves_megye_legnagyobb_lakoepuleteben
93. Az élet Heves megye legnagyobb lakóépületében
2023-09-17T14:00:00+02:00
2023-09-17T14:00:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Gyöngyösön járva sokak számára szemet szúrhat egy koránt sem hétköznapi épület. A városban található ugyanis Heves megye legnagyobb lakóépülete, a 70 méter magas 20 emelettel rendelkező ,,toronyház”. Az épület felkiáltójelként magasodik az egész város fölé. De mégis mi indokolta egy ilyen típusú beruházás megvalósítását? Ennek a történetét mutatja be írásában <em>Burai Patrik.</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az államszocialista rendszer idején Heves megye nem tartozott a gazdaságilag kiemelten fontos területek közé. A megye adottságaiból is fakadóan az emberek jelentős része az agrárszektorban dolgozott. Ez a helyzet azonban alapvetően megváltozott az 1950-es évek végére, amikor a Gyöngyöstől néhány kilométerre fekvő Visonta község határában egy lignitmezőre bukkantak. Már a korabeli jelentések beszámoltak róla, hogy az anyag fűtőértéke nem a legjobb, ennek ellenére az 1960-as évek elején döntés született arról, hogy a területen célszerű lenne a lignitet felhasználni, és el is rendelték egy Hőerőmű megépítésének a kivitelezését. Első körben biztosítani kellett a lignit kitermelésének a feltételeit, ezen munkálatokat 1965-re sikerült is megvalósítani. Az Erőmű építését is megkezdték ugyanebben az évben, Kallós József miniszteri biztos vezetésével. Visontán az emberek nem igazán örültek a beruházásnak, több konfliktusra is sor került a helyi lakosokkal, és többször előkerült az az ötlet is, hogy az egész falut el kellene költöztetni az akkori helyéről (ez végül soha nem valósult meg). 1968-ra készült el az Erőmű I. és II. számú blokkja, és ekkor született döntés arról, hogy Jurij Gagarin szovjet űrhajós nevét fogja felvenni a vállalat. 1969-ben az Erőművet már az országos hálózatra is rákapcsolták. Azonban már ekkor komoly fejtörést okozott annak a kérdésnek a megoldása, hogy az Erőműben dolgozó közel 1000 fő hol is fog majd lakni. Visonta szóba sem jöhetett, ugyanis itt 1962-től építési tilalom volt életben, így az Erőmű vezetőségének más lehetőséget kellett találnia, ekkor esett a választás Gyöngyösre.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/a_gagarin_hoeromu_avatasi_unnepsege_elol_jobbrol_a_masodik_kadar_janos_a_mikrofonnal_dr_szeker_gyula_nehezipari_miniszter_fortepan_88095.jpg" alt="a_gagarin_hoeromu_avatasi_unnepsege_elol_jobbrol_a_masodik_kadar_janos_a_mikrofonnal_dr_szeker_gyula_nehezipari_miniszter_fortepan_88095.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A Gagarin Hőerőmű 1968-as avatási ünnepsége. Dr. Szekér Gyula köszönti a megjelenteket, a képen megtalálható továbbá Kallós József az Erőmű igazgatója valamint Kádár János </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az mindenki számára köztudott volt, hogy a Gagarin Hőerőmű vezetősége nagyon jó kapcsolatot ápolt Gyöngyössel. Már az első időszakban is rengeteg ,,Erőműves” élt a városban, így a későbbiek folyamán egyre több személy lakásigénylésére kellett hatékony megoldást találni. Éppen ezért az Erőmű vezetősége igyekezett egy olyan költséghatékony megoldást kigondolni, aminek köszönhetően nagyszámú embert lesznek képesek elhelyezni viszonylag rövid idő alatt. Egy miskolci tervezőirodát kértek fel az imént vázolt követelmények megvalósítására, és ekkor született meg az ötlete annak, hogy Gyöngyösön egy ,,toronyházat” kellene építeni. A miskolci tervezőiroda javaslata elsőre talán meglepőnek tűnhet, de valójában nem volt az, ugyanis 1968-ban pont Miskolcon épült fel az ország első vidéki ,,toronyháza”. A javaslat mindenki számára kedvezőnek tűnt és gyöngyösi vezetés biztosította is az építkezéshez szükséges telket. Így 1969-ben a forgalmas 3-as főút mellett el is kezdődtek a munkálatok..</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/terep_1.jpg" alt="terep_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A gyöngyösi toronyházat 4 emeletes épület vette körbe, és a 3-as főút is több problémát okozott</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A házat egy új építési technológiával kezdték el építeni, ez volt az úgynevezett csúszózsalus eljárás, aminek lényege abból állt, hogy a ház szintjeit az építkezés közben felfelé haladva fogják majd kialakítani. Természetesen a beruházás számtalan fontos eszközt igényelt, de ezen eszközök közül is kiemelkedik a toronydaru. Magyarországon ekkoriban összesen egy darab ilyen gépezet volt megtalálható és az az építkezés ideje alatt ez nem volt elérhető, ezért Nyugat-Európából kellett egy darut beszerezni. Gyakorlatilag félév után a ház teljesen kész volt kívülről, ebben elévülhetetlen érdemei voltak a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat munkásainak, illetve Racskó Gyula építésvezetőnek. Sokan már 1969 decemberében arról beszéltek, hogy a ház hamarosan készen áll az átadásra, azonban mint majd látni fogjuk ezek még nagyon korai kijelentések voltak. Az új technológiának köszönhetően külsőre valóban nagyon látványos eredményt sikerült elérni viszonylag rövid idő alatt, viszont a belső terek kialakításához már a hagyományos munkafolyamatokat kellett alkalmazni, ami jelentős mértékben lassította a munkálatokat. Ráadásul a technika is sokszor cserben hagyta a munkásokat. A Lengyelországból hozott hatalmas betonkeverő gyakran elromlott, a téli munkálatokhoz szükséges fűtési rendszer nem volt biztosítva. 1970 nyarán már látható volt, hogy a ház abban az esztendőben már biztosan nem fog elkészülni. Az idő viszont egyértelműen az erőmű vezetősége ellen dolgozott, ugyanis 1971. július 1-jével egy új lakbértörvény lépett életbe, ami viszont jelentős plusz költségeket rótt a fenti dátum után új lakásba költöző személyekre.Így a munkálatokat minden szempontból igyekeztek felgyorsítani. Végül egy érdekes megoldás született, a házat 1971. június 30-án egy sürgősségi eljárás keretében átadták, és megkezdték az első lakók beköltöztetését a felső szintektől haladva lefelé, ugyanis a ház alsó része még nem volt lakható állapotban. Többen támadták is a házat a magas építési költség, illetve a menet közben fellépő problémák miatt. Fontos leszögezni, hogy az itt jelentkező problémákból és későbbiek folyamán szinte semmit nem tanultak más városok esetében, elég ha csak Szolnokra gondolunk. Ez azonban nem igazán zavarta az első beköltözőket, végül közel 160 család kezdhetett új életet Gyöngyös legmagasabb lakóházában.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/epites.jpg" alt="epites.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A ház építésének szakaszai. Ahogy egyre nagyobb lett az épület, úgy sokasodtak a darukezelő problémái</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az épületet 1971. augusztusára teljesen átadták, végső építési költsége 50 millió forint volt. Azt mondhatjuk, hogy egy igen fiatal társaság gyűlt itt össze, ugyanis a ház első lakóinak az átlag életkora alig érte el a 24 évet. A ház teljes egészében a Gagarin Hőerőmű tulajdonát képezte, így vállalaté (igazgatóé) volt a döntő szó azzal kapcsolatosan is, hogy kik lakhattak itt (csak az Erőmű dolgozói). Kizáró indoknak számított az, ha valaki egyedülálló volt, éppen ezért csak családok költözhettek ide, továbbá előnyt jelentett az is, ha valaki párttag volt. A lakások kapcsán a források <em>férőhelyeket</em> és nem szobákat említenek, ennek alapján megkülönböztethetünk 3, 4, illetve 6 férőhelyes lakásokat. A házon belül gyakori jelenségnek számított az, hogy az emberek egymás között lakást cseréltek. Ha a helyiségek felszereltségét szeretnénk megvizsgálni láthatjuk, hogy a beépített bútorokon kívül szinte teljesen üresek voltak. Minden lakás rendelkezett viszont angol WC-vel, illetve külön fürdőszobával, ami a kor viszonyaihoz képest kiváltságnak számított. A lakások berendezéséhez, az Erőmű 50 ezer forint vállalati kölcsönt biztosított a dolgozóinak, de Gyöngyösön ebben az időben mindösszesen egy bútorüzlet volt megtalálható, így nagyon gyorsan hiány keletkezett a különböző berendezési tárgyakból. Budapest segítségének köszönhetően azonban hamar sikerült túllendülni ezeken az akadályokon, így mindenki a legmodernebb szocialista divatnak megfelelően rendezhette be a lakását.</p>
<p style="text-align: justify;">A házban folyó közösségi élet élénknek volt mondható. Természetesen ebben közrejátszott a közös munkahely is. Egy fáradt nehéz nap után az Erőmű dolgozói a 20. emeleten gyűltek össze, ugyanis ez a szint volt a közösségi élet színtere. Itt voltak kialakítva a különböző klubhelyiségek, ahol esténként az izgalmas kártyapartik zajlottak, de ha valakinek dohányozni támadt kedve az is ide jött fel. A 20. emeleten találkoztak egymással a különböző szinteken lakó emberek is, ugyanis erre máshol nem nagyon volt lehetőség. A kikapcsolódás azonban nemcsak az épület falai között zajlott, a ház lakói körében is megfigyelhető volt az a klasszikus Kádár-korszakbeli jelenség, hogy az emberek visszavágytak a természetbe. Ennek nyomán a ház lakói közül sokan vásároltak telket, a közelben fekvő Markazi-tó partján. Erre azért is volt lehetőségük, mert az ottani terület és a tó is teljes egészében az Erőmű tulajdonát képezte. Sokan építettek itt hétvégi házat maguknak, az ehhez szükséges alapanyagot egyesek a munkáltatójuktól vették ,,kölcsön”. A ház közösségéhez, a gyerekek is hozzátartoztak. Több száz gyerek élt itt, így az ő igényeiket is figyelembe kellett venni. Az épület mellett kialakításra került egy játszótér, illetve a házzal szemben volt megtalálható a strand is, amint nyáron gyakran vettek igénybe.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/markaz.png" alt="markaz.png" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Hétvégi ház a Markazi-tó partján</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A rendszerváltás, a ház életében is nagy változásokkal járt. Az épület 1995-re kikerült az Erőmű tulajdonából, ami magával hozta a lakóközösség átalakulását is. A legelső beköltözők közül napjainkra már csak egy ember maradt. Az emberek 50 év alatt megszokták az épületet, azonban a létjogosultságát ismételten egyre többen vonják kérdőre.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/toronyhaz_szulinap.jpg" alt="toronyhaz_szulinap.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">2016-ban a toronyház 45 éves lett, amit az akkori lakói is megünnepeltek</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <em>Burai Patrik</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p>Néhány ajánlott irodalom:</p>
<p><em>Bakó Ferenc</em> (szerk.): Fejezetek Visonta történetéből. Eger-Szolnok. 1975.</p>
<p><em>Nagy József</em>: A szocializmus építése Heves megyében. Eger. 1970.</p>
<p><em>Sereg József</em>: Gyöngyös a szocializmus útján. Gyöngyös. 1971.</p>
<p> </p>
<p>Néhány ajánlott forrás:</p>
<p><a href="https://library.hungaricana.hu/hu/view/HevesMegyeiNepujsag_1969_07/?pg=94&layout=s" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Népújság, 1969. július 13.</a></p>
<p><a href="https://library.hungaricana.hu/hu/view/HevesMegyeiNepujsag_1969_09/?pg=34&layout=s" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Népújság, 1969. szeptember 6.</a></p>
<p>Népszava, 1970. június 27.</p>
<p><a href="https://library.hungaricana.hu/hu/view/HevesMegyeiNepujsag_1971_05/?pg=110&layout=s" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Népújság, 1971. május 16.</a></p>
<p>Magyar Nemzet, 1971. október 22.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F09%2F17%2F93_az_elet_heves_megye_legnagyobb_lakoepuleteben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F09%2F17%2F93_az_elet_heves_megye_legnagyobb_lakoepuleteben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F09%2F17%2F93_az_elet_heves_megye_legnagyobb_lakoepuleteben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=93. Az élet Heves megye legnagyobb lakóépületében"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/09/17/93_az_elet_heves_megye_legnagyobb_lakoepuleteben#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18199711" border="0" /></a><br /></p>
20._század
Eger
Építkezés
Gyöngyös
Gagarin
Markaz
EKE
Toronyház
Erőmű
Építőipar
Lignitmező
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/a_gagarin_hoeromu_avatasi_unnepsege_elol_jobbrol_a_masodik_kadar_janos_a_mikrofonnal_dr_szeker_gyula_nehezipari_miniszter_fortepan_88095.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/09/03/92_maria_terezia_csapodar_ferje
92. Mária Terézia csapodár férje
2023-09-03T14:00:00+02:00
2023-09-03T14:00:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A felesége árnyékában élő Lotharingiai Ferenc István magánéletének egy érdekes, de kevéssé ismert, és többnyire félreért(elmez)ett részébe, házasságon kívüli szerelmi életébe enged betekintést <em>Kiss László</em> bejegyzése, ami azért is figyelmet érdemel, mert Mária Terézia férjéről <em>„igazán komoly biográfia a mai napig nem született. Személyét is leginkább a feleségéről, Mária Teréziáról szóló munkákból ismerhetjük” </em>meg.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A féltékenyen szerelmes Mária Terézia (1717–1780) a házasságkötésük (1736) után hosszú évekig igyekezett kizárólagosan birtokolni imádott „Franci”-ját, Lotharingiai Ferenc Istvánt (1708–1765). Nem csak a nőktől próbálta meg távol tartani, hanem a hatalomtól is. Nem csoda, ha a 18. századi főurak életét élő (nagy)herceg és német-római császár (1745–1765) lazítani igyekezett a fojtogató szorításon. Figyelme a hobbijai, a gazdálkodás, a pénzügyek, s nem utolsó sorban az udvarhölgyek felé fordult. Náluk kereste, többek szerint meg is találta a szerelmet. Engedelmes és szerető férjként, gáláns nagyúrként viszont mindig visszatért a hitvesi ágyba. Mindvégig kitartott szerető felesége mellett.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Hűséges vagy csapodár?</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A „boldog, példaszerű szerelmi házasság és családi élet” magyarázatai, a „szerelmes és hűséges Ferenc István” mítosza ma is uralják a Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc István közel 30 éven át (1736–1765) tartó házasságával foglalkozó hazai narratívákat. Ezt az álláspontot a közelmúltban nagyon határozottan fogalmazta meg egy kapcsolatukkal foglalkozó népszerűsítő cikk szerzője, aki már a bevezetőjében leszögezte: <em>„Csalódni fog, aki akár Mária Terézia, akár Lotaringiai Ferenc életében pikáns szerelmi történeteket, gáláns kalandokat keres, ilyenek nem voltak.” </em>Annál több viszont – folytatta – az olyan anekdota és levélrészlet, <em>„amely a császári pár 42 éven keresztüli </em>(sic!)<em> bensőséges viszonyáról, egymás iránt érzett szeretetéről, megbecsüléséről és szerelméről tanúskodik.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Nem is a bensőséges viszonnyal, a kölcsönös szeretettel és megbecsüléssel van a baj, hanem azzal, hogy Ferenc Istvánnak egyáltalán nem voltak „szerelmi történetei”, gáláns kalandjai. Ennek ugyanis éppen az ellenkezőjét tanúsítják a mértékadó (magyar, vagy magyarul is olvasható külföldi) szak- és népszerűsítő irodalmak! Időrendi sorrendben haladva, ezek közül lássunk néhányat. 1891-ben Mária Terézia magyar monográfusa – visszafogottan, de sokat mondóan – így fogalmazott a (nejét és gyermekeit szerinte szenvedélyesen szerető) férj félrelépéseiről. <em>„Igen gáláns a nők irányában, és bár mintaszerű házas életet él, néha mégis felkelti neje féltékenységét.”</em> Az 1932-ben elkészült „Habsburg-krónika” (amelyből 1968-ban egy válogatás megjelent) polihisztor szerzője, bécsi levéltári források felhasználásával, több oldalon át foglalkozott Mária Terézia féltékenységével, gyanakvásaival, amelyeket férje félrelépései, nőügyei váltottak ki. Ferenc Istvánból ugyanis <em>„a francia vér minduntalan kiütközött…, úgyhogy Mária Teréziának minden oka meglehetett a féltékenykedésre”. </em>Felesége szigorodó ellenőrzése miatt <em>„Ferenc császárnak… mind nehezebben sikerült kis szerelmi kalandjait megjátszania”</em>. Néhanapján azért – például vadászat ürügyén – <em>„mégiscsak tudott magának… egy kis szabadságot szerezni”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_6.jpg" alt="1_6.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="322" height="456" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_6.jpg" alt="2_6.jpg" style="margin-left: 5px;" class="imgright" width="375" height="500" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Két régi könyv, amelyek ma is haszonnal forgathatók</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A „Habsburg-lexikon” (1990) osztrák szerzője sem megalapozatlanul említ <em>„joggal féltékenykedő Mária Teréziá”</em>-t. Futólag a Habsburgok történetét feldolgozó reprezentatív kötetben (1995) is említés történik <em>„Ferenc István néhány félrelépésé”</em>-ről. Mária Terézia kölni életrajzírója (2001) pedig megállítja, hogy <em>„1756-ban nem tudott nem tudomást venni Ferenc István félrelépéseiről”</em>. Szinte ugyanekkor (2000-ben) a királynő magyar monográfusa sem vonta kétségbe, hogy a csinos férfi <em>„képes lehetett megdobogtatni a női szíveket. Meg is tette…”</em>.</p>
<p> </p>
<p><strong>Félrelép(het)ett?</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Mária Terézia (1740–1780) – uralkodói és főúri körökben teljesen szokatlan módon – a férjét közös hálószobába és hitvesi ágyba parancsolta. Minden (félre)lépését figyel(tet)te. Tizenhat gyermekük születése már önmagában is mutatta, hogy Ferenc István a testi szerelmet – ha akarta, ha nem – jórészt megtalálta „telhetetlen feleség”-e mellett. Ennek ellenére (vagy talán éppen emiatt) az udvarhölgyek körében is kereste a testi és lelki vigaszt. Ferenc császár valóban <em>„őszintén rajongott a női nemért, a királynőt viszont beteges féltékenység gyötörte.” </em>A kortársak viszont, beleértve egy porosz diplomatát és Podewils bécsi porosz követet is, úgy látták, hogy a császárban ugyan megvolt a hajlandóság arra, hogy letérjen a házastársi hűség ösvényéről, de erre nem, vagy alig nyílott lehetősége. A jó szemű követ szerint a császárné mindent elkövetett annak érdekében, hogy a férje ne léphessen félre. <em>„A császárné mihelyt észreveszi, hogy férje teszi a szépet valamely asszonynak, megorrol rá és elviselhetetlenné teszi életét”. </em>A nőt még az udvarból és Bécsből is eltávolíttatta. A <em>„császár körül egyébként is folyton ott lebzseltek felesége spionjai”</em>. Podewils azt is hozzáfűzte, s ez már a dolog másik oldala, hogy <em>„a császár lelkiismerete tiltja, hogy bárki is áldozatául essen felesége bosszúálló hangulatainak”</em>. Egykori debreceni professzor szerint viszont <em>„Ferenc István vidáman töltötte napjait. Mária Terézia féltékenysége csak kevéssé zavarta.”</em> Évtizedekkel korábban a magyar kultúrtörténész is hasonlóan vélekedett. A 48 éves császár <em>„akkor már nem sokat törődött felesége kellemetlenkedéseivel, sőt haragjával”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_6.jpg" alt="3_6.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A feleségét szerető, de félrelépő Ferenc István</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Valóban, Ferenc István a korlát(ozás)ok ellenére sem volt a hitvesi hűség bajnoka. Tipikus 18. századi arisztokrata volt, aki – főúri társaihoz hasonlóan – élvezte a könnyű élet minden édességét, kihasználta minden lehetőségét. Apósa félrelépése sem volt ismeretlen számára. Az udvarban ugyanis mindenki tudta, hogy VI. Károly császár és király (1711–1740) szeretőt tartott. Miért is ne tartott volna, hiszen a bécsi udvarban (is) megfértek <em>„a szeretők és a férjes asszonyoknak hódoló gavallérok is”.</em> De akár a magyar történetírás klasszikusához is fordulhatunk. <em>„Egész törekvése oda fordúl, hogy méltóságának megfelelően kellemesen töltse idejét. Szakít a VI. Károly korabeli szigorú etikettel, ellensége minden kényszernek. Ritkán ölt spanyol díszruhát, és már nem engedi, hogy a nők kezeit csókolják”</em>. Franciás könnyedséggel valamelyest lazított tehát az udvari etikett merev szabályain, de összességében ő is elfogadta és követte azokat, beleértve a szerelmi játékszabályokat is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong><em>„Mindig szerelmeskedők, de sohasem szerelmesek komolyan”</em></strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Tudjuk, hogy a 17–18. századi európai uralkodói udvarokban, főúri körökben – különösen a férfiaknak – nem illett, mi több, tilos volt szerelmesnek lenni! Nem alaptalanul merül fel tehát az a kérdés, hogy Lotharingiai Ferenc István – ez a francia nyelvű, műveltségű és kötődésű, a bécsi udvari szerelmi etikett szabályait és viselkedési normáit jól ismerő, a könnyű élet adományait kihasználó főúr – vajon kilóg(hat)ott-e a sorból? Ha megengedjük, hogy szerelmes volt Mária Teréziába, a kérdés akkor is nyitott marad. (Fő)hercegként, társuralkodóként és német-római császárként felrúghatta-e az udvari szerelmi játékszabályokat? Vállal(hat)ta-e az udvari társadalom megvetését, vagy maga is beállt a sorba, és szerelmi ügyekben is az elvárt módon viselkedett? Minden jel ez utóbbira utal. Ha tehát – a kiváló német kultúrtörténész segítségével – bepillantunk a 18. századi uralkodói udvarok szerelem játékszabályaiba, közelebb kerülhetünk annak eldöntéséhez is, hogy Lotharingiai Ferenc István őszintén szerelmes volt-e Mária Teréziába, vagy „csak” szerette a szerelmes feleségét?<img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_4.jpg" alt="4_4.jpg" class="imgnotext" />Együtt vagy csupán egymás mellett?