Gárdonyi Géza 1919 őszén nagyon nehéz körülmények között élt Egerben, ami kiszolgáltatottá tette anyagilag és szellemileg is. Így került kapcsolatba az ellenforradalom és a keresztény-nemzeti ideológia helyi képviselőivel és írta meg a nemzeti hadsereget köszöntő Az ötödik kard című versét, amelyről már volt szó. Az író további politikai sodródását, illetve egy másik ekkor írt és szintén vitatott művét Bartók Béla ismerteti.
Gárdonyi Géza egri dolgozószobájában
Egerben és a fővárosban még román megszálló csapatok állomásoztak, amikor 1919 augusztus közepén Budapesten kb. 200 hazafias gondolkodású író és újságíró részvételével megalakult a Magyar Írók Nemzeti Szövetsége. Az volt a céljuk, hogy a magyar irodalmat és sajtót a liberális és szocialista nézetektől megtisztítsák, keresztény és nemzeti szellemben újjászervezzék. Az alakuló gyűlésen a nemzeti radikális Szabó Dezső író, Az elsodort falu című propagandaregény szerzője lendületes beszédben fejtette ki a szervezkedés szükségességét és céljait. A gyűlés diszelnökökké választotta Ambrus Zoltánt, Ábrányi Emilt, Gárdonyi Gézát, Herczeg Ferencet, Hoitsy Pált, Kozma Andort, Prohászka Ottokárt, Rákosi Jenőt és Szabolcska Mihályt, ügyvezető elnökké Szabó Dezsőt. Bár Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond neve is szerepelt a vezetőségben, a szövetség az ellenforradalmi rendszert szolgálta, és belső viszályok gyengítették. Azt sem lehet kizárni, hogy több személyt úgy választottak meg, hogy nem voltak ott a gyűlésen.
1920. március elején ezek az írók, költők a budapesti Pannónia szállodában összejövetelt tartottak, ahol Szabó Dezső felolvasta Gárdonyi Géza levelét, amelyben az egri remete - állítólag - üdvözölte a szövetséget a magyarság érdekében vívott harcában. Valamely híres művész nevének politikai célú felhasználását ma már kulturális kalózkodásnak neveznék, nincs azonban kizárva, hogy Gárdonyi minimálisan valóban részt vett volna ennek a szervezetnek a tevékenységében. 1920. június 18-án a társaság elhatározta, hogy vidéken sorozatos propagandisztikus, kulturális és művészeti előadásokat rendez, melynek keretében a magyar irredenta szellemet viszi körül az országban.
Szabó Dezső (1879-1945) Az elsodort falu című regény nemzeti radikális írója
Gárdonyi Géza nem érezhette rokonszenvesnek a szervezet vezetőjét, mert 1920. szeptember 25-én ezt írta Az elsodort falu regényről és Szabó Dezsőről: „… bár lapról-lapra undorított, kábító képhalmazaiban tanulságos volt látnom a képekkel való jellemzés erejét." „Mely írók vannak ma Magyarországon belül a hírnév csúcspontján? – kérdezte hamarosan Szabó Dezső Faj és világirodalom című írásában 1921-ben A Nép című keresztényszocialista újságban - Akiknek hivatalos elismerés, irodalmi testületek hódolata, tisztelet és hazafias propaganda jár ki. Mindenekelőtt a germán Herczeg Ferenc. (…) A második: a szintén germán eredetű Gárdonyi Géza. Gárdonyi már sokkal erősebb, sokkal inkább földből nőtt tehetség. A Láthatatlan ember című pompás regénye mutatja, hogy több művészi szimata van a magyar lélek sajátos fakadásai iránt. De bármennyire is tiszteljük Gárdonyi művészetének egy részét, Jókai és Mikszáth után epigon. Kiváló epigon, de epigon.”
