A múltnak kútja

91. Bárány István, az amszterdami úszóolimpiád egri hőse

2023. június 18. 15:30 - a múltnak kútja

 

 

Valószínűleg minden magyar ember nagyon jól ismeri azt a tényt, hogy a magyar sport minden egyes világversenyen kiemelkedően teljesít, és hogy élsportolóink a világ élmezőnyébe tartoznak. Gömöri Ádám a legelső egri vonatkozású olimpiai sportsikereket foglalja össze legfrissebb blogbejegyzésünkben.

 

Magyarország az olimpiai játékokon a legelső újkori olimpiától kezdve, azaz 1896-tól egészen a legutóbbi 2022-es pekingi téli olimpiáig, összesen eddig 184 aranyérmet szerzett. Ehhez hozzájön még természetesen a 158 darab ezüstérem és a 183 darab bronzérem is.

Szerencsére Eger városa is elmondhatja magáról azt, hogy az olimpiai játékokon számos egri születésű sportoló ért már el fantasztikus sikereket, így bővítve Eger városának sportsikereit. Akadnak olyan kiváló sportemberek is, akik, igaz, nem Egerben születtek, viszont tudható róluk, hogy az egri sportélet jeles képviselői voltak. Gondolhatunk itt például (pl. Pócsik Dénesre, aki az egri vízilabda kulcsfontosságú alakjának számít.).

A témánk viszont a legelső egri olimpiai sportsiker, mely történet az úszáshoz kapcsolható, de egy olyan rivalizálás is kapcsolódik hozzá, amelyet az egész sport- és úszóvilág mind a mai napig ismer. Megvizsgáltam, hogy az egri sajtó hogyan számolt be erről a sikerről az esemény ideje alatt, és hogyan fogadták szülővárosában a nagyszerű sikert elérő atlétát, illetve az olimpia után röviddel milyen élet várt rá.

A legelső komoly egri vonatkozású siker az olimpiákról egészen pontosan Dr. Bárány István nevéhez fűződik, akiről a Bitskey Aladár Uszoda mellett elhelyezkedő kültéri medencés, sportuszodát nevezték el a Frank Tivadar út 8-10. szám alatt. 1928-ban az olimpiát Hollandia fővárosában, azaz Amszterdamban rendezték meg. Ezen az olimpián jött el az akkor mindössze még csak 20 éves Bárány István nagy pillanata.

Bárány István 1907. december 20-án született Egerben. Szülei egy-egy nagybácsi révén kerültek Eger városába. Édesapja Bárány Géza, aki Csurgó városában született, a budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, később pedig Eger városának mérnökeként tevékenykedett.

Édesanyja Katinszky Katalin, aki Budapesten született, viszont hat évesen már Egerbe került, később pedig egy egyházi iskolában szerzett tanítói oklevelet.

A fiatal Bárány az úszással az érsekségi Csillag csárda udvarán lévő szabálytalan alakú, méreteiben húsz méter hosszú uszodában ismerkedett meg még gyerekkorában, melyet még 1856-ban Bartakovics Béla egri érsek építtetett katonai úszásoktatás céljából, és így akarva akaratlanul letette alapjait az egri úszáskultúrának. Előtte ez  leginkább egy melegvízű pocsolya volt, mely kocsimosásra, és a tímárok bőreinek áztatására szolgált.

Bárány első edzője Ádám Mátyás volt, aki először a mellúszás rejtelmeibe vezette be, és egyben neki köszönhetően tudta elsajátítani az úszás alapjait a fiatal egri, később pedig Bitskey Zoltán, azaz Bitskey Aladár bátyja segítette őt tovább a fejlődésben, aki egész életében úszóstílusokkal foglalkozott, és gyorsúszást tanított a fiatal növendékeknek, így Bárány Istvánnak is.

istvan_barany_1930.jpg

Bárány István olimpiai ezüst- és bronzérmes egri úszó

 

1920-ban előbb az ETE, nem sokkal később pedig a MESE tagja lett. 1924-ben 17 évesen már ott volt a párizsi olimpián, melyen edzőjével, Bitskey Zoltánnal együtt indult, viszont akkor még nem ért el helyezéseket, de a francia fővárosban találkozott először későbbi nagy ellenfelével, az amerikai Johnny Weismüllerrel, aki azon az olimpián remekelt, és akiről azt kell tudni, hogy Weismüller János néven született Szabadfalun, a mai Romániában, Temesvárhoz egészen közel 1904. június 2-án. Ő alakította a legendásTarzan karakterét a mozivásznon amellett, hogy összesen öt olimpiai aranyat nyert karrierje során.

