Az I. világháború kitörésének 110. évfordulóján érdemes felidézni egy sajátos kommunikációs eszközt, az ekkor rendkívül divatos képes levelezőlapot. A négy év alatt elképzelhetetlen mennyiségű képeslap jelent meg a világon, amelyek között új téma maga a háború. Petercsák Tivadar posztja bemutatja, hogy nemcsak a családok és a fronton levő katonák kapcsolattartásának volt az egyik legfontosabb eszköze, hanem a tömegtájékoztatás és a háborús propaganda is élt a népszerű műfaj lehetőségeivel.
A képeslapot a katonák és otthon maradt szeretteik levelezésére használták, amelynek néhány szavas üzenetei is megnyugtatták a családtagokat, hogy a fiú, a kedves, a családapa jól van. Nyitott formája miatt könnyű volt cenzúrázni, a katonák egyébként sem közölhettek lényeges hadi információt. Többnyire azt írták, hogy élnek és egészségesek, az otthoniak számára pedig ez volt a legfontosabb. Ezt az igényt elégítették ki azok a levelezőlapok, amelyeken kilenc nyelven, köztük magyarul is olvasható volt, hogy „Egészséges vagyok és jól érzem magam.” A fronton lévők a képeslapok révén értesültek szerelmük, családjuk életéről, eseményeiről, ami erőt adott számukra a megpróbáltatások idején.
A király imája
Háborús időkben fontos az állam vezetője személyes ismertségének növelése, aki képes ilyen körülmények között is sikerrel irányítani az országot, de vigyáz is a szent cél érdekében harcoló katonáira. Ugyanilyen cél a katonai erő és a hadi erények megjelenítése, amelyek együtt érnek el mozgósító hatást a lakosság legszélesebb rétegeiben. Az Osztrák-Magyar Monarchiában már a háború előtt is népszerűek voltak a Ferenc Józsefet hadgyakorlaton, a családja körében ábrázoló vagy a megkoronázásának kerek évfordulóira megjelentetett képeslapok. A háború kirobbanásakor adták ki a „Mint az eseménygazdag idők emlékére” címet viselő képes levelezőlapot, amely Ferenc Józsefet a híres kiáltvány írása közben mutatja, és közli is a „Népeimhez” szóló szöveget. A Magyarország számára kiadott lapokon az uralkodó mindig magyar királyként jelent meg. A népéért imádkozó királyt bemutató lapoknak számtalan változata ismert, amelyeken családtagjai, rohamozó hős katonái egyaránt láthatók, sokszor a föléjük magasodó és rájuk vigyázó király alakjával. A hatást fokozzák a lelkesítő feliratok. A magyarok körében népszerű és szeretett Erzsébet királyné – aki már 1898-ban meghalt – fehér ruhás alakja is gyakran látható a képes levelezőlapokon, amint felhívja az uralkodó figyelmét a magyar huszárok hősiességére, és kifejezi az irántuk érzett büszkeségét. A jó király eszményét terjesztették a nép között azok a képeslapok, amelyeken Ferenc József, majd IV. Károly király meglátogatja a sebesülteket és a fronton harcoló katonákat. A többi hadviselő fél uralkodóiról – mint pl. I. Péter szerb király, V. György angol király, II. Vilmos császár – is számtalan képes levelezőlap készült.
Propaganda képeslap
Magyarországon a háborús propagandát szolgálták a dicső nemzeti hagyományokra utaló nemzetiszínű zászlós lapok a szózat kezdő soraival vagy a Kossuth-nóta aktualizált változatával, Vilmos császár és Ferenc József képével. A nemzeti szimbólumok használata általános volt minden hadviselő félnél. A háborús propaganda fontos eleme a szövetségesek bemutatása, a velük való szoros együttműködés és egység tudatosítása a katonákban, az ország népében. A szövetséges vezetők kultuszában a „nem vagyunk egyedül” érzete biztonságot kölcsönzött a háborús veszélyben élő polgároknak. A háború kezdetén a három vezető – II. Vilmos német császár, Viktor Emánuel olasz király és Ferenc József király – képével jelentek meg lapok Magyarországon. Olaszország kiválására az „Isten verje meg a hitszegő Itáliát” feliratú képeslapokkal reagáltak a kiadók. A szövetséges hatalmak egységét szimbolizálták a különböző nemzetek katonáit harc közben és zászlóikkal együtt bemutató lapok az „Éljen a Hármasszövetség” felirattal. Az antanthatalmak elleni küzdelemre buzdítottak az olyan lapok, amelyeken a német, osztrák, magyar és török katonák együtt indulnak rohamra a „Vállvetve győzni fogunk” felirattal. Jellemzőek a szövetséges országok uralkodóit, politikusait, katonai vezetőit ábrázoló képeslapok is.