KNEP bélyegzős KSZGP tagsági igazolvány
1919 november elején látogatta meg otthonában Gárdonyi Gézát Jolbej Sándor (1895-1982) a Keresztényszociális Gazdasági Párt ifjú egri aktivistája. Jolbej 1892-ben született Szilágysomlyón, 1906-ban Egerben kezdte a ciszterci gimnáziumot, de az állami főreáliskolában érettségizett, majd a háborúban tisztként szolgált, 1919 őszén joghallgatóként belevetette magát a Heves megyei politikai életbe, később a tiszafüredi járásbíróságon dolgozott, a 2. világháborút viszont a székesfehérvári törvényszéken élte túl. A következőkben Jolbej Sándor tudósítása alapján mutatjuk be Gárdonyi nézeteit, tehát számolni kell az újságíró torzításaival, ferdítéseivel.
„Írónk éppen délutáni pihenője után, dolgozószobájában fogad, - írta a fiatal hazafi - mely több egy történelemnél, - ez egy múlt, jelen és jövő - irodalmunk legszebb, legtisztább, legmagyarabb, legkeresztényebb bölcsője.” A látogató érdeklődött politikai nézetei, jövőbeli irodalmi tervei felől. A Központi Sajtóvállalattal, valamint a Pesti Hírlappal való kapcsolatáról is beszélt, ami azért volt különös, mert az előző vállalkozás a konzervatív katolikus egyház tulajdona volt a másik lap a liberális polgárság nézeteit közvetítette. Említette, hogy a nemzeti radikális Milotay István az Új Nemzedék című lap főszerkesztője felkérte a közreműködésre. A Pesti Hírlappal kötött szerződése viszont 1919 őszén is érvényes volt és megakadályozta, hogy bármilyen más lapban dolgozzék. Jolbej nevezte keresztény-nemzeti eszme legerősebb mágnesének Gárdonyit.
Keresztény-nemzeti szellemű kiadványok egri hirdetése. Egri Népújság, 1919. november 25.
„A népnek kellene egy olcsó és erősen nemzeti, nemesen keresztény újságot szerkeszteni, - mondta Jolbej szerint Gárdonyi - a fővárosi újságok is mind csak a fővárosi közönségnek csinálódnak. Csodálom, hogy a keresztény sajtóközpont erre nem gondolt eddig. Szeretném, ha alábbi szerény szavam a városunk határán túl is eljutna és gondolkodóba ejtené ama hatalmas fejlődésnek indult keresztény sajtóvállalatot, mely zászlajára a keresztény és nemzeti jelszót írta. Öleljük végre keblünkre az igazán fajmagyar érzéstől áthatott, keresztény erkölcsi forrásból táplálkozó íróinkat.” Meglepő, milyen szavakat adott Gárdonyi szájába a látogató.
A Tanácsköztársaság megszűnése után 1919. szeptember végén megalakult a Keresztényszociális Gazdasági Párt. Mintegy 60 ezer tagja volt, akik között sok értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő sőt pap is volt. Ennek legtöbb frakciója valamint a Keresztény Nemzeti Párt 1919. október 25-én egyesült a Keresztény Nemzeti Egység Pártja néven. Vezetői többek között Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Prohászka Ottokár voltak. A KNEP programja a keresztény szociális terveket és nemzeti érdekeket hangoztatott. Az egyesülést támogatta a püspöki kar, de volt egy csoport, amely nem csatlakozott, mert a valódi keresztény és szociális reformtörekvések háttérbe szorulásától tartott.
A KNEP választási plakátja 1920 januárjában
A két konzervatív jobboldali pártból létrejött Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja egri szervezete 1919. november 23-án tartotta alakuló gyűlését a Katolikus Legényegylet nagytermében. Székely István jogtanár indítványára díszelnökké választották Gárdonyi Gézát és Babocsay Sándort. A KNEP egri elnöke választással Barsy István ügyvéd, ügyvezető elnöke Nagy János teológiai tanár lett, de megválasztottak még 50 alelnököt is. A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának egri szervezete határozatot is hozott, hogy mindent el fog követni, hogy a liberális, demokrata, radikális és szociáldemokrata politikusok szereplését társadalmi és politikai téren lehetetlenné tegye.