 503px-thumbnail.jpg

Johnny Weismüller 1928-ban Amszterdamban az olimpiai faluban

 

Bárány István 1925-ben érettségizett le a Dobó István Főreáliskolában, majd Bécsben a kereskedelmi akadémián tanult, Pécsett pedig jogi doktori címet szerzett, járt az egri érseki jogakadémiára is.1925. június 1-én adták át ünnepélyes körülmények között az egri versenyuszodát, melynek megépítése az édesapja nevéhez fűződik, mely versenyuszoda akkoriban Közép-Európa első forrásvízzel működő versenymedencéjének számított, mely összesen nyolc darab 50 méteres pályából áll. Egy évvel később 1926-ban egy másik nagyon neves uszoda követte, méghozzá a budapesti Császár-Komjádi Sportuszoda, mely sportlétesítmény azonnal az úszósport történetének legelső Európa-bajnokságának adott otthont a fővárosban. 1926. augusztus 22-én Budapesten az első hazai rendezésű Európa-bajnokságon szerezte meg első Európa-bajnoki aranyát 100 méteren, egyik legnagyobb ellenfelét legyőzve, a svéd Arne Borgot, aki például 1924-ben Párizsban az olimpián két ezüst és egy bronzérmet szerzett, 1928-ban Amszterdamban pedig olimpiai bajnok lett 1500 méteres gyorsúszásban. Miután Bárány hazai pályán megnyerte a 100 méteres gyorsúszás döntőjét, nem sokkal később Arne Borg volt az, aki először gratulált neki 1926 nyarán.

letoltes_2.jpg

Arne Borg és Bárány István, az 1926-os budapesti Európa-bajnokság hősei

 

Sportolói karrierje során számos fantasztikus sikert ért el: huszonhétszeres magyar bajnok, négyszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes, öt Európa-csúcs és tizennyolc országos rekord fűződik a nevéhez. Kis érdekesség, hogy az úszás mellett kifejezetten kedvelte a vízilabdát is, melyet nagyon jó kiegészítő edzésnek tartott, és majdnem egy évtizeden át volt a törzstagja az egri vízilabdacsapatnak.

Az, hogy ki utazhatott ki az amszterdami olimpiára a nemzeti színek képviseletében, az a 1928. évi országos bajnokságon dőlt el, melyet júliusban rendeztek meg, konkrétan egy hónappal az olimpia előtt. Például július első hetében egy pénteki versenynap folyamán a 200 méteres gyorsúszás során dőlt el a váltó tagságok sorsa, mivel akkoriban a magyar 4x200 méteres férfi gyorsváltó határozott helyezési, vagy akár dobogós esélyekkel indult általában a különböző világversenyeken, mely váltónak teljes mértékben oszlopos tagja volt az egri fiatalember.

Július hónapjának utolsó előtti hétvégéjén pedig akkor rendezték meg az úszószámok legnagyobb zömét, mely hétvégén az egyéni nevezések rendje dőlt el. Érdekesség, hogy előtte július közepén Bárány István lázas betegségben szenvedett, és a háziorvosa, egy bizonyos Dr. Schwartz Sándor kijelentette, hogy két hétig még csak vízbe sem mehet. Viszont a fiatal úszót a versenyszellem vitte előre, és így három nap elteltével újra az egri uszodában volt és edzett.

Július 21. és 22-én az országos bajnokságon, előbb szombaton 200 méteren, vasárnap pedig 100 méteren új országos rekordot állított fel, utóbbi versenytávon ráadásul be tudta állítani Arne Borg egy évvel ezelőtti Európa-csúcsát, melyet az 1927-es Bolognában rendezett Európa-bajnokságon úszott, mely időeredmény pontosan 1 perc volt. Erről az 1928. július 24-i Egri Népújság is beszámolt, mely az időeredmény alapján konkrétan megjósolta Bárány olimpiai döntőben való részvételét, mely jóslat később be is igazolódott.

