A múltnak kútja

59. Voks-kótyavetye, avagy zsibárusok a borvásáron

2022. március 31. 11:00 - a múltnak kútja

Választási küzdelem egy dualizmus kori csatatér körzetben

 

 

A választás a demokrácia ünnepe, tartja a közkeletű mondás. Az ünnephez pedig ünnepi hangulat illik. A politikusok és persze híveik szeretnek ünnepelni a győzelmet követően. Az ünnepre való készülés során az ellenfelekben gyakran minimum ünneprontókat látnak, de a politikai beszédek megfogalmazásaiba ennél durvább jelzők is vegyülnek. A közhellyel ellentétben – régen minden jobb volt – nem volt ez másként a magyar parlamentarizmus hőskorában, a dualizmus időszakában sem. Pap József legújabb posztjában a korszak választásainak világába enged egy rövid bepillantást. Az általános kereteket és konkrét példákat a blog tematikájának megfelelően Heves megyéből és Egerből vette.

 

Heves vármegye, a közkeletű nézet szerint az 1830-as évek közepe óta az ellenzéki megyék közé tartozott. Ezt a megállapítást a dualizmus időszakára is elfogadhatónak tarthatjuk. A megye (az 1876-ig hozzá tartozó Külső-Szolnok területeit nem számítva) hét választókerületre – egri, nagyfügedi, gyöngyösi, kápolnai, pétervásári, gyöngyöspatai és poroszlói – oszlott. A dualizmus korának választásain is igen jól szerepelt a függetlenségi ellenzék, a kiegyezés által létrehozott politikai rendszert támogató kormánypártoknak (1868 és 1875 között a Deák Párt, 1875 és 1906 között a Szabadelvű Párt, 1910 és 1918 között pedig a Nemzeti Munkapárt) jelentős küzdelmet kellett vívni a győzelemért. A kormánypárt számára a legjobb választási eredményt hozó év az 1875-ös és az 1896-os volt. A hevesi kerületek közül a poroszlói érdemli ki a „legkurucabb” elnevezést, itt ugyanis minden választás győztese a kiegyezést és a dualizmus rendszerét elutasító függetlenségi ideológiához hűek táborából került ki. Nagyfügeden csak 1896-ban győzött a kormánypárt, Egerben pedig 1875-ben, 1896-ban és 1910-ben. Pétervásárát négy alkalommal, Gyöngyöst és a gyöngyöspatai kerületet pedig hat alkalommal sikerült a kormányoldalnak meghódítania.

 

1_1.jpg

Korteskedés,1906. Fortepan /Széman György

 

A dualizmus időszakában a választójogot pusztán férfiak birtokolhatták, nekik is cenzusnak kellett ehhez megfelelniük. A vármegye választójoggal rendelkező lakosainak száma 1901-ben 14.462 fő, 1910-ben pedig 16.398 fő volt. A választásra jogosultak, a 6,1%-os országos átlagot kissé meghaladva, a megye lakosságának 7%-át adták. Egernek 2.112 (4,6%), Gyöngyösnek pedig 1.285 (7%) lakosa szerepelt a választói névjegyzékben. A választási küzdelem tehát csak a lakosság töredékét érintette közvetlenül. A választásokhoz kapcsolódó eseményekben azonban természetesen nem csupán a választók vettek részt.

A poszt első részében a dualizmus kori választásokhoz kapcsolódó kérdésekről, majd pedig két konkrét választási küzdelemről olvashatnak.

 

Választások jogi és gyakorlati keretei

 

A választások lefolytatása a vármegyék és törvényhatósági jogú városok Központi Választmányainak a feladata volt. Ezek a szervek állították össze a választók névsorait és felügyelték a választások lebonyolítását. Az országos és a helyi sajtó igen nagy teret szentelt a politikai küzdelemnek, a lapok már a konkrét események előtt több hónappal címlapon közölték a pártalakulásokat, a helyi fejleményeket, a gyakran kétes hitelességű híreket. A korabeli lapoknak egyértelmű politikai orientációja volt, melyet nem is lepleztek, tudósításaik ennek megfelelően igen elfogultak voltak. A szerkesztők célja általában elsősorban nem a pártatlan tájékoztatás, hanem az olvasók politikai igényeinek a kiszolgálása volt. A vidéki életet alaposan felbolydították a választásokhoz kapcsolódó események, melyekben bizonyos ciklikus állandóság figyelhető meg. A képviselőház feloszlatását és az új választások kiírását követően aktivizálódtak a helyi politikai pártok, szinte a semmiből keltek életre a pártszervezetek. A települések kaszinóiban, vendéglőiben elnököt és vezető bizottmányt választva indult újra a pártélet.