</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A barokkal ellentétben a rokokó jellegzetes épülete már nem annyira a pompás palota volt, hanem a „la petite maison” (a „kis ház”), egy, <em>„a fényűzés minden igényével felszerelt kéjlak”</em>. E kornak egyetlen vágya: <em>„az életet szakadatlan élvezetté alakítani”</em>. Élvezni az életet a nélkül, <em>„hogy az árát megfizetnék. Élvezni akarják e gazdagság gyümölcseit a munka fáradalmai, a társadalmi hatalom tündöklő fényét annak kötelességei, és a szerelem örömeit annak fájdalmai nélkül. Menekülnek tehát a nagy szenvedély elől, az ilyet megbélyegzik, mert nem… „sikk” – és a szerelemről csak az édes, habkönnyű tejszínt fölözik le. Mindig szerelmeskedők, de sohasem szerelmesek komolyan”</em>. Egymáséi lesznek <em>„anélkül, hogy szeretnék egymást, elválnak anélkül, hogy gyűlölnék egymást”</em>. <em>„Az erotika könnyed társasági játékká változik, mulatságosan utánozza a szerelmet, és határozott szabályoknak vetik alá. A szerelem műkedvelő színházzá válik, kitervelt komédia, amelyben mindent előre látnak, és előre meghatároznak”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">A hölgy, mint szeszélyes „uralkodó”, valamint a lovagi imádó végigjárják a „szerelem” mindkettőjük által előre látott állomásait: udvarlás, vonakodás, meghallgatás, boldogság, csömör, válás. Ha tehát – az egyébként is dinasztikus házasságot kötő, gáláns, lovagias – Ferenc István követte ezeket az udvari játékszabályokat, s miért ne követte volna, akkor (amikor amúgy is tilos volt őszintén szerelmesnek lenni) nem volt/nem lehetett szerelmes Mária Teréziába! Más volt a helyzet Wilhelmine/Wilhelmina Auersperg hercegnével, a császár legismertebb „szerelmi kalandjá”-val. Bár itt is nyitott a kérdés, hogy csak játszották-e a szerelmet, vagy – amint sok történész állítja – Ferenc István ez esetben megbotlott és valóban beleszeretett ebbe a szép férjes asszonyba. <em> </em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Szerelmeskedők vagy valóban szerelmesek? </strong> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><em>„A mai napig titokzatos homály borítja Ferenc István és Wilhelmine Auersperg kapcsolatát, de sok történész minden további nélkül a császár szeretőjének nevezi a hercegnőt.”</em> Ha viszont az udvarhoz közelálló embereknek hiszünk, semmi biztosat nem mondhatunk, legfeljebb annyit, hogy a (szerencsejátékokat űző és hatalmas adósságokat csináló) <em>„fiatal szépség alaposan kihasználta a császárt”</em>. A 48 éves, dúsgazdag Ferenc István és – a férjezett, 19 éves – Wilhelmine valószínűleg 1756 kora nyarán kerültek közel(ebb)i kapcsolatba, amikor egy esküvőre közös hintóban utaztak. Az idősödő császár ez esetben valóban felrúg(hat)ta az udvari szerelmi etikett előírásait. Ez a 9 évig tartó románc ugyanis szerelemnek, vagy <em>„akár szerelemnek is mondható”</em>, legalább is Ferenc István részéről. Tudjuk, hogy ez év telén együtt szánkóztak. Egy sokat sejtető leírás szerint <em>„a császár korántsem mutatkozott idősödő úrnak”</em>. Ekkor már Mária Terézia is közbelépett. Az Auersperg házaspár neve ugyanis csak három év múlva, 1759-ben tűnik fel újra a császári pár vidéki (laxenburgi) kastélyának a vendéglistán. Nem sokkal később – s erről még többet pletykáltak az udvarban – Ferenc István egy elegáns nyári „lakot” (kastélyt) ajándékozott a hercegné(ék)nek Laxenburg közvetlen szomszédságában. Így közel lehettek egymáshoz. Azt is ismerjük, hogy a császár gyakran meglátogatta Wilhelminét az udvari színházban. Amikor a hercegné páholyában tartózkodott, összehúzták a függönyt. Csak a látogató időnkénti köhögése hallatszott ki.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/6_2.jpg" alt="6_2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Wilhelmine von Auersperg</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez a viszony tehát a császár részéről több lehetett egy megszokott udvari szerelmi kalandnál. Ezzel Mária Terézia is tisztában volt. Nem sokkal férje halála után nem véletlenül mondta (állítólag) a hercegnének, hogy <em>„mindkettőnknek nagy gyászunk volt”</em>. Egy jól értesült udvarhölgy végül is így összegezte a császár szerelmi ügyeit. <em>„Ferenc császárnak különböző szerelmi ügyei voltak, amelyekről részben tudtak, részben nem. A felesége bizonyára tudott róluk. Szenvedett, de ettől még ugyanolyan lángolóan szerette halálig az ő csapodár emberét.”</em> Ám az is tény, hogy Ferenc István <em>„mindig visszatért a feleségéhez, nemcsak azért, mert ezt várták el egy keresztény uralkodótól, hanem főleg azért, mert képtelen volt bárkit is boldogtalanná tenni, főleg a feleségét nem, aki őt oly forrón és szívből szerette”.</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><em> Kiss László</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><strong>A téma néhány felhasznált irodalma:</strong></p>
<p><em>Egon Friedell</em>: Az újkori kultúra története I-III. Holnap, Bp. 1993.</p>
<p><em>Franz Herre</em>: Mária Terézia. Magyar Könyvklub, Bp. 2001.</p>
<p>Habsburg lexikon. Új Géniusz, Bp. 1990. </p>
<p><em>Thea Leitner</em>: Férfiak árnyékban. Gabo, Bp. 1999.</p>
<p><em>Marczali Henrik</em>: Mária Terézia. Terra Maecenas, Bp. 1987. (Az 1891-es Franklin kiadás reprintje)</p>
<p><em>Niederhauser Emil</em>: Mária Terézia. Pannonica, Bp. 2000.</p>
<p><em>Supka Géza</em>: Habsburg-krónika. Helikon, Bp. 1986.</p>
<p><em>Vajnági Márta</em>: Valódi szerelem fűzte Mária Teréziát a legszegényebb kérőjéhez Lotaringiai Ferenchez. Múlt-kor Történelmi Magazin, 2021. 08. 14. <a href="https://mult-kor.hu/valodi-szerelem-fuzte-maria-tereziat-a-legszegenyebb-kerojehez-lotaringiai-ferenchez-20210814">https://mult-kor.hu/valodi-szerelem-fuzte-maria-tereziat-a-legszegenyebb-kerojehez-lotaringiai-ferenchez-20210814</a></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F09%2F03%2F92_maria_terezia_csapodar_ferje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F09%2F03%2F92_maria_terezia_csapodar_ferje%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F09%2F03%2F92_maria_terezia_csapodar_ferje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=92. Mária Terézia csapodár férje"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/09/03/92_maria_terezia_csapodar_ferje#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18199613" border="0" /></a><br /></p>
Eger
Szerelem
Szerető
Mária_Terézia
EKE
Királyi_család
Királyi_udvar
Házasságkötés
Lotaringia
Habsburg_család
Szerelmi_házasság
Lotaringiai_Ferenc
Franci
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_6.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/06/18/barany_istvan_az_amszterdami_uszoolimpiad_egri_hose
91. Bárány István, az amszterdami úszóolimpiád egri hőse
2023-06-18T15:30:00+02:00
2023-06-18T15:30:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Valószínűleg minden magyar ember nagyon jól ismeri azt a tényt, hogy a magyar sport minden egyes világversenyen kiemelkedően teljesít, és hogy élsportolóink a világ élmezőnyébe tartoznak. <em>Gömöri Ádám</em> a legelső egri vonatkozású olimpiai sportsikereket foglalja össze legfrissebb blogbejegyzésünkben.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Magyarország az olimpiai játékokon a legelső újkori olimpiától kezdve, azaz 1896-tól egészen a legutóbbi 2022-es pekingi téli olimpiáig, összesen eddig 184 aranyérmet szerzett. Ehhez hozzájön még természetesen a 158 darab ezüstérem és a 183 darab bronzérem is.</p>
<p style="text-align: justify;">Szerencsére Eger városa is elmondhatja magáról azt, hogy az olimpiai játékokon számos egri születésű sportoló ért már el fantasztikus sikereket, így bővítve Eger városának sportsikereit. Akadnak olyan kiváló sportemberek is, akik, igaz, nem Egerben születtek, viszont tudható róluk, hogy az egri sportélet jeles képviselői voltak. Gondolhatunk itt például (pl. Pócsik Dénesre, aki az egri vízilabda kulcsfontosságú alakjának számít.).</p>
<p style="text-align: justify;">A témánk viszont a legelső egri olimpiai sportsiker, mely történet az úszáshoz kapcsolható, de egy olyan rivalizálás is kapcsolódik hozzá, amelyet az egész sport- és úszóvilág mind a mai napig ismer. Megvizsgáltam, hogy az egri sajtó hogyan számolt be erről a sikerről az esemény ideje alatt, és hogyan fogadták szülővárosában a nagyszerű sikert elérő atlétát, illetve az olimpia után röviddel milyen élet várt rá.</p>
<p style="text-align: justify;">A legelső komoly egri vonatkozású siker az olimpiákról egészen pontosan Dr. Bárány István nevéhez fűződik, akiről a Bitskey Aladár Uszoda mellett elhelyezkedő kültéri medencés, sportuszodát nevezték el a Frank Tivadar út 8-10. szám alatt. 1928-ban az olimpiát Hollandia fővárosában, azaz Amszterdamban rendezték meg. Ezen az olimpián jött el az akkor mindössze még csak 20 éves Bárány István nagy pillanata.</p>
<p style="text-align: justify;">Bárány István 1907. december 20-án született Egerben. Szülei egy-egy nagybácsi révén kerültek Eger városába. Édesapja Bárány Géza, aki Csurgó városában született, a budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, később pedig Eger városának mérnökeként tevékenykedett.</p>
<p style="text-align: justify;">Édesanyja Katinszky Katalin, aki Budapesten született, viszont hat évesen már Egerbe került, később pedig egy egyházi iskolában szerzett tanítói oklevelet.</p>
<p style="text-align: justify;">A fiatal Bárány az úszással az érsekségi Csillag csárda udvarán lévő szabálytalan alakú, méreteiben húsz méter hosszú uszodában ismerkedett meg még gyerekkorában, melyet még 1856-ban Bartakovics Béla egri érsek építtetett katonai úszásoktatás céljából, és így akarva akaratlanul letette alapjait az egri úszáskultúrának. Előtte ez leginkább egy melegvízű pocsolya volt, mely kocsimosásra, és a tímárok bőreinek áztatására szolgált.</p>
<p style="text-align: justify;">Bárány első edzője Ádám Mátyás volt, aki először a mellúszás rejtelmeibe vezette be, és egyben neki köszönhetően tudta elsajátítani az úszás alapjait a fiatal egri, később pedig Bitskey Zoltán, azaz Bitskey Aladár bátyja segítette őt tovább a fejlődésben, aki egész életében úszóstílusokkal foglalkozott, és gyorsúszást tanított a fiatal növendékeknek, így Bárány Istvánnak is.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/istvan_barany_1930.jpg" alt="istvan_barany_1930.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Bárány István olimpiai ezüst- és bronzérmes egri úszó</em></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">1920-ban előbb az ETE, nem sokkal később pedig a <a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2022/07/10/hajra_mese" target="_blank" rel="noopener noreferrer">MESE </a>tagja lett. 1924-ben 17 évesen már ott volt a párizsi olimpián, melyen edzőjével, Bitskey Zoltánnal együtt indult, viszont akkor még nem ért el helyezéseket, de a francia fővárosban találkozott először későbbi nagy ellenfelével, az amerikai Johnny Weismüllerrel, aki azon az olimpián remekelt, és akiről azt kell tudni, hogy Weismüller János néven született Szabadfalun, a mai Romániában, Temesvárhoz egészen közel 1904. június 2-án. Ő alakította a legendásTarzan karakterét a mozivásznon amellett, hogy összesen öt olimpiai aranyat nyert karrierje során.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/503px-thumbnail.jpg" alt="503px-thumbnail.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Johnny Weismüller 1928-ban Amszterdamban az olimpiai faluban</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Bárány István 1925-ben érettségizett le a Dobó István Főreáliskolában, majd Bécsben a kereskedelmi akadémián tanult, Pécsett pedig jogi doktori címet szerzett, járt az egri érseki jogakadémiára is.1925. június 1-én adták át ünnepélyes körülmények között az egri versenyuszodát, melynek megépítése az édesapja nevéhez fűződik, mely versenyuszoda akkoriban Közép-Európa első forrásvízzel működő versenymedencéjének számított, mely összesen nyolc darab 50 méteres pályából áll. Egy évvel később 1926-ban egy másik nagyon neves uszoda követte, méghozzá a budapesti Császár-Komjádi Sportuszoda, mely sportlétesítmény azonnal az úszósport történetének legelső Európa-bajnokságának adott otthont a fővárosban. 1926. augusztus 22-én Budapesten az első hazai rendezésű Európa-bajnokságon szerezte meg első Európa-bajnoki aranyát 100 méteren, egyik legnagyobb ellenfelét legyőzve, a svéd Arne Borgot, aki például 1924-ben Párizsban az olimpián két ezüst és egy bronzérmet szerzett, 1928-ban Amszterdamban pedig olimpiai bajnok lett 1500 méteres gyorsúszásban. Miután Bárány hazai pályán megnyerte a 100 méteres gyorsúszás döntőjét, nem sokkal később Arne Borg volt az, aki először gratulált neki 1926 nyarán.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/letoltes_2.jpg" alt="letoltes_2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Arne Borg és Bárány István, az 1926-os budapesti Európa-bajnokság hősei</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Sportolói karrierje során számos fantasztikus sikert ért el: huszonhétszeres magyar bajnok, négyszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes, öt Európa-csúcs és tizennyolc országos rekord fűződik a nevéhez. Kis érdekesség, hogy az úszás mellett kifejezetten kedvelte a vízilabdát is, melyet nagyon jó kiegészítő edzésnek tartott, és majdnem egy évtizeden át volt a törzstagja az egri vízilabdacsapatnak.</p>
<p style="text-align: justify;">Az, hogy ki utazhatott ki az amszterdami olimpiára a nemzeti színek képviseletében, az a 1928. évi országos bajnokságon dőlt el, melyet júliusban rendeztek meg, konkrétan egy hónappal az olimpia előtt. Például július első hetében egy pénteki versenynap folyamán a 200 méteres gyorsúszás során dőlt el a váltó tagságok sorsa, mivel akkoriban a magyar 4x200 méteres férfi gyorsváltó határozott helyezési, vagy akár dobogós esélyekkel indult általában a különböző világversenyeken, mely váltónak teljes mértékben oszlopos tagja volt az egri fiatalember.</p>
<p style="text-align: justify;">Július hónapjának utolsó előtti hétvégéjén pedig akkor rendezték meg az úszószámok legnagyobb zömét, mely hétvégén az egyéni nevezések rendje dőlt el. Érdekesség, hogy előtte július közepén Bárány István lázas betegségben szenvedett, és a háziorvosa, egy bizonyos Dr. Schwartz Sándor kijelentette, hogy két hétig még csak vízbe sem mehet. Viszont a fiatal úszót a versenyszellem vitte előre, és így három nap elteltével újra az egri uszodában volt és edzett.</p>
<p style="text-align: justify;">Július 21. és 22-én az országos bajnokságon, előbb szombaton 200 méteren, vasárnap pedig 100 méteren új országos rekordot állított fel, utóbbi versenytávon ráadásul be tudta állítani Arne Borg egy évvel ezelőtti Európa-csúcsát, melyet az 1927-es Bolognában rendezett Európa-bajnokságon úszott, mely időeredmény pontosan 1 perc volt. Erről az 1928. július 24-i Egri Népújság is beszámolt, mely az időeredmény alapján konkrétan megjósolta Bárány olimpiai döntőben való részvételét, mely jóslat később be is igazolódott.</p>
<p style="text-align: justify;">1928. augusztus 11-én már az olimpiai versenyek idején arról számolt be az Egri Népújság, hogy a 4x200 méteres magyar gyorsúszó váltó bejutott a döntőbe. Az előfutamokat csütörtökön kezdték el lebonyolítani: összesen három előfutam volt, ebből a magyar staféta a másodikban úszott. A váltó Wannie II., Tarródy, Wannie I. és Bárány összeállításban lépett a rajtkőre, mely azonnal az élre állt és végig vezetett a németek előtt, és végül 15 méteres előnnyel 9 perc 46,6 másodperces idővel győzte le Németország csapatát. Viszont az eredményhirdetés során kiderült egyhamar, hogy a németek szabálytalanul váltottak, így diszkvalifikálták őket, tehát így végül Spanyolország futott be másodikként, és jutott be a magyarokkal együtt a döntőbe.</p>
<p style="text-align: justify;">Augusztus 12-én az Egri Népújságból kiderül, hogy a döntőben Magyarország stafétája negyedik lett Kanada váltója mögött 9 perc 57 másodperces idővel ugyanazzal a felállással, amely az előfutamban úszott. Bárány, mint ahogy az előfutamban is, úgy a fináléban is ő volt a befejezőember a váltón belül. Az olimpiai bajnoki címet az Amerikai Egyesült Államok stafétája hozta el a japánok elől természetesen Weismüllerrel az élen. Kiemelendő, hogy Magyarország stafétája a legjobb európai váltó volt a 4x200-as gyorsváltó döntőjében.</p>
<p style="text-align: justify;">1928. augusztus 12-én arról számolt be az Egri Népújság, hogy a 100 méteres gyorsúszás döntőjében Európát egyedül az egri Bárány István fogja képviselni. Ez azért volt nagy szó, mert akkoriban is az úszószámokat leginkább az amerikaiak uralták. Erre a legjobb bizonyíték például az 1924-es párizsi olimpia, amelyen az összesen tizenegy megrendezett úszószámból kilencet az amerikai úszók nyertek meg. Muszáj kiemelni, hogy a váltószámok is (4x100 m női, 4x200 m férfi gyors) benne vannak abban a kilenc darab úszószámban, amelyeket az amerikaiak nyertek meg. Akkor azon az olimpián Johnny Weismüller (amerikai színekben) összesen három olimpiai bajnoki címet szerzett a francia fővárosban. Érdekesség, hogy 1924-ben a 100 méteres gyorsúszás dobogójának minden egyes fokán amerikai állt, mely versenyszámot akkor is Weismüller nyerte meg.</p>
<p style="text-align: justify;">Bárány a harmadik elődöntőben úszott, amely futam során a második helyen végzett legnagyobb riválisa, a már említett Johnny Weismüller mögött. Az elődöntőkben Weismüller és Bárány István mellett még egyébként két amerikai, egy kanadai, egy japán és egy argentin jutott a 100 méteres versenyszám fináléjába.</p>
<p style="text-align: justify;">1928. augusztus 14-én szenzációs hírről adott tudósítást az Egri Népújság: Bárány István az egész mezőnyt meglepve a 100 méteres gyorsúszás döntőjében a második helyen végzett, így egy nagyon fényes olimpiai ezüstérmet szerzett! Bárány István eredményét teljes joggal egyébként <em>,,olimpiai győzelemként”</em> emelte ki az újság, mivel a mezőny borzasztóan erős volt, és arról is szót ejtett, hogy <em>,,győzelme nem csak a magyar nemzetnek, hanem egész Európának dicsőséget szerzett.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">A kis beszámolóból kiderül, hogy Weismüller még a döntő előtt nagyon magabiztosan kb. az ötödik-hatodik helyre jósolta az akkori ifjú magyar úszócsillagot, amely jóslatra Bárány erősen rácáfolt.</p>
<p style="text-align: justify;">A verseny egyébként úgy nézett ki, hogy 80 méterig az egri úszó volt legelöl, maga mögé utasítva amerikai ellenfelét. Olimpiai aranyát valószínűleg amiatt veszítette el Weismüllerrel szemben a beszámoló szerint, hogy a lába az 50 méteres fordulónál megcsúszott a medencén. De még így is csak alig fél testhosszal tudta lenyúlni az egri úszókiválóságot az amerikai. Igaz, hogy Weismüller lett végül az olimpiai bajnok 58,6 másodperces időeredménnyel, mely ráadásul új olimpiai rekord volt, viszont Bárány István a második helyen célba érve még így is új európai rekordot, azaz Európa-csúcsot úszott, mely időeredmény 59,8 másodperc lett, ami tényleg elismerésre méltó teljesítmény.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez az időeredmény azt jelentette, hogy Európában ő lett az első, aki a 100 méteres gyorsot egy percen belül tudta teljesíteni. Később viszont ezt az 59,8 másodperces időt 58,4 másodpercre tudta javítani, amit csak későbbi tanítványa az olimpiai bajnok, Csík Ferenc tudott túlszárnyalni 1935-ben.</p>
<p style="text-align: justify;">Egyébként Bárány István fantasztikus eredményét a Magyar Távirati Iroda jelentette az Egri Népújságnak nagy büszkeséggel. Fontos kiemelni, hogy a cikk szerint az <em>,,egész világ magyarsága”</em> lelkesedéssel ünnepelte az egri úszót, és hogy Eger ünnepélyesen szeretné fogadni a hazatérő <em>,,Bárány Pistát</em>”.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/ns2.jpg" alt="ns2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Részlet az Egri Népújság 1928. augusztus 14-ei cikkéből, mely Bárány István ,,olimpiai győzelmét" ünnepli</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Érdekesség az amerikai Johnny Weismüller időeredményéhez kapcsolódóan, hogy ma a 100 méteres gyorsúszás világcsúcsa egészen pontosan 46,86 másodperc, mely rekord a mindössze 17 éves, román kétszeres világ- és Európa-bajnok, David Popovici nevéhez fűződik, melyet a 2022-es Rómában rendezett Európa-bajnokságon úszott meg, egészen pontosan augusztus 13-án.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez azért érdekes, mert 95 évvel ezelőtt az akkori amerikai úszósport legnagyobb sztárja, mint ahogy már említettem, 58,6 másodperces idővel tudta megnyerni a döntőt Bárány Istvánnal szemben, és az figyelhető meg, hogy ha Popovici és Weismüller most úsznák le a 100 métert, akkor bizony közel 12 másodperccel lenne gyorsabb most az amerikainál, mely időkülönbség konkrétan több, mint félmedencényi hátránynak felelne meg a románnal szemben, tehát az elmúlt több mint száz év során maga az úszósport minden szempontot figyelembe véve észrevehetően nagyon sokat gyorsult és fejlődött.</p>
<p style="text-align: justify;">Természetesen országos lapok is beszámoltak Bárány István lenyűgöző olimpiai sikeréről. Például a Népszava, és ha már sport a téma, akkor a Nemzeti Sport, mely mindmáig a legjelentősebb sportnapilap Magyarországon, 1928. augusztus 12-én vasárnap számolt be elég részletesen Bárány fantasztikus eredményéről. És itt nagyon fontos kiemelni azt, hogy a 4x200-as gyorsváltó és a fiatal egri úszó egyéni döntője pontosan augusztus 11-én volt, azaz szombaton. Az előbbit délelőtt 10 óra 10 perckor, utóbbit pedig 16 óra 35 perckor rendezték meg, melyről az 1928. augusztus 10-i Nemzeti Sport adott tájékoztatást, tehát amint észrevehető, az az tulajdonképpen, hogy akkoriban az újságok túlnyomó része a kor technikai lehetőségeinek megfelelően, pár nap késéssel számolt be a különböző eseményekről. Erre a legjobb példa pontosan az Egri Népújság, mely mint ahogy már említettem 1928. augusztus 14-én számolt be Bárány István olimpiai ezüstérméről.</p>