1928. augusztus 11-én már az olimpiai versenyek idején arról számolt be az Egri Népújság, hogy a 4x200 méteres magyar gyorsúszó váltó bejutott a döntőbe. Az előfutamokat csütörtökön kezdték el lebonyolítani: összesen három előfutam volt, ebből a magyar staféta a másodikban úszott. A váltó Wannie II., Tarródy, Wannie I. és Bárány összeállításban lépett a rajtkőre, mely azonnal az élre állt és végig vezetett a németek előtt, és végül 15 méteres előnnyel 9 perc 46,6 másodperces idővel győzte le Németország csapatát. Viszont az eredményhirdetés során kiderült egyhamar, hogy a németek szabálytalanul váltottak, így diszkvalifikálták őket, tehát így végül Spanyolország futott be másodikként, és jutott be a magyarokkal együtt a döntőbe.

Augusztus 12-én az Egri Népújságból kiderül, hogy a döntőben Magyarország stafétája negyedik lett Kanada váltója mögött 9 perc 57 másodperces idővel ugyanazzal a felállással, amely az előfutamban úszott. Bárány, mint ahogy az előfutamban is, úgy a fináléban is ő volt a befejezőember a váltón belül. Az olimpiai bajnoki címet az Amerikai Egyesült Államok stafétája hozta el a japánok elől természetesen Weismüllerrel az élen. Kiemelendő, hogy Magyarország stafétája a legjobb európai váltó volt a 4x200-as gyorsváltó döntőjében.

1928. augusztus 12-én arról számolt be az Egri Népújság, hogy a 100 méteres gyorsúszás döntőjében Európát egyedül az egri Bárány István fogja képviselni. Ez azért volt nagy szó, mert akkoriban is az úszószámokat leginkább az amerikaiak uralták. Erre a legjobb bizonyíték például az 1924-es párizsi olimpia, amelyen az összesen tizenegy megrendezett úszószámból kilencet az amerikai úszók nyertek meg. Muszáj kiemelni, hogy a váltószámok is (4x100 m női, 4x200 m férfi gyors) benne vannak abban a kilenc darab úszószámban, amelyeket az amerikaiak nyertek meg. Akkor azon az olimpián Johnny Weismüller (amerikai színekben) összesen három olimpiai bajnoki címet szerzett a francia fővárosban. Érdekesség, hogy 1924-ben a 100 méteres gyorsúszás dobogójának minden egyes fokán amerikai állt, mely versenyszámot akkor is Weismüller nyerte meg.

Bárány a harmadik elődöntőben úszott, amely futam során a második helyen végzett legnagyobb riválisa, a már említett Johnny Weismüller mögött. Az elődöntőkben Weismüller és Bárány István mellett még egyébként két amerikai, egy kanadai, egy japán és egy argentin jutott a 100 méteres versenyszám fináléjába.

1928. augusztus 14-én szenzációs hírről adott tudósítást az Egri Népújság: Bárány István az egész mezőnyt meglepve a 100 méteres gyorsúszás döntőjében a második helyen végzett, így egy nagyon fényes olimpiai ezüstérmet szerzett! Bárány István eredményét teljes joggal egyébként ,,olimpiai győzelemként” emelte ki az újság, mivel a mezőny borzasztóan erős volt, és arról is szót ejtett, hogy ,,győzelme nem csak a magyar nemzetnek, hanem egész Európának dicsőséget szerzett.”

A kis beszámolóból kiderül, hogy Weismüller még a döntő előtt nagyon magabiztosan kb. az ötödik-hatodik helyre jósolta az akkori ifjú magyar úszócsillagot, amely jóslatra Bárány erősen rácáfolt.

