1822. július 4-én – alig 200 évvel ezelőtt - hunyt el Egerben Fischer István érsek, aki 1807-től főispánként Heves és Külső-Szolnok vármegyét illetve érsekként az egri főegyházmegyét irányította az 1814-ig tartó franciaellenes háború időszakában. A Habsburg Birodalom és Magyarország védelme érdekében végzett honvédelmi tevékenységét egy halála után kiadott halotti beszéd alapján Bartók Béla foglalja össze.
A főnemeseknek, főpapoknak a középkortól kezdve egyházmegyéjük birtokai és bevételei alapján honvédelmi kötelezettségük volt. A 14. század elejétől a hadrendszer átalakulása után a főpapok is saját lovas egységeikkel, bandériumaikkal vonultak harcba. A bandérium (bandiera = zászló olaszul) több száz vitézből álló katonai alakulat (magyarul zászlóalj) volt a 13-18. századi magyar királyi hadseregben. Az egyházi bandériumok szervezését a török fenyegetés idején újra szabályozták, pl. a püspökök lovas alakulatainak létszáma jövedelmeik arányában változott, de jelentőségük a 18. századtól az állandó hadsereg létrehozása után csökkenni kezdett.
Fischer István 1807-1822 között volt egri érsek
A bandériumok mellett létező nemesi felkelés támogatása is az egyházi hatóságok kötelességei közé tartozott. Az insurrectio a franciaellenes háborúk idején kapott lehetőséget a megújulásra. Az 1808. évi 2. törvénycikk a nemesi felkeléssel kapcsolatban addig páratlan hatalommal ruházta fel a királyt. Megengedte, hogy ha 3 éven belül az ország határait fenyegető háború törne ki, a királynak jogában áll a nemességet országgyűlés nélkül is fegyverbe szólítani.
A 11-12. paragrafusban ez állt: „Mindenik káptalan, mint testület, egy-egy lovast adand. A káptalan tagjai pedig jövedelmök arányában más birtokosokkal egyformán állítandanak katonákat.- A czímzetes püspökök, apátok és prépostok, kiknek kezén oly javak vannak, melyek nincsenek a káptalanhoz csatolva, a javadalmas főesperesek, a birtokos monostorok, rendházak, székházak és conventek szintén kötelesek a megállapitott szabályelv szerint katonát állitani, annak megjegyzésével, hogy midőn valamely apát és prépost azelőtt elkülönzött, most összekapcsolt apátságot vagy prépostságot bír, vagy ha a királyi kamara és a vallási és tanulmányi közalapok birtokolják az üresedésben levő vagy eltörült püspökségek, prépostságok, apátságok, monostorok és rendházak jószágait, ezektől, úgy a mint régebben külön állottak, egy-egy lovast állitandanak.”
A törvény további részei a nemesek megfelelő katonai kiképzését és annak ellenőrzését rendelték el, külön bizottságot küldtek ki a bandériumok felülvizsgálatára, úgy rendelkeztek, ha háború törne ki, az ország 20 000 katonát állít ki, azzal a feltétellel, hogy azokat csak magyar ezredekhez szabad besorozni. Végül a törvény teljesítette a nemesség régi vágyát, és egy magyarországi katonatisztképző intézet felállításáról rendelkezett, amelyet I. Ferenc király felesége iránti tiszteletből Ludovica-nak neveztek. Az e célra már a törvénycikkben foglalt fölajánlások összege elérte a 900 000 forintot, amelyhez 1811-ig még 200 000 forint járult.
1809-ben kitört az újabb háború, a franciák bevonultak Bécsbe, a közben mozgósított 32 ezer magyar nemesi felkelő Győrnél július 14-én került szembe a francia hadsereggel, amelynek harcászati fölényét bátorsággal nem egyensúlyozhatták, így vereséget szenvedtek. Ferenc király családja ekkor költözött Egerbe, amelyről egy korábbi posztban már szó volt: 1809. március 22-én a király megbízásából Habsburg Ambrus Károly hercegprímás esztergomi érsek fényes kísérettel érkezett Egerbe, és Fischer érsek-főispán támogatásával a megyei közgyűlésen lelkesítő beszéddel buzdította a rendeket további önkéntes adakozásra. A magyarországi katolikus egyház vezetői erejükhöz mérten újra kivették részüket a franciaellenes háború anyagi és szellemi támogatásából, de közülük kiemelkedik Fischer érsek, akinek tetteit halála után Ferenczy József hittanár örökítette meg.