Ferenc József és Vilmos császár csatajelenetekkel budapesti látképen
Fontos része volt a háborús propagandának az ellenség megnevezése, a róla alkotott negatív arculat kialakítása, amely alkalmas volt a gyűlölet felkeltésére. Ennek része a vizuális degradálás, amely az ellenséget – testileg, ruházatban és szituációban – nem a saját nép tagjaival egyenlőként jeleníti meg. Gyakori ábrázolásmód az eltérő testméret, például a szerb figura eltörpül a német katona mellett. A magyarok bátorságának és az ellenség gyávaságának tipikus példája a „Magyar baka leadja a névjegyét” szövegű grafika, amelyen a nagyméretű magyar katona lövésére hanyatt-homlok menekül az apró termetű ellenség. Kiemelendő Bíró Mihály grafikája a faágakon lógó figurákkal megszemélyesített ellenségről, akik karácsonyfára aggatott díszként is megjelennek. A Magyarországon kiadott gúnyrajzok, karikatúrák célpontja a Monarchia fő ellenségeinek számító Szerbia, Montenegró és Oroszország volt. Petár királyt gyáva, a Monarchia hadseregétől beijedt emberként ábrázolják, hadseregét pedig egy magyar katona elől menekülőként szégyenítik meg. Az ellenség durva megjelenítése a disznón lovagoló, a fiaival disznót terelő Petár király rajza, és a felirat: „Petár király és fiai újra kezdi őseik foglalkozását.” Megalázó az a grafikai lap, amelyen Péter király büszkén szemléli, amint a szerb hadsereget szimbolizáló disznók a vályúnál moslékot esznek. „A hű szövetségesek” feliratú grafikán Péter szerb király és Nikita montenegrói uralkodó disznón, illetve kecskén lovagolva halad a disznó- és kecskenyájként ábrázolt katonáival.
Gúnyrajz a szerb és a montenegrói uralkodóról
Az orosz cárt sem kímélték a gúnyrajzok: Miklós roggyant lábbal esedezik irgalomért a délceg Vilmos és Ferenc József előtt. A győzelmet vetíti előre „Az orosz tangó” szöveggel kiadott grafika, amelyen egy-egy kivont kardot tartó német és magyar katona láncon táncoltatja az Oroszországot megszemélyesítő és „Atyuska”-nak nevezett medvét. Az orosz cár kétszínűségét érzékelteti „A fehér béke cár” feliratú grafika, Lurja László alkotása. Ezen Miklós cárt elölről a béke szimbólumaival, olajággal és a feje fölött békegalambbal ábrázolják. Hátulról viszont puskát, tőrt és gránátot látunk, a feje fölött pedig denevért. Az antant gúnyrajzok Ferenc Józsefet sem kímélték, karosszékben párnák között aggastyánként mint a „legkatonásabb uralkodót” mutatják. Az un. karikatúra térképeken minden ország elkészítette a maga verzióját, amelyeken megjelennek a ma is jól ismert szimbólumok: az orosz medve, a gall kakas, a brit John Bull. Gyakran egy allegorikus, rendszerint hatalmas és harcias állatot választottak. Az angolok az oroszlánnal, a franciák a kakassal, az amerikaiak, németek és osztrákok a sassal azonosították magukat, a magyar propagandában pedig a turulmadár töltötte be ezt a szerepet.
Német és magyar katona megtáncoltatja az orosz medvét
A magyar, osztrák és német csapatok, majd az új szövetségesek hősiességét illusztrálták a rajzos, színes lapok rohamozó katonái. A bátor magyar bakával szemben rendszerint az ijedt arcú ellenséget ábrázolták. Jellemzően a győztes csatákról készültek képeslapok, amelyekre a harci jelenet mellett az eseményre utaló szövegek találhatók magyarul és németül. A huszárok lovasrohama, valamint a lovon, karddal pisztolyok és ágyúk ellen harcoló katona a magyar virtust fejezi ki.