A verseny egyébként úgy nézett ki, hogy 80 méterig az egri úszó volt legelöl, maga mögé utasítva amerikai ellenfelét. Olimpiai aranyát valószínűleg amiatt veszítette el Weismüllerrel szemben a beszámoló szerint, hogy a lába az 50 méteres fordulónál megcsúszott a medencén. De még így is csak alig fél testhosszal tudta lenyúlni az egri úszókiválóságot az amerikai. Igaz, hogy Weismüller lett végül az olimpiai bajnok 58,6 másodperces időeredménnyel, mely ráadásul új olimpiai rekord volt, viszont Bárány István a második helyen célba érve még így is új európai rekordot, azaz Európa-csúcsot úszott, mely időeredmény 59,8 másodperc lett, ami tényleg elismerésre méltó teljesítmény.

Ez az időeredmény azt jelentette, hogy Európában ő lett az első, aki a 100 méteres gyorsot egy percen belül tudta teljesíteni. Később viszont ezt az 59,8 másodperces időt 58,4 másodpercre tudta javítani, amit csak későbbi tanítványa az olimpiai bajnok, Csík Ferenc tudott túlszárnyalni 1935-ben.

Egyébként Bárány István fantasztikus eredményét a Magyar Távirati Iroda jelentette az Egri Népújságnak nagy büszkeséggel. Fontos kiemelni, hogy a cikk szerint az ,,egész világ magyarsága” lelkesedéssel ünnepelte az egri úszót, és hogy Eger ünnepélyesen szeretné fogadni a hazatérő ,,Bárány Pistát”.

 

ns2.jpg

Részlet az Egri Népújság 1928. augusztus 14-ei cikkéből, mely Bárány István ,,olimpiai győzelmét" ünnepli

 

Érdekesség az amerikai Johnny Weismüller időeredményéhez kapcsolódóan, hogy ma a 100 méteres gyorsúszás világcsúcsa egészen pontosan 46,86 másodperc, mely rekord a mindössze 17 éves, román kétszeres világ- és Európa-bajnok, David Popovici nevéhez fűződik, melyet a 2022-es Rómában rendezett Európa-bajnokságon úszott meg, egészen pontosan augusztus 13-án.

Ez azért érdekes, mert 95 évvel ezelőtt az akkori amerikai úszósport legnagyobb sztárja, mint ahogy már említettem, 58,6 másodperces idővel tudta megnyerni a döntőt Bárány Istvánnal szemben, és az figyelhető meg, hogy ha Popovici és Weismüller most úsznák le a 100 métert, akkor bizony közel 12 másodperccel lenne gyorsabb most az amerikainál, mely időkülönbség konkrétan több, mint félmedencényi hátránynak felelne meg a románnal szemben, tehát az elmúlt több mint száz év során maga az úszósport minden szempontot figyelembe véve észrevehetően nagyon sokat gyorsult és fejlődött.

Természetesen országos lapok is beszámoltak Bárány István lenyűgöző olimpiai sikeréről. Például a Népszava, és ha már sport a téma, akkor a Nemzeti Sport, mely mindmáig a legjelentősebb sportnapilap Magyarországon, 1928. augusztus 12-én vasárnap számolt be elég részletesen Bárány fantasztikus eredményéről. És itt nagyon fontos kiemelni azt, hogy a 4x200-as gyorsváltó és a fiatal egri úszó egyéni döntője pontosan augusztus 11-én volt, azaz szombaton. Az előbbit délelőtt 10 óra 10 perckor, utóbbit pedig 16 óra 35 perckor rendezték meg, melyről az 1928. augusztus 10-i Nemzeti Sport adott tájékoztatást, tehát amint észrevehető, az az tulajdonképpen, hogy akkoriban az újságok túlnyomó része a kor technikai lehetőségeinek megfelelően, pár nap késéssel számolt be a különböző eseményekről. Erre a legjobb példa pontosan az Egri Népújság, mely mint ahogy már említettem 1928. augusztus 14-én számolt be Bárány István olimpiai ezüstérméről.

A Nemzeti Sport cikkei még részletesebben számoltak be az olimpiai eseményekről, így újabb érdekességekkel tudott szolgálni a téma kapcsán. Például az egyik érdekesség az, hogy a 4x200 méteres gyorsváltó második előfutamában Magyarország stafétája által elért 9 perc 46,6 másodperces eredmény új Európa-csúcsnak számított, és a németek közül egy bizonyos Schubert indult el előbb, így rontva el a váltást, és került kizárásra a versenyből a német csapat, melyről az 1928. augusztus 10-i pénteki Nemzeti Sport számolt be.