Ferenczy József 1822-ben megjelent nekrológjának címlapja
Ferenczy József 1780-ban született Besztercebányán, 1803-ban szentelték pappá Egerben, majd hosszabb plébániai szolgálat után 1823-ban az érseki pénztár és bíróság vezetőjeként az egri líceumban dogmatikát és hitvitát oktatott, illetve Heves- és Külső-Szolnok vármegye táblabírája volt, 1853-ban pedig bátai apátként és kanonokként ünnepelte szentelésének 50. évfordulóját. Fischer érsek kortársa 1862-ben hunyt el Egerben.
Műve valójában egy temetési nyomtatvány mert a temetés után nyomtatva sokszorosítva ismerteti az érsek tetteit. Mint a hasonló 17-18. századi nyomtatványok, ez is az elhunyt magas rangú személyiségre történő emlékezést és reprezentációt szolgálja. A halottakról jót vagy semmit mondás értelmében az írást dicséret, elismerés, magasztalás hatja át, ezért történészi óvatossággal, tapintattal kell olvasni a színes, adatgazdag művet. Vallásos szövegként sokszor tartalmaz bibliai utalásokat, imákat, amelyeket dőlt betűvel jelöltek az érseki nyomdászok.
A címben az is olvasható, hogy a szöveget az érsek halála után kb. 8 héttel adták ki, mivel augusztus volt régen Kisasszony (Kisboldogasszony) hónapja. A hosszú és adatokban gazdag lábjegyzetekkel ellátott (!) halotti beszédének azt a részét közöljük, amelyek az egri érsek honvédelmi tevékenységét jellemzik. Az eredeti szöveget mai helyesírással mutatjuk be és szögletes zárójelek közé helyeztük Ferenczy bibliai és egyéb hivatkozásait, illetve saját megjegyzéseinket.
Magyar huszárok és francia lovas vadászok összecsapása Pápa mellett 1809-ben
„A múlt [18.] századnak vége felé nem féltünk az efféléktől, Gyászos Hallgatóim, mindnyájan azt gondoltuk, hogy nyugodalomban tölthetjük napjainkat, midőn Európának nyugati részén egy hatalmas országban [Franciaország] a fejetlenség [forradalom] lerontván a felsőség [XVI. Lajos király] székét, halálos gyűlölséget esküdött minden fejedelmek, minden jó rend [abszolutizmus] ellen. Meghajolt ugyan végtére egy hirtelen támadó erősnek [Napóleon], de ennek is oly telhetetlenek valának vágyai, hogy boldogságát, s dicsősségét hiányosnak képzelné mindaddig, míg Európát megtörvén a vitéz magyar nemzet [nemesség] ősi szabadságainak, és polgári [inkább feudális] törvényes alkotmányának sírhalmán tábori sátrát fel nem üthetné. Közelített már ez a nyughatatlan hódító [Napóleon], kegyes fejedelmünk [I. Ferenc király] pedig, noha már nagy áldozatokat tett, hogy nyugodalmunkban meg ne háboríttassunk, amely úgy is a sok iszonyú véres háborúk által szüntelen zavartatott, zsoldos vitézein [hadsereg] kívül, kik a' dicsőség mezején vérrel izzadtak, nemzetünk [magyar nemesség] vitézségébe helyezi bizodalmát, s fegyverre kiáltja azt. A közelítő veszedelemre felriad minden magyar, éles fegyverét markába szorítva azon vágyásnak sebes szárnyain honja határára nyomul, hogy vakmerő ellenségével megmérkőzzön.