<p style="text-align: justify;">A Nemzeti Sport cikkei még részletesebben számoltak be az olimpiai eseményekről, így újabb érdekességekkel tudott szolgálni a téma kapcsán. Például az egyik érdekesség az, hogy a 4x200 méteres gyorsváltó második előfutamában Magyarország stafétája által elért 9 perc 46,6 másodperces eredmény új Európa-csúcsnak számított, és a németek közül egy bizonyos Schubert indult el előbb, így rontva el a váltást, és került kizárásra a versenyből a német csapat, melyről az 1928. augusztus 10-i pénteki Nemzeti Sport számolt be.</p>
<p style="text-align: justify;">Továbbá a Nemzeti Sportban olvasható, hogy a három előfutamból a harmadikban úszott a magyar váltó, míg az Egri Népújság, mint ahogy azt már említettem pár bekezdéssel előbb, azt állította, hogy a második előfutamban úsztak a magyarok a döntőbe jutásért.</p>
<p style="text-align: justify;">1928. augusztus 12-én a vasárnapi Nemzeti Sportból még az derül ki az egri úszócsillag egyéni döntője kapcsán, hogy halálosan nyugodt volt, és hogy Bárány egyértelműen azt tűzte ki célul még a finálé előtt, hogy 1 percen belül akarja leúszni a 100 méteres távot, mely célját teljesítette is. A döntőben Bárány kék úszósapkát viselt, aki a négyes rajtkőről indult el, mellőle az ötösről pedig Weismüller, tehát a két rivális egymás mellett harcoltak az olimpiai aranyért.</p>
<p style="text-align: justify;"> <br /><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/ns1.jpg" alt="ns1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<ol start="1928">
<li>Részlet a Nemzeti Sport 1928. augusztus 12-ei cikkéből Bárány István olimpiai döntőjéről</li>
</ol>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Miután Bárány második lett és megnyerte az ezüstérmet és kiszállt a medencéből, lihegve mondta a Nemzeti Sport újságírójának, Vadas Gyulának, aki a főszerkesztője volt a sportnapilapnak 1919-től, hogy boldog amiatt, hogy az amerikaiaktól elvehetett egy helyet, melyet a Nemzeti Sport emlékkönyvébe is beleírt az öltözőben, mint emléksort, mely így hangzott pontosan:<em> ,,Nagyon örülök, hogy elvehettem egy helyet az amerikaiaktól a vén Európa és elsősorban Magyarország számára.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/jav_1.jpg" alt="jav_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Vadas (Weibl) Gyula (1886-1971) főszerkesztői tevékenysége idején /1919-1943/ élte első fénykorát a Nemzeti Sport, (1941-es felvétel)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Nagy volt az öröm a mindent eldöntő úszás után. Bárány rendkívül boldog volt, aki elejtett pár könnycseppet örömében és nevetett, és ráadásul ünneplésképpen keresztülugrotta az asztalt, miközben bekísérték az öltözőbe.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem sokkal később pedig megjelent Johnny Weismüller is, az amerikaiak úszókiválósága, és miközben folyt az ünneplés az öltözőben, és öltözködött a friss olimpiai ezüstérmes egri sportoló, megjelent Vadas Gyula, aki megkérte az amerikait is, hogy ő is írjon valamit Bárány győzelmével kapcsolatosan az emlékkönyvbe, aki némi gondolkodás után ezt írta a noteszba: <em>,,Keep swimming and you will be world champion.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Érdemes emellett megemlíteni még, hogy Amszterdamban 1928-ban, amikor Bárány olimpiai ezüstérmes lett, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya a híres Halmay Zoltán volt, aki az 1904-es St. Louis-i olimpián két aranyérmet zsebelt be 50 és 100 yardos gyorsúszásban</p>
<p style="text-align: justify;">Bárány István úgy emlékezett vissza a döntő utáni pillanatokra a Versenyben Tarzannal című könyvében, melyben életének és sportkarrierjének legfontosabb eseményeit meséli el, hogy a célba érve konkrétan semmit nem látott, és semmit nem tudott, később pedig észrevette Halmay Zoltán figyelmeztetését, azaz hogy, Weismüller gratulálni akar neki, de nem értette, hogy miért. Ekkor kiabálta be Szigritz Géza, a 4x200-as gyorsváltó és a magyar úszócsapat egyik tagja, hogy második lett.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/640px-halmay_zoltan_1905-34.jpg" alt="640px-halmay_zoltan_1905-34.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><em>Halmay Zoltán 1905-ben</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Miután megvolt az ünnepélyes eredményhirdetés, mely során boldogan és könnyezve nézte a magyar lobogót, és közben az amerikai himnuszt játszották Weismüller tiszteletére, Bárány a vívóteremben találta magát, hogy láthassa Terstyánszky Ödön és Petschauer Attila kardvívók asszóját az olimpiai bajnoki címért, melyet az előbbi nyert meg 5:2-es arányban.</p>
<p style="text-align: justify;">Este pedig már a kardvívók társaságában volt, és együtt nézték meg Kocsis Antalt, ahogyan légsúlyú ökölvívásban lett aranyérmes Hollandia fővárosában.</p>
<p style="text-align: justify;">1928. augusztus 21-én, egészen pontosan egy keddi napon érkezett haza, Eger városába Bárány István. Az 1928. augusztus 22-ei Egri Népújságból megtudhatjuk, mely erről az eseményről természetesen beszámolt, hogy a magyar úszót az egri érsek nevében vitéz Subik Károly apát fogadta a vasútállomáson <em>,,az amszterdami olimpiász (megj.: akkoriban az olimpiai játékokat így hívták) egri úszóhősét.”</em> Az is kiderül belőle, hogy délután fél hatkor érkezett Egerbe, és hogy Eger polgármestere, Trak Géza is természetesen üdvözölte.</p>
<p style="text-align: justify;">Az augusztus 23-ai újságból azt tudhatjuk meg, hogy szülővárosa olyan ünnepi fogadtatásban részesítette a kiváló egri úszót, amelyre egészen addig nem volt példa Egerben. A cikk szerint a vasútállomáson <em>,,mintegy kétezer főnyi lelkes közönség”</em> várta. Egy Okolicsányi László nevű gimnáziumi hetedik osztályos tanuló is köszöntötte a remek sportembert az ifjúság nevében, majd utána az Egri Torna Egyesület nevében Szász Imre nyújtott át virágcsokrot <em>,,Bárány Pistának.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Miután vitéz Subik Károly apát és a polgármester is üdvözlésükben dicsőítették a fiatal sportolót és sikerét, Bárány István meghatódva, a könnyeivel küszködve felelt az üdvözlésekre, melyben megköszönte a nagyszerű fogadtatást, de köszönetet mondott Eger városának is azért, hogy lehetőséget adott neki arra, hogy a versenyuszodában tudjon felkészülni az olimpiai küzdelmekre, kiemelve általa azt, hogy erre a sportolói megmérettetésre <em>,,minden sportembernek négy évig kell készülni.”</em> Ezután a sírástól elcsuklott a hangja, de remegve, akadozva azt mondta, mely így hangzott: <em>,,Én nem tudok erre mást mondani, mint ígéretet teszek, hogy négy évig megint szigorúan fogok készülni, hogy Los Angelesben Magyarország zászlója egy fokkal magasabban lobogjon!”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Bárány István szavai után a vasútállomás a szűnni nem akaró éljenzésektől harsogott, a hölgyek pedig virágokkal halmozták el az egri születésű úszót, utána pedig az egri érsek, azaz Szmrecsányi Lajos kocsijába szállt be. Az úti cél Deák Ferenc utcai lakása volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Fontos megemlíteni, hogy a vasútállomáson tett ígéretét nem sikerült beváltania, azaz nem lett meg a hőn áhított arany, mivel 100 méter gyorson 1932-ben nagy meglepetésre még döntőbe se jutott, viszont azt ki kell emelni, hogy a 4x200 méter gyorsváltó tagjaként ,,az angyalok városában” egy szépen csillogó olimpiai bronzérmet szerzett, mely eredményre szintén büszkék lehetünk. Az egyértelmű, hogy élete legnagyobb sikerét sportolóként 1928. augusztus 11-én érte el a IX. nyári olimpiai játékokon Amszterdamban.</p>
<p style="text-align: justify;">1928. szeptember 2-án vasárnap délután Bárány István az egri versenyuszodában szülővárosa közönségének úszott. Még aznap az egri úszóverseny után, melyen egészen pontosan egy vízipóló mérkőzésen vett részt a MESE tagjaként, Budapestre utazott az FTC (Ferencvárosi Torna Club) vízilabdacsapatának társaságában, mivel másnapra rá hatalmas megtiszteltetés érte az egri úszót a fővárosban.</p>
<p style="text-align: justify;">Szeptember 3-án Bárány Istvánt és a többi olimpikont Magyarország kormányzója, azaz Horthy Miklós fogadta őket. Az olimpikonokat, akik az amszterdami olimpián részt vettek, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vezette az államfő elé. A kormányzó hosszasan elbeszélgetett a magyar sportolókkal, és elismerését, örömét fejezte ki, hogy ilyen nagyszerű sikereket értek el. Aznap este pedig Klebelsberg Kunó látta vendégül őket vacsorára.</p>
<p style="text-align: justify;">Az Egri Népújság szeptember 3-i beszámolójából az is kiderül, hogy szeptember 4-én, azaz másnapra rá kedden Bécsbe utazott, hogy utána Kölnön és Oostende kikötővárosán át London felé vegye az irányt. Megemlítik, hogy egészen karácsonyig Londonban marad, és hogy december 24-ére érkezik vissza majd ismét Eger városába. Bárány István londoni tartózkodásának az volt a célja, hogy idejét teljesen a tanulmányainak szentelhesse, és hogy elsajátíthassa az angol nyelvet. Viszont Angliában nem vett részt nagyobb úszóversenyeken, de természetesen azért szorgalmasan látogatta a londoni uszodákat azért, hogy szinten tartsa magát.</p>
<p style="text-align: justify;">Közben azt is megtudhatjuk, hogy 1929 januárjában az egri érseki jogakadémián a harmadik alapvizsgáját tette le a kiváló olimpiai ezüstérmes egri úszó, ezután pedig februárban Pécs városába utazott és egészen júniusig ott maradt, hogy az államtudományi doktorátushoz szükséges két szigorlatot is sikeresen letegye.</p>
<p style="text-align: justify;">Egy kis érdekesség, hogy 1928. szeptember 28-án az Egri Népújságban egy távirati tudósítás arról számol be, hogy szeptember 26-án Liverpool városában mégiscsak részt vett egy 100 yardos úszóversenyen, miközben az 1928. szeptember 4-i újságban még arról olvashattunk, hogy <em>,,Angliában most nem vesz részt nagyobb úszóversenyeken.”</em> Viszont természetesen fölényesen győzött azon a megmérettetésen is, egészen pontosan 54 másodperc alatt úszta le az adott távot, mely időeredmény angol rekord lett. 1928. december 25-én az Egri Népújság arról adott tudósítást az egri olvasóknak, hogy szombaton délben hajóra ült Doverben Bárány István, így féléves londoni tartózkodás után a karácsonyi ünnepekre hazatért Eger városába.</p>
<p> </p>
<p><em> Gömöri Ádám</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><strong><u>Felhasznált irodalom</u></strong></p>
<ul>
<li><em>Bárány István: </em>Versenyben Tarzannal. Bárány István sporttörténetei. Budapest 1984.</li>
<li><em>Bárány István: </em>Szerelmes bajnokok. Budapest 1986.</li>
<li><em>Szepesi György:</em> 1925-1948. Budapest 1982.</li>
<li><em> Mező Ferenc: </em>Az újkori olimpia. Athéntől Melbourne-ig. Budapest 1956.</li>
</ul>
<p> </p>
<p><strong><u>Felhasznált újságok/újságcikkek</u></strong></p>
<ul>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 169. szám. 1928. július 24. 3-4. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 185. szám. 1928. augusztus 11. 2-3. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 186. szám. 1928. augusztus 12. 1-2. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 187. szám. 1928. augusztus 14. 2. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 192. szám. 1928. augusztus 22. 3. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 193. szám. 1928. augusztus 23. 1. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 202. szám. 1928. szeptember 2. 3-4. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 203. szám. 1928. szeptember 4. 1. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1928/2. XLV. évf. 223. szám. 1928. szeptember 28. 3-4. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Egri Népújság </em>1929/1. XLVI. évf. 11. szám. 1929. január 13. 3. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)</li>
<li><em>Nemzeti Sport </em> XX. évf. 156. szám. 1928. augusztus 10. 6-7. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)</li>
<li><em>Nemzeti Sport </em> XX. évf. 157. szám. 1928. augusztus 12. 1. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)</li>
<li><em>Nemzeti Sport </em> XX. évf. 157. szám. 1928. augusztus 12. 3. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)</li>
<li><em>Nemzeti Sport </em> XX. évf. 157. szám. 1928. augusztus 12. 6. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)</li>
<li><em>Népszava </em> LVI. évf. 183. szám. 1928. augusztus 12. 12.</li>
<li><em>Népsport </em> XII. évf. 104. szám. 1956. május 24. 4.</li>
<li><em>Nemzeti Sport </em> VI. évf. 53. szám. 1995. február 23. 7. (főszerkesztő: Énekes Zoltán)</li>
<li><em>Heves Megyei Hírlap </em> VI. évf. 46. szám. 1995. február 23. 11. (főszerkesztő: Kaposi Levente)</li>
<li><em>Heves Megyei Hírlap </em> XVIII. évf. 296. szám. 2007. december 20. 15. (főszerkesztő: Laczi Zoltán)</li>
</ul>
<p> </p>
<p><strong><u>Internetes források és cikkek </u></strong></p>
<ul>
<li>Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos weboldala <em>Link: </em><a href="http://archiv.olimpia.hu/kezdooldal">http://archiv.olimpia.hu/kezdooldal</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 14.)</li>
<li>Az olimpiai bajnok vízilabdázó Pócsik Dénes 75 éves lenne. Magyar Olimpiai Bizottság <em>Link: </em><a href="https://olimpia.hu/hirek/az-olimpiai-bajnok-vizilabdazo-pocsik-denes-75-eves-lenne">https://olimpia.hu/hirek/az-olimpiai-bajnok-vizilabdazo-pocsik-denes-75-eves-lenne</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 06.)</li>
<li><em>Kis Szabó Ervin: </em>Pócsik Dénes, akinek az egri vízilabdát köszönhetjük…Egri Vízilabda Klub <em>Link: </em><a href="https://egrivizilabda.hu/hirek/31871-pocsik-denes-akinek-az-egri-vizilabdat-koszonhetjuk">https://egrivizilabda.hu/hirek/31871-pocsik-denes-akinek-az-egri-vizilabdat-koszonhetjuk</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 06.)</li>
<li><em>Kis Szabó Ervin:</em> Áprilisban folytatódik a Bárány Uszoda felújítása. Egri Vízilabda Klub. <em>Link: </em><a href="https://egrivizilabda.hu/hirek/122-labtempo/30879-aprilisban-folytatodik-a-barany-uszoda-felujitasa">https://egrivizilabda.hu/hirek/122-labtempo/30879-aprilisban-folytatodik-a-barany-uszoda-felujitasa</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 07.)</li>
<li>Paris 1924 Swimming – Olympic Results by Discipline <em>Link: </em><a href="https://olympics.com/en/olympic-games/paris-1924/results/swimming">https://olympics.com/en/olympic-games/paris-1924/results/swimming</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 08.)</li>
<li><em>Bihari Dániel: </em>Tarzan magyar állampolgár volt. 24.hu. <em>Link:</em> <a href="https://24.hu/tudomany/2017/06/03/tarzan-magyar-allampolgar-volt/">https://24.hu/tudomany/2017/06/03/tarzan-magyar-allampolgar-volt/</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 08.)</li>
<li>Swimming World Records, National Records and Age Group Records. SwimSwam.com <em>Link:</em> <a href="https://swimswam.com/records/">https://swimswam.com/records/</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 09.)</li>
<li><em>Kozák Péter: </em>Bárány István - Névpont 2023. <em>Link:</em> <a href="https://www.nevpont.hu/palyakep/barany-istvan-95f8d">https://www.nevpont.hu/palyakep/barany-istvan-95f8d</a> (Letöltés ideje: 2023. 02. 10.)</li>
</ul>
<p> <strong><u></u></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F06%2F18%2Fbarany_istvan_az_amszterdami_uszoolimpiad_egri_hose%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F06%2F18%2Fbarany_istvan_az_amszterdami_uszoolimpiad_egri_hose%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F06%2F18%2Fbarany_istvan_az_amszterdami_uszoolimpiad_egri_hose%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=91. Bárány István, az amszterdami úszóolimpiád egri hőse"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/06/18/barany_istvan_az_amszterdami_uszoolimpiad_egri_hose#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18125702" border="0" /></a><br /></p>
sport
úszás
olimpia
hallgató
20._század
Eger
Életrajz
Bárány_István
Eger_hetilap
Egri_Népújság
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/istvan_barany_1930.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/06/06/felesege_arnyekaban_maria_terezia_kikapos_ferje
90. Felesége árnyékában... Mária Terézia kikapós férje
2023-06-06T08:38:00+02:00
2023-06-06T08:38:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mária Teréziával (1717–1780) 1736. február 12-én kötött házassága után Lotharingiai Ferenc Istvánra (1708–1765) egyre nyomasztóbban nehezedett a – hitvesi ágyban és a kormányzati politikában is kizárólagosságra törekvő – királynő (1740–1780) féltékeny szerelmi és rangbéli/hatalmi túlsúlya. Német-római császárrá választása (1745) után is a felesége árnyékában maradt. A szigorú udvari etikett értelmében évekig csak az asztal végén jutott neki hely, mellőzötten és háttérbe szorítva. <em>Kiss László</em> legújabb posztjában ezt a kérdést járja körbe. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Alacsony rang és hatalom</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A rang és a hatalom voltak a kora újkori uralkodói udvarok szigorú etikett által szabályozott életének a legfőbb céljai, éltetői, motorjai. A rangkülönbségre épült az udvari társadalom hierarchiája, egész viselkedési rendszere. Legfelül helyezkedtek el a királyi család tagjai: a király és a királyné, az elsőszülött fiú (leányági örökösödés esetén a legidősebb leány), valamint a többi gyermek és unoka. Őket követték a király testvérei és elsőszülött unokatestvérei, valamint a király többi férfiági rokonai. A nőági rokonok (ilyen volt Lotharingiai Ferenc István is) már kevésbé számítottak rangosnak. Végül alattuk helyezkedtek el a királyi családba nem tartozó udvari főtisztviselők/főméltóságok, valamint a tőlük még alacsonyabb rangú udvari emberek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_5.jpg" alt="1_5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hofburg – a Habsburgok bécsi székhelye</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Nem volt ez másként Bécsben sem. A császári/királyi udvar (Hofburg) társadalmában Mária Terézia nagyon magasan, Lotharingiai Ferenc István pedig nagyon alacsonyan helyezkedett el. A főhercegnő (dinasztikus-hatalmi okokból kötött) házassága a lotaringiai herceggel egyértelműen rangon alulinak számított. Ő ugyanis VI. (magyar királyként: III.) Károly legidősebb leánya volt, a Pragmatica Sanctio értelmében 1740 óta a Habsburg Birodalom uralkodója, több tucat cím és rang birtokosa. Ferenc István viszont „csak” egy – lotaringiai hercegségétől megfosztott, Európa hatalmi palettáján nem számottevő – nőági hercegi rokon. (A nagyapja, Lotharingiai Károly hadvezér, I. Lipót császár húgát vette feleségül 1678-ban.) Elveszített hercegségét kárpótlandó, 1737-től Toscana nagyhercege. Bár az udvarban „királyi fenség”-nek kellett volna szólítani, de az udvaroncok, megvetésük jeleként, nem így szólították az egyébként is idegennek tekintett „franciá”-t. 1745-ben ugyan I. Ferenc néven német-római császárrá választották, de ez a hatalom – ismert módon – súlytalan, névleges, mintsem tényleges volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Az apjához hasonlóan 1723 óta Ferenc István is Bécsben nevelkedett. Őt is befogadták a Habsburg-családba, de gyakran kellett szembesülnie (szembesítették is nem egyszer!) azzal a ténnyel, hogy – az igen merev spanyol etikett értelmében – az udvari társadalomban elfoglalt helye jóval Mária Teréziáé alatt maradt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_5.jpg" alt="2_5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Csak a festményen tűnnek egyenrangúaknak</p>
<p> </p>
<p><strong>Akinek csak a második hely jutott</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A nagy rangkülönbség már az esküvőjük napján kiütközött. A nyílt vacsorán ugyan – az etikettet megsértve, a megrökönyödött udvari emberek számára teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan módon – az ifjú pár még egymás mellett ült! Az ültetési rend szerint ugyanis a herceg csak az asztal végén foglalhatott volna helyet, a legutolsó főhercegnő után. Másnap reggel azonban az asztalnál már külön ültek, akárcsak az esti színházi előadáson is. <em>„Ettől fogva a második sor, a második hely lett a férfi sorsa”</em>. Felesége magyar „király”-lyá („rex noster”-ré) koronázásakor, 1741. június 25-én, újabb megaláz(tat)ás érte. A magyar rendek ekkor még visszautasították újdonsült uralkodójuk azon kérését, hogy a férje (aki egyébként 1732-től már Magyarország királyi helytartója volt) a társuralkodója legyen. Erre némi késéssel, szeptember 11-én került sor a nevezetes, „életünket és vérünket” felajánló pozsonyi diétán. A koronázási ceremónián Ferenc István egyszerű férjként vehetett csak részt. Kívülről, a pozsonyi Szent Márton templom ablakából, a falhoz épített magaslesről követte végig az ünnepi eseményt! Az esti díszlakomán részt vett, de a helyét az asztal végén jelölték ki.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_5.jpg" alt="3_5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mária Terézia koronázási díszruhája</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Férje német-római császárrá koronázására (1745. október 4-én) Mária Terézia először el sem akart menni. A frankfurti ceremónián ugyanis ő csak másodhegedűs lett volna. Kapásból visszautasította tehát engedékeny férje kettős koronázásra tett bátortalan javaslatát. A császár 1765-ben bekövetkezett halála után viszont viselte „az özvegy császárné” címet. (Mária Teréziát időnként még komoly történészek is „császárnő”-nek nevezik, megalapozatlanul.) Az osztrák udvari kancellár mindenesetre joggal gyanította, hogy a királynő <em>„a császárné koronáját</em> <em>kevesebbre tartja, mint ama két férfiúi koronát </em>(a csehet és a magyart – K. L.)<em>, melyek az ő fejét illetik”</em>. Végül is magánszemélyként, nézőként csak részt vett a díszes ünnepségen. Előbb a dóm oldalkápolnájából figyelte a középkorias koronázási rituálét, majd odakint egy ablakból/balkonról nézte (állítólag kendőjét lobogtatva) a régi városháza felé gyalogosan haladó menetet, férje megdicsőülését.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_3.jpg" alt="4_3.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A Szent Bertalan koronázó templom/katedrális Frankfurtban</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Azt viszont kierőszakolta, hogy a díszebéden (ahol a birodalom főméltóságai szolgáltak fel) már ott lehessen, és császári férje oldalán ülhessen. Pedig az eseményen hagyományosan csak férfiak vehettek volna részt! Mária Terézia királyi koronáihoz képest a császári korona valóban nem sokat ért, de egy előnye feltétlenül volt. <em>„… Ferenc István, a császár, immár nem a felesége után kullogott valahol hátul a sorban, s hivatalos alkalmakkor sem száműzték macskaasztalhoz vagy második sorba. Most már Mária Terézia előtt járhatott.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/5_3.jpg" alt="5_3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>1745 után egyenrangú uralkodókként már mindketten trónon ülhetnek</p>