Továbbá a Nemzeti Sportban olvasható, hogy a három előfutamból a harmadikban úszott a magyar váltó, míg az Egri Népújság, mint ahogy azt már említettem pár bekezdéssel előbb, azt állította, hogy a második előfutamban úsztak a magyarok a döntőbe jutásért.

1928. augusztus 12-én a vasárnapi Nemzeti Sportból még az derül ki az egri úszócsillag egyéni döntője kapcsán, hogy halálosan nyugodt volt, és hogy Bárány egyértelműen azt tűzte ki célul még a finálé előtt, hogy 1 percen belül akarja leúszni a 100 méteres távot, mely célját teljesítette is. A döntőben Bárány kék úszósapkát viselt, aki a négyes rajtkőről indult el, mellőle az ötösről pedig Weismüller, tehát a két rivális egymás mellett harcoltak az olimpiai aranyért.

 
ns1.jpg

  1. Részlet a Nemzeti Sport 1928. augusztus 12-ei cikkéből Bárány István olimpiai döntőjéről

 

Miután Bárány második lett és megnyerte az ezüstérmet és kiszállt a medencéből, lihegve mondta a Nemzeti Sport újságírójának, Vadas Gyulának, aki a főszerkesztője volt a sportnapilapnak 1919-től, hogy boldog amiatt, hogy az amerikaiaktól elvehetett egy helyet, melyet a Nemzeti Sport emlékkönyvébe is beleírt az öltözőben, mint emléksort, mely így hangzott pontosan: ,,Nagyon örülök, hogy elvehettem egy helyet az amerikaiaktól a vén Európa és elsősorban Magyarország számára.”

 

jav_1.jpg

Vadas (Weibl) Gyula (1886-1971) főszerkesztői tevékenysége idején /1919-1943/ élte első fénykorát a Nemzeti Sport, (1941-es felvétel)

 

Nagy volt az öröm a mindent eldöntő úszás után. Bárány rendkívül boldog volt, aki elejtett pár könnycseppet örömében és nevetett, és ráadásul ünneplésképpen keresztülugrotta az asztalt, miközben bekísérték az öltözőbe.

Nem sokkal később pedig megjelent Johnny Weismüller is, az amerikaiak úszókiválósága, és miközben folyt az ünneplés az öltözőben, és öltözködött a friss olimpiai ezüstérmes egri sportoló, megjelent Vadas Gyula, aki megkérte az amerikait is, hogy ő is írjon valamit Bárány győzelmével kapcsolatosan az emlékkönyvbe, aki némi gondolkodás után ezt írta a noteszba: ,,Keep swimming and you will be world champion.”

Érdemes emellett megemlíteni még, hogy  Amszterdamban 1928-ban, amikor Bárány olimpiai ezüstérmes lett, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya a híres Halmay Zoltán volt, aki az 1904-es St. Louis-i olimpián két aranyérmet zsebelt be 50 és 100 yardos gyorsúszásban

Bárány István úgy emlékezett vissza a döntő utáni pillanatokra a Versenyben Tarzannal című könyvében, melyben életének és sportkarrierjének legfontosabb eseményeit meséli el, hogy a célba érve konkrétan semmit nem látott, és semmit nem tudott, később pedig észrevette Halmay Zoltán figyelmeztetését, azaz hogy, Weismüller gratulálni akar neki, de nem értette, hogy miért. Ekkor kiabálta be Szigritz Géza, a 4x200-as gyorsváltó és a magyar úszócsapat egyik tagja, hogy második lett.

 

640px-halmay_zoltan_1905-34.jpg

Halmay Zoltán 1905-ben

 

Miután megvolt az ünnepélyes eredményhirdetés, mely során boldogan és könnyezve nézte a magyar lobogót, és közben az amerikai himnuszt játszották Weismüller tiszteletére, Bárány a vívóteremben találta magát, hogy láthassa Terstyánszky Ödön és Petschauer Attila kardvívók asszóját az olimpiai bajnoki címért, melyet az előbbi nyert meg 5:2-es arányban.