Az egri KNEP megalakulása után Korodi Katona János ünnepelte Gárdonyi csatlakozását. Korodi 1890-ben született Nagybányán, Budapesten szerzett jogi diplomát, 1912-től Szatmár megyei tisztviselő lett, 1915-től Egerben szolgált katonaként, később részt vett az ellenforradalomban, 1919 őszén a KSZGP majd a KNEP Heves megyei párttitkára, később mátészalkai szolgabíró lett, 1921-ben választották meg nemzetgyűlési képviselőnek.
A keresztény-nemzeti párttitkár is büszkén díszítette vallásos és hazafias címkékkel az egri remete nevét és örült, hogy most kapcsolódik be a politikai küzdelembe. „Mit féltek kicsinyhitűek? – kérdezte Korodi - A táborunk erősebb lett Gárdonyival. Velünk van Eger egyik csillaga, Nyugatosokkal, a magyarság megtagadóival soha nem alkuvó, puritán lakója az egri Sáncnak.” A tudósító is megbélyegezte azokat az írókat, akik „idegen származásúak” vagy támogatták a Tanácsköztársaságot majd hangsúlyozta, hogy a bolsevizmus olyan próbatétel volt, amely Gárdonyit nem győzte le, bár 25 év múlva már az író 1919-es szocialista kapcsolatait kezdték bizonygatni. A nemzeti radikális Gárdonyit nem vették már komolyan.
A Pesti Hírlap 1919. október 17-i száma a román hadsereg engedélyével
Gárdonyi 1919 októberében régi folyóiratokkal fűtötte szobáját, sötétben pipázgatta végig hideg őszi estéit. A proletárdiktatúra és a román megszállás után borzalmasan nehéz volt számára is a mindennapi megélhetés. Ekkor látogatta meg Budapestről Porzsolt Kálmán (1860-1940) újságíró, hogy a Pesti Hírlap 1919. évi karácsonyi számába vezércikket keressen. Gárdonyi Géza tisztességesen megírta és megrázó tárcája az első oldalon Karácson-est 1919-ben címmel jelent meg 1919. december 25-én. Légrády Imre az elátkozott liberális újság megbélyegzett főszerkesztője egy vagon aprított tűzifát és két hatalmas láda gyertyát küldött honoráriumként az egri írónak, hogy szobáját felmelegítsék és fényt gyújtsanak íróasztalán.
KARÁCSON-EST 1919-BEN
ÍRTA: GÁRDONYI GÉZA
Csillag ne gyúljon ezen az estén. Angyalok ne zengjék: Békesség... glória! Asztalotokra fenyőfa helyett állítsátok a feszületet. Ne öltözzetek ünnepi víg ruhákba. Öltözzetek illőn, tompa fekete gyászba. Éli, Éli, lamma szabaktáni!
Óh, denevérként felszegezett, hóhérkezektől véresre vert, hóhérlábaktól kékre rugdosott, tépett hajú, könnyektől szennyes arcú, vad tövissel megkoronázott Krisztusom, te vagy ez estén a mi nemzeti címerünknek a képe.
Nem zeng a magyar föld felett Betlehem öröméneke ez éjen. Nem trilláz itt a pásztorok boldog dudaszója. Nem röpködnek itt fehér angyalok. Testvér testvértől eltépve könnyes szemmel néz a távolból az éjbe. Hollók szállongnak itt a levegőben, hízott hollók, ötéves lakmározás után. S fölborzadt szőrrel csatangol a házi eb a mezőn: keresi gazdáját, kit a vörös bakók akasztottak fel magyar volta miatt. A karácsoni fenyők balzsamos illata helyett gyászszag nehezíti a melleket.
Anyák máskor ezen a szent estén a meleg szobában boldog mosolygással nézték a gyermeket. S elgyönyörödve mondogatták reá:
— Óh, áldott kicsinyem.
Anyák ez idei szent estén, a hideg szobában, a sovány asztalnál, sokan-sokan még a fekete ruhában, búsan rebegik:
— Nem áldott a ti nevetek szegények, hanem átkozott.
Mert nincs többé magyar, csak átkozott. És nincs többé Magyarország, csak Mártírok Országa. A nemzet küldöttei indulnak már a civilizáció fővárosába. Ahol franciául beszél a béke angyala. Mit nyújt nekik franciául a béke angyala? Franciául és angolul? Mit nyújt nekik? Pálmaágat? Koporsószegeket!