<p> </p>
<p><strong>Ahol a feleség viselte a kalapot</strong></p>
<p> </p>
<p>A béketűrő, engedékeny és előzékeny férfit az is bántotta, hogy a családi életben is, a kormányzati politikában is a feleség akarata érvényesült, ő viselte a kalapot.</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/6_1.jpg" alt="6_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ferenc császár otthoni köntösben és „papucs”-ban. (Az eredetileg holland polgári családi idillen csak a fejeket cserélték ki.)</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A Habsburg Birodalom egyedüli örököseként, a főhatalom birtokosaként Mária Terézia kizárólagos jogot formált birodalma kormányzására ugyanúgy, mint a családi élet irányítására. Mi több, a Német-római Császárság ügyeinek intézését is kivette császári férje kezéből. Szeretett „Franci”-ját nem engedte a hatalom közelébe, legfeljebb csak egy-egy tanács erejéig. Egyesek szerint azért tette ezt, mert Ferenc István igazi, lusta főúr volt, olyan <em>„semmittevő fajta”</em>, aki kizárólag a kedvteléseinek élt, s aki önként húzódott vissza a politizálástól. Mária Terézia tehát, <em>„mivel férje nem volt erre alkalmas, szinte kénytelenségből uralkodik”</em>. Mások szerint nem volt sem lusta, sem tehetségtelen, sem érdektelen, csak a királynő nem hagyott neki politikai mozgásteret (sem). Ugyancsak mások tudni vélik, hogy – a gazdálkodástól és a pénzügyektől eltérően, amelyekhez nagyon jól értett – Ferenc Istvánnak nem volt érzéke a politikához, mint ahogy hadvezérként sem jeleskedett az 1737–1739-es Habsburg-török háborúban. Végül, de nem utolsó sorban, a mellőzés hátterében az is meghúzódhatott, hogy <em>„politikai kérdésekben szinte sohasem jutottak dűlőre, mert lényeges dolgokat egészen másképp ítéltek meg”</em>. Két példa ez utóbbira.</p>
<p style="text-align: justify;">Az osztrák örökösödési háború (1740–1748) kezdetén a Sziléziára hadüzenet nélkül rátámadó II. Frigyes porosz király három delegációt is Bécsbe küldött, hogy a kompromisszumkészebbnek látszó Ferenc Istvánnal (akivel még az 1730-as évek elején kötött „tartós barátság”-ot Berlinben) egyezkedjen a gazdag tartomány átadásáról. A tárgyalásokat titokban kihallgató királynő – amikor az engedékenység első jeleit észlelte – egyszerűen kiparancsolta társuralkodó császári férjét a tárgyalóteremből. <em>„Valószínűleg ez idő tájt keletkeztek az első finom hajszálrepedések a házastársi egyetértésen”</em>. Podewils bécsi porosz követtől tudjuk, hogy amikor 1747-ben Ferenc István a koronatanácson véleményt formált egy ügyben, Mária Terézia durván letorkollta: ne avatkozzon bele olyan dolgokba, amelyekhez nem ért!</p>
<p style="text-align: justify;">Ekkortájt már állandósultak közöttük a kisebb-nagyobb csetepaték, a napokig tartó, duzzogásig fajuló konfliktusok. Ezekben persze mindig a gáláns férfi engedett. <em>»Végül odáig romlott a helyzet, hogy I. Ferenc egészen nyíltan hangoztatta udvari körökben: „A császári család a császárnéból és gyermekeimből áll. Én itt egyszerű magánember vagyok”.«</em></p>
<p style="text-align: justify;">Bécsben is csak „gyereknemző férj”-i minőségében fogadták el „a franciá”-t. Ám 1741-ig erre a megbecsülésre is várnia kellett, mivel az első három újszülött nem „gyerek” (értsd: fiú) lett, hanem „csak” lány. A lenézés, megvetés és gúnyolódás egyre fokozódott. Bezzeg, amikor a várva-várt fiú, a leendő II. József 1741. március 13-án megszületett, máris megalázkodva hajbókoltak előtte! Íme, mégis megalkotta a mesterművét! Idétlen rigmusok terjedtek a városban. <em>„Testvérek! Egy icce a királynőre, / Meg jó szíve szerelmére, / ő francia hercegére, / a kis herceg nemzőjére!” </em>Ez az egyetlen versike is rávilágít a kor szemléletére. Még egy királynőben is pusztán „szülőgép”-et láttak, a császári férjben pedig egyfajta „tenyészbiká”-t! Az igazság kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy érdekes módon ez a szereposztás Mária Teréziától sem volt idegen. Nem egyszer hangoztatta ugyanis, hogy: <em>„Gyerekből soha nem lehet elég, ebben telhetetlen vagyok”</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">Ezek a mellőzések és megaláztatások fájó tüskéket hagytak/hagyhattak az egyébként könnyed és nem haragtartó Ferenc Istvánban. Nem erősítették a házastársi kapcsolatot, ellenkezőleg. Felesége neheztelése ellenére egyre gyakrabban menekült holicsi és sassini birtokaira. Volt ideje bőven a kedvteléseire, beleértve az udvarhölgyek iránti fokozott érdeklődését is. Féltékeny felesége tilt(akoz)ása ellenére „Franci” bizony időnként félrelépett.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <em> Kiss László</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>A téma néhány felhasznált irodalma:</strong></p>
<p><em>Franz Herre</em>: Mária Terézia. Magyar Könyvklub, Bp. 2001.</p>
<p>Habsburg lexikon. Új Géniusz, Bp. 1990.</p>
<p><em>Thea Leitner</em>: Férfiak árnyékban. Gabo, Bp. 1999.</p>
<p><em>Marczali Henrik</em>: Mária Terézia. Terra Maecenas, Bp. 1987. (Az 1891-es Franklin kiadás reprintje.)</p>
<p><em>Niederhauser Emil</em>: Mária Terézia. Pannonica, Bp. 2000.</p>
<p style="text-align: justify;"><em>Supka Géza: Habsburg-krónika. Helikon, Bp. 1986. </em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F06%2F06%2Ffelesege_arnyekaban_maria_terezia_kikapos_ferje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F06%2F06%2Ffelesege_arnyekaban_maria_terezia_kikapos_ferje%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F06%2F06%2Ffelesege_arnyekaban_maria_terezia_kikapos_ferje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=90. Felesége árnyékában... Mária Terézia kikapós férje"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/06/06/felesege_arnyekaban_maria_terezia_kikapos_ferje#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18117386" border="0" /></a><br /></p>
Eger
Mária_Terézia
EKE
Osztrák_örökösödési_háború
Pragmatica_Sanctio
Lotaringia
Habsburg_család
Lotharingiai_Ferenc
Hogburg
Nőági_örökösödés
Lotaringiai_Ferenc
Császárnő
Német-római_császár
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_5.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/05/21/89_a_keristak_es_az_egri_romai_katolikus_fiu_kereskedelmi_kozepiskola_allamositasa
89. A keristák és az egri római katolikus fiú kereskedelmi középiskola államosítása
2023-05-21T14:00:00+02:00
2023-05-21T14:00:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">1948. június 16-án a XXXIII. törvénycikk értelmében került sor az egyházi iskolák államosítására. Egerben többek között a római katolikus lány és fiú kereskedelmi középiskolával is ez történt. Az egri kereskedelmi középiskola államosításának előzményeit és következményeit <em><strong>Pócs Blanka</strong></em> mutatja be.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az államosítás jelentette megpróbáltatások előtt azonban még érdemes megismerkedni a kereskedelmi iskola történetével. Híresebb a kereskedelmi fiúiskola, de már 1916-ban megalakult Egerben egy leány felsőkereskedelmi iskola az angolkisasszonyok intézetében. Később Subik Károly érseki titkár kezdeményezésére 1921. szeptember 13-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyt adott az <em>Egri Római Katolikus Négyévfolyamú Fiú Felső Kereskedelmi Iskola</em> alapítására. Számos támogató segített anyagi fedezetet nyújtani az iskola számára, köztük az érsek, a főkáptalan, Eger városa, az Egri Egyházmegyei Bank, de még az Egri Népújság is. Az iskola újonnan megalakult szervező bizottságának tagjai megbízták <em>Veszprémy Dezsőt</em>, a leány felső kereskedelmi iskola igazgatóját a szervezeti szabályzat és a költségvetés összeállításával, illetve a tanári kar megszervezésével. Szmrecsányi Lajos érsek biztosította az iskola számára a Líceumban való elhelyezést. A tanítás 31 ún. „kerista” diák számára 1921. október 17-én a Líceum falai között kezdődött meg, két teremben, melyből az egyik tanterem, a másik tanári szoba volt. A két terem a II. emeleten, a csillagvizsgáló torony alatt helyezkedett el.</p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_kep.png" alt="1_kep.png" class="imgnotext" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Kodály Zoltán és a keristák a Líceum udvarán 1940-ben</em><br /><em></em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az iskola következő igazgatója <em>dr. Óriás Nándor</em> volt, aki az egri jogakadémián tanított római jogot. Ő a feladatkört 1923 és 1939 között látta el. Az iskolában tanuló diákok létszáma fokozatosan növekedett, 1928-tól kezdve már párhuzamos osztályok indultak. Az 1924 -1925-ös tanév kezdetén az iskola már négyévfolyamos középiskolaként nyitotta meg kapuit. A szegényebb fiúk így 4 év után juthattak érettségihez és egy szakmához. A következő tanév folyamán Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter is ellátogatott az intézménybe és a sikereket látva további támogatást biztosított. Óriás Nándor 1939-es távozását követően, az iskola új igazgatója Angyal Lajos lett. Az iskola és az egész város életében jelentős esemény volt, amikor az 1940. május 25-én megtartott középiskolai énekkari hangversenyen Kodály Zoltán is részt vett és gratulációját fejezte ki az iskolai énekkar részére. A keristák 1948-ig a magánkereskedelemben, magánvállakozóknál igyekeztek, egyre nehezebben munkát vállalni.</p>
<p style="text-align: justify;">Végül a háború után 3 évvel történt meg az egri fiú kereskedelmi középiskola államosítása is. A szocialista propaganda szerint ekkor az iskola „felszabadítása” történt meg, amely a demokrácia győzelme volt, mivel a magyar iskolák nagy része évszázadokig egyházi főleg katolikus kézben volt. Az államosítás a kommunisták szerint azért is szükséges volt, mert a katolikus egyháznak Mindszenty József esztergomi érsek befolyása alatt álló tagjai az egyházi iskolákba járó magyar gyermekek lelkét állandóan „megmérgezték”. Az államnak viszont biztosítania kell a magyar ifjúság egyenlő „demokratikus” vagyis kommunista szellemben való nevelését. <em>A valóság ezzel szemben az, hogy az egyházi iskolák államosítása a totális diktatúra kiépítésének érdekében történt.</em> Betiltották a vallásos civil szervezeteket, a szerzetes tanárokat elbocsátották és koholt vádak alapján perbe fogták Mindszenty József érseket, melynek célja az egyház ellehetetlenítése és az egyház tagjainak megfélemlítése volt.</p>
<p style="text-align: justify;">1945-ben még csak az egyházi földbirtokok elkobzására került sor, ennek hatására, az egri érsekség és káptalan is elveszítették földjeiket, ezért azok jövedelmeiből már nem tudták kellően támogatni az iskolákat, fizetni a tanárokat. Az 1948-as törvény második paragrafusába ezért azt foglalták bele, hogy az intézmények korábbi tanárait állami alkalmazottakká minősítik át. A harmadik paragrafus rendelkezett arról, hogy az iskolák felszereléseit, tehát könyveket, írógépeket és egyéb tanfelszereléseket az állam elkobozza. Az államosítás az iskola egyéb intézményeire is kiterjedt, tehát az Egerben a Káptalan utca 16. szám alatt lévő kollégium is az állam kezébe került.</p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_kep.png" alt="2_kep.png" class="imgnotext" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Lóska Károly (1913-1993), aki 1950-1955 között volt az iskola igazgatója</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezek után 1948 szeptemberében a kereskedelmi középiskola életében döntő változások következtek be. Megszűnt a hitoktatás, helyette a marxista ideológia szivárgott be az oktatásba. Az iskola tanári kara is változott, voltak, akik maradtak, voltak, akik távoztak, mivel nem szerettek volna részt venni a kommunista ideológia szerinti oktatásban. Helyükre új tanárok érkeztek a „megújult szellemiségű” iskolába. Megalakult a DISZ, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, a közép- és felsőfokú iskolák diákjainak kommunista ifjúsági szervezete. 1949-ben az iskola neve ismét változott, ezentúl az Állami Kereskedelmi Középiskola nevet viselte. Ugyanebben az évben az intézményt kiköltöztették a Líceumból és ideiglenesen az államosított ciszterci gimnáziumban – a mai Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban – helyezték el. A következő évben, 1950-ben a fiúiskolát egyesítették a leány felsőkereskedelmi iskolával és a leányiskola Klapka utcai épületében kapott végleges helyet. <em>Lénárt János</em> volt igazgatót hamis vádakkal elbocsátották.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_kep.png" alt="3_kep.png" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Az 1954. május 12-én ballagó osztály az osztályfőnökével</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Kezdetben a fiúkat és a lányokat még szétválasztották, a fiúosztályok a földszinten, a leányosztályok az első emeleten kaptak helyet. Az összevont iskola első igazgatója Lóska Károly volt. Az ő feladata volt az egység megteremtése a tanári kar illetve az iskola diákjai között, akiknek a környezetváltozás mellett a koedukáció jelentette változásokkal is meg kellett küzdeniük. Az 1950. december 1-jei igazgatói beszámoló alapján 449 diák iratkozott be az iskolába, a nevelőtestület 23 főből állt. Minden osztálynak saját terme volt, a nagy előadóteremnek pedig vetítőfala volt. Az intézményben eltöltött négy év alatt a diákok tizenhét tantárgyat sajátíthattak el. Mindegyik tárgy ugyanolyan fontosságot élvezett, a tantárgyak között volt a könyvvitel, magyar irodalom, történelem, földrajz, jogi ismeretek és az idegen nyelv is. Az iskola 1952-től közgazdasági technikumként működött tovább, később az általános közgazdasági irányú ágazatok ipari, mezőgazdasági, bel-kereskedelmi és pénzügyi ügyviteli szakmai gyakorlat szerint tagozódtak osztályokra, majd elindult az első gyors- és gépíró illetve az általános ügyviteli osztály. 1956-ban az iskolát a koncentrációs táborban meghalt Alpári Gyula (1882-1944) kommunista újságíróról nevezték el.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_kep_1.png" alt="4_kep_1.png" class="imgnotext open-in-modal" />Egy 1954-ben ballagó diák a rokonaival</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az 1950. évi 41. törvényerejű rendelet világosan leírta az iskolatípus célját, szervezetét: „A közgazdasági középiskola célja, hogy a szocialista gazdaság számára adminisztrációs középkádereket (elsősorban könyvelőket, statisztikusokat és vállalati tervezőket) képezzen…” A rendelet előírta az igazgató, a tantestület, a kisegítő személyzet feladatait, az iskola tanulmányi rendjét, a tanulók felvételének, osztályozásának, vizsgáztatásának fontosságát és a kereskedelmi lánygimnáziumok átszervezését. Fontos volt a bizonyítvány magyarázata is: „A közgazdasági középiskola oklevele az államigazgatásban vagy az állami vállalatoknál és szövetkezeteknél mindazon állásokra képesít, amelyek betöltéséhez a jogszabályok középiskolai érettségi bizonyítványt kívánnak meg.” A középiskola ezután az állami kereskedelem vagy az egész gazdaság számára képzett érettségizett szakembereket.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/5_kep_2.jpg" alt="5_kep_2.jpg" class="imgnotext" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A volt leányiskola Klapka utca 7.számú épülete</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A rendszerváltozást követően 1991-ben az iskola felvette az Egri Közgazdasági Szakközépiskola nevet és az iskola korábbi szocialista szimbólumait eltávolították. Katolikus gyökereihez az iskola 2012-ben tért vissza, ekkor az Egri Főegyházmegye fenntartásába került. 2012. szeptember 1-től az iskola neve Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola, majd később Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola lett. Az iskola számára a hitélet ismét kitüntetett szerepet kap. A volt „keristák” vagyis az iskola öregdiákjai minden év szeptemberében összegyűlnek és felelevenítik állami középiskolai élményeiket az öregdiák-találkozók keretein belül. Ezekre az eseményekre mindig nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen ez a hagyomány már 1982 óta töretlenül tart, melyet még <em>dr. Óriás Nándor</em> az iskola legismertebb igazgatója hívott életre. 1991-ben a kerista öreg diákok baráti köre emléktáblát állított az iskolának a Líceum épületében, amelyet minden évben megkoszorúznak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/6_kep.png" alt="6_kep.png" class="imgnotext" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Emléktábla a Líceum épületében</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az 1948-as államosítás a mai napig nyomot hagyott az iskolában, de az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium Gimnázium és Kollégiumnak sikerült visszatérnie az intézmény eredeti katolikus neveléséhez. A 102 év alatt előbb vallásos elvekkel majd világi szellemben oktatták a diákokat, napjainkban ismét a vallásos világnézet a meghatározó. A volt fiú felsőkereskedelmi iskola későbbi története jól példázza az 1948-as XXXIII. törvénycikk gyakorlatát, amely az összes felekezeti iskolát érintette vagyis Egri Római Katolikus Négyévfolyamú Fiú Felső Kereskedelmi Iskola csak egy példa a sok közül. Az államosított iskolák nagy része azóta visszatért az egyházi keretek közé és töretlenül működik tovább.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/7_kep.png" alt="7_kep.png" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Emléktábla koszorúzása 1993-ban</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em> Pócs Blanka</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em>Felhasznált irodalom:</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em></em>Csernik József 1971: <em>Ötvenéves a „keri”.</em> Népújság 22. évf. január 23. és január 24.</p>
<p style="text-align: justify;">Kiss Péter: <em>Az egri líceum az egyetemi gondolattól a „magyar Athen” jelképéig (1754-1950).</em> In: Veres Gábor (szerk.): Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009), Eger.</p>
<p style="text-align: justify;">Szecskó Károly 2012: <em>Lénárt János 1896-1971</em>. Eger.</p>
<p style="text-align: justify;">Kikli Tivadar 1991: <em>Magvetés. Az Egri Érseki Fiú Felsőkereskedelmi, kereskedelmi középiskola története 1921-1948.</em> Eger.</p>
<p style="text-align: justify;">1948. évi XXXIII. törvény a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggővagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában</p>
<p><a href="https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=94800033.TV&txtreferer=99100025.TV">https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=94800033.TV&txtreferer=99100025.TV</a></p>
<p>Izsák Lajos-Nagy József 2004: <em>Magyar történeti dokumentumok 1944-2000</em>. Budapest</p>
<ol start="1950">
<li>évi 41. törvényerejű rendelet a közgazdasági középiskoláról. https://jogkodex.hu/jsz/1950_41_tvr_5160730</li>
</ol>
<p><em>Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola honlapja - Iskolánk története. </em>https://ekszi.hu/index.php/a-joomla-attekintese/tortenetcikk, letöltés dátuma: (2022. 11. 28)</p>
<p><em>Öreg diákok baráti köre:</em> https://ekszi.hu/index.php/oereg-diakok-barati-koere. Letöltés dátuma: (2022. 11. 28.)</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F05%2F21%2F89_a_keristak_es_az_egri_romai_katolikus_fiu_kereskedelmi_kozepiskola_allamositasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F05%2F21%2F89_a_keristak_es_az_egri_romai_katolikus_fiu_kereskedelmi_kozepiskola_allamositasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F05%2F21%2F89_a_keristak_es_az_egri_romai_katolikus_fiu_kereskedelmi_kozepiskola_allamositasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=89. A keristák és az egri római katolikus fiú kereskedelmi középiskola államosítása"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/05/21/89_a_keristak_es_az_egri_romai_katolikus_fiu_kereskedelmi_kozepiskola_allamositasa#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18071994" border="0" /></a><br /></p>
iskola
20._század
Eger
Oktatás
Líceum
Államosítás
iskolaváros
Keristák
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_kep.png
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/05/07/88_fertalymesterek_magyarorszagon_hova_tuntek_egeren_kivul