Lovas és gyalogos magyar nemesi felkelők a francia háborúk korából
Midön Árpádnak unokái [magyar nemesek] égve buzogtak hazájuk védelmére, te sem szunnyadoztál szeretett főispánunk, nem engedtél te hazád szeretetében másnak elsőségét, most is az a hazafiúság töri ki magát kebeledből, amely eddig lelkesítette szívedet. Jól tudjuk. fő gondod volt polgári megyédnek tekintetes rendjeit [nemességet, papságot, polgárságot] egybegyűjteni, királyunknak, és hazánknak veszedelmét eleibek [eléjük] terjeszteni, a nemességnek felkelését sürgetni, s azt jó rendbe hozni. Sőt, minek utána súlyosodtak a környülállások [körülmények], fő gondod volt felséges urunknak seregét egy könnyű lovas csapattal is erősíteni. Érezted ekkor fájdalmasan hazánknak mostoha sorsát, ugyan azért semmi terhes áldozat nem volt előtted nagy, csak hogy annak megszabadításában eszköz lehess.
Buzdítottad majdnem ezen szavakkal a felkelő nemes sereget: „Induljatok hazánk reményei, induljatok királytok, 's hazátok védelmére. Hitünk, hazánk, vagyonunk forog veszedelemben. Elhunyt dicső eleink fegyverrel szerzették édes honunkat, vérekkel tartották fel számunkra. Mi vesztenénk-e el azt? Mi váltsuk-e fel szabadságunkat vasbéklyóval? Nem. Inkább törvényes polgári [inkább feudális] alkotmányunk omladéki alá temettessünk, semmint királyunkhoz, s hazánkhoz veszteglésünkkel méltatlanokká legyünk. Induljatok, és oly hathatósan munkálkodjatok, hogy általatok megtörettetvén [legyőzve] az ellenség, friss borostyánnal [inkább babérkoszorúval] térhessetek meg. Áldásunk kísérjen, az erősítse karjaitokat, az tegyen győzhetetlenekké benneteket!” Íme, Gyászos Hallgatóim, ez igékkel állhatatosak levének [voltak] nemes ifjaink, és a törvényekért, s hazájukért készek valának meghalni. [2Mak 8,21]
Fischer István egri érsek címere alul a Szent István Rend lovagkeresztjével
Itt csak főispáni kötelességét teljesítette boldogult érsekünk: hátra volt még, hogy hazafiúságát királya, és nemzete veszedelmében felszínre hozza. Arra nézve 24 lovas katonát saját költségén kiállított, s a lovakat minden készületekkel [eszközökkel], és a fegyvereket őfelségének ajánlotta. 1810-ben másfél mázsa ezüstöt tett le a haza oltárára 1812 - ben újra 12 lovakat, és 1000 akó [kb. 54 300 liter] bort adott a tábor szükségeinek pótlására, szemei előtt tartván azon kötelességet, hogy minden polgár [alattvaló] a haza oltárán, midőn azt veszedelem fenyegeti, értékének egy részét feláldozni tartozik: illő pedig, hogy azok főképpen, kiket a köztársaság [állam] fő hivatalokkal magának lekötelezett, ezt cselekedni el ne múlassák [mulasszák]; mert igazságos, hogy az tartozzék többet tenni hazája kedvéért, aki többet nyert attól. [Kassai püspöki körlevelek könyve]
Ennél fogva nemcsak az ország rendjeitől ajánlott segedelmekben részesült [vett részt] mindenkor, hanem azonkívül többször önként készpénzben, búzában, rozsban, zabban, s egyebekben nevezetes áldozatokat tett fejedelmének és hazájának, mely hazafi tetteire nézve felséges urunknak kinyilatkoztatott tetszését meg is nyerte. [A király 1812. november 5.-i levele]
Az egri Líceum és környéke egy 1833-ban készült német üvegablakon
Időről időre nevekedett hazafiúi buzgósága, a Ludovika királynénk [Habsburg Maria Ludovika Beatrix I. Ferenc király harmadik felesége] nevét viselő vitézi szerzeményre [katonatisztképző akadémia]; az erőtlen katonák [hadirokkantak], váczi siketnémák [1802-ben nyílt meg intézetük], jász betegek [jászberényi kórház], és az elméjükben megháborodott szerencsétlenek [elmegyógyintézet] intézeteire; a Nemzeti Museumra, és az esztergomi épületekre jóval többet mint 30,000 forintokat bőkezűleg ajándékozott. [1808. évi VIII.tc.]
