Az országgyűlési választások mindenkori jelentőségét nem nehéz belátnunk. A 19. század második felében is természetesen mind a jelöltállítás, a korteskedés és maga a választás is a figyelem középpontjában állt, noha a folyamat egyes elemei a jelenkori voksoláshoz képest szokatlannak tűnhetnek. Ahogy országszerte, Egerben is felfokozott hangulatról, zajos utcai jelenetekről számolt be a sajtó minden választási kampány alkalmával. Berecz Anita írásában az 1887-es egri országgyűlési választások városi küzdelmének és a kormánypárti favorit, Jókai Mór egynapos látogatásának rekonstruálására tesz kísérletet a korabeli sajtóvisszhang segítségével.

Heves és Külső-Szolnok vármegye az 1830-as évek közepe óta az ellenzéki vármegyék közé tartozott. Ez a hagyomány a dualizmus időszakában is folytatódott. Heves megye és Eger lakosságának többsége többek között az 1867-ben létrejött kiegyezést sem fogadta el, és ezt nyíltan ki is mutatták. Emiatt 1868-ban még a megye autonómiáját is felfüggesztették. Ez az eset volt az úgynevezett „hevesi ügy”. A vármegye később, az 1870. évben benyújtott, a törvényhatósági és községi képviselőtestület felépítésével kapcsolatos törvényjavaslat parlamenti vitáján is az egyik leghangosabb résztvevő volt. A vita során, a kormány akaratával makacsul dacolva, a virilizmus bevezetésének elvetését akarta elérni. A választók többségének bizalmát gyakran a függetlenségi jelöltek szerezték meg, több választáson is előfordult, hogy csak az ellenzéknek voltak képviselői. A kormányoldal a legtöbb esetben megsemmisítő vereséget szenvedett és csak kevés kerületben sikerült megnyernie a választásokat. Az ominózus 1887-es választáson is hasonló folyamatok zajlottak, hiszen a függetlenségi Szederkényi Nándor és a Szabadelvű Párt jelöltjeként a kormányoldalt képviselő Jókai Mór mérkőzött meg egymással.  

Jókai Mór politikai, újságírói, lapszerkesztői tevékenysége nem ismeretlen a köztudatban. Pártállástól függetlenül 32 éven keresztül vállalt politikai szerepet, 1869-től 1875-ig Tisza Kálmán mellett a Balközép Pártban ellenzékiként, majd a Szabadelvű Párt megalakulását követően Tisza mellett bizalmi emberként, kormánypárti politikusként. Jelöltként több választókerületben megfordult (Hódmezővásárhely, Eger, Karcag), Kassán és Siklóson pedig többször is megválasztották képviselőnek.

Jókai Mór (1825-1904)

1887-től a képviselők öt éves mandátummal kerültek az országgyűlésbe, ami tovább fokozta a választások iránti érdeklődést. A városban az ellenzék mellett a „régóta szunnyadó kormánypárt egész váratlanul életre ébredt”, így nem volt olyan megengedett vagy tiltott eszköz, amit ne használtak volna fel a győzelem érdekében. A választás napjáig - június 17. - élénk korteskedés folyt tehát a városban: a tanyákon szólt a zene, gúnydalokat terjesztettek, emellett „az egri bornak volt keletje és bizony egy kis apró pénz is folyt a zsebekbe.”

A választási kampányt Szederkényi Nándor függetlenségi képviselő indította el május 30-án, amikor a reggeli órákban megtartotta beszámoló beszédét, a városháza udvarán az 5-600 főből álló közönségnek. A mintegy fél óráig tartó, sokszoros éljenzések miatt megszakított beszédben beszámolt a legutóbbi országgyűlési ciklus eredményeiről, az országházban elfoglalt álláspontjáról, valamint a város érdekében kifejtett tevékenykedéséről. Ezt követően Csiky Sándor, a város korábbi polgármestere a beszámoló beszéd minden pontját helyeselte és ismét Szederkényit ajánlotta ellenzéki képviselőnek, amit az egybegyűltek lelkes egyetértéssel fogadtak. Egy rövid záró beszédet követően a hallgatóság eloszlott.

Szederkényi Nándor (1838-1916)

A kormánypárt részéről a választások előkészítésének egyik fontos mozzanata volt egy országos hírű képviselőjelölt indítása, ami az Eger munkatársa szerint olyan pártharcot provokált Egerben, aminél „élénkebb, izgalmasabb aligha zajlott a városban.” Már június első napjaiban azt rebesgették a városban, hogy a kormánypártiak készülnek valamire. A Szabadelvű Párt Babics János kanonokok vezetésével június 5-én 4 órakor a Schwarcz-féle gőzmalom udvarán gyűlést tartott, ahol mintegy 6-700 főnyi tömeg gyűlt össze. Itt jelentették be, hogy Jókai Mór az egri kormánypárti képviselőjelöltséget kész elfogadni amennyiben felkérik arra, majd kérték a választókat, hogy egyhangúlag kiáltsák ki jelöltnek Jókait. Ezt követően Lipcsei Péter közjegyző tartott beszédet, melyben kifejtette, hogy a város elmaradottságának okát leginkább az egri ellenzék magatartásában látja. A lehetőség tehát adott ahhoz, hogy Eger a többi nagyobb város színvonalára emelkedjen, de ehhez meg kell választani Jókai Mórt országgyűlési képviselőnek. Nagy volt tehát a meglepetés, bár a jelöltséget többen nem értették, hiszen pár nappal azelőtt Jókai Kassán jelentette ki, hogy a kassai kerületen kívül sehol sem fog képviselőjelöltként fellépni.