88. Fertálymesterek Magyarországon – Hová tűntek Egeren kívül?
2023-05-07T13:15:00+02:00
2023-05-07T13:15:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Egerben <span>a fertálymesterség intézménye a helyi értékek megőrzésének egy szép megnyilvánulási formája. A mára többnyire reprezentatív, közösségszervező és örökségvédő feladatokkal bíró szervezet egykoron országszerte jelen volt, mégis Egerben maradt fenn és alakult újjá a rendszerváltás után egyedül. Hogyan terjedt el hazánkban a fertálymesterség, majd tűnt el szinte teljesen? Mely városokban tartott ki az új idők dacára a legtovább az élő egri példa mellett? Ezen kérdésekre keresi a válaszokat <strong><em>ifj. Kovács Balázs,</em></strong> a Rendőrmúzeum munkatársa.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A török dúlás, a tizenöt éves háború, a különböző Béccsel szembeni szuverenitási és közjogi hadakozások utáni Magyar Királyság jelentős része olyan képet festhetett a benne élők számára, akár egy apokalipszis utáni táj. Nyilvánvaló volt, hogy a restauráció csak rendezett viszonyok között mehet végbe – közigazgatási és közrendvédelmi tekintetben is. A Habsburg Birodalmi katonaság és adminisztráció a visszafoglalt jelentősebb városokat is németes városrendezési elv szerint negyedekre osztották fel, és megjelent a saját negyedéért felelő <em>Viertelmeister/fertálymester </em>elnevezésű hivatásforma azon túl, hogy ugyanennek Nyugat-Magyarországon, Kolozsváron és a cipszer bányavárosokban már korábban is volt hagyománya. A fertálymesterek feladatköre városonként rendkívüli változatosságot mutat, általában azonban elmondható, hogy a városi magisztrátus és a lakosság közötti adminisztratív és információs kapocsként szolgáltak. Jellemzően hatáskörük alá tartozott az idegenrendészet és a tűzrendészet is, az 1880-as évek elejétől kezdve pedig inkább csupán reprezentatív és hivatali kézbesítői szerepkörük maradt, ahol addigra egyáltalán még működött ezen intézmény.</p>
<p style="text-align: justify;">A városi önigazgatás történetének kutatói – mint Milleker Dezső (1939), vagy Csizmadia Andor (1942) – általában ugyan szoros párhuzamot vontak a fertálymesterség kialakulásának fejtegetésében a <em>tízes, tizedes és utcakapitány</em> elnevezésű régi magyar intézmények között, amivel esetleg még a <em>tizenkettedes</em> (<em>Rottmeister</em>) lehet relevanciában egyes Kárpát-medencei városokban. Ezen írás azonban kifejezetten a fertálymesterségre szorítkozik. Nemes Lajos eredetmagyarázata (2002) szerint Egerben a fertálymestereknek közük lehetett a hajdúk hadszervezetéhez, Petercsák Tivadar monográfiájában (2014) pedig kimutatta, hogy Eger esetében a korábbi <em>tizedesi</em> intézményt (<em>decurio</em>) keresztelték át 1736-ban fertálymesterségnek a hétköznapi megnevezésben. De hogyan terjedt el, majd pedig minek hatására tűnt el ez a hivatásforma hazánkban?</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/09_ejjelior_orjarat-szerk.jpg" alt="09_ejjelior_orjarat-szerk.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A reformkori Pest fertálymestereinek beosztottjai; az éjjeliőrök munkában. (A kép forrása: Tűzoltó Múzeum állandó kiállításából)</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A negyedek, avagy fertályok és maga a fertálymesterség városonkénti első megjelenése a forrásokban több hullámban követhető nyomon. Ezek közül a legelső megelőzte a Habsburgok Magyarország feletti uralmát: Sopronban már 1424-ben negyedekre osztották a várost, Pozsonyban a 15. század végéből is maradt ránk nyoma közrendvédelmi tevékenységüknek. A 16. században számos felső-magyarországi városban megjelent a negyedmesteri hivatás, így Besztercebányán, Körmöcbányán, Lőcsén, Kassán és Selmecbányán. Ezeken a településeken még egy német mintájú, gyorsabb városfejlődés eredményeképpen gyökerezett meg a hivatásforma. A második hullámot azonban már az oszmánok kiűzése utáni űr hozta meg: Pesten, Budán, Székesfehérváron, Veszprémben és Esztergomban az újjáéledő városi adminisztráció valósította meg a negyedfelosztást a 17-18. század fordulóján. Az 1700-as évek derekán, részben a sváb betelepítéseknek köszönhetően, egy harmadik hullámban már mezővárosokban is (például Miskolc, vagy Gyöngyös) bizonyítottan megjelent a fertálymester az utcákon. A hivatás mind közigazgatási és közrendvédelmi jelentősége, mind pedig tekintélye vonatkozásában a napóleoni háborúk lezárásától a reformkor végéig élte hazánkban virágkorát. A fertály szerinti felosztás egy „utóvirágzása” a Bach-korszakra tehető, amikor a birodalom örökös tartományaiban bevett közigazgatási normákat utoljára próbálták erőteljesebben meghonosítani. Foki Ibolya tanulmánya (2000) szerint ez a hatás Zalaegerszeg igazgatásában, Kapusi Krisztián tanulmánya (2005) alapján pedig Miskolcon különösen érzékelhető volt, igaz, az előző esetben a városi tanács már 1852-ben nyilatkozattételre kötelezte a helyi fertálymestereket: vagy komolyan veszik feladatukat, vagy pedig elbocsátásra kerülnek.</p>
<p style="text-align: justify;">Ahogyan azt már az 1930-as években Breznay Imre, majd napjainkban Petercsák Tivadar is megállapítja; az egri fertálymesterség elsősorban azáltal élhette túl a modern közigazgatás hajnalát, hogy a helyiek felismerték az intézményben a közösségszervező- és megtartó tradicionális értéket, és hagyomány-alapon ragaszkodtak meglétéhez a továbbiakban. A lokálpatriotizmus fontos elemének, örökségi kincsnek tartották, nem pedig a városra és lakosaira nehezedő tehernek. Ez a döntő felismerés máshol hiányzott. A hivatásforma más városokban való elsorvadásához nagyon sok tényező játszott közre. Feltételezhető, hogy minél nagyobb szerepe volt a negyedmesterek munkájában az adóbeszedés (például Veszprém „<em>polétásai</em>” esetében), annál kevésbé örvendett népszerűségnek az intézmény. Voltak városok, ahol a presztízst felülírta a munkával járó kellemetlenség, és maguk a fertálymesterek is keresték a szolgálat alóli kibúvót – ismerünk ilyen konkrétumokat, például Esztergom városi regesztáiból, de Egerből is, ahogy Fazola Henrik „kivásárolta” magát a megválasztott fertálymesteri tisztségből. Olyan városok is elfordultak (Miskolc, Vác), ahol a negyedmesteri hivatásnak – annak megszűnése előtti időben – már nem maradt annyi tekintélye, amely segítségével kellő eréllyel tudták volna tovább végezni feladataikat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/10_komaromi_fertalymester_petercsak_t_2014.jpg" alt="10_komaromi_fertalymester_petercsak_t_2014.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><span>Komáromi fertálymester a 19. század végén (A kép forrása: Petercsák T.: A fertálymesterség)</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A fertálymesterség eltünedezésében óriási szerepet játszottak az 1880-as években lezajlott közigazgatási törvényi reformok. Az 1883. évi I. tc. szakirányú végzettség meglétéhez kötötték a közigazgatási státuszokat, és nem mellesleg 1870-től kezdve zajlott egy jelentős centralizáció is a szektorban. A fertálymesterek maradék feladatkörét általában átvették a jegyzők, a városi írnokok, adóbehajtók. Megszerveződött a rendőrség premodern verziója is, amely – ha nem is országos lefedettségű, a városok területén mégis – kihúzta a fertálymesterek hatásköréből a közrendvédelmet. Újabb régi feladatköröket veszítettek a városi tűzoltóságok fejlődésével és hivatásossá válásával is. A városok hivatalos életének egyediségei, mint színfoltok, ezzel a legtöbb helyen kikoptak. Az egri példán kívül, a 20. század első évtizedében még, mint aktív intézmény, találunk pár utalást a létezésére: A <em>Félegyházi Híradó</em> c. lap 1903-ból tudósított a negyedmesterek kézbesítési kötelezettségének megszűnéséről. Ugyanebben az évben Kőszegen az ő segítségükkel gyűjtöttek a város szegényei számára, amely összeget Újévkor terveztek közöttük szétosztani. A Borovszky Samu szerkesztésében kiadott vármegyei monográfia 1910-ben működő hivatásként jegyzi a fertálymesterséget Eger mellett Vácott és Aradon. A <em>Váci Hírlap </em>hasábjain, utoljára 1942. október 17-én tűntek fel a fertálymesterek, mint a közélelmezés olyan segítői, akikkel az élelmiszerjegyeket házhoz kézbesítenék valamennyi jogosult váci család számára. Ugyanakkor az <em>Esztergom és Vidéke</em> 1933. február 26-i számában már csupán az esztergomi utca nemrégiben végleg eltűnt jellemző alakjaként írnak pár sort a fertálymesterekről, „<em>ahogy felfalta, fölszippantotta, lehetetlenné tette őket a rohanó idő</em>”</p>
<p style="text-align: justify;">Hála a lokális kultúra erejének és elkötelezett hagyománytisztelőknek, Egerben 1996-ban – 46 évnyi kihagyás után – újra avattak fertálymestereket. Egyelőre azonban, mint állandó testületet – ha csak ünnepi, reprezentatív funkció ellátása végett is – mindezidáig nem élesztették fel más városban. A legéletképesebb törekvések Miskolcon és – a hasonló, már említett közigazgatási tradíciójú tizedesség terén – Pécsett jutottak érvényre. Csak remélhetjük, hogy előbb-utóbb talán több magyar városban a helyiek ráismernek majd saját közigazgatási örökségükre, és ennek bizonyos fokú érvényességére – legalább turisztikai jelleggel – a 21. században is.</p>
<p> </p>
<p> Ifj. Kovács Balázs</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Felhasznált források:</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Borovszky Samu (szerk.): <em>Heves vármegye</em>. Országos Monografia Társaság, Budapest: 1910.</p>
<p style="text-align: justify;">Breznay Imre: <em>Az egri fertálymesterségről</em>. Egri Fertálymesteri Testület, Eger: 1939.</p>
<p style="text-align: justify;">Csizmadia Andor: Népi közigazgatásunk tizedesi és fertálymesteri intézménye. Győri hadnagyok, tizedesek és fertálymesterek. In: <em>Győri tanulmányok 5</em>. MNL-GyMS Megyei Levéltára, Győr: 1983.</p>
<p style="text-align: justify;">Ernyes Mihály: Pécs város rendőrsége – Az államosítás. James és James Bt., Pécs: 2000.</p>
<p style="text-align: justify;">Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején. In: <em>Zalaegerszegi Füzetek 6</em>. MNL-Zala Megyei Levéltára, Zalaegerszeg: 2000.</p>
<p style="text-align: justify;">Kapusi Krisztián: Fertálymesterek Miskolcon. In: <em>A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44</em>. Herman Ottó Múzeum, Miskolc: 2005.</p>
<p style="text-align: justify;">Milleker Rezső - A székely tízesek. In: <em>Debreceni Szemle</em> (1939.01.01.) 13.évf.128.sz</p>
<p style="text-align: justify;">Nemes Lajos: <em>Eger város önkormányzata 1687–1848</em>. Eger Város Önkormányzata, Eger: 2001.</p>
<p style="text-align: justify;">Parádi József: <em>A dualista Magyarország rendvédelmi szervei</em>. Rendőrtiszti Főiskola, Budapest: 1990.</p>
<p style="text-align: justify;">Petercsák Tivadar: A <em>fertálymesterség</em>. Kossuth Kiadó, Budapest: 2014.</p>
<p style="text-align: justify;">Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1735-1741. In: <em>Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 17</em>. MNL-KE Megyei Levéltára, Esztergom: 2009.</p>
<p style="text-align: justify;">Véghely Dezső: Kik voltak a polétások? In: Dr. Csiszár Miklósné (szerk.): <em>Múltidéző</em>. Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém: 1999.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F05%2F07%2F88_fertalymesterek_magyarorszagon_hova_tuntek_egeren_kivul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F05%2F07%2F88_fertalymesterek_magyarorszagon_hova_tuntek_egeren_kivul%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F05%2F07%2F88_fertalymesterek_magyarorszagon_hova_tuntek_egeren_kivul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=88. Fertálymesterek Magyarországon – Hová tűntek Egeren kívül?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/05/07/88_fertalymesterek_magyarorszagon_hova_tuntek_egeren_kivul#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18070122" border="0" /></a><br /></p>
19._század
20._század
Eger
Közigazgatás
Örökség
EKE
Hivatás
Fertálymesterek
Bányaváros
Adóbeszedés
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/09_ejjelior_orjarat-szerk.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/04/23/egy_kastely_ket_vegrendelet
87. Egy kastély – két végrendelet
2023-04-23T15:00:00+02:00
2023-04-23T15:00:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Két évszázad alatt két család élt a ludasi Tarródy kastélyban, de mintha e falak arra predesztinálnák használóikat, hogy történetük három nemzedék után véget érjen, mégpedig úgy, hogy a falak perről és viszályról meséljenek. A Tarródy kastély és a tulajdonosaik történetét <em>Szuromi Rita</em> mutatja be. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A Vas megyei Tarródy család a 17. század elején került Heves megyébe, <em>n</em><em>émetszecsődi Tarródy Istvánt</em> 1700-ban választották meg esküdtnek. Két év múlva az egri vár lerombolásához kirendelt biztos lett, és még ebben az évben elfoglalta a tarnai járás szolgabírói székét. E tisztségében ismerte meg a járás birtok- és gazdasági viszonyait. A következő évtizedben szép karriert futott be a vármegyén, miközben saját vagyona is gyarapodott. Megvásárolta Verpelét és Vécs birtokát, de a királyi tábla ezeket visszaadta a Nyáry örökösöknek, Tarródy pedig ellenszolgáltatást megkapta Ludast. A birtokba azonban nem 1737-ben nem tudták beiktatni, ennek majd csak fia, József tudott érvényt szerezni 1751-ben. </p>
<p style="text-align: justify;">Tarródyak berendezkedése után Ludas klasszikus jobbágyfalu lett. A família tudatosan fejlesztette a gyéren lakott, 50 lakóházas területet, 1754-ben megrendelést adtak a templom megépítésére, elkészíttették 1781-ben Nepumuki Szent János szobrát, és még ebben az évtizedben elkezdődött a klasszicizálódó, késő barokk stílusú kastélyt építése, amit egy pompás park övezett. Az 1111 holdas birtokos egy 1819-ben készült leltár szerint olyan „uradalmi házat” rendelt, amely 14 szobából állt, benne konyha, csűr, boros pince, káposztás pince, kukoricagóré, istálló, szerszámos kamra, kocsiszín. Az egyik cselédház két szobás volt kamrával és pincével, a másik cselédházban két szoba, négy kamra és egy konyha volt. A magtáros háza egy szobás, de három kamrával, konyhával, istállóval és kocsiszínnel. A kertészházban volt egy szoba, konyha, kamra, istálló, az ispánházban pedig két szoba, két konyha, két kamra és egy istálló. Emellett külön épült szerszámos raktár, ponyvaraktár, disznóól, juhakol, szénapajta és 160 szarvasmarhának istálló. A földbirtokos tulajdonát képezte az uradalmi vendégfogadó, aminek egy szobája, konyhája, kamrája, istállója volt és egy mészárszék is tartozott hozzá. A nagyszabású építkezések miatt Tarródy József hitel felvételére kényszerül. Adósságai miatt 1788-ban a ludasi birtokot Alatkával, Karácsonddal és Tarnaboddal együtt bérbe kellett adnia Bujanovics Károly bécsi ágensnek (a politikai ügyekben közvetítő szereppel bíró személynek). Bujanovics kihasználta Tarródy adósságait és szorult helyzetét, és elhatározta, hogy megszerzi Ludast magának. Az ágens Alatkán jelentős építkezést kezdett és felbiztatta Tarródy hitelezőit, hogy követeljék vissza kintlévőségeiket, sőt maga is arra törekedett, hogy újabb és újabb hitellel terhelje a családot, ezáltal rákényszerítve őket a birtok és a kastély eladására.</p>
<p style="text-align: justify;">A birtokot végül Tarródy fia, István foglalta vissza. Bujanovics elkövette ugyanis azt a hibát, hogy nagymértékben pusztította a környék erdőit, és ezzel jogalapot teremtett ahhoz, hogy a csalárd módon megszerezni kívánt kastélyt visszavegyék a tulajdonosok. Tarródy József 1795-ben hunyt el, két örököse, István és Bertalan 1799-ben egyezett meg arról, hogy Ludas törvényes örököse a fiatalabb fiú, vagyis Bertalan lesz. Az idősebb fiú, Tarródy István ugyanis apja hivatását követte, pályája a vármegyén kezdődött, és csúcsra akkor ért, amikor helytartósági tanácsos, császári és királyi kamarás, aranysarkantyús vitéz lett. A harmadik Habsburg hű nemzedék a magyar nemesség udvarképes, szűk elitjébe emelkedett. A fiatalabb fiú, Bertalan Egerben szerzett jogi képesítést, majd táblabíró lett a vármegyén. Az utókor vendégszerető emberként emlékezett rá. Ő már életvitelszerűen használta a ludasi kastélyt nejével, Reviczky Máriával együtt, akinek vagyona átmenetileg enyhített a család nehéz anyagi helyzeten.</p>
<p style="text-align: justify;">Az új földbirtokos 1814-ben megrendelést adott egy új, immár kőből készült harangtorony és oratórium építésére és a templomot is felszerelte. Mégsem adatott meg neki, hogy családot alapítson. Reviczky Máriától ugyanis nem született gyermeke, és ez felvetette az utódlás kérdését. <em>„Tarródy Bertalan és annak neje Reviczky Mária, igen vagyonosak, de gyermektelenek lévén, 1829-ben Gosztonyi Ferencet és Reviczky Károlyt, unokaöccseiket végrendeletileg örököseiknek nevezték ki. Tarródy a végrendeletben azon megjegyzést tette, hogy neje, ha esetlegesen tovább élne mint ő, csak akkor tegye öccseit örököseinek, ha ezek iránta háládatosak lesznek és nem élnek könnyelműen. Tarródy meghalt nemsokára, ezután 1831-ben, neje Reviczky tudta nélkül egy más végrendeletet íratott. Reviczky azonban maradt nagynénjénél, és vezérelte a gazdaságot, mely Ludas és Karácsony birtokokból állott. Ezen két jószág ma már 1.300.000 forintot ér. Az 1847. évben Reviczky Mária meghalt. Most ezen második végrendelet is felbontatott, és íme az egyedüli örökös csak Gosztonyi Ferenc. Reviczky persze ezen végrendeletet valótlannak mondotta, de a törvényszék előtt semmit sem tehetett, mert az 1848. évi szabadsági harc őt abban akadályozta. 1853. évben perlekedni kezdett és a per 1857-ben Reviczky hátrányára dőlt el. 1865-ben a királyi kúriától engedélyt nyert perújításra, mert azt adta elő, hogy ezen utóbbi végrendelet formája olyan, hogy világos valótlansága. Az egri törvényszék azonban a perújítás után sem látta az ügy állást változtatva, tehát újra visszautasította Reviczkyt. A királyi tábla ma az első bírósági ítéletet egy kis módosítással hagyta helyben.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">A családfő már korábban is próbálta a Tarródy vagyont családi kézben tartani, ezért fogadott fiával, Gosztonyi Ferenccel 1819-ben szerződést kötött arról, hogy 5000 forintért átveszi a ludasi és karácsondi birtokot. Ezt módosította 1822-ben, miszerint ha Gosztonyi Ferenc fiú utód nélkül halna meg, a ludasi birtok összes épületének harmadát a gyöngyösi Szegény Asszonyok Intézete örökli. Reviczky Mária túlélte férjét, csak 1847-ben halt meg Pesten szélütés következtében. A következő évben vagyonát árverezték, de nem az adósságok miatt, hanem az elhunyt végakaratából. 1848. február 7-én Ludason több száz juh és kos, ugyanekkor Pesten ékszerek, bútorok kerültek eladásra. Március 24-én a gyöngyösi házra is vevőt kerestek. </p>
<p style="text-align: justify;">Tarródyné férje halála után bőkezű mecenatúrát folytatott. Reviczky Mária folytatta a ludasi templom szépítését is, az épület zsindelytetejét 1837-ben kijavították, amit az özvegy fizetett. 1838-ban alapítója volt a gyöngyösi szegényeknek fenntartott kórháznak, halála előtt a gyöngyösi Csapó utcai házát és telkét a Szegény Asszonyok Intézetére hagyta nagyobb mennyiségű ékszerrel együtt. Vagyonát, úgy tűnik, saját akaratából számolta fel. Nem tudjuk, ennek mi lehetett az oka. Reviczky Ádám Borsod megyei főispánná történt kinevezésekor 1828-ban még estélyt adott Ludason. Az új főispán a kastélyban audienciát tartott az egyházi és világi méltóságoknak. A család Tarródynét halálig segítette, Reviczky Hortenzia is gyakran vendégeskedett Ludason. A fiatal lány 1847-ben egy hirtelen jött idegláz következtében a ludasi kastélyban hunyt el.</p>
<p style="text-align: justify;">Tarródyné és Reviczky Károly között bizonyára történt valami, mivel az asszony gyászjelentésén Károly neve még csak nem is szerepel, csupán Reviczky Imréé, Judité és a Gosztonyi családé. Reviczky ugyanakkor 1872-ben bekövetkezett haláláig perelt a ludasi javakért, vagyis nem fogadta el a végrendeletet.</p>
<p style="text-align: justify;">A falu új birtokosa Reviczky Mária halála után a szintén Vas megyei Gosztony család lett, akiknek hevesi ágát Gosztony István jászkun kapitány alapította. Fia, Gosztony Pál (1740-1822) királyi tanácsos felesége Tarródy Anna (1749-1811) volt, akitől hat gyereke született. Közülük Ferencet adoptálta nagybátyja, Tarródy Bertalan. Nem tudni, hogy a Reviczky Károly által folytatott per mennyiben játszott szerepet abban, hogy Gosztony Ferenc rövidesen eladta a birtokot, melynek új tulajdonosa a többnyire Bécsben tartózkodó <em>Almásy Móric</em> (1808–1881) belső titkos tanácsos, kamarás lett.</p>
<p style="text-align: justify;">A főnemesi Almásy család Tarna vidéki érdekeltségei ekkorra már jelentősen lecsökkentek. A gróf Almásy Kristóf és Haller Róza házasságából született fiúk közül Ernő Bódog alezredes megtartotta a tarnazsadányi kastélyt, de életvitelszerűen már nem használta azt. A másik fiú Mór, vagy Móricz, aki Bécsben élt, szintén főrangú házasságot kötött a Wolkenstein, majd a Festetics családok leányaival. Ludas nem volt az ősi Almásy vagyon része, a területet bizonnyal befektetésként vásárolta meg a bécsi pénzügyminisztérium osztályát is vezető, tehát a befektetési lehetőségeket jól ismerő Mór. Az 1200 kat. holdas birtokot azonban nem használta, hanem a kastély kivételével bérbe adta. Bérlője az egri Beökönyi Viktor lett. Beökönyi bizonyára a detki Tarródy kastélyba költözött a bérlet idejére, mivel gyermekei itt születtek: Zoltánt 1863-ban, Irént 1865-ben, Margitot 1866-ban, Ilonát 1868-ban, Bélát 1869-ben, Viktor 1874-ben keresztelték. A földbérlet 1863 előtt kezdődött, és 1880-ig folyamatos volt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Almásy még életében eladta ludasi birtokát és a kastélyt bérlőjének. Az új tulajdonos a mindössze egy évszázada nemesi címet viselő egri Najmajer család leszármazottja, Beökönyi Viktor lett. A német eredetű polgári jogállású Najmajer – eredetileg Neumayer – család felemelkedése szinte példa nélküli a 18. századi Eger életében. Najmajer Ignác építőmester becsvágyó polgár volt, akit úgy választottak meg főbírónak, hogy korábban nem volt szenátor. Erre ugyan megvolt a lehetősége, de példa erre nem akadt. Najmajer Ignác Egerben 1783-1791 között töltötte be a főbírói tisztséget, ezt követően fia, János vette át helyét 1791-1826 között. Beökönyi Viktor nagyapja tehát még a németajkú rendi polgárságnak volt a tagja. A polgárság társadalmi mobilizációjának lehetőségét szakértelmük, vagyonuk és ambíciójuk teremtette meg. Ez jól követhető Najmajer Ferenc esetében is. A tekintélyes városi polgár 1760-ban nemesi címet is nyert. Ekkor már a fegyverrel nyert vitézségi érdemeket felváltották a polgári erények. A korszak rangra emeltjei közt nagy számban találhatók postamesterek, hivatalnokok, értelmiségiek, tisztviselők. Az állam és a történelmi szereplő viszonossági elve ekkor már az egyre magasabb színvonalon működő közigazgatásban és közszolgáltatásokban realizálódott.</p>