Csatakép
Megjelentek olyan dokumentumszerű képes levelezőlapok is, amelyek eredeti fényképfelvételek alapján ábrázolták a háborús hadszíntereket, és a tüzérség felszerelésével, a legújabb ágyúkkal – pl. a „kövér Berta” elnevezésű 42-es mozsárral – demonstrálták a központi hatalmak erejét. „A mi félelmeteseink” feliratú német képeslap a rettegett tengeralattjáróval Magyarországon is népszerű volt a „Tengeralatti naszádok” felirattal. A Bécsben működő nagy kiadók német és utólag rányomott magyar szöveggel forgalmazott lapjai mellett Budapesten a Magyar Fénynyomdai Rt. már 1914 őszétől megjelentetett egy háborús sorozatot, amelyet Az Est napilap is folytatott. A Képes Újság és az Érdekes Újság saját haditudósítóinak a fényképeit adta ki képeslapokon, de pályázatot is kiírtak a legjobb hadifényképek beküldésére. Ezekből tíz füzetben jelentek meg harctéri felvételek, amelyeket képes levelezőlapként is forgalomba hoztak. A lapok a háborús helyszínek széles skáláját mutatták be. A Pesti Hírlap az újságban publikált térképeket képes levelezőlapként megjelentette a háborús frontok állásáról. A magyar napilapokon és magán képeslapkiadókon kívül a már a háború kezdetén megalakult Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium Hadisegélyező Hivatala több száz képeslap sorozatot jelentetett meg az özvegyek és árvák megsegítésére. A későbbiekben nagyon sok katonai egység hozott létre segélyalapot, amelyek bevételét képeslap árusítással is próbálták bővíteni. A háború anyagi áldozatokat kívánt az ország népétől, amelyekre a hadikölcsön jegyzést vagy a karácsonyfa-dísz megváltását propagáló képes levelezőlapok buzdítottak.
Az első világháború éveiben az ünnepi és szerelmi üdvözlőlapokon is megjelent a háború témája. Az újévi üdvözlőlapokon a háborús jelenetek mellett a katonák békevágyát tükröző motívumok láthatók. Sajátos képi világa volt a háborús karácsonyi lapoknak. Az ünnep ismert jelképei – Szűz Mária a kis Jézussal, betlehemi istálló, karácsonyfa, ajándékok – háborús környezetben láthatók. A családtól távol, őrségben álló, tábortűz körül ülő katonák előtt megjelenik az otthon képe szeretteikkel, az égő gyertyákkal díszített karácsonyfával. Ezek a látomások idézték a katonák elé a családot, a békés hangulatot. A „Boldog karácsonyi ünnepeket” feliratú képeslapokon a szerető feleség és kislánya imádkozik, maguk elé képzelve a férj és apa fenyőfa alatt álló képét. A havas fenyőfák között térdeplő és az otthonról érkezett csomagot bontó katona képe is gyakori motívum, aki előtt a család is megjelenik. A képeslapok hófödte tája is a békét, az újbóli együttlét reményét sugározta, amelyet a képek feliratai is erősítettek. A háború alatt a Hadsegélyező Hivatal karácsonyi ajándékozási akciókat szervezett a fronton harcoló katonák számára, és ennek keretében 1915-ben az ajándékok között tisztek számára öt-öt, legénységi állományúak számára egy-egy képes levelezőlap is szerepelt. A hadikórházak betegeinek ekkor összesen 51 090 képeslapot juttattak.
Üdvözlőlap a háborúból
A nagy háborúban fontos szerepe volt a szerelmi témájú képes levelezőlapoknak, hiszen a kényszerű távollét párokat választott el egymástól kiszámíthatatlan időre vagy akár örökre. A szerelmi jelenetekkel illusztrált képeslapok megnyugtatták a harcoló katonákat, és reményt adtak számukra az otthonról, főként a kedvesüktől érkezett sorok. Ezerszámra jelentek meg – különösen a háború kezdetén – azok az üdvözlőlapok, amelyeken a frontra lelkesen induló, a kedvesétől búcsúzó vagy már a harctéren őrséget álló katonát láthatjuk, aki ott is a családjára, szerelmére, illetve a falujára gondol, illetve a szerelmétől érkezett lapot, levelet olvassa. A besorozott katonákat pozitív példaként ábrázolták, szemben a gyáva és alkalmatlannak minősített férfiakkal. Kedveltek voltak a távollévő kedves arcát felidéző kompozíciók, amelyeken versekkel fokozták a hatást. A „Valahol Oroszországban…” sorozat képeslapjain a hátországban kedvesére gondoló nő alakja is megjelenik. Mivel a szerelmi képes levelezőlapok is a harcra lelkesítettek, a szerelmes párokat ábrázoló lapokon a boldogság, optimizmus tükröződött az arcokon, és gyakran a szerelem örök jelképével, a piros rózsával együtt láthatók. Kedélyesek a nyalka huszárt lovával és szíve hölgyével megjelenítő képeslapok. Sajátos szokás alakult ki a háborús években, hiszen fiatal lányok a fronton lévő vagy sebesült ismeretlen katonákkal levelezve voltak segítségükre elviselni a megpróbáltatásokat, így erősítve helytállásukat. Sok katona gyűjtötte a csinos és sokszor hiányos öltözetű nőket ábrázoló képeslapokat, amelyek időlegesen felvidították őket. Ilyen lapokkal dekorálták a lövészárkokat és hálókörleteket.
