Gárdonyi Géza halálának 100. évfordulóhoz közeledve – diákkori élményei után – érdemes hosszabban megvizsgálni utolsó éveinek néhány kevésbé ismert művét, amelyek az 1919-1922 közötti korszak kulturális, társadalmi és politikai viszonyait tükrözik. Bartók Béla elsőként az írónak 1919 őszén írt és a nemzeti hadsereget köszöntő versét elemzi.
Gárdonyi Géza egri dolgozószobájában 1921-ben
1919 augusztusában a bolsevik Tanácsköztársaság bukásakor Gárdonyi Géza Egerben élt a hosszú világháború és a forradalmi zűrzavar miatt súlyos anyagi körülmények és gyenge közbiztonság közepette. Valószínűleg nem támogatta olyan rokonszenvvel a forradalmat és a kommunista rezsimet mint amennyire a marxista irodalomtörténészek állították róla, de az is túlzásnak tűnik, hogy az ellenforradalom lelkes híve lett. Van ugyanis néhány olyan hazafias vagy nacionalista szellemű írása 1919-1920-ból, amelyek 1945 után nem illettek bele a hivatalos Gárdonyi-képbe. Gárdonyi a nemzeti és konzervatív Magyar Írók Nemzeti Szövetségének tagjaként már augusztus közepén az ellenforradalom mellé állt, - amelyről egy későbbi posztban lesz majd szó - a román katonaság Egerből történt kivonulása után pedig konkrét lehetőséget kapott a nemzetbe vetett hit megvallására. Horthy Miklós serege november 16-án vonult be Budapestre, majd a következő napokban a magyar alakulatok kelet felé indultak és a Tisza vonaláig átvették az ellenőrzést az ország többi része fölött. November 25-én például Miskolcra érkezett egy tüzérüteg 4 löveggel, ahol a magyar katonáknak ünnepélyes fogadtatásban volt részük, ezért Egerben is lelkesen készültek a katonák fogadására.
Horthy Miklós fővezér a nemzeti hadsereg sastollas tisztekkel beszélget 1919 őszén
1919. november 21-én az egri elit képviselői a városházán tartottak értekezletet, és elhatározták, hogy a bevonulás napján a színházba tervezett díszelőadáshoz egy prológ (bevezető vers) megírására Gárdonyi Gézát kérik meg, és a szöveget egy hölgy fogja előadni. Lipcsey Péter közjegyző, a Keresztényszociális Gazdasági Párt egyik egri és Heves megyei alapítója ezután látogatta meg Gárdonyit, hogy írjon verset az ünnepségre.
„- Kizavar a munkámból. És most verset írjak? Miért nem kérsz arra, hogy csináljak egy nadrágot?
– Ez kötelességed. Te nagy magyar író vagy és Horthy az első magyar ember. Őhozzá csak te írhatsz verset.
– Nem bánom, mikorra kell?
– Holnaputánra.
– Ejnye. Csakugyan nadrágot varratsz velem.
Elküldte hozzám a versét, melodrámának írta s azt követelte tőlem, hogy én szavaljam el.
– Ha megírattad velem, te meg szavald el. Zenét is komponáltass hozzá, én ráírtam, hogy mint képzeltem el a zenét. Minden versszakánál odaírtam, hogy milyen zenét kívánok.
Ma is megvan nálam a gyönyörű vers gépíráson s ráírva kézírással a Gárdonyi kívánsága, ahogyan lediktálta.”
Dr. Lipcsey Péter 1869-ben született Tiszafüreden, az egri érseki jogakadémián tanult, 1903-tól évtizedekig városi közjegyző majd református gondnok volt Egerben. Emellett Gárdonyi tisztelője, barátja, később az egri Gárdonyi Társaság egyik alapítója lett. A vers Az ötödik kard címet kapta és a folyton feltámadó magyar haderőt magasztalta. Elkezdődött a gyűjtés az ünnepségre, majd az Egri Népújságban megjelent Ábrányi Emil költő Az új magyar hadsereghez című költeménye (prolog), amelyet Bakó László színész szavalt el november 16-án az Operaházban a nemzeti hadsereg budapesti bevonulásának ünnepén. A november 25-én Egerben közölt Ábrányi-vers leírja a vörös terrort, Horthy Miklóst Szent Györgyhöz hasonlítja, és néhány kifejezéssel példát mutat. Muhi, Mohács, Majtény, Világos említése mellett a hadsereg és a kard azonosítása hasonlít Gárdonyi versére. („Te légy a nemzet villámsujtó kardja/ Te légy a kar, mely zászlónk büszke selymét/ Tisztán, szenny nélkül az egekre tartja!”)
