Kilencven éve, hogy a magyar polgári repülés meghatározó személyisége, Kaszala Károly (Nyitra, 1894. február 20. – Kétútköz, 1932. szeptember 4.) egy repülőgép szerencsétlenség következtében életét vesztette. A tragédia Heves megyében, a Poroszlóhoz közeli Kétútközpusztán történt. A történetet Szuromi Rita mutatja be.
Burány Gyula szakíró Ernst Udet német repülő mondásával jellemezte Kaszalát: „Én a repülés rabja vagyok. Nem tudok a repülés nélkül élni. De egy szép nap mindnyájunkat elvisz az ördög.” Kaszala Károly veszélyes manővereinek emlékét, sportteljesítményeit és rekordjait szaklapok őrzik, haláláról még a korabeli filmhíradó is tudósított. „Az a fajta nagyvilági sportember volt, amilyen ma nem létezik. Motoron, autóval, de legfőképpen repülőgéppel óriási sikereket aratott, és nőügyei, meredek egyéb ügyletei is messze földön híresek voltak” – írta róla Burány Gyula.
Kaszala portjéra. A Graefl család hagyatékából
Kaszala Károly iskoláit Nyitrán végezte, géplakatosnak tanult. A repüléssel Dobos István, Prodám Guido és Kvasz András aviatikusokon keresztül került kapcsolatba, akik bemutatóikkal mágnesként vonzották a fiatalokat Rákosra, a magyar repülés bölcsőjéhez. A háború kitörésekor 1914-ben Kaszalát behívták katonának. Az alapkiképzés után önként jelentkezett repülőiskolára a Monarchia pilótaképző központjába, a Bécs mellett található Aspernbe. Itt a Fekete Örs században képezték ki felderítőgépekre. Pilótaigazolványát 1915. október 7-én a magyarok közül huszonharmadikként kapta meg. Frontszolgálatát keleten kezdte. Vakmerőségével hamar kitűnt, 1915 karácsonyán a Monarchia pilótái közül elsőként ő hajtott végre sikeres éjszakai repülést. A Farman gépekkel négy légi győzelmet aratott az oroszok felett, amiért 1916-ban a Monarchia első vadászgépére, a Brandenburgra kapott átképzést. Ezután őrmesteri rangban az olasz frontra vezényelték, ahol a Piave és az Isonzo felett olasz, angol és amerikai pilótákkal csatázott. Ezen a hadszíntéren öt légi győzelmet aratott. Nyughatatlanságára és vakmerőségére jellemző, hogy szabadságát nem Nyitrán, hanem a szerbek ellen harcoló öccsénél, a déli fronton töltötte, ahol a lövészárkokon átmászva a szerb parancsnok térképeivel és légi felvételeivel tért vissza öccse parancsnokához.
A Monarchia legkisebb repülőszázadának tagjait, a 41. vadászszázadot 1917-ben képezték át Albatros gépekre. Ekkor festették Kaszala repülőjére a fehér üstököst. A háborúból tiszthelyettesi rangban tért haza. Bátorságának mérlege nem csekély: több mint négyszáz alkalommal végzett az ellenség felett repülést, 72 légi harcban vett részt és 14 légi győzelméből 9-et igazoltak. Vitézségének elismerése két arany nagy vitézségi érem, három ezüst vitézségi érem, négy bronz és a II. osztályú Porosz Vaskereszt érdemrend. 1918 őszén pedig beválasztották őt a pilóták bizalmi testületébe. Kaszala, a „szárnyas ember” a háború után egy öreg, szíjhajtásos Puch motorkerékpárral körbeutazta a történelmi Magyarország területét. A tanácskormány alatt a román királyi csapatok ellen vívott harcokból felderítő-repüléseivel, az ellenség hátországának zavarásával vette ki részét.
Kaszala és az Albatros
1919 nyarára a Monarchia egykori pilótáinak az élete válságba jutott. Megélhetési gondok miatt sokan elhagyták az országot és vállaltak cirkuszi, légi akrobatikai munkát Amerikában, vagy kiképzőnek álltak. Mások az alakuló polgári repülésben próbáltak elhelyezkedni. Kaszala Károly itthon maradt és beállt a román megszállás ellen harcoló szabadcsapatok tagjai közé. Bátorságával itt is kitüntette magát, a Kecskemétre küldött román fegyverszállítmány utolsó vagonjait lekapcsolta és Lajosmizsénél a román őrséget társaival lefegyverezte. Belépett a Rongyos Gárdába, az augusztus 28-án vívott első ágfalvi összecsapás idején a felkelők egyik parancsnoka volt.