Este pedig már a kardvívók társaságában volt, és együtt nézték meg Kocsis Antalt, ahogyan légsúlyú ökölvívásban lett aranyérmes Hollandia fővárosában.

1928. augusztus 21-én, egészen pontosan egy keddi napon érkezett haza, Eger városába Bárány István. Az 1928. augusztus 22-ei Egri Népújságból megtudhatjuk, mely erről az eseményről természetesen beszámolt, hogy a magyar úszót az egri érsek nevében vitéz Subik Károly apát fogadta a vasútállomáson ,,az amszterdami olimpiász (megj.: akkoriban az olimpiai játékokat így hívták) egri úszóhősét.” Az is kiderül belőle, hogy délután fél hatkor érkezett Egerbe, és hogy Eger polgármestere, Trak Géza is természetesen üdvözölte.

Az augusztus 23-ai újságból azt tudhatjuk meg, hogy szülővárosa olyan ünnepi fogadtatásban részesítette a kiváló egri úszót, amelyre egészen addig nem volt példa Egerben. A cikk szerint a vasútállomáson ,,mintegy kétezer főnyi lelkes közönség” várta. Egy Okolicsányi László nevű gimnáziumi hetedik osztályos tanuló is köszöntötte a remek sportembert az ifjúság nevében, majd utána az Egri Torna Egyesület nevében Szász Imre nyújtott át virágcsokrot ,,Bárány Pistának.”

Miután vitéz Subik Károly apát és a polgármester is üdvözlésükben dicsőítették a fiatal sportolót és sikerét, Bárány István meghatódva, a könnyeivel küszködve felelt az üdvözlésekre, melyben megköszönte a nagyszerű fogadtatást, de köszönetet mondott Eger városának is azért, hogy lehetőséget adott neki arra, hogy a versenyuszodában tudjon felkészülni az olimpiai küzdelmekre, kiemelve általa azt, hogy erre a sportolói megmérettetésre ,,minden sportembernek négy évig kell készülni.” Ezután a sírástól elcsuklott a hangja, de remegve, akadozva azt mondta, mely így hangzott: ,,Én nem tudok erre mást mondani, mint ígéretet teszek, hogy négy évig megint szigorúan fogok készülni, hogy Los Angelesben Magyarország zászlója egy fokkal magasabban lobogjon!”

Bárány István szavai után a vasútállomás a szűnni nem akaró éljenzésektől harsogott, a hölgyek pedig virágokkal halmozták el az egri születésű úszót, utána pedig az egri érsek, azaz Szmrecsányi Lajos kocsijába szállt be. Az úti cél Deák Ferenc utcai lakása volt.

Fontos megemlíteni, hogy a vasútállomáson tett ígéretét nem sikerült beváltania, azaz nem lett meg a hőn áhított arany, mivel 100 méter gyorson 1932-ben nagy meglepetésre még döntőbe se jutott, viszont azt ki kell emelni, hogy a 4x200 méter gyorsváltó tagjaként ,,az angyalok városában” egy szépen csillogó olimpiai bronzérmet szerzett, mely eredményre szintén büszkék lehetünk. Az egyértelmű, hogy élete legnagyobb sikerét sportolóként 1928. augusztus 11-én érte el a IX. nyári olimpiai játékokon Amszterdamban.

1928. szeptember 2-án vasárnap délután Bárány István az egri versenyuszodában szülővárosa közönségének úszott. Még aznap az egri úszóverseny után, melyen egészen pontosan egy vízipóló mérkőzésen vett részt a MESE tagjaként, Budapestre utazott az FTC (Ferencvárosi Torna Club) vízilabdacsapatának társaságában, mivel másnapra rá hatalmas megtiszteltetés érte az egri úszót a fővárosban.

Szeptember 3-án Bárány Istvánt és a többi olimpikont Magyarország kormányzója, azaz Horthy Miklós fogadta őket. Az olimpikonokat, akik az amszterdami olimpián részt vettek, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vezette az államfő elé. A kormányzó hosszasan elbeszélgetett a magyar sportolókkal, és elismerését, örömét fejezte ki, hogy ilyen nagyszerű sikereket értek el. Aznap este pedig Klebelsberg Kunó látta vendégül őket vacsorára.