<p style="text-align: justify;">A Najmajerek nemesi rangemelése több kérdést is felvet. Vajon miért tartották szükségesnek a magyar nemességhez tartozásukat, amikor a püspöki város társadalmában a nemesi rangnak nem volt akkora presztízse, mint vidéken. Bizonnyal asszimilációjukkal függ össze, hogy a „nemzetet alkotó” magyarság nemességhez kívántak tartozni. Német identitásuk viszont csak a 19. század közepén szűnt meg, amikor Bököny nevű földbirtokuk után előnevet kértek maguknak. Az eredeti családnév a 19. század közepén kikopott névhasználatukból, majd előnevük családnévvé vált. 1867-ben még a Najmajer-Beökönyi de Beökönye nevet használták, ami a század második felében egyszerűsödött a magyaros hangzású Bökönyire. A 19. század második felére identitásában és nevében is elmagyarosodott Beökönyi Viktor (1838-1922) ahhoz a markáns csoporthoz tartozott, akiknek attitűdjében a modernizáció korában felerősödött a magyar nemességhez tartozás tudata. Magyar érzelmét jól tükrözi 1913-ban írt levele. <em>„Örömmel olvastam a Köztelek hasábjain (…), hogy szakíróink ne használjanak idegen kifejezéseket, mert szakíróinknak a nagyközönség számára kell írniok. Megtoldom e javaslatot még azzal, ne használjanak íróink németből szolgailag átfordított szavakat, ne írják például: lecsikózás, leborjazás, lebárányozás, lemalacozás.” </em>A nemesi identitású csoportba tartozás csak akkor volt elég „fényes” ha ahhoz föld és vidéki életmód társult. Ehhez teremtett lehetőséget a ludasi földbérlet. A Beökönyi családnak ekkor bizonnyal még nem volt elegendő tőkéje ahhoz, hogy a bérletet egyedül fizesse, ezért Beökönyi Viktor neje, Keszlerffy Irén (1840-1902) compossessor, azaz birtokostárs lett. A több évtizedig tartó bérleti végén 1880-ban Beökönyi megvásárolta Almásytól a birtokot és a ludasi kastélyt. Tulajdonosként 1890-ben az épület átalakításakor és modernizálásakor meghagyta az épület homlokzatán az eredeti Tarródy címert, ami számára bizonnyal státusz értékű volt: kifejezte, hogy magáénak érzi a magyar nemesség hagyományait, családját kontinuusnak tekinti a régi magyar nemességgel és önmagára a nemesi kultuszközösség tagjaként tekint.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/beokonyi_kuria1.jpg" alt="beokonyi_kuria1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Beökönyi kastély</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Beökönyi Viktor a 19. század második felében életmódjában, értékrendjében elsajátította a nemesi identitású nagybirtokos csoportjának magatartását. Részt vett Ludas közéletében, a nemzeti ünnepek alkalmával beszédeket mondott, különösen a népoktatás és népnevelés ügyét tekintette sajátjának. 1892-ben miniszteri megbízással ideiglenes iskolalátogató lett, vagyis megismerte az oktatás és a nevelés helyzetét. Ezért tett 1896-ban felajánlást a ludasi óvoda megépítésére. A „visszapolgárosodott” Beökönyi 1922-ben hunyt el. Birtokainak nagy részét két gyermekére, Ilonára és Viktorra hagyta. Az előbbi a ludasi, az utóbbi a detki kúriát és földeket foglalta el. Mindketten apjuk hagyományai alapján vezették a gazdaságot. Viktor a magyaróvári gazdasági akadémián szakirányú végzettséget is szerzett, de Ilona sem maradt el mögötte annak ellenére, hogy nőként két gazdatiszttel irányította Ludason a termelést.</p>
<p style="text-align: justify;">Beökönyi Ilona életéről meglehetősen keveset tudtunk. Leánytestvéreivel együtt részt vett a 19. század leghíresebb társasági összejövetelein, báljain. Jelen volt azon a híres mulatságon is, melyet 1894-ben a fővárosban Munkácsy Mihály és neje jelenlétében „a legelőkelőbb megyei nemes családok s a székesfőváros előkelő gentry-körei” részvételével rendeztek abból az alkalomból, hogy Benczúr Gyula megfestette Ferenc József portréját. A század végén az ismerkedés, párválasztás lehetőségei voltak a bálok, ahol a Beökönyi lányok anyjuk kíséretében rendszeresen megjelentek. Így nem mulasztották el az EMKE vagy a jogászbálokat sem. Nem tudjuk, testvéreivel ellentétben miért nem ment férjhez. A gazdálkodást apjától és testvérétől tanulhatta, miután saját birtokot kapott, professzionálisan gazdálkodott. Az 1930-as években több szakcikket is írt a Köztelek című lapba, melyek arról tanúskodnak, hogy az agráriumban elért sikereinek a kulcsa a magas szintű szakmai tudás volt. Megállapításait egy gondosan összeállított táblázattal is alátámasztotta.</p>
<p style="text-align: justify;">A világgazdasági válság idején, 1930-ban belépett a Badacsony Borvidéki Szőlősgazdák Pinceszövetkezetébe, hogy borát könnyebben értékesíthesse, de tagja volt a Heves Megyei Szarvasmarha-tenyésztő Egyesületnek és a Tisza-jobbparti Szarvasmarha-tenyésztő Egyesületnek is, melynek díjait többször elhozta, sikereinek elismeréseként pedig több esetben birtokán tartották a fajtabírálatokat. A fokozódó szociális feszültségek és az infláció éveiben testvérével, Bélával vállalta, hogy 7 héten át, heti 25 liter tejjel járulnak hozzá a gyöngyösi Állami Elemi Fiú és Leányiskolában osztott ingyen reggelihez. Az asszonynak esze is, szíve is volt a gazdasághoz. Megállapításait, javaslatait több éves adatsorokat tartalmazó kimutatásokkal támasztotta alá, ami azt mutatja, hogy a gazdálkodást nemcsak irányította, hanem abban komoly munkát is végzett.</p>
<p style="text-align: justify;">Beökönyi Ilona nem vett részt a községi ügyekben, erre a hagyományos női szerepfelfogás és elvárás lehetőséget sem adott volna, de 1928-ban mégis kezdeményezte és támogatta a hősök emlékművének elkészítését, valamint saját költségén utat is épített. Kisebb-nagyobb adományokkal a hazafias ügyeket is támogatta, így például adakozott a fővárosi szabadságtéri szobrokkal szemben állítandó zászlótartókra is. Beökönyi Ilona jó kapcsolatban volt unokaöccsével, dr. Beökönyi Lászlóval, akinek 1942-ben ajándék címen átadott 854 kat. holdat Ludas, Detk és Ugra határában, de a haszonélvezetet megtartotta, rokona pedig lemondott a földeken termelt javak értékéről. Az asszonynak nem született utóda, így ahogy száz évvel korábban Tarródy Bertalan, úgy most Beökönyi Ilona is rokonát tette meg örökösének.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/ludas1.jpg" alt="ludas1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kastély a második világháborút viszonylag sértetlenül vészelte át. Mindez dr. Beökönyi László házasságának volt köszönhető. Beökönyi neje a svéd Bergquist Márta volt. A belügyminisztérium segédtitkára felesége kapcsolatainak segítségével szervezte meg Ludason a vöröskereszt helyi részlegét. Beökönyi Lászlót 1944 őszén letartóztatták a nyilasok, és csak 1945 nyarán jutott ki Stockholmba, családjához. Beökönyi Ilona az 1945. évi földosztáskor több mint 500 kat. hold földet vesztett, ami ekkor már Beökönyi László nevén volt, az intéző lakást, 9 cselédházat, gazdasági épületeket, istállókat, munkaeszközöket és gépeket államosították. Alig 100 kat. holdjuk maradt, melyen Ilona már tudott termelni, hiszen ehhez sem a gazdasági eszközök, sem a munkaerő nem állt rendelkezésére, az aszály pedig a maradék termést is elvitte. Az orosz megszállás alatt Beökönyi Ilona kezdeményezte, hogy egykori javainak mostani tulajdonosát, Beökönyi Lászlót helyezzék gondnokság alá és nyilvánítsák ismeretlen helyen tartózkodó személynek, a nevén levő vagyon gondnokának pedig Takács József postatisztet nevezzék ki. Beökönyi Lászlóról többször is hírt adtak a lapok fogolyjegyzékei, 1945-ben például annak kapcsán, hogy a Sopronkőhidán raboskodók Simbachban vannak, ám a korszak akadozó postai szolgáltatásainak és a vidéki falvak elzártságának, szigorú ellenőrzésének ismeretében feltételezzük, nem valószínű, hogy ezek a hírek eljutottak az idős asszonyhoz.</p>
<p style="text-align: justify;">Dr. Beökönyi László azonban előkerült, sőt nagyon is jó testi és lelki egészségben volt. Svédországban élt és pénzintézeti tisztviselőként dolgozott. A helyi és vármegyei jegyzőkhöz, gyámügyi hatósághoz küldött levelében leírta történetét, miszerint 1944 és 1945 telét a nyilasok fogságában vészelte át, majd kalandos úton Svédországba ment, ahonnan mihelyst megindult a postaforgalom, felvette itthon maradt rokonaival a kapcsolatot. Nem igaz tehát, hogy nem volt kapcsolata Ilonával, sőt az sem, hogy nem volt beszámítható. Ez inkább Beökönyi Ilonára érvényes, aki egy ismeretlen postatisztet akart megbízni a vagyon kezelésével. Hogy ennek az időskori demencia, esetleg valamilyen külső befolyás volt az oka, nem tudni. A pénzintézeti tisztviselő úgy döntött, hogy maradék vagyonának kezelésével a Karácsondon élő Csiszár Dezső nyugalmazott ezredest bízza meg. Eközben a jegyző is megtette saját jelentését. Ilona valóban nem fizetett adót, de nem is volt miből, mert a maradék 42 kat. holdján az aszály elvitte a termését. Valóban lebontatott egy házat, kettőt eladott, sőt még 6 szarvasmarhát is áruba bocsátott, de semmi nem bizonyítja, hogy elmebeteg lett volna, egyszerűen csak idős volt, egyetlen rokon nélkül. A megmaradt javak legjobb kezelője pedig a Detken élő Beökönyi Tibor lehetett, aki beleszületett a gazdaságba és ismerte a családi viszonyokat is.</p>
<p style="text-align: justify;">Mi történt 1942 és 1947 között? Dr. Beökönyi László svéd kapcsolatainak köszönhetően a Beökönyi-gazdaságot nem érte nagyobb kár, a vöröskereszt jelenléte a falut is megkímélte. Beökönyi valóban élvezte a nyilasok „vendégszeretetét” Sopronkőhidán, majd életét mentve Svédországba távozott. Az idős földbirtokos asszony magára maradt, maradék földjén gazdálkodni már nem tudott, és bizonnyal jól felmérte a politikai helyzet megváltozását, ha egy postatiszt „védelmét” kereste. Ezt az érdekszövetséget bizonyára anyagiakkal akarta meghálálni, ám az is elképzelhető, hogy ez a „hála” kényszer hatására történt. A korszak viszonyainak, az egyre erőszakosabb szovjetizálásnak az ismeretében bátran kijelentető, Beökönyi Ilona nagyon is reálisan gondolkodott, amikor a teljes egzisztenciális megsemmisülés mellett fizikai létét próbálta menteni. A Svédországban élő László természetesen nem tudhatott az itteni viszonyokról, ezért gondolta, hogy az asszony elmebeteg, sőt még 1947-ben is hitt abban, hogy ő maga jelölheti ki szabadon javainak gondnokát. Az elmérgesedett családi viszony jól mutatja, hogy azok, akik 1945 után is az országban maradtak, milyen mértékben váltak kiszolgáltatottá az egyre erőszakosabb politikai-katonai hatalomnak. A Beökönyi család története épp úgy csúnya családi viszállyal ért véget, mint egy évszázaddal korábban a Tarródyaké. Beökönyi Ilona még megélte a Rákosi hatalomra kerülését. Ludason 83 éves korában, 1950. október 27-én halt meg agyvérzés következtében.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em> Szuromi Rita</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref1" name="_ftn1"><span></span></a></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F04%2F23%2Fegy_kastely_ket_vegrendelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F04%2F23%2Fegy_kastely_ket_vegrendelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F04%2F23%2Fegy_kastely_ket_vegrendelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=87. Egy kastély – két végrendelet"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/04/23/egy_kastely_ket_vegrendelet#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18058116" border="0" /></a><br /></p>
19._század
20._század
Eger
Kastély
Örökség
EKE
Második_világháború
Gazdálkodás
Nemesség
Bérlő
Ludas
Tarródy
Nemesi_identitás
Beökönyi
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/beokonyi_kuria1.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/04/11/lengyel_haborus_menekultek_egerben_1939
86. Lengyel háborús menekültek Egerben (1939-1944)
2023-04-11T15:00:00+02:00
2023-04-11T15:00:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Lengyelország 1939 szeptemberi gyors katonai összeomlása után csak ez év őszén egyes becslések szerint közel 60 ezer menekült - civilek és katonák vegyesen - érkezett Magyarországra. Az Egerbe szállított menekültek helyzetét ismerteti bejegyzésében <em>Gebei Sándor.</em></strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Lengyelország gyors katonai összeomlása az egyszerű magyar újságolvasó előtt is nyilvánvaló lett már 1939 szeptember közepén. Ugyanis a magyar sajtó, közte az „Eger” című napilap is, arról tudósított, hogy szeptember 19-ig „100.000 lengyel, polgári lakos és katona menekült át Romániába” a németek elől. Az egri napilap hasábjain szeptember 21-én bukkan fel az első olyan információ, amely a Magyarországra menekülő lengyeleket is említi. A kommentárok nélküli adatok szerint Munkácsra érkezett „Lemberg vajdája” tegnap (szeptember 20-án, szerdán), Ungvárra pedig az Uzsoki-hágón keresztül 53 lengyel menekült lépett magyar földre. Szeptember 23-án, szombaton az „Eger” azt közli, hogy „tegnap estére” a lengyel civil (polgári) és katonai menekültek száma Magyarországon elérte a 10.000-et. Egy szeptember 26-i lapértesülés már „közel 20.000” lengyel emigránsról beszél. Igazolhatóan a Magyarországra való menekülés szeptember 18 és 28. között volt a legintenzívebb. Becslések szerint, 1939 őszén Magyarországra 60 ezer lengyel katona és civil – egyedülállóak és családok vegyesen – érkezett. Jan Emisarski alezredes, a budapesti lengyel katonai attasé nyilvántartásába ekkor 10 ezerrel kevesebb személy, 40 ezer katona és 10 ezer polgári egyén került. (Marian Chomrański alezredes a visszaemlékezésében azt állítja, hogy 1939–1944 között kb. 120-130 ezer lengyel menekült fordult meg Magyarországon, de közülük 1940 májusáig kb. 70-80 ezer katonát sikerült kijuttatni legálisan és illegálisan nyugatra Jugoszlávián keresztül. Elsősorban Franciaországba és Angliába.)</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fortepan_25521.jpg" alt="fortepan_25521.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Az Uzsoki-hágó határátkelő 1939-ben (Fortepan)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A Jolsván, Ungváron és Munkácson gyülekeztetett menekültek fogadásának, összegyűjtésének, ideiglenes elszállásolásának, étkeztetésének, a civilek és a katonák elkülönítésének, táborhelyekre való vasúti elszállításuknak stb. hallatlan bonyolult feladata első körben a VIII. (kassai), a VII. (miskolci) és a VI. (debreceni) hadtest mozgósítási (mobilizációs) kormánybiztosaira – báró Schell Péter, Borbély-Maczky Emil, Losonczy István – hárult. A lengyel menekülteket az országszerte létesített táborok hálózata fogadta be (Körösmezőtől Komáromon át Mosonmagyaróvárig, Jolsvától Ipolyhídvégen át Kiskunlacházáig, Érsekújvártól Sárváron, Balatonbogláron át Nagykanizsáig, Zalabérig terjedően stb.). Összesítetten 141 tábor lakóját regisztrálták a Honvédelmi Minisztérium XXI. osztályán, illetve a Belügyminisztérium IX. osztályán. Egerbe túlnyomórészt katonatisztek és hozzátartozóik érkeztek. A menekült katonákkal való bánásmód jogi alapja egyébként az 1913-ban törvényerőre emelt 1907. évi hágai szerződés II. fejezetének 11. pontja volt, amelynek értelmében a magyar kormánynak, mint <em>nem hadviselő félnek jogában állt az országba menekült katonai személyeket internálni, s nem hadifoglyokként kezelni.</em><em></em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fortepan_78265_1.jpg" alt="fortepan_78265_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Menekültek a lengyel-magyar határon 1939 őszén (Fortepan)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Természetesen a budapesti Lengyel Követség és Konzulátus aktívan segítette a magyar hatóságokat a menekültek napi problémáinak megoldásában. A befogadó ország engedélyével és támogatásával elősegítette a lengyelek magyarországi szerveződéseit. Egyik ilyen, fontos szervezet volt a Magyarországra menekült katonák nyilvántartásával, alakulatok szerinti csoportosításával foglalkozó, a HM XXI. osztályához rendelt Lengyel Katonai Személyek Képviselete (Przedstawiciel Polskich Zolnierzy Internowanych w Królestwie Węgier), amelynek a parancsnoka, a magyar ’48-as szabadságharc Dembinski tábornokának a leszármazottja, Stefan Dembinski tábornok volt. A Belügyminisztérium IX. osztályához tartozó Lengyel Polgári Bizottság (Polski Komitet Cywylny) – vezetője a „lengyel Wallenberg”, Henryk Slawik újságíró volt – amellett, hogy a nem-katonai menekültek önálló tábori életét szervezte és „hivatalosan” irányította azt (pl. a lengyel iskolák munkájának beindítása, a lengyel nyelvű sajtó gondozása, a menekültek segélyezése, egészségügyi ellátása stb.), a Magyar-Lengyel Társaság és a Magyar Vöröskereszt közreműködésével a hírszerzésből és a hírek továbbításából is kivette a részét. Sőt, a konspiratív Budapest – London közötti, Placówka fedőnevű futárszolgálatuk révén beszerzett információk alapján, az 1939. november 2-tól Budapesten hetente kétszer, majd 1940. január 30-tól hetente háromszor megjelenő Wieści Polskie (Lengyel hírek) című lap a legfontosabb harci cselekményeken túl a legfrissebb lengyelországi eseményekről is be tudott számolni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az „egri Lengyel Katonatiszti Tábor” a várban létesült, a tisztek szálláshelyét a vár épületeiben jelölték ki. 1939 szeptember végén a táborban kb. 750 lengyel tiszt zsúfolódott össze. (Az egri katonatábor mellett – Heves megyében – még Selypen, Gyöngyösapátiban, Hatvanban is működött katonai tábor.) A zsúfoltság okozta feszültség enyhítésére a tábor magyar parancsnoka Gödry Géza ezredes már szeptember 26-án engedélyezte a városba szóló eltávozásokat, sőt a városba való kiköltözést is. A főtisztek pl. a Káptalan utcai (ma Kossuth u.) Nemzeti Szállodában és a Korona Szállóban (ma Park Szálló), az alacsonyabb rangú tisztek a városi fürdő épületeiben nyertek elhelyezést. A civilek számára a síkfőkúti turistaszálló, a Sas utcai villanytelep épületei szolgáltak átmeneti szállásul, de a város által fizetett „albérletbe” is jutottak szép számmal menekültek (pl. Almagyar u. 7., Csokonai u. 8., Apponyi Albert u. 2. (ma Mocsáry L. u.).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fortepan_78272_1.jpg" alt="fortepan_78272_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em> Menekültek a lengyel-magyar határon 1939-ben (Fortepan)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Az egri katonai tábor létszámviszonyai</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<table>
<tbody>
<tr>
<td width="107">
<p><strong>Időpont</strong></p>
</td>
<td width="109">
<p><strong>Tábornok</strong></p>
</td>
<td width="116">
<p><strong>Tisztek</strong></p>
</td>
<td width="113">
<p><strong>Legénység</strong></p>
</td>
<td width="121">
<p><strong>Hozzátartozók</strong></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1939. IX. 25.</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>345 fő</p>
</td>
<td colspan="2" width="233">
<p>100 fő</p>
<p>(katona, polgári személy)</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1939. XII. 6.</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>362 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>79 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>nincs adat</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1940. IV. 25.</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>178 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>49 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>nincs adat</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1940 ősze</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>150 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>45 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>20 fő</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1941 nyara</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>280 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>30 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>50 fő</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1941. XI. 1.</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>192 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>14 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>nincs adat</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1942 nyara</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>180 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>10 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>50 fő</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1943. II. 1.</p>
</td>
<td width="109">
<p>2 fő</p>
</td>
<td width="116">
<p>212 fő (67 tiszt magánháznál)</p>
</td>
<td width="113">
<p>5 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>64 fő</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1943. VII. 1.</p>
</td>
<td width="109">
<p>2 fő</p>
</td>
<td width="116">
<p>212 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>14 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>64 fő</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1943. X. 1.</p>
</td>
<td width="109">
<p>2 fő</p>
</td>
<td width="116">
<p>216 fő (77 tiszt magánháznál)</p>
</td>
<td width="113">
<p>14 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>47 nő, 34 gyerek</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1943. XII. 31.</p>
</td>
<td width="109">
<p>2 fő</p>
</td>
<td width="116">
<p>213 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>14 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>47 nő, 33 gyerek</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1944. IV. 1.</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>210 fő</p>
</td>
<td width="113">
<p>13 fő</p>
</td>
<td width="121">
<p>46 nő, 33 gyerek</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p>1944.X.1. (utolsó létszám)</p>
</td>
<td width="109">
<p>–</p>
</td>
<td width="116">
<p>225 fő</p>
<p> </p>
</td>
<td width="113">
<p>10 fő</p>
<p> </p>
</td>
<td width="121">
<p>95 fő</p>
<p> </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="107">
<p> </p>
</td>
<td width="109">
<p> </p>
</td>
<td width="116">
<p> </p>
</td>
<td width="113">
<p> </p>
</td>
<td width="121">