A történelmi Magyarországot megfeszített Krisztusként ábrázoló allegória 1919-ben
Dehát nem ilyen volt-e a magyar karácson a tatárjárás évében? Mikor saját országából kivert kutyaként futott a király is.
Nem ilyen volt-e a karácson Mohács évében? Mikor Budára félholdas zászlót tűzött a török.
Nem ilyen volt-e Világos után? Mikor maga Ferenc József akasztatta nemzetünk hőseit? Volt-e akkor is csillaga a karácsonnak? Boldog arcokra világított-e a karácsoni gyertyák fénye? Nem nevezték-e bitangnak a magyart saját hazájában? Csak a nemzeti zászló nem volt ronggyá tépve, sárba tiporva, arcunkba verve, szemétdombra dobva soha!
Hát most ezt is megértük, ezt is megszenvedtük, ezt is megbúsuljuk.
De most mégis van egy név, amely könnyes szemünk előtt kiemelkedik a mindent elromboló viharból. Kiemelkedik mint tengeri vészben a világító torony halvány fényjele. Név, amelyet már a vörös börtönök falai sóhajtoztak. Név, amelyet az ajkak nem mertek kimondani, de amelyet a könnyek kiáltottak. Név, amelynek hangzása mint a haldokló vitéz utolsó hörgése. Mint a harci paripa hortyanása. Mint az ébredő oroszlán hazaordítása! Mint az ágyú-morranás…
Horthy Miklós! A te nevedet rebegi ez a bús karácson. A te nevedet zúgják itt még a fák is. A sirhalmok is a távoli katona-temetőkben. A te neved a mi karácsoni gyertyánk. A te neved a mi karácsoni énekünk. A te fejed fölött ragyog elő a mi gyászfátyolba vont csillagunk.
Láncra verhették ezt a nemzetet. Mellére gázolhatott az álnok cseh. Gúzsba csavarhatta a bocskoros oláh. Arcul köphette a vörös bandita. Széjjel szaggathatták Szent István palástját. Eltéphették a testvért a testvértől. De élőkre hiába kongatják akár Párisban is a halálharangot!
Horthy Miklós, nemzetem reménycsillaga, izend meg a magyar anyáknak, hogy ne sírják ezt a szót: átkozott, hanem mondják csak mint szokták: áldott, oh, áldott!
Horthy Miklós, oroszlánok acélos vezére, keserű magyar, nézd meg a budai kalendáriumot: mennyire van karácsontól a másik nagy ünnep: a feltámadás?”
A nemzeti hadsereg budapesti bevonulásának emléklapja
Gárdonyi tárcája nagyon végzetes hangvétellel kezdődik, mert a szent este öröme helyett Jézus szavaival (Éli éli lamma sabaktami=Istenem, istenem, miért hagytál el?) nagypéntek tragédiáját idézi. A hideg szoba, sovány asztal a nyomorúság jelei, a Muhi, Mohács, Világos utáni karácsonyok emléke pedig Az ötödik kard című versre emlékeztet. A Tanácsköztársaság mellett a békekonferencia is felsejlik, majd a fővezér magasztalása, nevének ismétlésével - mint a korábbi versben is - a húsvéti megváltás, a feltámadás reményét fejezi ki.
A Karácson-est 1919-ben című írás ma is kényelmetlen és elhallgatott epizódja Gárdonyi Géza munkásságának, pedig az is a korízlés hatására keletkezett mint sok más jobban ismert és sokat dicsért alkotása és megvan a jogos helye a szerző életművében.
Bartók Béla
Ajánlott olvasmányok:
Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi Dante Kiadó, Budapest, 1934. 2. k. 282-283.
J.S. Látogatás Gárdonyi Gézánál, Egri Népújság, 1919. november 12.1-2.
K.K.J: Üdvözlet Gárdonyinak! Egri Népújság, 1919. november 27.1.
Karácson-est 1919-ben, Pesti Hírlap, 1919. december 25.1.