Az Egri Népújság szeptember 3-i beszámolójából az is kiderül, hogy szeptember 4-én, azaz másnapra rá kedden Bécsbe utazott, hogy utána Kölnön és Oostende kikötővárosán át London felé vegye az irányt. Megemlítik, hogy egészen karácsonyig Londonban marad, és hogy december 24-ére érkezik vissza majd ismét Eger városába. Bárány István londoni tartózkodásának az volt a célja, hogy idejét teljesen a tanulmányainak szentelhesse, és hogy elsajátíthassa az angol nyelvet. Viszont Angliában nem vett részt nagyobb úszóversenyeken, de természetesen azért szorgalmasan látogatta a londoni uszodákat azért, hogy szinten tartsa magát.

Közben azt is megtudhatjuk, hogy 1929 januárjában az egri érseki jogakadémián a harmadik alapvizsgáját tette le a kiváló olimpiai ezüstérmes egri úszó, ezután pedig februárban Pécs városába utazott és egészen júniusig ott maradt, hogy az államtudományi doktorátushoz szükséges két szigorlatot is sikeresen letegye.

Egy kis érdekesség, hogy 1928. szeptember 28-án az Egri Népújságban egy távirati tudósítás arról számol be, hogy szeptember 26-án Liverpool városában mégiscsak részt vett egy 100 yardos úszóversenyen, miközben az 1928. szeptember 4-i újságban még arról olvashattunk, hogy ,,Angliában most nem vesz részt nagyobb úszóversenyeken.” Viszont természetesen fölényesen győzött azon a megmérettetésen is, egészen pontosan 54 másodperc alatt úszta le az adott távot, mely időeredmény angol rekord lett. 1928. december 25-én az Egri Népújság arról adott tudósítást az egri olvasóknak, hogy szombaton délben hajóra ült Doverben Bárány István, így féléves londoni tartózkodás után a karácsonyi ünnepekre hazatért Eger városába.

 

                                                                                                            Gömöri Ádám

 

 

Felhasznált irodalom

  • Bárány István: Versenyben Tarzannal. Bárány István sporttörténetei. Budapest 1984.
  • Bárány István: Szerelmes bajnokok. Budapest 1986.
  • Szepesi György: 1925-1948. Budapest 1982.
  • Mező Ferenc: Az újkori olimpia. Athéntől Melbourne-ig. Budapest 1956.

 

Felhasznált újságok/újságcikkek

  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 169. szám. 1928. július 24. 3-4. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 185. szám. 1928. augusztus 11. 2-3. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 186. szám. 1928. augusztus 12. 1-2. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 187. szám. 1928. augusztus 14. 2. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 192. szám. 1928. augusztus 22. 3. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 193. szám. 1928. augusztus 23. 1. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 202. szám. 1928. szeptember 2. 3-4. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 203. szám. 1928. szeptember 4. 1. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1928/2. XLV. évf. 223. szám. 1928. szeptember 28. 3-4. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Egri Népújság 1929/1. XLVI. évf. 11. szám. 1929. január 13. 3. (főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv)
  • Nemzeti Sport XX. évf. 156. szám. 1928. augusztus 10. 6-7. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)
  • Nemzeti Sport XX. évf. 157. szám. 1928. augusztus 12. 1. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)
  • Nemzeti Sport XX. évf. 157. szám. 1928. augusztus 12. 3. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)
  • Nemzeti Sport XX. évf. 157. szám. 1928. augusztus 12. 6. (főszerkesztő: Dr. Vadas Gyula)
  • Népszava LVI. évf. 183. szám. 1928. augusztus 12. 12.
  • Népsport XII. évf. 104. szám. 1956. május 24. 4.
  • Nemzeti Sport VI. évf. 53. szám. 1995. február 23. 7. (főszerkesztő: Énekes Zoltán)
  • Heves Megyei Hírlap VI. évf. 46. szám. 1995. február 23. 11. (főszerkesztő: Kaposi Levente)
  • Heves Megyei Hírlap XVIII. évf. 296. szám. 2007. december 20. 15. (főszerkesztő: Laczi Zoltán)

 

Internetes források és cikkek

 

komment
süti beállítások módosítása