<p> </p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A táblázat 1939. december 6-i kimutatása szerint, a „hozzátartozók” rubrika még üresen maradt, viszont egy december 16-án keltezett, egri polgármesteri kérvényben azt olvashatjuk, hogy „a napokban” 118 lengyel polgári menekültet fogadott be Eger városa. A város első embere, Kálnoky István anyagi támogatást kért a Belügyminiszter IX. osztályától, konkrétan id. Antall József osztályvezetőtől a menekültek elhelyezése és ellátása érdekében. Ebből a felterjesztéséből kiderül az, hogy a menekültek felét, 60 személyt egri magánházaknál helyeztek el, s ott a szállásadók 6-8 pengő/személy havi bérért biztosítottak fekhelyet, fűtést, világítást (élelmezést nem!) az idegeneknek. Az Egerbe szállított és befogadott polgári menekültek másik csoportjáról a város csak akkor tud megfelelően gondoskodni – írja a polgármester –, ha a IX. osztály „készpénz, meleg ruha, fehérnemű, egyszerű ágyak, szalmazsákok, lepedő, takaró, törülköző” legsürgősebb kiutalásáról gondoskodik. Eger városának első hivatalnoka felhívja még a IX. osztály vezetőjének a figyelmét arra is, hogy a Városi Gyógyfürdő rendszeres használatért fizetendő 20 fillér/fő költséget ne felejtse ki a tervezett összegből. Nagyon finoman, de félreérthetetlenül az Egerből Budapestre küldött polgármesteri kérvény a közelgő Karácsonnyal, illetve az ünnepi étkeztetéssel összefüggő financiális kérdéseket is szóba hozta.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/antall_jozsef_sr_01_tif.jpg" alt="antall_jozsef_sr_01_tif.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>id. Antall József (1896-1974)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez és az ilyen típusú kérelmek pozitív elbírálásban részesültek, amit levéltári dokumentumok bizonyítanak. A kérdéses időszakra vonatkozóan több belügyminisztériumi készpénz átutalási utasítás (parancs), illetve „anyag átadási – átvételi jegyzőkönyv” beszél a városi gondoskodásról. Például az egri „Diákszálló” gondnoka (az egyetem Pedagógiai Karának az épülete a Klapka utcában) 1939. november 29-én az ott elszállásolt lengyel menekültek számára jegyzőkönyvileg átvette a Belügyminisztérium küldeményét, a 90 db. sötétszürke takarót, 90 – 90 db. „Belügyminisztérium tulajdona” pecsétes lepedőt, törülközőt. Ugyancsak id. Antall József osztályvezető intézkedésére utaltak át egy elkülönített csekkszámlára 5.000 pengőt az egri polgármesternek 1939. december 4-én, ezt követően december 15-én egy újabb 5.000 pengős átutalás futott be Egerbe. A BM IX. (Menekültügyi) osztályától – nyilvánvalóan a menekültek számától függően – folyamatosan érkeztek a városba a pénzügyi segélyek. 1940. január 9-én 10.000 pengő, január 13-án 20.000 pengő került a „Városi adóhivatal: Eger” 31.535. számú csekkszámlájára, február 7-én Kálnoky István polgármester nevére érkezett egy 7.000 pengős segélysumma.</p>
<p style="text-align: justify;">A magyar kormány rendelete értelmében napidíjat folyósítottak a lengyel menekülteknek, a katonáknak és a civileknek egyaránt. Egy „Tábornok 8 pengő, a főtisztek 6 pengő (ezredes, alezredes, őrnagy), a tisztek 4 pengő (százados, főhadnagy, hadnagy), a tisztjelöltek (kadétok) 2 pengő, a tiszti hozzátartozók <em>naponként és személyenként</em> 2 pengő ellátmányt kaptak. A gyerekek kezdetben 1,50 pengő, majd 1940 elejétől a 12 évnél idősebbek 2 pengő, a fiatalabbak változatlanul 1,50 pengő napi segélyösszegben részesültek.” Tehát, a közkatonák és a katonatisztek rangjuktól függően 60-240 pengő/hónap zsoldot kaptak kézhez, ami a korabeli jövedelmi viszonyokhoz képest egyáltalán nem mondható kevésnek. 1943. január 1-től megemelték a zsoldösszeget az élelmiszerárak jelentős emelkedése miatt. A törzstisztek ezután napi 7, a tisztek napi 5, a tisztjelöltek napi 3, a tiszti hozzátartozók egyformán napi 5, az altiszti hozzátartozók napi 4 pengőre számíthattak.</p>
<p style="text-align: justify;">A viszonyítás érdekében a magyarországi kereseteket néhány kiragadott példával illusztráljuk. Egerben egy kétkezi munkás órabére 1939-ben 0,50 pengő volt, következésképpen egy 10 órás munkanap után 5 pengőt tehetett zsebre. Folyamatos munkával 120-150 pengő/hó jövedelemre tehetett szert egy nem szakmunkás. A szellemi munkások közül kiemelve a tanárokat: munkabérük a munkahelytől függően komoly differenciát mutat. 1941-ben az egyetemen oktató-kutató fiatal pályakezdő havi 574 pengőt, a középiskolában dolgozó fiatal tanár havi 226 pengőt, az elemi iskolában tanító pályakezdő havi 163 pengőt keresett. Keresetük a szolgálati idő előrehaladtával természetesen emelkedett, nyugdíjazásukig 2-3-szoros volt a kereset növekedés.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/166-131860_m.jpg" alt="166-131860_m.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Karácsony a kadarkúti lengyel általános iskolában</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Visszatérve a lengyel menekültek segélyezéséhez megállapíthatjuk, hogy a kezdeti zűrzavaros periódust leszámítva, biztos megélhetést nyújtott számukra a magyar kormány. A magánházaknál lakó lengyel tisztek szállásáért és kosztjáért naponta 1,50 pengő körüli összeget, azaz havonta kb. 45 pengőt fizetett ki a magyar állam, ami egy altiszt esetében a havi zsold 75%-át tette ki. A tisztek havi illetményüknek kb. 40%-át fordíthatták fenntartásukra, a főtisztek illetményük kb. 30%-át adták ki havonta a lakásért, élelmezésért. Az egri Lengyel Tiszti Tábor magyar parancsnoksága 1940-től új fizetési gyakorlatot vezetett be. A magánházaknál elszállásolt katonatisztek után a lakbért és a kosztpénzt havonta egy összegben – pl. „Németh Pálné és még 28 társának” – számlázta és fizette ki. A havi számlák összegei sohasem azonosak, amiből arra következtethetünk, hogy az elszállásolt menekültek száma erősen ingadozott. Természetesen, hiszen a magyarországi 141 tábor közötti átcsoportosítások, utaztatások mindennapos gyakorlat volt. Az említett egri özvegyasszony, „Németh Pálné és 28 társa” pl. 1940. novemberi szállásdíjként az egri közpénztártól 609 pengőt, 1941. áprilisi járandóságként 1260 pengőt, 1941 májusi szállásdíj fejében 1381 pengőt vett fel. Ez a lakáskiadással foglalkozó „társaság” 1942 és 1943 folyamán – a nyugták (kvitanciák) erről árulkodnak – is létezett, 1033 pengő és 1605 pengő havi szálláspénz ütötte markukat. A mai napig is meglévő épületekről tudjuk, hogy lengyel menekültek egri lakhelyei voltak, a korábban említetteken kívül pl. az Orgonás tér 4., Érsek u. 3., 8., „Apponyi Albert” u. 2., 4., Káptalan u. 5., 13., (mai Kossuth u.) a „Diákszálló” (a mai Klapka utcán).</p>
<p style="text-align: justify;">A lengyel internáltak akár a várban, akár magánházaknál éltek, a megspórolt pénzükből változatosan étkezhettek, a piaci választékból ízlésüknek megfelelően állíthatták össze mindennapi és ünnepi menüjüket. Érzékeltetésképpen idézzünk a korabeli helyi sajtó piacrovatából: 1939 őszén – 1940 tavaszán Egerben 1 liter tejet 15-20 fillérért mértek, a sertéshús kilója nem érte el a 2 pengőt. Közel hasonló áron lehetett vásárolni a sertészsírt, a füstölt szalonnát: 1,60-1,80 pengő/kg, max. 2,00 pengő/kg. 10 db. tojásért kb. 1 pengőt, 1 pár csirkéért 1,50-3 pengőt, 1 pár kacsáért 2,50-4 pengőt, 1 pár kövér libáért 10,00-16,00 pengőt kértek el a piaci árusok. A gyümölcsökben gazdag vidéken meglepően drágán árulták a körtét (16-40 fillér/kg), az őszibarackot (kb. 20 fillér/kg), de még a szőlőt (24-40 fillér/kg) is.</p>
<p style="text-align: justify;">Az egri lengyel tiszti tábor 1940 tavaszán kiköltözött a várból a városba, a Káptalan u. (ma Kossuth u.) 5. és 13. szám alatti épületekbe, szabályozott belső élete ellenére is egyre inkább asszimilálódott a városi élethez. Mindennapi életüket a korlátlan szabadság jellemezte. Ott voltak mindenütt – a parkban, a gyógyintézetekben (szanatóriumokban), az ide menekített lengyel gyermekeket iskolai foglalkozásokra (A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyével működő, lengyel gyerekek oktatásával foglalkozó általános és szakiskolák hálózatában (Balatonzamárdi, Barcs, Kadarkút, Keszthely, Nagykanizsa) ott találjuk az egri általános iskolát is (Érsek u.). Az 1940/1941. tanévben 30 gyermek látogatta az egri intézményt, de a gyakori elköltözések, a családos internált katonatisztek áthelyezése miatt a tanulók száma erősen ingadozott. Van olyan, dokumentummal alá nem támasztott adat, hogy az 1941/1942. egri tanévben a Witalis Piotrkowski piarista paptanár és Stanisław Frankowski tartalékos tiszt (tanár) vezette iskolának 122 növendéke volt. A felnőttek hétköznapi programjába beleillett a könyvtárak és a város kulturális eseményeinek rendszeres látogatása. Nemcsak önmaguk szórakoztatására megalakították „A lengyel internált tisztek tábori színházát” és kórusát. A lengyel és a magyar állami ünnepeken rendszeresen felléptek, előadásaik nyilvánosak voltak, plakátokon hirdették városszerte kulturális rendezvényeiket. Egyesek még az egri templomi kórusban is énekeltek. A kórus karnagyáról, Stefan Zulawáról többek között azt is feljegyezték, hogy több hónapi „esztergomi száműzetésre” ítélte őt az egri táborparancsnok, mert csak így akadályozhatta meg a lánya és a karnagy között kibontakozó szerelmi viszony elmélyülését.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2594.png" alt="2594.png" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Stefan Zulawa, aki 1941 és 1945 között tartózkodott Egerben és Magyarországon végezte el a Zeneakadémiát 2021-ben 103 éves korában hunyt el </em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az egri lengyelek számára felejthetetlen emlék maradt az 1944. február 5-i nap, mert színházuk és kórusuk a budapesti Magyar Mickiewicz Társaság által Egerben szervezett lengyel-magyar barátsági esten lépett fel a magyar és a lengyel menekültügyi főbiztosok, id. Antall József és Henryk Slawik előtt. Lengyel művészek előadásában csendült fel Frédéric Chopin: „A dúr polonaise-e”, Weiner Leó: „Divertimento III. tétele” („Magyar benyomások”) is.</p>
<p style="text-align: justify;">Az „idillikusnak” tűnő helyzet ellenére a hivatalos szervek alaposan felzaklatták időnként a menekültek lelki nyugalmát. Így például 1940 tavaszán, amikor a HM 21. osztálya elrendelte, hogy minden internálótáborban lengyel nyelven ki kell hirdetni: a német kormány azokat a menekülteket hajlandó átvenni és hazaszállítani, akik munkakötelezettséget (mezőgazdasági munka végzését) vállalnak szülőföldjükön. A német kormány garantálja – állt a hirdetményben –, hogy a menekülteket csakis olyan területre szállítják, „mely 1939. augusztus 31-én lengyel fennhatóság alá tartozott.” Baló Zoltán ezredes, a HM 21. osztályának a vezetője szigorúan megparancsolta a magyar táborparancsnokoknak: „Hazaszállítás céljából … csak azok jöhetnek tekintetbe, akik ezt önszántukból, és minden külső befolyástól mentesen kérik. … Nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy a jelentkezésre semmiféle kényszereszközt vagy rábeszélést nem szabad alkalmazni.”Alighogy átvonult a front Magyarországon máris megkezdődött az ide menekült lengyelek hazaköltöztetésének előkészítése. A repatriálás ügyeivel az 1945. május 29-én életre hívott Repatriálási ügyek Bizottsága (Komitet do Spraw Repatriacji) foglalkozott és szeptember 25-ig kb. 25 ezer lengyel hazatelepítését oldotta meg. A kimutatások szerint 1946-ban 834 fő, 1947-ben 221 fő, 1948-ban 28 fő, 1949-ben 36 fő, az utolsó akciós évben, 1950-ben még 35 fő tért vissza hazájába. Amikor a lengyelek II. világháborúban elszenvedett iszonyú emberveszteségét emlegetjük (3 millió lengyel, 2,7 millió zsidó származású lengyel), nem feledkezhetünk meg a Magyarországon elhunyt lengyel áldozatokról sem: többek között a rákoskeresztúri temetőben nyugvó 100 lengyel katonáról, a győri katonaparcellában nyugvó 40 katonáról, a solymári katonatemetőben nyugvó 37 lengyel pilótáról stb., de az egri Kisasszony-temetőben nyugvó lengyel katonatisztekről sem. Még akkor sem, ha az „egri lengyelek” nem a fronton, nem a harcok közepette vesztették életüket. (Emlékük és sírjaik ápolásáról a lengyel, magyar hivatalos szerveken kívül az egri Páduai Szent Antal-plébánia gondoskodik.) Albert Hornik hadnagy 1941. X. 26. † – élt 39 évet; Konstanty Mańko kapitány 1942. VII. 6. †– élt 46 évet; Leon Nowak őrnagy 1942. XI. 13. † – élt 51 évet; Ludwik Gruszczyński hadnagy 1942. XI. 16. † – élt 59 évet; Ignacy Kuzdrzal-Kicki kapitány 1943. II. 7. † – élt 59 évet; Franciszek Busz őrnagy 1943. V. 2. † – élt 52 évet; Bolesław Karbowniczek, a katonai hivatal tisztviselője 1943. V. 8. † – élt 51 évet; Stanisław Petry kapitány 1943. VI. 24. † – élt 57 évet; Eugeniusz Zamojski kapitány 1943. IX. 15. † – élt 61 évet. (Egy halotti anyakönyvi kivonatot nem sikerült felkutatni.) – utasította Baló ezredes a beosztottjait. A lengyel katona-menekülteket jól ismerő osztályvezető a németek felszólításának engedelmeskedett, de tisztában volt azzal is, hogy a lengyelek nem fognak élni tömegesen a németek által felkínált lehetőséggel. A családjuktól elszakított magányosok, a honvágytól gyötrődő katonák – országosan kb. 2500-an – mégis vállalkoztak a hazatérésre. Két év leforgása alatt, 1939 novemberétől 1941 végéig, az egri és a selypi tábort több százan hagyták el a „hazatelepítési akció” során.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/henryk_s_awik_1.jpg" alt="henryk_s_awik_1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Henryk Slawik (1894-1944)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A hazatelepítési akción kívül például Władisław Sikorski tábornok (1881–1943) halálhírének a fogadása is erősen megmérgezte a békésnek tűnő hangulatot. Az idősebb, a „több csillagos” tisztek ugyanis Sikorski-ellenesek voltak, mert – véleményük szerint – „a tábornok kiárusította Lengyelországot a kommunistáknak”. (Tudniillik, 1941. július 30-án Sikorski, mint az emigráns lengyel kormány miniszterelnöke is, Londonban együttműködési szerződést írt alá Szovjetunió londoni nagykövetével Ivan Majszkijjal. A megállapodás értelmében Szovjetunió területén lengyel hadsereg szervezhető.) A lengyel tiszti tábor lengyel parancsnoka, aki négy éven át töltötte be a parancsnoki funkciót, Józef Rymut tüzérezredes sem tudta megnyugtató módon kezelni ezt a problémát. Amikor 1943. július 10-én Egerben napiparancsban méltatta a repülőszerencsétlenségben július 4-én meghalt Sikorski tábornok érdemeit, csak „a kevés csillagos tisztek” voltak hajlandóak meggyászolni a volt miniszterelnöküket, hadsereg-főparancsnokukat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/screenshot_2021-03-23-polonica-hu.png" alt="screenshot_2021-03-23-polonica-hu.png" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Az egri Érsek utcai egykori lengyel gimnázium épületén elhelyezett emléktábla</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Magyarország német megszállása, 1944. március 19-e után a menekült lengyelek helyzete gyökeresen megváltozott. A támogatott és segélyezett lengyelek egyre inkább üldözendő ellenséggé váltak. Szervezeteik működését betiltották, feloszlatták, vezetőiket letartóztatták, koncentrációs táborokba hurcolták. A németek és a magyar nyilasok elől a lengyel férfiak ezrével (csak Budapesten közel 3 ezren!) bujkáltak lakossági segítséggel, sokan a közelgő fronton igyekeztek átszökni a szovjet egységekhez. Az asszonyok és a gyerekek főleg az egyházi intézmények oltalmával igyekeztek túlélni az életveszélyes időszakot.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em> Gebei Sándor</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Ajánlott források, szakirodalmi feldolgozások</strong></p>
<p>HM 21. osztály (M. Kir. Katonai internáló /lengyel/ táborparancsnokság) iratanyaga</p>
<p>MNL HML Eger város polgármesterének iratanyaga (V.-73/a/61. I)</p>
<p><a href="https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_hevesmegye_eger_napilap/%20" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Eger (napilap) – 1939-1944. évfolyam számai</a></p>
<p>Lengyel menekültek. Válogatás a Heves Megyei Levéltár dokumentumaiból. 1939–1944. (Az előszót írta, szerkesztette: Szabó Jolán) Eger, 2000.</p>
<p>Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939-1945) In: Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensi. t. XV. (Szerk.: Bakó Ferenc) Eger, 1977.</p>
<p> </p>
<p>Menekültrapszódia. Lengyelek Magyarországon, 1939-1945. (Szerk: Jan Stolarski – Szenyán Erzsébet. Bevezető és zárótanulmány: Grzegorz Łubczyk. Utószóval ellátta: dr. Kapronczay Károly) Bp., Írók Alapítványa, 2000.</p>
<p>Przewoźnik, Andrzej: Polacy w Królestwie Węgier – Lengyel menekültek Magyarország területén 1939-1945. Bp., Print Páros Bt., 2006.</p>
<p>Krystyna Łubczyk – Grzegorz Łubczyk: Pamięć. Polscy uchodźy na Węgrzech 1939–1946. – Emlékezés. Lengyel menekültek Magyarországon 1939–1946. I-II.k. (Bilinquis kiadvány: Magyarra fordította Józsa Péter, Szenyán Erzsébet) Warszawa, Wyd. RYTM, 2009.</p>
<p>Kapronczay Károly: Lengyel iskolák Magyarországon a második világháború idején. In: Magyar Pedagógia 1974/1. szám, 66-86.</p>
<p>Kapronczay Károly: Lengyel menekültek Magyarországon, 1939-1945. Bp., Mundus, 2009.</p>
<p>Jámbor Orsolya Ilona: Lengyel menekültek élete Magyarországon 1939–1945. In: Magyar Rendészet 2017/1. 77–89.</p>
<p>Aleksandra Sylburska: Repatriacja/reemigracja Polaków z Węgier po zakończeniu II wojny światowej. In: Zeszyty Naukowe Uniwersytetu Jagiellońskiego. Prace Historyczne 2021/2. 411–423.</p>
<p> </p>
<p><a href="#_ftnref1" name="_ftn1"><span></span></a></p>
<p><a href="#_ftnref1" name="_ftn1"><span></span></a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F04%2F11%2Flengyel_haborus_menekultek_egerben_1939%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F04%2F11%2Flengyel_haborus_menekultek_egerben_1939%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F04%2F11%2Flengyel_haborus_menekultek_egerben_1939%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=86. Lengyel háborús menekültek Egerben (1939-1944)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/04/11/lengyel_haborus_menekultek_egerben_1939#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18044902" border="0" /></a><br /></p>
háború
iskola
menekült
emléktábla
20._század
Eger
II._világháború
Oktatás
EKE
Második_világháború
Eger_hetilap
lengye
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/fortepan_25521.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/03/26/84_a_szerelmes_maria_terezia
85. A szerelmes Mária Terézia
2023-03-26T15:00:00+02:00
2023-03-26T15:00:00+02:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A dinasztikus érdekek és a személyes érzelmek megférhetnek egymás mellett, ha egy birodalom sorsáról van szó? Volt-e létjogosultsága a szerelmi házasságnak a 18. században? Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc kapcsolatát<em> Kiss László </em>mutatja be.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Mária Terézia (1717–1780) főhercegnő (1717–1740), királynő (1740–1780) és császárné (1745–1765) és Lotharingiai/Lotaringiai Ferenc István (1708–1765) herceg, majd német-római császár (1745–1765) 1736 februárjában házasodtak össze. Közel 30 évig tartó kapcsolatukat a témával foglalkozó hazai és külföldi szak-, és népszerűsítő irodalmak többnyire „szerelmi”-nek minősítik. Azon az alapon teszik ezt, hogy Mária Terézia tizenéves korában fülig szerelmes lett a bécsi udvarban nevelkedő, csinos és gáláns lotharingiai hercegbe. Ez úgymond felülírta, legalább is ellensúlyozta a házasság mindkét részről dinasztikus jellegét. A főhercegnő esetében a rideg dinasztikus érdek – kivételes módon – szerencsésen összefonódott a személyes érzelemmel. Esküvőjük után is még hosszú évekig őszintén, féltékeny ragaszkodással szerette férjét, de úgy tűnik, hogy ez a lángolás nem talált viszonzásra „Franci” részéről. Félrelépéseit megakadályozandó, Mária Terézia igyekezett őt minél rövidebb gyeplőszáron tartani. Az idő múlásával azonban a (testileg is megváltozott) királynő átértékelte addig követett, elhibázott házassági taktikáját. Eközben lángoló szerelme is megértő szeretetté, igaz barátsággá szelídült. Az említett irodalmak tehát, tisztelet a ritka kivételnek, egyfelől árnyalatlanul ítélik meg Mária Terézia – szerintük élethosszig tartó – szerelmét. Másfelől Lotharingiai Ferenc István hitvese iránt érzett szeretetét és ragaszkodását hajlamosak viszontszerelemnek minősíteni, a házasságukat pedig „szerelmi házasság”-nak beállítani, miközben ezek egyértelműen nem dokumentálhatók. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>A szerelmes menyasszony és feleség</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Amikor a 15 éves lotharingiai herceg 1723-ban Bécsbe költözött, a (vele rokonságban lévő) főhercegnő még csupán 5 esztendős volt. Már csak ezért is nagyon sommás és megengedő azt állítani, hogy: <em>„Mária Terézia… megismerkedésük kezdete óta nagyon szerelmes volt a hercegbe”</em>, és ez <em>„a szerelem nem múlt el”</em>. A cseperedő kislány szerelme a csinos, mindig vidám, jó modorú és jó társalgó fiatalember iránt apránként alakul(hatot)t ki a természetes gyermeki szimpátiából. A herceget ugyanis nem csak a főhercegnő apja, VI. Károly császár (III. Károlyként magyar király) kedvelte meg, hanem a leányai is. A kis Mária Terézia pedig állítólag <em>„különösen rokonszenvezett”</em> vele.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_4.jpg" alt="1_4.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Mária Terézia kisgyermekként</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_4.jpg" alt="2_4.jpg" class="imgnotext" /></em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Mária Terézia 11 esztendős korában</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Hogy így volt-e vagy sem, biztosan nem tudni. Azt viszont igen, hogy 1735-ben, 18 éves korában már fülig szerelmes volt. A bécsi angol követ is fontosnak tartotta feljegyezte, hogy <em>„gyengéd szerelem fűzi a lotharingiai herceghez. Éjszaka vele álmodik, és nappal csak róla beszélget az udvarhölgyeivel”</em>. Azt gondolja róla, <em>„hogy neki rendeltetett”</em>. 1736. január végén Károly császár – aki egyébként több vasat is a tűzben tartott, és politikai/hatalmi okokból évekig lebegtette a lotharingiai herceggel való házasság lehetőségét – végül engedett legidősebb leánya érzelmének. Szabad utat kapott az (1732 óta Pozsonyban székelő) magyarországi helytartó leánykérő szándéka. A 18 éves menyasszony még hevesebb szerelemre lobbant. Erről három szerelmes levele is tanúskodik. (Bár az ördög ügyvédjeként meg kell jegyezni, hogy <em>„minden tizenéves arisztokrata hölgy ilyeneket írhatott akkoriban”</em>, akikbe alapkötelességként beléjük nevelték a leendő férjük iránti „szerelmet”, vagyis a feltétlen odaadást és alázatot<em>.</em>) Mindenesetre a boldog menyasszony az első levelében (ebben válaszolt visszafogottan udvarias vőlegényének) <em>„kedves arc”</em>-nak szólította, „<em>egérké”</em>-nek becézte – 1729 óta alig látott – kedvesét, akinek az állapota iránt úgy nyugtalankodott, <em>„mint egy szegény kiskutya”</em>. Egyúttal – s ez elgondolkodtató! – tőle is viszontszerelmet remélt. <em>„Szeressen egy kicsit” </em>– kérte szinte könyörögve. Talán nem volt meggyőződve Ferenc István viszontszerelméről? A díszes esküvőre 1736. február 12-én került sor.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_4.jpg" alt="3_4.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><em>Az ifjú házaspár</em></p>
<p> </p>