De, bár mint szaporítsuk seregeinket, bár mely nagy áldozatokat tegyünk hazánk szükségeinek pótlására: ha a Magasságbelitől onnan felül nem segíttetünk, hasztalan várjuk a győzedelmet; hiába reméljük, hogy a békességnek áldott gyümölcseiben részesülünk; mert írva vagyon: Ha az Úr nem őrizi a várost, hiába vigyáz, aki őrzi azt. [Zsolt 126,1]. Erre nézve, hogy az Isten ellenségünket megalázván csendes békességgel vigasztaljon meg bennünket, egész nyájával naponként így könyörgött az Úrnak oltáránál: Kelj fel Uram, segíts meg minket, és szabadíts meg minket a te nevedért. [Zsolt 43,26] Úr Isten, ki a hadakat vezérled, és a benned bízóknak üldözőit hatalmas kezeddel megrontod; segéljed a Te irgalmasságodhoz folyamodó szolgáidat: hogy ellenségünk dühösséget lenyomván véghetetlen hálaadással dicsérjük szent nevedet; adj a te szolgáidnak oly békességet, melyet e világ nem adhat: hogy szíveinket parancsolatidba foglalván ellenségink félelmétől megmenekedjünk, s a te szárnyaid árnyéka alatt csendességben éljünk. [Az egyház könyörgése békéért háború idején]
Osztrák sebesültek és francia halottak az 1809. június 22-i asperni csata ábrázolásán
Azonban megnehezedék az Úr keze mi rajtunk, [1Sám 5,6] s megvere minket nagy csapással; [1Sám 19,8] mert országunkban, és az ő sok jóvoltában, melyet nekünk adott, nem szolgáltunk neki, sem meg nem tértünk gonosz cselekedeteinktől [Ezd 9,35], s így a mi ünnepnapink siralomra, és keserűségre fordulának. [Tób 2,6] Emiatt seregeink minden vitézségek mellett is hátrálni kényszeríttettek [1809. június 14. győri vereség] a csatákban megöletteknek eltakaríttások után, a sebesek, és más nyavalygók hazánknak különféle népesebb helyeire szállíttattak. Felséges udvarunk nem ítélvén magát itten elegendő bátorságban lenni, Kassára költözött. [1805-ben] Azonnal mintegy 5000 sebes és beteges vitézek rendeltettek jobb gondviselés végett Egerbe, kik a Lyceumba, s más nagyobb épületekbe [kórház, kolostorok, kollégiumok] alkalmaztattak. Minden iparkodott tehetsége szerint a szenvedő vitézek sorsát enyhíteni: de leginkább boldogult főpásztorunk, ki, mint második Tóbiás [jámbor vallásos bibliai zsidó férfi], vigasztalja őket; osztogat közülök [közöttük] kinek kinek, amennyit lehete, marháiból [vagyonából]; az éhezőket táplálja; a mezíteleneknek ruházatot ád [Tób 1,19-20] úgy, hogy a mit ezen szenvedő vitézek sorsának könnyebbítésére készpénzben és holmi élelmekre valókban adott [támogatás] naponként, több ezerekre emelkedne. Ily költséges nagy áldozatokkal mutatta meg igaz hazafiúságát!”
A búcsúztatóban olvasható polgár, alkotmány, köztársaság szavak a szerzőnek mást jelentettek, mint a francia forradalmároknak, de modern díszítést adtak a feudális magyar államnak és a nemesi nemzetnek. Az egri érsekek és a káptalan honvédelmi áldozatvállalása pedig gyakorlatilag 1945-ig tartott, és Fischer érsek ebben is kiemelkedő munkát végzett.
Fischer István érsek sírjának fedőlapja az egri főszékesegyház altemplomában
Bartók Béla
Ajánlott olvasmányok:
Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, enthaltend die Lebensskizzen der denkwürdigen Personen, welche seit 1750 in den österreichischen Kronländern geboren wurden oder darin gelebt und gewirkt haben, von Constant von Wurzbach, Wien 1858. IV.k. 252.
Szederkényi Nándor: Heves vármegye története, Eger, 1893. IV.k. 34.f.
https://mek.oszk.hu/02100/02163/html/4kot/44r35fej.htm
Latorcai Csaba: Egy Habsburg a prímási székben – Lotharingiai Károly Ambrus esztergomi érseksége, Magyar Sion, 2009.2.sz. 262-272.
http://epa.oszk.hu/01300/01397/00006/pdf/MSion_2009_02_262-272.pdf