Támogató miniszterek, üdvözlő pártvezetők, helyi potentátok

A kampányidőszakban a jelöltek prominens személyeket igyekeztek bevonni a mozgósító munkába. A századfordulóhoz közeledve egy-egy miniszter, vagy legalább államtitkár jelenlétével is megtisztelte a kormánypárti szavazókat. Ha ezt nem sikerült elérni, akkor legalább egy-egy támogató levelet, táviratot próbáltak felmutatni a miniszterelnöktől vagy az ellenzéki párt(ok) vezető személyeitől. Emellett igen nagy hangsúlyt kapott a település vagy a kerület tradicionális nemesi családjának a támogatása is. 1896-ban például a pétervásárai kerületben gróf Károlyi Sándor lépett fel a Nemzeti Párt jelöltjeként. A társadalmi presztízs tekintetében a társadalom csúcsán álló gróf korteskörútját Ivádon, Ivády Béla otthonában kezdte, aki 21 éven át volt képviselője a kerületnek. A jelölt a volt képviselő fogatán kocsizott át egy 150 fős bandérium kíséretében Pétervásárára, ahol az agrárius érdekeket kidomborító kortesbeszédét megtartotta. Ellenjelöltjét, a kormánypárti Altorjay Sándort azonban Pétervására urai, a Keglevich grófok támogatták, akik nem engedték át a tulajdonukban lévő vendéglőt az ellenfelek részére.

 

2.jpg

Pétervására, gróf Keglevich Gyula kastélyának parkja, 1900, Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Klösz György fényképei

 

Károlyi nagygyűléséről az Egri Hiradó is közölt tudósítást. A lap egyértelműen az ellenzéki Károlyi mellett kötelezte el magát. Az ellentétpárok sokaságát felvonultató cikk kiemelte, hogy az „intelligencia” a nemzeti, a „bérenc csőcselék” pedig a koránypárti oldalon sorakozott fel. Hiszen a Nemzeti Párt a környékbeli birtokosok, a Károlyiak és Orczyk mellett a katolikus papságot is saját oldalán tudta. Ennek szinte tökéletes ellentéteként jelent meg a recski jegyző és Blum Izidor zsidó bérlő által „felbérelt” kormánypárti csoport – „hasukat minden körülmények közt gyöngéden ápoló liberálisok” –, akiket a csendőrségnek szuronyszegezve kellett elűznie a nemzeti párti nagygyűlésről. Ehhez hasonló eseményt szinte minden választási időszakban találunk a helyi sajtóanyagban.

Keresztények és izraeliták

Már a fenti példában is megjelent a keresztény és a zsidó támogatóknak a kérdése. A vármegyei tudósítások igen gyakran és nagy nyíltsággal beszéltek arról, hogy a zsidóságnak és a velük kapcsolatos érzelmeknek komoly szerepe volt a választási küzdelemben. Az egri függetlenségi újságok szerkesztői a nyílt választási rendszert kihasználva, előszeretettel közöltek olyan statisztikákat, melyek kimutatták, hogy a kormányoldalt milyen számban támogatta a helyi zsidóság. Az 1896-os választás után, melyen Lukács László pénzügyminiszter erős küzdelemben legyőzte a függetlenségi Szederkényi Nándort, a következőt írta az Egri Híradó: „Hogy a lefolyt választás eredményéről ne jusson eszébe valakinek az elvek győzelmére gondolni, ide állítjuk a kormánypárti választók statisztikáját. Ebből mindenki láthatja, hogy a kormánypárt magvát a hivatalos kirendeltség, a zsidóság és az elszegényedett föld népe képezte, a mely nyomasztó helyzetében annyira kapott a kormánypárt vigéczei által pazarul osztogatott bankókon”. Az Eger gyöngyösi választási tudósításaiban is visszatérő elem volt a zsidók politikai szerepének a kiemelése.