A repülésről és a sebesség élményéről nem tudott lemondani. Előfizetőket szervezett az Aviatika című lapnak, miközben Gombos Gyula főhadnagy sofőrjeként járta az országot és buzgón agitált a repülésért. Versenyzett kerékpáron és motorkerékpáron, nélküle kevés motor- és autóversenyt, repülőnapot rendeztek ez időben. 1921-ben bevezették a repülési tilalmat. Egy évvel később megalakult a József Nádor Műszaki Egyetem Repülő Egyesülete, amely új lehetőségeket nyitott a pilóta előtt. 1922. október 8-án az osztrák Alexander Kolowrat gróftól kölcsönkapott géppel győzelmet aratott a Svábhegyen. 1923-ban a repülésben szerzett érdemei elismeréseként oktatónak és berepülőpilótának nevezték ki. Az alakuló polgári légiforgalmi vállalatok lehetséges pilótalistájára viszont fel sem került, mert bravúrjait veszélyesnek tartották a polgári utasokra.
Kaszala, mint motorversenyző
Fordulatot az 1924-es esztendő hozott számára. Elkészült az első magyar repülőgép, a „Mama kedvence” így immár Kaszala is a kis gép berepülőpilótái között lehetett. Motorversenyei száma is megszaporodott, az év végére a legjobb tíz motorversenyző közt tartották számon. Augusztusban háborús hőstetteiért Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatta. Különös véletlen, hogy egyik legkiválóbb tanítványa a Műegyetemi Repülők Egyesületéből épp Horthy István lett. A sportsikerek hatására 1925-től egyre erőteljesebben kezdtek kibontakozni jellemének extrém vonásai: az ügetőpályán rendezett versenyen gentlemannek kiöltözve jelent meg keménykalapban, zsakettben és sétapálcával. A következő évben egy sérüléséből lábadozva afrikai vadászöltözetben, parafa sisakban keltett nem kis feltűnést, de előfordult az is, hogy Tom Mixként óriási cowboykalapban sokkolta a polgári közönséget.
A híres Kaszala jelmez. Családi tulajdon
1927-ben egy miskolci repülőnapon kis híján összetörte magát. A dugóhúzóból túl gyorsan ért földet és emiatt a gép megrongálódott, Kaszala háta pedig megsérült. A baleset ellenére még ebben az évben világcsúcsot repült Mátyásföld és Monor között a kétszáz kilogramm alatti repülőgépek zártkörű versenyében. Bravúrjait folytatta 1928-ban is, amikor a repülőnapon „két szép dugóhúzót bemutatva a lélegzetvisszafojtva figyelő közönség idegeinek megnyugtatására közvetlenül a föld felett ment át siklórepülésbe.” A hazai repüléstörténet legnagyobb bravúrja azonban csak ezután következett: 1928-ban a kis L2-essel 517 kilométeres repülés után Pulában landolt és ezzel világcsúcsot döntött. Innen átrepülte az Adriát, majd Rómában száll le. Itt keresztelték el az olasz hölgyek Róma névre az L2-t. Az extrém repülések ezután is folytatódtak: 1928-29 telén a Róma kisgépre sítalpakat szerelt, hogy bizonyítsa, a sportrepülést télen is lehet űzni.
Ekkor már működött a műszaki olajkereskedése a budapesti Podmaniczky utcában, ám mindenki biztosra vette, hogy „Kaszi” lesz az ország első magánrepülő-tulajdonosa. Nem így lett. Kaszala Károly nem vágyott az üzleti világba, ehelyett az 1930-ban végkielégítésként megkapott öreg kis Brandenburg géppel, a „Kulesz”-szel a megélhetésnek egy kevesebb felelősséget kívánó formáját választotta. Röpcédulákat szórt és éjszakánként repült a népszerű Schmoll Pasta cipőtisztító világító reklámjával Budapest és más vidéki városok felett. Egy alkalommal Szegeden reklámcédulák kiszórása után átrepült a Tisza-híd alatt. A vasárnapi korzó közönségének és a híd épségének veszélyeztetése miatt megbüntették. A büntetést a szegedi Tiszti Kaszinó fizette ki helyette. Kedvelt célpontjai voltak a budapesti hidak, melyek alatt szintén több alkalommal átrepült. Nem díjazták azt a mutatványát sem, amikor a svábhegyi versenyen a célbírói emelvény felett gépével megjelent. A budapesti rendőrfőnök a magas vendégek épségének veszélyeztetése miatt ekkor is bírságot szabott ki rá.