A világháború kitörésekor a harcoló felek gyors sikerben bíztak, és a háborús lelkesedés fenntartásában jó szolgálatot tettek a képes levelezőlapok. Az ország népe azonban hamar megtapasztalta, hogy a háború veszteségekkel jár, halottakról és sebesültekről érkeztek a hírek, és egyértelművé vált, hogy a harcok évekre elhúzódnak. Megjelentek a háború valódi arcát, a pusztítás nyomait bemutató képeslap sorozatok: romok a nyugati fronton, „oroszdúlta Zemplén,”halál a Kárpátokban, a galíciai városok, különösen a Przemysl-i erőd pusztulása. Sebesült és rokkant katonák, kórházak, ahol az uralkodó meglátogatja a sebesülteket, katonatemetők is egyre gyakoribb témái lettek a levelezőlapoknak. A hátország és az otthoniak megváltozott életét tükrözi „A nő a háborúban” osztrák-magyar és az „Új női foglalkozások” német képeslap sorozat, amelyek postásként, vasutasként, kocsisként, kalauzként és kéményseprőként dolgozó nőket mutattak be. A háború vérzivatara és bizonytalansága miatt finom melankólia szőtte át a lapokat, és néma beletörődéssel adtak hírt a csatákról, ütközetekről, a lövészárkok és a hátország életéről. A háború végén a hazatérő rokkant vagy a kedvesével ismét találkozó katona volt gyakori ábrázolás.
A sebesült katona Szűz Máriához fohászkodik
Mind a katonák, mind a civilek körében nagy szerepe volt az istenhitnek, az emberek felett álló Teremtőhöz való imádkozásnak. Az extrém helyzetben felerősödött a vallásosság: imáikban a katonák Isten és Szűz Mária segítségét kérték, hogy életben maradjanak, és a Mindenható hazavezesse őket. A családtagok is ugyanezért imádkoztak. Természetes, hogy a háború éveiben a vallási témák hangsúlyozottan szerepeltek a képeslapokon, és ábrázolásaikkal, felirataikkal a túlélés, az életben maradás, a hazatérés hitét erősítették. A legismertebb jelenetek: a frontra induló vagy az ütközet előtt a hazáért és szeretteiért imádkozó katona; a férjért, apáért és fiúért fohászkodó családtagok; a csatatéren Jézus Krisztus, Szűz Mária vagy az őrangyal vigyáz a katonára; az elesettek felett imádkozó bajtársaik. Mindezek az ábrázolások és a hozzájuk kapcsolódó feliratok azt a célt szolgálták, hogy a katonák Istenben bízva teljesítsék kötelességüket, harcoljanak hazájukért és a győzelemért.
Sajátos képeslap típust alkottak azok a fényképek, amelyeket tábori fényképészek készítettek a katonákról, és ezeket levelezőlapként postázták szeretteiknek. Egyesek családi fénykép után készült rajzot küldtek haza. Az ilyen lapok készítésének okáról szemléletesen vall az egyik feladó: „Kedves Mancika! Tudom, hogy szereti a szép lapokat. Itt képeslapot nem lehet kapni, tehát rajzolni kell. Azt hiszem, az értéke több.”A háború alatt a magyar honvédek Galíciából küldtek haza nyírfakéregből saját előállítású levelezőlapokat, amelyekre illusztrációk is kerültek. A katonák rendelkezésére álló tábori postai levelezőlapokat is díszíthették, tintaceruzával vagy tollal tájképeket, portrékat, karikatúrákat vagy a katonák által épített kápolnákat rajzoltak a hátoldalra. Az olasz frontról többen küldtek haza csendéletet ábrázoló vízfestményeket, de volt olyan katona, aki a kitüntetését rajzolta le ceruzával, a színeket a megfelelő helyen írásban jelezve. Híres művészek is készítettek a fronton illusztrált lapokat, pl. Moholy-Nagy László, aki az odesszai kórházban rajzolta és küldte haza a levelezőlapokat Hevesy Iván esztétának, kritikusnak. Száznál több tábori levelezőlapján a frontélet, katonaportré, önarckép, hadikórházi és paraszti élet, kávéházi életképek és női portrék jelentek meg.
Petercsák Tivadar
A témához ajánlott irodalom:
Petercsák Tivadar: Első világháborús propaganda képeslapok. In: „A királyhűség jól bevált útján…” Rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867-1918 között. (Szerk: Glasser Norbert, Zima András, Nagyillés Anikó) Szeged, 2016. 337-348.
Petercsák Tivadar: Vallásos képes levelezőlapok az első világháborúban. In: A szükséges dolgokban legyen egység, a kétesekben szabadság, mindenben pedig szeretet. Eger, 2018. 157-164.