 

3.jpg

Eger, 1900. Fortepan/Vincent Till Baumgartner

 

Gyöngyös városa a kormánypárt fontos hídfőállásának számított, a két város rivalizálásának politikai alapja is volt. A Gyöngyös c. lap választási tudósításai rendszeresen szóltak az ellenzék által elkövetett atrocitásokról, melyek lehetetlenné tették a politikai ellenfelek közötti megbékélést. 1884-ben például a szabadelvű gróf, Batthyány László indult a város mandátumáért. A lap beszámolója szerint a gyöngyösi katolikus papság a szokásoknak megfelelően az ellenzék mellé állt, tették ezt akkor a ferencesek is, akik pedig rendszerint kivonták magukat a küzdelemből. Ennek ellenére a függetlenségiek elveszítették a választást, de több embert elő kellett a csendőröknek állítani a zsidóság szidalmazása miatt, emellett a zsidó kórháznak és több zsidó polgár lakóházának az ablakát is bezúzták.

A választás napja

A választás napján természetesen tovább fokozódott a feszültség, az ellenfelek kortesmenetekben közelítették meg a szavazás helyszínét, ahol csendőrkordon választotta el őket egymástól. A felvonultak rendszeresen gúnyolták egymást, de a szóváltások igen gyakran tettlegességig fajultak. Vármegyei szinten is ritka volt az olyan kampányidőszak, amikor ne történt volna legalább egy esetben erőszakos cselekmény. Az 1865. november 27-i tiszanánai eset azonban mégis egyedinek minősíthető. A véres verekedésbe torkolló eseménysorozat kiváltó oka Németh Albert jelöltségről való lemondása volt. Ezt azonban a Tiszanánára összegyűlt választók egy része nem fogadta el, és ennek ellenére rá kívánt szavazni. A szavazásra botokkal felfegyverzetten felvonult kömlői és sarudi tömeg, a kömlői bíró vezetésével rárontott az ellentáborra. A verekedésben három ember meghalt, és a jegyző házát is megrongálták. A rendzavarás miatt új választást kellett elrendelni.

Hogyan szavazzunk?

Komoly vita kerekedett Egerben a választás módját illetően, a központi választmány ugyanis az 1848. évi. V tc. 32. paragrafusát – „A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, – s valamint a szavazatok összeszámitása is nyilván történik.” – úgy értelmezte, hogy nyíltan csak a szavazó nevét kell feljegyezni, valamint a végeredményt összesíteni. A választásokat az önálló törvényértelmezés alapján az 1872-as szavazásig titkosan tartották, hiába tiltakozott ellene a helyi kormányoldal. 1875-től azonban áttértek a nyílt szavazásra, hiszen az 1874-es választójogi törvény ezt a sajátos jogértelmezési lehetőséget megszüntette.

A választások után

A választásokat követően a politikai feszültség hamar enyhült. A helyi újságokban még néhány lapszámban találkozhatunk a pártpolitikához kapcsolódó írásokkal, ezek azonban gyorsan lekerültek a címlapokról. Csupán egy-egy országgyűlési tudósításhoz kapcsolt megjegyzés utalt arra, hogy a megyében, a vidéki településéken létezik egyáltalán pártpolitika. Az élet visszatért a rendes kerékvágásba.

A következő részben egri két választás fontosabb korteseseményeiről olvashatnak. 1901-ben két függetlenségi ellenzéki jelölt közül Szederkényi Nándor ért el sikert, így visszahódította a várost a kormánypárttól. (Szederkényi pályafutásáról itt olvashatnak még.) 1910-ben pedig gróf Zichy Nándor vette el a függetlenségiektől a mandátumot és tette a várost újra kiegyezést támogatóvá.

 

„Kisütött a napsugára, Szederkényi ablakára” – hogyan nézett ki egy választási nap a 20. század eleji Egerben?