<p><strong>A féltékeny és erkölcsvédő királynő</strong></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Házassága és uralkodása első éveiben Mária Terézia továbbra is őrülten szerelmes volt megnyerő külsejű és modorú férjébe, akin több udvarhölgy tekintete is megakadt, ami alkalmasint nem is maradt kihasználatlanul. A ragaszkodó királynő mindent megtett annak érdekében, hogy minél szorosabban láncolja magához, hogy minél rövidebb gyeplőn tartsa szerelme egyetlen tárgyát. Nem akarta maga mellől elengedni, főleg egyedül és ellenőrizetlenül nem. Ha erre mégis sor került, minden lépéséről tudni akart. Ez az erős akaratú, ellentmondást és engedetlenséget nem tűrő asszony tehát (császári) férje felett is ugyanúgy uralkodni akart, mint az országai és a birodalma felett!</p>
<p style="text-align: justify;">Nem zavarta, hogy ez a törekvése teljes ellentétben állt a férfi–nő, férj–feleség viszonyáról vallott valláserkölcsi nézeteivel, amelyeket leányainak küldött leveleiben többször is megfogalmazott. 1769-ben Mária Amáliának például ezt írta. <em>„A nők legfőbb kötelessége az Isten és férfiak iránti alázat… Akármilyen a férj, az asszonynak soha nem lehet igaza.” </em>Azt is tanácsolta, hogy <em>„férjünknek feltétlen engedelmességgel tartozunk. Alá kell vetnünk magunkat akaratának”, „urunkat és parancsolónkat kell látnunk benne.”</em> </p>
<p style="text-align: justify;">A valóság azonban teljesen más volt. Minden fontos kérdésben ő döntött, nem pedig a (feleségét a maga módján szerető, megbántani nem akaró, engedékeny) „papucsférj”. Kapcsolatukban tehát ő volt az „úr”! A korabeli főúri szokásoktól eltérően közös hálószobájuk és ágyuk volt. Vagyis az ágyban is kisajátította magának „Franci”-ját, akit más nő ágyában nem akart látni. A szoros testi együttlétet, természetesen a vallási előírások betartásával, ő is szerette és igényelte. Azt az alaptalan rágalmat viszont csak a rosszakarói terjesztették róla, hogy olykor ő is félretette a házastársi hűséget, és magas termetű testőrökkel, udvari emberekkel (vagy akár lovakkal!) létesített testi kapcsolatot.<em></em></p>
<p style="text-align: justify;">A fent leírtak ismeretében nem csoda, ha Ferenc Istvánnak még azt a bátortalan kezdeményezését is határozottan megtiltotta, hogy külön hálószobába költözhessen (ahonnan a férj, ahogyan az legfelső körökben lenni szokott, időnként meg-meglátogatta a hitvesét). Pedig a közös hitvesi ágy felmondásával – amit egy ezredes ismerőse tanácsolt neki – minden bizonnyal elérhette volna, hogy <em>„szebben bánjanak vele”</em>. Mária Terézia számára az „ura” iránt érzett szerelmén és féltékenységén túl, ezt a szoros házastársi együttlétet megkövetelte a Habsburg-dinasztia fennmaradásának mindenekfelett álló érdeke. Megnyugvással töltötte el az a tudat, hogy 11 életben maradt gyermeke között fiúk is voltak. A Pragmatica Sanctio (vagyis a Habsburgok nőági örökösödési joga) megléte ellenére egy férfi jogara alatt jobban biztosítottnak látta a trónutódlás folytonosságát is, a sokszínű birodalom sért(het)etlenségének és egységének a megőrzését is. A „növekedjetek és sokasodjatok" elv alapján tehát meggyőződéssel vallotta, hogy:<em> „Gyerekből soha nem lehet elég, ebben telhetetlen vagyok.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_2.jpg" alt="4_2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p><em>Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc István gyermekeik körében</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Már viszonylag korán a tudomására jutott, hogy hiába a rövid gyeplőn tartás, hiába a közös hitvesi ágy, a férje bizony félrelép, miközben otthon példásan teljesíti szerető hitvesi és családapai kötelességeit. (A főúri férjek félrelépései egyébként, legyen szó alkalmi kapcsolatról vagy szerető tartásáról, teljesen megszokottnak, már-már elvártnak számítottak ebben az időben.) Az uralkodás terheit a vállán cipelő Mária Teréziának valamit tennie kellett. Túl lazának találta az udvari erkölcsöket, de kezdetben csak a férjét figyeltette. Állítólag még férfiruhát is öltött, hogy így kémkedjen a szabadkőműves páholyba járó Ferenc István után. Hogy a páholy összejöveteleire se járhasson (ami olykor valóban csak ürügy volt), egyszerűen betiltotta a működését. Később megszállott és könyörtelen erkölcsvédő lett. Előbb csak az udvar, majd Bécs, végül az egész ország erkölcsi magatartását figyeltette, és a félrelépőket kemény büntetésekkel sújtotta. A férfiakra pénzbüntetés, a lányokra, asszonyokra és özvegyekre az udvarból való kitiltás, vagy gyors férjhez adás, illetve kolostor várt. A papokból, rendőrökből és polgári spiclikből álló, kiterjedt hálózatú intézmény Szüzességi Bizottság néven híresült el. Giacomo Casanova véleménye szerint az uralkodóból<em> „hiányzik a türelem legfőbb erénye, valahányszor az úgynevezett törvénytelen szerelemről van szó, bigottságig fajuló ájtatosságában úgy véli, érdemeket szerez Istennél, ha állhatatosan üldözi a két nem legtermészetesebb hajlandóságát.”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Lángoló szerelemből megértő szeretet és igaz barátság</strong></p>
<p> </p>
<p><span style="text-align: justify;">Egy angol feljegyzés ugyan még az 1750-években is </span><em style="text-align: justify;">„a hitvesi ágyhoz makulátlanul hűséges császárné”</em><span style="text-align: justify;">-ról írt, ám Mária Terézia szépsége hervadni kezdett. A bőre petyhüdtté vált a 16 szüléstől, a teste pedig egyre jobban elnehezedett. Tisztában volt fiatalsága és bájai múlandóságával, és azzal, hogy az udvarban vannak tőle fiatalabb és kívánatosabb nők. Ám erkölcsvédő prüdériája, talán emiatt is, nem lankadt. Ma is látható, hogy még a férfi páncélöltözetekről is eltávolíttatta a szeméremvédőket! Ugyanakkor, ennek mintegy ellentmondva, egyre hosszabb gyeplőt engedett Ferenc Istvánnak. Szerelmi kalandjait ugyan továbbra sem fogadta el, de kezdett beletörődni. Rájött, hogy sem lángoló szerelme, sem kedveskedései, sem duzzogásai, sem könnyes kitörései nem vezettek eredményre. Csapodár férjét nem sikerült csak magához kötnie. A Szüzességi Bizottsághoz hasonlóan egy idő után már azt is elnézte, ha az udvarban valaki csak egy szeretőt tartott. Ha viszont többet, könyörtelenül kikergette az udvarból is, Bécsből is. A végén annyira elnéző lett, hogy – egy udvarhölgy elmondása szerint – még a szép és fiatal Auersperg hercegnét (akivel Ferenc István évekig tartó, nem is titkolt szerelmi viszonyt folytatott) is </span><em style="text-align: justify;">„odaengedte a játékasztalához.”</em><span style="text-align: justify;"> Férje 1765-ben bekövetkezett halála után pedig a megtört özvegy állítólag ezekkel a szavakkal fordult egykori riválisához: </span><em style="text-align: justify;">„Mindkettőnknek nagy gyászunk volt.”</em><br /><strong></strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/5_2.jpg" alt="5_2.jpg" class="imgnotext" /></em></p>
<p><em>A gyászoló özvegy</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Mária Terézia tehát nem csak testileg változott meg, hanem lelkileg-érzelmileg is. 1765 után, saját tapasztalataiból okulva, önvizsgálatot tartott. Elismerte, hogy a rövid gyeplőn tartás féltékeny taktikája elhibázott volt. Azzal is szembesülnie kellett, hogy a lángoló szerelem bizony múlandó. Ezekről a felismeréseiről tanúskodtak a lányának 1769-ben papírra vetett tanácsai. <em>„<strong>Minél nagyobb szabadságot</strong> enged férjének, <strong>minél kevesebbet követel tőle</strong>, ő annál kívánatosabbnak látja majd Önt, annál mohóbban keresi az Ön társaságát.” </em>Nagyon fontos, hogy <em>„házukban minden tekintetben <strong>kellemesen érezze magát</strong>, úgy nem juthat eszébe, hogy másutt jobb lehet.”</em> <em>„A boldog házasság legfőbb záloga a <strong>kölcsönös bizalom</strong> és előzékenység. <strong>Az őrült szerelem hamar elszáll, és a házasságban csak azok maradnak boldogok, akik kölcsönösen becsülik a másikat, és egymásnak igaz barátai.” </strong></em>(A kiemelések tőlem – K. L.)</p>
<p style="text-align: justify;">1765 után – a haláláig gyászruhát viselő, férje után készülő – Mária Terézia egyre gyakrabban révedt vissza a múltba, ami idealizálta és megszépítette hűtlen férjével kapcsolatos fájó emlékeit is. Szinte makulátlan tisztaságban látta már, szinte mennyei magasságokba emelte. Ezt írta róla: <em>„Házastársamat, barátomat, szerelmem egyetlen tárgyát vesztettem el… gyengéd hitvestárs volt, igaz barát, egyedüli támaszom, akinek mindent köszönhetek.” </em>Halálos ágyán, 1780. november 28-án állítólag az utolsó szavával is neki üzent: <em>„Hozzád!”</em> A szerelmes Mária Terézia mindössze hatvanhárom évet élt!</p>
<p> </p>
<p> <em>Kiss László</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><strong>A téma néhány felhasznált irodalma:</strong></p>
<p>A Habsburgok. Egy európai dinasztia története. Gulliver, Bp. 1995.</p>
<p><em>Franz Herre</em>: Mária Terézia. Magyar Könyvklub, Bp. 2001.</p>
<p><em>Niederhauser Emil</em>: Mária Terézia. Pannonica, Bp. 2000.</p>
<p><em>Supka Géza</em>: Habsburg-krónika. Helikon, Bp. 1986. <em> </em> <em> </em> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><strong> </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F03%2F26%2F84_a_szerelmes_maria_terezia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F03%2F26%2F84_a_szerelmes_maria_terezia%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F03%2F26%2F84_a_szerelmes_maria_terezia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=85. A szerelmes Mária Terézia"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/03/26/84_a_szerelmes_maria_terezia#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18058146" border="0" /></a><br /></p>
Házasság
Mária_Terézia
EKE
Pragmatica_Sanctio
Dinasztia
Habsburg_család
Udvari_nemesség
Udvari_méltóságok
Udvarhölgy
Szerelmi_házasság
Lotharingiai_Ferenc
Örökösödés
Főúri_szokások
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_4.jpg
https://amultnakkutja.blog.hu/2023/03/15/84_csiky_sandor_erseki_szolgalattol_a_forradalomig
84. Csiky Sándor: érseki szolgálattól a forradalomig
2023-03-15T11:00:00+01:00
2023-03-15T11:00:00+01:00
a múltnak kútja
https://blog.hu/user/1576210
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Az 1848-as év az egész országban éreztette hatását. A társadalom számára új lehetőségek nyíltak, tömegek életét változtatták meg az április 11-én szentesített törvények. A „nagy év” eseményei közül a nemzeti emlékezetben természetesen kiemelkedő helyet foglal el március 15-e és annak pesti főszereplői. Ebben az írásban egy kevéssé ismert személy, Csiky Sándor, Eger első népképviselőjének, a független Magyarország eszme hű hívének kezdeti életpályáját és annak főbb eseményei mutatja be <em><strong>Pap József</strong></em>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_1_1.jpg" alt="1_1_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><em>Csiky Sándor (1805-1892)</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Csiky Sándor karrierjét is két részre osztja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszaka, mely alapvetően változtatta meg azokat a lehetőségeket, melyben Csiky is élte életét. A székelyföldi származású Csikyek a 18. század közepén költöztek Egerbe és a római katolikus egyház szolgálatába álltak. Az 1805-ben született Sándor számára is ezt a pályát jelölte ki a családi hagyomány. Iskoláit zömmel Egerben végezte, a líceumi Jogakadémián szerzett jogi végzettséget 1822-ben. Jurátusi, joggyakornoki éveit először Aradon, majd Pesten Vitkovits Mihály ügyvédi irodájában végezte, itt ismerkedett meg Deák Ferenccel is, aki jurátustársa volt. 1825-ben összeült az országgyűlés, Csiky – a kor szokásának megfelelően – szintén Pozsonyba ment, hogy a jurátusokkal együtt a karzatról figyelhesse a törvényalkotási munkát. Az egri főkáptalan követe mellett töltötte a gyakorlati időt. Az országgyűlés alatt 1826-ban letette az ügyvédi vizsgát, majd ismét Vitkovits Mihály irodájában dolgozott. 1828-ban azonban meghalt az édesapja és az Ájtatos Alapítványnál megüresedett állására a káptalan Csiky Sándort hívta meg. A megbízást egyértelműen nagyapja és apja szolgálatának köszönhette. A 23 éves fiatalember számára tehát kikövezett volt az út, a családi kapcsolatok, a nemesi származás és a megfelelő eredménnyel elvégzett iskolák egy biztos anyagi megélhetést és közmegbecsülést jelentő állást biztosítottak számára.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/2_1_1.jpg" alt="2_1_1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><em>Barabás Miklós: Pyrker János László egri érsek portréja</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Egerben ekkor Pyrker János László érsek volt a meghatározó politikai tényező, aki érsekségének már első éveiben alapvető reformokat és változásokat hozott a főegyházmegye, a vármegye és a város életében. Pyrker ugyanis nemcsak a katolikus egyházat vezette, hanem a vármegye főispánja és a város földesura is volt egyszemélyben. Egy fiatal egyházi alkalmazott számára tehát a legfontosabb karrierépítő tényező az érsekkel kialakított jó kapcsolat lehetett. Csiky Sándor azonban a főispán érsek táborával szemben a vármegyei nemesség liberalizálódó ellenzéki csoportjához csatlakozott az 1830-as évek elején. Csiky az 1832 szeptemberi alispánválasztáson nyíltan fellépett az érsek jelöltjével szemben és az ellenzéki Rottenstein Józsefet támogatta. A káptalannal szembeni tiszteletlen „vakmerő és veszekedő magatartás” nem maradt következmények nélküli, két héttel később már el is bocsátották az egyházi szolgálatból.</p>
<p style="text-align: justify;">Az 1832–36-os országgyűlés idején a vármegyei ellenzék és az érsek által vezetett kormánypárt élénk küzdelmet folytatott egymással. A vármegyei ellenzéket gróf Keglevich Miklós és báró Orczy László vezették, fontos szereplők voltak Puky Miklós, Récsky András, Schneé Pál, Borbély Tamás és Sághy László. 1833 októberében például szabályos összecsapásokra is sor került Egerben a nemzeti zászlók alatt felvonuló ellenzékiek és a kormányoldal hívei között. A kormány több megyei ellenzéki politikus ellen is pert indított, mely perben ügyvédként vett részt Csiky Sándor. Csiky népszerűsége nőttön nőtt és Eger városa 1836 januárjában tiszti ügyészének választotta. Felmerülhet a kérdés, miért választotta meg Eger egy fontos hivatalnokának a város földesura által diszkreditált, a politikába az érsekkel ellentétes oldalon bekapcsolódó ellenzéki jogászt. A megoldást erre Eger és a földesúr történelminek mondható viszálya jelentette. Eger ugyanis a török kiűzését követően próbálta sikertelenül elérni a szabad királyi városi rangot, tehát az egyházi földesuraság alóli felszabadulást. Ebben a perben volt kulcsszerepe a városi ügyésznek. Csiky Sándor energiáit a következő években a városi szabadságért folytatott küzdelem kötötte le, ami szorosan összekapcsolódott polgári átalakulásért nemzeti programjával. 1841-ben még nemesi címét is kétségbe volták, Fejér György kanonok ugyanis ezzel az eszközzel próbálta eltávolítani a megyei közéletből őt és egy másik ellenzéki személyt, Pap Pált. A nemességigazolási per is elhúzódott, annak ítélete 1848-ig nem született meg.</p>
<p style="text-align: justify;">1848-ban tehát a szabadság Eger számára a földesúri hatalom alóli felszabadulást is jelentette. Az anyagi kérdések tisztázására és a városi földek jogállásának rendezésére még 1854-ig várni kellett ugyan, de a város élére polgármester került és a város lakosága népképviseleti országgyűlésbe is elküldhette képviselőjét. <a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2021/03/14/5_marcius_15_mas_nezopontbol" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Csiky Sándor tagja volt annak a március 19-i népgyűlésen Egerben megválasztott küldöttségnek</a>, melynek feladata volt a cenzúra egri eltörlésének az elérése. A helyi cenzort Bezzegh András kanonok személyében vélték megtalálni, aki valójában az érseki nyomda könnyvizsgálója volt és tevékenysége elsősorban teológiai jellegű volt, lévén a nyomda elsősorban katolikus egyház hitéletéhez és sokkal kevésbé a politikához kapcsolódott. Egerben ekkor még napilap nem létezett. Mindenesetre a nyomdában kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. Csiky Sándor a forradalom egyik legfontosabb helyi vezetője volt, aktív részt vállalt a nemzetőrség felállításában, melyek első vezetője, ezredese ő lett. A gyakorlati vezetést azonban a két gyakorlott zászlóaljparancsnok Lenkey Károly nyugalmazott százados és Miklósy Antal nyugalmazott főhadnagy látta el.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/3_1_1.jpg" alt="3_1_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><em>Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása 1848. július 5-én a Pesti Vigadóban</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><em>1848. június 26-án tartották az elő népképviseleti választásokat Egerben, mivel nem volt ellenjelölt, Csiky Sándort közfelkiáltással választották meg. Őt tisztelhetjük tehát a város első képviselőjeként. Csiky a szabadágharc végéig részt vett az országgyűlés munkájában. Érdekes eleme munkájának, hogy a város felvetésére kezdeményezte a vallás- és közoktatási minisztériumnál a Líceum egyetemi rangra emelését, melyre azonban ekkor sem kerülhetett sor. 1848 végén osztrák csapatok elől a képviselőkkel Debrecenbe távozott Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke 1849 januárjában kormánybiztosnak nevezte ki, feladata a heves megyei ellenállást megszervezése volt. Csiky január végén Gyöngyösön és Egerben tevékenykedett, próbálta szervezni a városok (katonailag igen hevenyészett) védelmét. Ezt követően azonban visszatért Debrecenbe. A megye önálló védelmére természetesen semmi esély sem volt. A kápolnai csatában győző Windisch-Grätz csapatai 1849. március 1-én megszállták Egert, ekkor azonban nemcsak a városra vetettek ki hadisarcot, hanem Csiky Sándor vagyonát is elkobozták. Csiky eközben a debreceni országgyűlésen politizált, majd a tavaszi hadjárat előkészületeinek során tért vissza újra Egerbe, mikor is tagja volt a Kossuthal a városba látogató küldöttségnek. (<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2021/03/27/7_egernek_1849_farsangja_nem_volt_csak_bojtje" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Lásd erről részletesen)</a> </em>Április elején azonban ismét Debrecenben találjuk, természetesen részt vett a függetlenségi nyilatkozatot megszavazó üléseken is. Április 21-én pedig szabadságot kért, hogy a függetlenségi nyilatkozat szövegét személyesen hozhassa el szülővárosába. A városban május 1-én tartották népünnepélyt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/4_1_1.jpg" alt="4_1_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><em>Izsó Miklós A haldokló honvéd című szobráról (Vasárnapi Ujság, 1870)</em><em></em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A haza hányattatott sorsával azonban szorosan összekapcsolódott személyes élete. Június elején Komáromban tudta meg, hogy Árpád nevű fia április 26-án meghalt a Komárom melletti csatában. Országgyűlési képviselőként jelen volt a pesti üléseken és követte az egyesített osztrák orosz támadás elől menekülő országgyűlést. Szeged után Arad következett, Csiky ott volt a maradék 11 képviselő utolsó aradi ülésén, 1849. augusztus 11-én. Ezt követően Aulich Lajos tábornoknál katonai szolgálatra jelentkezett, aki Guyon hadtestébe osztotta be századosi rangfokozatban. A Világos melletti szőlősi fegyverletétel híre Facseten érte. Megpróbált visszajutni Aradra, de Soborsinban elfogták, ahonnan sikerült megszöknie. Október elejéig Nagyrév mellett bujkált, de elárulták az osztrák hatóságoknak. Ismét sikerült azonban kibújnia az üldözők kezéből és a Szatmár megyei Nagykároly melletti erdőkben bujkált. Itt ismerkedett meg Joó Mihállyal, akivel elhatározták, hogy Törökországba szöknek. 1850. augusztus 5-én azonban Orsován feltartóztatták őket, az országos körözés alatt álló Csikyt Pestre szállították és elkezdődött a haditörvényszéki eljárása.</p>
<p style="text-align: justify;">Csiky további sorsáról, börtönéveiről, a kiegyezés időszakában folytatott tevékenységéről egy későbbi posztban számolunk be.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em> Pap József</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Irodalom:</p>
<p style="text-align: justify;">Berecz Anita – Kristóf Ilona: Eger a polgárosodás útján. In: Eger ezer éve. szerk. Kristóf Ilona – Berecz Anita. Eger. 2020. 79–135.</p>
<p style="text-align: justify;">Pap József: Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a kiegyezésig. Szeged. 2003.</p>
<p style="text-align: justify;">Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805-1892). Heves megyei Levéltár. Eger. 1981. (Tanulmányok Heves megye történetéből 6)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p>Képek forrása:</p>
<p>1. kép <a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=3853472574770988&set=pcb.3853475268104052" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Csiky Sándor (1805-1892)</a></p>
<p>2. kép: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Barabas,_Miklos_-_Portrait_of_J%C3%A1nos_L%C3%A1szl%C3%B3_Pyrker,_Bishop_of_Eger_(1842).jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Barabás Miklós: Pyrker János László egri érsek portréja</a></p>
<p>3. kép: <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9s#/media/F%C3%A1jl:Orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9s_megnyit%C3%A1sa_1848.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása 1848. július 5-én a Pesti Vigadóban</a></p>
<p>4. kép: <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gosi_fegyverlet%C3%A9tel#/media/F%C3%A1jl:Izs%C3%B3_Mikl%C3%B3s_Haldokl%C3%B3_honv%C3%A9d_1870.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Izsó Miklós A haldokló honvéd című szobráról (Vasárnapi Ujság, 1870)</a></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F03%2F15%2F84_csiky_sandor_erseki_szolgalattol_a_forradalomig%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F03%2F15%2F84_csiky_sandor_erseki_szolgalattol_a_forradalomig%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Famultnakkutja.blog.hu%2F2023%2F03%2F15%2F84_csiky_sandor_erseki_szolgalattol_a_forradalomig%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=84. Csiky Sándor: érseki szolgálattól a forradalomig"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://amultnakkutja.blog.hu/2023/03/15/84_csiky_sandor_erseki_szolgalattol_a_forradalomig#comments"><img class="item_ctp" src="https://amultnakkutja.blog.hu/rss/image/post/id/18071116" border="0" /></a><br /></p>
érsek
18._század
19._század
Eger
Március_15.
Forradalom
Szabadságharc
Deák_Ferenc
EKE
Jurátus
Csiky_Sándor
Pyrker_László
Nemzeti_zászló
Népképviselet
0
A múltnak kútja
https://amultnakkutja.blog.hu
https://m.blog.hu/am/amultnakkutja/image/1_1_1.jpg