Ábrányi Emil (1850-1920) költő, műfordító
Z. Szalay Sándor és Tóth Gyula már 1963-ban javasolta Gárdonyi Géza utolsó műveinek részletesebb vizsgálatát: „… a helyzet pontos ismerete és ismertetése nélkül méltánytalan lenne eltúlozni ’Az ötödik kard’ című vers jelentőségét is, melyet avatatlan kezek a posztumusz (egyébként csupa szedett-vedett anyagra épülő) ’December’ című, jóval az író halála után (!), 1929-ben megjelent kötetbe betettek. Számunkra ugyanis kérdéses, hogy Gárdonyi életében egyáltalán megjelent-e ez a költemény, avagy a Gárdonyi-szövegek szándékos meghamisítását lépten-nyomon tapasztalván nem hamisították-e meg ezt is? Mert mindeddig csak a hitelesnek nem tekinthető kötetből idézték, eredeti lelőhelyét még senki nem közölte.” E. Nagy Sándor 1967-os tanulmánya szerint Az ötödik kard című versét csak unszolásra írta meg, ezért ő a vers őszinteségét is megkérdőjelezte... Viszont Gárdonyi Géza már 1916-ban megírta Magyar sors című elbeszélését egy egri háborús jótékonysági hangversenyre, amelyben Árpád fejedelem haldoklását így fejezi be:
„Távoli bús kürtszó búgott a Duna túlján által az éjjeli csenden, mintha az is kérdezné a táltossal, a vezérekkel, a nemzettel, a szellemek karjában másvilágra induló nagyfejedelmet:
- Mi a magyar sorsa a jövendő idők messzevégeiglen, mi a magyar sorsa itt ezen a földön?
Árpád szeme még egyszer megnyílott. Ujja is megmozdult, bágyadtan mutatott a falra. S kékülő ajka alig hallhatóan rebegte:
- A kard.”
Gárdonyi Géza 1929-ben megjelent posztumusz verseskötetének címlapja
Történelmi szempontból különös a szerző és a költemény szemlélete. Két nagy vesztes csata (Muhi, Mohács) után két fegyverletételt említ (Majtény, Világos), de feltűnik benne az Osztrák-Magyar Monarchia veresége, az olaszországi Piave folyó mellett vívott csata is (1918. június 15-22.). Ha a kardot a hadsereg szimbólumának tekintjük, akkor a vers címét jelentő ötödik (másképp számolva hatodik) kard az ötödik (vagy hatodik) haderő Horthy Miklós serege lehet. Gárdonyi gondolatmenete szerint az első kard a tatárjárás után talán a főnemesi bandériumokból álló hadsereg, a második kard a mohácsi vereség után szerveződő végvári katonaság, a harmadik kard a Rákóczi-szabadságharc bukása után kialakuló Habsburg császári és királyi hadsereg, a negyedik kard az 1867-től megszervezett magyar királyi honvédség az ötödik pedig az 1919 végén megalakult - később szintén magyar királyi honvédségnek nevezett - nemzeti hadsereg lehet. Ez a logika azonban hadtörténeti szempontból figyelmen kívül hagyja a nemzeti függetlenséget sokkal jobban jelképező Fekete Sereget, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc kuruc hadait illetve az 1848-ban megszervezett forradalmi honvédséget.
Az egri laktanya, amely 1919 december elején lett a nemzeti hadsereg bázisa
AZ ÖTÖDIK KARD
Horthy vitézeinek üdvözlése Egerben
Mohi puszta, Mohács, Majtény, Világos:
négyszer tört el a kardja magyarnak.
Négyszer kacagott rajta már a Sátán,
mellére topva diadalmasan:
- Voltál!
De Isten mindig fejét rázta rá:
uj kardot nyujtott a szerencsétlennek.
S a magyar talpra pattant. Széttekintett.
- Vagyok!
Utoljára a Piáve vizébe
sodorta bele a harcos magyart
mind-kardostól az örök-írigy Sátán,
s fölkacagott a csillagos egekre:
- Isten! Hol a te kedves magyarod?
S nehogy e föld még uj magyart teremjen,
nehogy Isten uj kardot nyujthasson le,
emberi testbe öltözött a Sátán.
S jött messiás képében miközénk.
Jött a pokol vörös zászlajával.
S az uj messiás, a vad Ántikrisztus
elüvölté az uj hegyi-beszédet:
- Nincs többé szegény: csak ide tartsa markát!
Nincs többé Isten! Az ember az isten!
Gyülöld felebarátod! Húzd le köntösét!
De gombold össze jól a magadét!
...................................................
És szétküldötte apostolait.
*
Mint a sivatag alélt vándora,
kit letepertek forgó viharok,
arcára bukva, selyem zászlaján,
hevert a magyar gyászos kábulatban.
De jöttek az uj vörös-messiás
apostolai s tanitványai:
- Csak bennünk bizzál: mink fölemelünk!
S megforditották arccal fölfelé.
Megforditották. Vélte: sebeit
mossák majd meg és bé is kötözik.
De azok csak belső zsebéért tették,
s hogy kihuzhassák selyem zászlaját,
s letépjék a keresztjét, - a szivéről.