 

Az 1901-es választás során tehát két függetlenségi jelölt, Szederkényi Nándor és Babocsay Sándor mérkőzött meg a képviselői helyért. A választásra 1901. október 2-án került sor. A nap reggelén negyedenként összegyűlt szederkényi párti választók fehér zászlók alatt, fehér kokárdákkal a mellükön, hangos zeneszó mellett vonultak a belvárosba. Itt már várták őket a fehér kokárdás jogászok, akik az egri függetlenségiek nagy fehér zászlójával a menet élére álltak. Öt cigánybanda húzta a kortesnótákat az összegyűlt tömeg számára. A Szedekényi-párt emberei fél kilenckor foglalták el a Városháza előtti teret, a piros kokárdás Babocsay-párt pedig a Városháza udvarán gyülekezett. Mivel a katonaság kettős kordont vont a fehér és piros kokárdások közé, sikerült elkerülni a „meggyőződésből és lelkesedésből” fakadó verekedést. A szavazatszedő bizottságok munkáját is katonák biztosították. Miközben folyt a szavazatok számlálása élénk társasági élet zajlott a város utcáin, „politizáló asszonynép, rikoltozó gyereksereg, szavazókért ide-oda robogó kocsik, kapaczitáló kortesek, a zene mellett tánczolók” jelezték, hogy nagy események vannak készülőben a város életében.

 

4.jpg

Eger, belváros, 1900. Fortepan/Jurányi Attila

 

A szavazás során nyilvánvalóvá vált, hogy Babocsay hívei kisebbségben vannak, így ők elkeseredésükben sós kiflivel dobálták meg a sikerüket előre ünneplő fehér kokárdásokat. A Cifra hóstya szavazóhelyiségében csupán Babocsay kortese jelent meg piros kokárdával a mellén, végül ő is jobbnak látta Szederkényire szavazni. A voksolás egyedi módját választotta Bata István, aki cigányzene mellett vonult a bizottság elé. Ezzel kiérdemelte, hogy a városi sajtó – és ezt követően ez a poszt is – név szerint megemlékezzen róla. A kisváros életét felbolydító, izgalmakban bővelkedő választási nap Szederkényi Nándor ünneplésével ért véget. Szederkényi ünnepi beszédében két témával foglakozott: részletesen kitért az 1896-os „gyalázatos eseményekre”, melyek igen mély nyomokat hagytak az akkor vesztes függetlenségiek emlékezetében, valamint a házalóknak, zsibárusoknak nevezte ellenfeleit, akik „visszaéltek” Kossuth Lajos nevével és megpróbálták megtéveszteni Eger lakosságát.

 

szederkenyi_nandor.png

Szederkényi Nándor. Wikipédia

 

A szederkényi-párti Egri Hiradó különös beszámolót közölt Választási statisztika címmel. A szerkesztőség egyik szorgalmas tagjának adatai alapján. A lelkes zsurnaliszta kimutatta, hogy a Babocsay Sándorra szavazott 294 polgár közül 115 zsidó vallású volt, 81 pedig kinevezett – elsősorban megyei–hivatalnok. „Ezen pártnak zömét tehát, vagyis 196 szavazót olyan választók képezték, akikre sehogysem lehet reámondani, hogy függetlenségi és 48-asok.” A fennmaradó 98 választó közül 15-20 fő volt csupán, aki a 1896-ban nem a kormánypártot támogatta. Babocsay tehát, vonja le a következtetést, a kormánypárt embereire támaszkodva próbálta az ellenzék egységét megbontani. Különösen szembeötlő az újság ekkor megjelent melléklete, melyben választási emlék címmel részletesen, név szerint és kerületi bontásban közölte a két személyre esett szavazatokat. Így tehát a városi polgárság maga is meggyőződhetett arról, hogy a kuruc hagyományokat visszautasítók elsősorban a városi zsidósághoz és a hivatalnokok közösségéhez tartoznak. A pártküzdelem kapcsán tehát enyhe antiszemitizmus és megyeellenesség olvasható ki a városi újság sorai közül.

