1881. május 5-én - 140 évvel ezelőtt - jelent meg nyomtatásban a 18 éves Ziegler Géza harmadéves tanítóképzős tanuló sajátos írása Egerben. Minden fiatalemberre felvillanyozó hatást gyakorol, ha kinyomtatva látja saját gondolatait, és ő is így érezhette magát. Ráadásul ekkor használta először a később legendássá vált Gárdonyi Géza nevet. Bartók Béla írásában azt idézi fel, hogy mindezt milyen körülmények között publikálták és miről szólt a rövid tárca!
A Füllentő fejléce a korszakban divatos „emberi ábécé” betűivel
Néhány hete már szó volt Iklódy Győző egri hírlapíró Füllentő nevű élclapjáról, amelyben Ziegler növendék Répássy tanár urat gúnyolta ki álnéven. 1881. január 15-én kapott üzenetet, hogy keresse fel a szerkesztőt a Servita utca 39. szám alatt. Fia később így írta le a látogatást: „Gárdonyi vár. Vár. Eltelik két hosszú óra. Iklódy még mindig nincs elő. Erre, hogy ne unatkozzon, papirost húz ki a mappából és ír neki egypár „magam által készített" adomát. Ahogy Ziegler Géza később bevallotta (Figurák. Lapszerkesztők párbaja.) ezeket az adomákat a komáromi kis naptárból írta ki emlékezetből, némi átalakítással.”
Az első „beszély”, amelynek megjelenése Ziegler Géza lelkét büszkeséggel megtöltötte, a Füllentő 1881. május 1-jei számának szerény „szösszenete” volt. Elképzelhető, hogy a történet vázát és a csattanót máshonnan vette át, de néhány szótól egri vonatkozást kapott a szöveg. Náci barátja például Flezsár Ignác nevű osztálytársa lehetett, aki február 1-jén ünnepelte névnapját, Kuprun bácsi pedig - ha pontosított nevét latinból magyarra (a cuprum jelentése: réz) fordítjuk - a Réz Antal egri tisztviselő alakját idézi fel. Ha pedig valaki éjszaka ittasan egyedül járt haza, félhetett is a külvárosi parasztlegényektől. A lenti rövid történet inkább derűs mint különleges, de ezt döntsék el a tisztelt olvasók.
Az 1706-tól Komáromban kiadott naptár, amelyben mindig voltak adomák
"Náci barátom névestélyét nagyon jól töltöttük. Ittunk, ettünk, hatalmas tósztokat mondottunk; legtöbbet Kuprun bácsi, ki mindegyikét így fejezte be: - "Az Isten éltesse hát kedves barátunkat életnagyságban, mindörökké Ámen!"
Elég az hozzá, jól mulattunk.
Már éjfél elmúlt, midőn utolszor fogadván egymásnak szörnyű nagy barátságot, szétoszlottunk. Én magányosan haladtam a Hold által félig-meddig megvilágított úton, mely egy kis erdőn át vezet negyedórányira eső lakásomhoz.
Az élvezett italok kissé elkábítottak, s menet közben különféle vad gondolatok kergették egymást az agyamban.
A vidéken, ahol tartózkodom, zsivány, tolvaj nép lakik; alig múlik el hét, hogy valamely betörési eset ne fordulna elő. Eszembe jutott ez nekem, s önkéntelenül is kapkodni kezdék zsebemben, melyben szobakulcsomat szoktam tartani, de ijedelmemre nem találtam. Remegve szorítám pisztolyom agyát, egyetlen védőeszközömet.
Eközben hazaérék.
A kulcs ajtómon vala.
Kevés tétovázás után beléptem.
Vidáman borozgató férfiak egy régi egri képeslapon
Néma, halotti néma csend.
Szobámat sűrű setétség borítá; nem tudtam megkülönböztetni a tárgyakat. Remegve gyújtám meg a gyertyát, és körülnéztem...
Nagy Isten! Az ágy alatt van valaki, az inge kilátszik. Szörnyű fehér alak.
Szédültem.
Sápadtam.
Majd éltem veszélye jutott eszembe. Ha én meg nem ölöm, ő gyilkol meg - villant meg agyamban. Kissé lehajolva lőttem. Az én emberem mégsem mozdult.
Nem találtam, gondolám, s ismét durrant a pisztoly.
- Ördög és pokol! Ki vagy?
Semmi felelet.
Lehajoltam, hogy jobban megnézzem, mi történt. Bár a rémülettől összefolyt előttem minden, mégis kivehettem, hogy az ágy alatt... szégyen és gyalázat... a hálóingem parádézott.
Ez volt hát az ijesztő, a rabló, a zsivány, mit bortól felizgatott képzeletem szült!
- Ördög bújjék beléd! - mondám fogvacogva s magamra húzván nemsokára elaludtam...”
Gárdonyi Géza első aláírása a Füllentőben
„Az első közleményt, amely tőlem megjelent, a Komáromi kisnaptár-ból írtam ki. Adomák voltak. Glódy kijelentette, hogy zseni vagyok, s honoráriumképpen adott egy rövidszivart.” – vallotta később Egy hírlapíró emlékirataiból című irodalmi visszaemlékezésében, amelyben Glódy Iklódyt jelenti, a szivart pedig később Gárdonyi József is igazolta. Az ún. Komáromi Kalendárium ismert évente megjelenő naptár volt, amely rendszeresen közölt adomákat, amelyeket csak óriási túlzással lehetne humoreszkeknek nevezni. Valamelyik korábbi kötetben megtalálhatnánk ennek is az eredeti változatát.
A szerzői névválasztás oka pedig - köztudottan - az volt, hogy az 1863. augusztus 3-án Agárdpusztán született Cziegler Geyza nevű gyermeket 4-én a szomszédos Gárdony katolikus templomában keresztelték meg és csak 1897-től viselte hivatalosan a Gárdonyi vezetéknevet.
Régi ház Egerben a Bástya (régen Perényi) utcában, ahol Gárdonyi 2 diáktársával lakott
Az ifjú diák kitartása, kudarctűrése és lelkesedése elérte első kisebb sikerét, ami éppen elég energiát adott neki ahhoz, hogy a következő hónapokban újabb karcolatokat küldjön a Füllentőnek. Azok sem lettek kiemelkedők, de az apró közlemények, az újságírás fegyelmezettsége, rendszeressége, hozzájárultak hivatástudata kialakulásához. Ezért 1881. május 22-én lelkesen írta naplójába: „Írok eztán is beszélyeket nagy kedvvel. Istenem, beh szeretnék az irodalmi pályára lépni!“
Bartók Béla
Ajánlott olvasmányok:
Gárdonyi Géza: Szívlobbanás, Aqua Kiadó, 1995.
Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Dante, Budapest, 1934, I. k.