De mint a sakált farkas marja félre,
hogy a prédát ő körmölhesse el,
úgy jöttek uj barátok a magyarra;
- Bizzál szomszéd: mink rendezzük a szénád!
S lefosztották róla az inget is.
Szegény hazánk! Haldokló nemzetünk!
Szép életed volt: ezer hosszu év!
Temetésed is szép lesz, elegáns
Párisban szövik szemfödeledet...
A nemzeti hadsereg alakulatai 1919 őszén bevonulnak Székesfehérvárra
Ám Isten ismét letekint az Égből.
....................................................
S im a bús circumdederunt helyett
kürtszó harsan meg, sziklát rengető,
amilyenre Árpád vitézei
serkentek fel és nyergeltek lovat.
Nyugat felől a Nap is visszatér:
a földből uj vitézek hada kél...
....................................................
Isten hozott ti sastollas vitézek!
Isten hozott visszatért lobogónk!
Isten hozott örök magyar-erő!
Magyar erő! Örök magyar-erő!
Te lobbantál fel Mohinak utána!
Te szántottál ujra Mohács alatt!
Te fujtad meg a Majténynál elnémult
Rákóczi-kürtökön az ébredőt!
Te tépted el a világosi láncot!
Te keltél ki a Piáve vizéből!
Te kelsz és kelten-kélsz itt minden rögből,
melyet valaha hős vér öntözött;
te kelsz némán és elszánt szent haraggal.
Képed miként szobrunknak képe itt
Eger közepén, zord kemény ércében.
.......................................................
Isten hozott örök magyar-erő!
Isten hozott ti sastollas vitézek!
Isten hozott ötödik fényes kardunk!
Áll még a vár omlott bástyáival
s áll fölötte magas fenségében
a kereszt is, áll diadalmasan.
Tekintsetek reá bizodalommal.
S érintsétek e vár romköveihez
kardotokat Horthy vitézei.
Dobó lelke az, mely megrezgeti.
Gárdonyi Géza 1941-ben megjelent hazafias elbeszéléskötetének címlapja
A verset elsőként érdekessé teszi Isten és a Sátán mitikus vetélkedése a magyar nemzetért. A hun mondákból ismert Isten kardja említése után, 1918-1919 szereplőinek allegorikus bemutatása következik, amelyben a forradalmárok, kommunista agitátorok (sakálok) és a románok (farkasok) az ördög (Antikrisztus) küldöttjei. A circumderunnt a Körülvettek engem a halál fájdalmai kezdetű 17. (temetési) zsoltár első latin szava, a vér és a rög a szélsőséges nacionalizmus szimbólumai, a sastollak pedig a bátorság jutalmai mellett a bosszúálló tiszti különítmények jelvényei voltak. A vers utolsó szakaszának egyes szavai Egerre utalnak, hiszen itt vannak a vár részei (bástya és a Kálvária a kereszttel) Dobó István szobra, így a keresztény vallás a nemzeti érzéssel találkozik az uralkodó eszme jegyében.
Gárdonyi Géza versét először akkori munkaadója, a Pesti Hírlap közölte 1920. január 4-én, majd 1929-ben az író December című verseskötetében jelent meg, 1930-ban pedig a Királyi Közjegyzők Közlönye szerint Horthy Miklós kormányzásának 10. évfordulóján díszes üdvözlés mellékleteként adták át a kormányzónak. Ha előkerülne a Lipcsey Péternek küldött és jegyzetekkel ellátott kézirat, további kutatásokra adna lehetőséget. 1919 novembere második felében elkezdődött pénz és élelmiszer gyűjtése az érkező katonák számára. Az egri helyőrség végül 1919. december 4-én alakult újjá. Az egri csapatkeret parancsnokává Juhász László ezredest nevezték ki és 14 tisztből, 80 közlegényből álló géppuskásszázad vonult be Egerbe 4 gépfegyverrel. Horthy Miklós fővezér 1919. december 11-én este érkezett el Egerbe, másnap reggel tovább utazott, és Gárdonyi versének bármiféle nyilvános bemutatásáról semmi hír nincs.
Bartók Béla
Ajánlott olvasmányok:
E. Nagy Sándor: A korszerű Gárdonyi-kép problémái, Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. LXXI. éf. 2. 140-150.
http://epa.oszk.hu/00000/00001/00250/pdf/00250.pdf
Z. Szalai Sándor - Tóth Gyula: Egy félreértett életmű - A Gárdonyi-centenárium előtt, Új Írás, 1963. 6.sz. 719-724.
https://adt.arcanum.com/hu/view/UjIras_1963_1/?query=feudalis&pg=748&layout=s
Gárdonyi Géza: Április, Fűzfalevél nyárfalevél, December, Költemények, Budapest, 1929.
https://mek.oszk.hu/10800/10896/10896.htm
Lipcsey Péter: Azokról, akik elmentek. A Gárdonyi Társaság első évkönyve 1925-ös naptárral, Eger, 1924.186-187.