 

Tojászápor a miniszterre és az autómobilon érkező pártvezér – az 1910-es egri választás kortesbeszédei

 

1910. március 20-án a Széchenyi utcai kávéház nagytermében alakult meg az egri Munkapárt, ami a korábbi kiegyezést támogató Szabadelvű Párt helyére lépett. A függetlenségiek kezében lévő Egri Hiradó tudósításában fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Tisza István oldalán álló párt helyi alapítói „zsidó polgártársaink, kik egyébként is törzsvendégei ama kávéháznak” és „30-40 keresztény szocialista földmíves” közül kerültek ki. A frissen megalakult pártszervezet gróf Zichy János kultuszminisztert kérte fel Eger országgyűlési képviselőjének. Ez az erősítés rá is fért az újjászerveződő, kiegyezést támogató csoportnak. Méltán gondolhatták úgy, hogy a miniszter képviselőjelölt segítségével hasonló sikert tudnak elérni, mint 1896-ban, amikor a pénzügyminiszter csatasorba állításával tudták meghódítani az ellenzék fontos bástyáját.

 

5.jpg

Egri főszékesegyház, 1910. Fortepan/Kiss László

 

Március végén, április elején már javában folyt a korteskedés Egerben, de a választási harc legjelentősebb eseménye gróf Zichy János egri látogatása volt. A kultuszminiszter április 24-én vasárnap érkezett meg az érseki székvárosba. A jelölt bevonulását a legapróbb részletekig megtervezték és ügyeltek a pontos kivitelezésre. Az állomáson Szmrecsányi Lajos püspök fogadta a képviselőjelölt-minisztert és hivatalosan meghívta őt az érseki rezidenciára. Lovas legények és dohánygyári gyalogos lányok kíséretében vonultak végig a város központjába. Útjukat a vasárnapi bámészkodó nép néma sorfala szegélyezte. A Líceum épülete előtt azonban a függetlenségi párt hívei hangos abcugolásban törtek ki és záptojással hajigálták meg a díszes vendéget és kíséretét. Ezt a menet biztosítására kivezényelt 65 csendőr és 40 rendőr „kiméletlen attakja” követte és a hangoskodókat kardlapozással oszlatták szét. A miniszter 11 órakor tartotta meg a beszédét, melyet a Nemzeti Munkapárt hivatalos programjának az ismertetésére alapozott. Konkrétan a város számára jobb közlekedési lehetőségeket és a kulturális terhek országos átvállalását ígérte.

Délben az érseki palotán fogadták a jelöltet, aki az ebéd után a vármegye vezetőinél tett látogatást. Zichy János, Begovcsevich Róbert nagypréposttal folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy ő vallásához hű ember, melynek alapelveit hivatalának gyakorlásában is éreztetni fogja. Érdekes párbeszéd zajlott a választójog kiterjesztésének a kérdésében. Zichy a programbeszédében azt mondta, hogy ebben a tárgyban később fog a párt nyilatkozni. Samassa József bíboros-érsek pedig a megbeszélésükön a kor egyik legveszélyesebb fekélyének nevezte a választójog jelentős kiterjesztését, mivel „független cselekvésre és gondolkodásra … kevés ember bír elegendő ésszel és jellemerővel”. Ezekkel a szavakkal a miniszter is egyetértett.

A függetlenségi párt a miniszterrel szemben csak Babocsay Sándort tudta kiállítani, ugyanis Szederkényi Nándor nem vállalta a jelöltséget. Babocsay kampányának legjelentősebb eseménye Justh Gyula egri látogatása volt. Justh, igazi modern politikusként viselkedett, hiszen autóján járta az országot és mielőtt Egerbe érkezett volna, három hónap alatt 33 vármegyében és 11 törvényhatósági városban, összesen mintegy nyolcvan kerületben vett részt nagygyűlésen. A városi hívek május 27-én délután egy órára várták a politikust, a kerecsendi úton biciklis hírnököket állítottak fel, kiknek az volt a feladatuk, hogy az érkező automobilt megelőzve értesítsék a városi lakosságot Justh feltűnéséről. A kissé késő látogatót a vasútállomásnál fogadta az 5-6 ezer főt számláló tömeg. A Zichy-párt emberei megpróbálták útját állni a menetnek, de a fehértollasok elsodorták őket. A fáradhatatlan politikus a főtéren összegyűlt 7-8 ezer ember előtt másfél órás beszédet mondott. A szónoklat szokásos függetlenségi programpontok helyett vallási kérdésekkel foglakozott. Justh a katolikus autonómiáról és a szekularizációról is nyilatkozott. A katolikus egyház államtól független, protestáns mintájú autonómiájának megteremtését nevezte pártja legfontosabb egyházügyi programpontjának, a szekularizációtól, az egyházi vagyon államosításának lehetőségétől, azonban mereven elhatárolódott. Justh Babocsay Sándor támogatására szólította fel az egrieket, majd autóba ülve Gyöngyösre távozott, ahol még aznap egy másik beszédet tartott.