Az 1930-as évek elején Kaszala csillaga leáldozott. A gazdasági válság elérte a reklámszakmát, humora, bohémsága, vakmerősége már nem volt újdonság. Kaszalát 1932. szeptember 4-én Kétútközre hívta ifj. Graefl Andor. A pilóta Urbaschek János szerelővel (1898-1932) indult útnak. A gépben egy műtrágya gyár reklámanyagait is elhelyezte, amit az útba eső falvak fölött szórt ki. Kaszala ugyan elérte Kétútközt, de leszállnia már nem sikerült. Vasárnap délelőtt 10 óra 50 perckor gépe a vasúti töltés mellett lezuhant. Az Eger című lap tudósítója a helyszínen a következőket látta: „Torkot szorító látvány az alkonyuló pusztai ég alatt ez a romhalmaz. Furcsa égett szag terjeng a kiömlött benzin fanyar illatával keveredve a drótok, vasdarabok, gépalkatrészek, összegyűrt vásznak felett. Hanyatt fekszik a roncs, bal szárnya meglehetősen ép, de összelapított, széttöredezett jobb szárnyra ráfeküdt a gép törzse. A kormányszerkezeten még el lehet olvasni a felírást: Vitéz Kaszala Károly tulajdona. A vízhűtéses nagy Brandenburgi motor darabokban, a pilótaülés mellett felakadva lóg egy pilótaszemüveg, a földön vérrel itatott sál. A montőré volt. A szörnyű roncsok között pedig halk ketyegéssel még most is jár a gép kis órája. Tizenegy óra előtt érkezett a tanya fölé Kaszala Károly gépe. A pilóta, aki évek óta jó barátságban volt a kastély fiatal urával, most is látogatóba igyekezett ide. A kétfedelű gép körülbelül százötven méter magasságban szállhatott nagy kört írt le a kastély fölött leszállás előtt, mikor hirtelen megingott, fél oldalra billent és orrával lefelé zuhanni kezdett.”
A zuhanás után a gép 20 métert csúszott még a földön, aztán bukfencet vetve megállt a legelő füvén. A kastélyból kifutott a fiatal Graefl Andor is, de minden segítség hasztalan volt már. A véres arcú, összetört két férfit kivonszolták a roncsok alól, de mindketten halottak voltak. A zuhanás pillanatában érte utol őket a halál. Koponyaalapi törés, nyakcsigolyatörés, hátgerinctörés, belső vérzés, kettős combtörés okozta halálát.
Ifjabb Graefl a következő napokban több interjút is adott. Ebből tudható, hogy Kaszala rendszeres vendége volt a családnak, sőt három évvel korábban egyszer már kisebb baleset érte Kétútközben, mert leszállás közben összetörött a repülőgép egyik kereke, ezért induláskor egy eketaliga kerekét szerelték a futószerkezetre. „Vakmerő pilóta volt szegény – mondta Graefl –, örökösen bravúrokon törte a fejét. Egyszer én is repültem vele és akkor a kormánnyal mit sem törődve hátrafordult a pilótaülésen, úgy beszélgetett velem. Csak nevetett rajtam, mikor szemre hányást tettem érte neki. Úgy tudom, hogy szegény Karcsit eltiltották az utóbbi időben a Budapest fölötti repüléstől vakmerő bravúroskodása miatt. Mostanában reklámcédulákat szórt a vidéken, szépen keresett is. 1200 pengőt találtunk a zsebében.” A két holttestet a kastély kápolnájában ravatalozták fel, a halotti szemfedőt friss tölgy- és cser falevelekkel szórták tele. Kaszala mellére bőr pilótasapkáját és egy szál fehér rózsát helyeztek.
Kaszala sírja a Kerepesi úti temetőben
A vizsgálatot a Budapesti Légügyi Hivatal végezte. A jelentés szerint a tragédiát sebességvesztés okozta. A „Kulesz” motorja hirtelen leállt, Kaszala lendületből még átemelte a gépet egy jegenyesoron, ám a zuhanást már nem tudta megakadályozni. A sebességvesztést nem gépszerkezeti hiba okozta. A roncsoknál talált csekély súlyú röpcédula meg sem közelítette a gép engedélyezett hasznos súlyát. A baleset valószínű oka a sebességvesztés, amelyet vagy valamely pillanatnyi vezetési hiba, vagy valamely más ismeretlen ok, így például a déli hőségben a levegőnek a talaj közelében fellépő olyan áramlásai okozhattak, amelyekre a pilóta az adott helyzetben felkészülve nem lehetett.
A pilóta temetését a Magyar Aero-Szövetség rendezte a Kerepesi úti temetőben. Temetésén így emlékeztek rá: A háború után a sportrepülés terén tett nagy szolgálatokat a magyar aviatikának és értékes rekordot állított fel, amikor kis sportgépével Rómába repült. Dicsőséges élete derekán érte őt utol a pilótasors.
Szuromi Rita