Ezt követően Jókai június 9-én fogadta az egri Szabadelvű Párt 11 főből álló küldöttségét, akik még aznap visszatértek Egerbe, hogy az ünnepélyes fogadáshoz szükséges előkészületeket megtegyék. A tudósítások szerint június 11-én a megyébe érkező írót már Füzesabonyban díszes küldöttség fogadta, majd egri érkezésének hírére, június 12-én nagy tömeg gyűlt össze fél 11-kor a vasútállomáson. A tömeg, a lovasbandériummal az élén indult el a város felé. A díszmenetet a zászlók fogták körül, a fogat mellett pedig a gyerekek sikítozva éljenezték – Szederkényit. Az egri kormánypárti képviselőjelöltet a két párt által zászlókkal feldíszített Széchenyi utcán keresztül a város főterére vezették, ahol egy emelvényen ismertette a programját. A zajos tömegtől a beszédet csak a legközelebb állók hallhatták, mégsem tűnik úgy, hogy nagy hatást gyakorolt volna az egri lakosságra. A programbeszédről így számolt be a lap: a szöveg legnagyobb részében ugyanazok a gondolatok fordultak elő, amiket a kassai beszédében elmondott, annyi különbséggel, hogy az egriből kihagyta a kassai szöveg cinikus részeit, melyben némileg leegyszerűsítve mutatta be az országos gondokat. Hiányolták azonban azt a közvetlenséget, ami Jókai regényeiben megkapta és elragadta az olvasót. A tudósítás erősen kifogásolta azt a kormánypárti magatartást, amit a lakosság a választások előtt tapasztalhatott: megyei tisztviselők korteskedése, lefizetések, vesztegetések, amik talán „többet ártottak Jókai ügyének, mint használtak.” Jókai talán érzékelve a városban uralkodó közhangulatot, egy korai vonattal már haza is utazott, így nem láthatta az ellenzék délutáni díszmenetét.

Az egri pályaudvar

A lap munkatársának beszámolója szerint a vásártéren gyülekező embereket három zenekar - Palócz Kálmán, a kompolti rézfúvós és egy cigánybanda - lelkesítette majd a hömpölygő tömeg a pártvezérek, és a fehér szalagokkal feldíszített egri jogakadémiai hallgatók vezetésével a Servita, a Mária, a Széchenyi és az Érsek utcán keresztül elindult a piactérig, ahol már szintén nagy tömeg várta a menetet. A beszámoló szerint a feldíszített tribünön Szederkényi beszédét óriási lelkesedéssel és éljenekkel fogadták, majd Csiky Sándor rövid beszédében elmondta, hogy a függetlenségi párt elveihez továbbra is hű marad, és kérték az emberek támogatását a választás során. Miután Loór Ferenc, a jogakadémiai hallgatók szónoka is megtartotta lelkesítő beszédét, az tömeg szép csendben eloszlott.

A Széchenyi utca

Június 17-én, pénteken, a választás napján az utcákat hamar ellepte a kíváncsi tömeg. A választók a meghatározott sorrend szerint vonultak a választási elnökök elé, a rendőri intézkedés szerint kijelölt, mindkét párt részére elkülönített helyekre, melyeket katonai kordon választott el egymástól. A kormánypárti szavazók a piactéren, az ellenzék a városháza udvarán adhatták le szavazataikat, városnegyedenként. A választásokat délután 4 órakor zárták le azonban az azt megelőző utolsó órákban „a főkortesek, főleg a kormánypárt részéről minden ügyességgel és leleményességgel kutatták fel a félrevonult szavazókat.”

A Városháza 1910-ben 

Az ünnepélyes eredményhirdetés során összegezték, hogy az 1050 egri képviselőválasztási joggal rendelkező személy közül mindegy 906-an adták le a szavazatukat valamelyik jelöltre, ami szintén alátámasztja, milyen éles harc folyt a győzelemért. 439 szavazó Jókai Mórt, illetve 467 személy Szederkényi Nándort támogatta szavazatával, így a választási elnök Szederkényi Nándort, az egri ellenzék képviselőjelöltjét, Jókai Mór kormánypárti képviselőjelölt ellenében 28 szavazattöbbséggel kiáltotta ki győztesnek. A kihirdetést követően Szederkényi a városháza erkélyén köszönte meg a választók bizalmát majd az „óriási tömeggé nőtt közönség” közrefogva Szederkényit, diadalmenetet tartott a városban.

A választások értékelésénél a lap munkatársa szerint „a kormánypártnak nincs oka a bukás miatt szégyenkeznie és Jókai Mór büszke lehet arra, hogy Egerben, az ellenzék ősrégi, törzsgyökeres metropoliszában csak 28 szavazattal bukott” ugyanakkor nyilvánvaló, hogy „Egerben egy, még mindig számba vehető, tekintélyes kormánypárt létezik.”

                                                                                                  Berecz Anita

Felhasznált irodalom:

Cieger András: Jókai Mór, a profi politikus? Aetas. 32. évf. 2. sz 2017. 5-16.

Pap József: Tanulmányok a dualizmus kori magyar parlamentarizmus történetéből. Budapest-Eger. 313-359.

Eger, 1887. június 1. 22. szám 172.

Eger, 1887. június 7. 23. szám 177-178.

Eger, 1887. június 14. 24. szám 185-186.

Eger, 1887. június 21. 25. szám 193-195.