A választást azonban gróf Zichy János nyerte, 1593 megjelent szavazóból 1068 fő voksolt rá. Így Eger valóban elveszett az ellenzék számára. Zichy ekkor összesen négy kerületben indult. Megnyerte még a szabadbárándi és a pécsi választást és elveszítette a székesfehérvárit. A három megnyert kerület közül az egrit választotta, így a másik kettőben pótválasztást kellett tartani.

A választási küzdelem a 19. században is igen heves volt, a politikai ellenfelek gyakran nem válogattak a jelzőkben, ha a másik oldalt akarták jellemezni. A politikai vita harc volt, a szavazóhelység csatatér. A győzelem vagy a vereség a nemzet jövőjét alapvetően befolyásoló esemény. Így látta ezt többek között Szederkényi Nándor is, amikor 1910-ben megindokolta, miért nem indul a választási küzdelemben. Szederkényi a választási harc során tapasztalt törvénytelenségekre hivatkozva lépett vissza. 1910. május 21-én nyílt levélben közölte ezt választóival. Döntését azzal indokolta, hogy a voks „kótyavetye” tárgyává vált, minden városi negyedekben folyik a „borvásár” - melyet a hazaárulással tartott egyenértékűnek. „Vajha a gondviselés elhárította volna városunk, szent István városa közéletéről a bűnök ezen özönét!” – sóhajtott fel a kiérdemesült politikus.

 

                                                                                                            Pap József

 

 

Források:

Feldolgozott újságcikekk:

Az egri függetlenségi és 48-as párt gyűlése. In: Egri Hiradó 1901. szeptember 10. 1-3.

Választási harczok a vármegyében. In: Egri Hiradó 1901. szeptember 10. 3.

Szederkényi Nándor programbeszédje. In: Egri Hiradó 1901. szeptember 17. 1-3.

Éljen Szederkényi! In.: Egri Hiradó, 1901. október 5. 1-3.

Választási statisztika. In.: Egri Hiradó, 1905. október 5. 5.

Választási emlék az Egerben, 1901. október hó 2-án megtartott országos képviselő választásról. Melléklet az Egri Hiradó 1901. évi 80. számához. 1-4.

Egy különös pártalakulás Egerben. In: Egri Hiradó 1910. március 22. 1-2.

A kormány korteskedése. In: Egri Hiradó 1910. április 6. 1.

A vasárnapi mozgalmak. In: Egri Hiradó 1910. április 26. 1.

Választói értekezlet a hatvan I-II. negyedben. In: Egri Hiradó 1910. május 3. 1-2.

Választói értekezlet a város III-IV. negyedben. In: Egri Hiradó 1910. május 7. 1-2.

Választási mozgalmak. In: Egri Hiradó 1910. május 3. 2.

Tilos korteseszközök. In: Egri Hiradó 1910. május 18. 1.

Szederkényi Nándor visszalépése In: Egri Hiradó 1910. május 21. 2.

Boríték Szederkényi Nándor „nyilt leveléhez” In: Egri Hiradó 1910. május 24. 1.

Justh Gyula Egerben In: Egri Hiradó 1910. május 28. 1-2.

 

Szakirodalom:

Cieger András 2011: Politikai korrupció a monarchia Magyarországán 1867-1918. Budapest.

Cieger András 2021: A magyar országgyűlés a dualizmus korában I. A képviselőház (1865-1918). Budapest.

Pap József 2014: Tanulmányok a dualizmus kori magyar parlamentarizmus történetéből. Budapest.

 

komment
süti beállítások módosítása