67.„Minden pohár halálos méreg!”

2022. június 26. 20:51 - a múltnak kútja

Szesztilalom Egerben és környékén, a Tanácsköztársaság idején

Hazánkban az 1919. évi szélsőbaloldali forradalmi hatalomátvétel, a Tanácsköztársaság, az oroszországi szovjet mintát követve hirtelen és radikális módszerekkel próbálta a korábbi társadalmi rendet felszámolni, egy általuk igazságosabbnak vélt világot alkotni és megbüntetni a minden bajért bűnösnek tartott burzsoáziát. Az ideális világkép részévé vált az alkoholfogyasztás megszüntetésének vágya is. Bejegyzésében Benkó Martin foglalja össze a rendelet hatásait.

A Tanácsköztársaság rövid története alatt megszületett egy olyan rendelet, amely szigorában nem csak Magyarországon, de az egész világon ritkának számít: egy teljes, országos, zéró toleranciát alkalmazó tiltás bármiféle alkoholos ital fogyasztására vonatkozóan.

Erős üzenetet hordoz

A 20. század első világégése, a nagy politikai változások, a gazdasági és a társadalmi feszültségek és az elégedetlenség kiváló táptalaja volt a radikálisabb, azonnali megoldásokat kínáló eszmék szélesebb körben való elterjedésének. Hazánkban a szélsőbaloldal forradalmi hatalomátvételével az oroszországi szovjet mintát követve az ún. Tanácsköztársaság formájában tett próbát hirtelen és radikális módszerekkel arra, hogy a korábbi társadalmi rendet felszámolva, egy általuk igazságosabbnak vélt világot alkossanak és megbüntessék a minden bajért bűnösnek tartott burzsoáziát. Az ideális világkép részévé vált az alkoholfogyasztás megszüntetésének vágya is. A kommunista gondolkodók kapcsolatot találtak az alkohol és az általuk romantikus magasságokba emelt fizikai munka között: a szesz meggátolja a proletárt abban, hogy eredményesen termeljen, katonáskodjon, illetve bűncselekmények elkövetésére ösztönözheti. Az alkoholt méregnek tartották. Egy, a béke és a nyugalom, illetve hosszú távon a kommunizmus építésének útjába állított gátat láttak ezekben a nedűkben és magukban az alkoholizálókban. Forradalmi tűzben égve radikális lépéshez folyamodtak: az alkohol gyártásának, forgalmazásának és fogyasztásának teljes felszámolására és tiltására szánták el magukat

A szesz a kommunizmus építésének útjában áll

Olyannyira fontosnak ítélték a szeszes italok kérdését, hogy a statárium kihirdetése után, ez volt a rendszer második rendelete. Fontos azonban kiemelni, hogy nem voltak egyedül utópisztikus jövőképükkel egy „józanabb” társadalomról: a marxi-lenini úttól függetlenül megszületett az igény több országban is arra, hogy az alkoholt, mint már a kor tudománya által is egészségügyi szempontból károsnak ítélt élvezeti cikket, végérvényesen eltávolítsák az emberek mindennapjaiból. A korszakból fennmaradt propaganda plakátok tökéletesen megörökítik a párt azon szándékát, hogy az italozás tilalmát észérvekre, elrettentésre és fenyegetésekre alapozva legitimálják. A kampányt az újonnan létrehozott Alkoholellenes Tanács irányította. Azokat, akik (illegálisan) szeszes italt fogyasztottak, egy lapon említették a bűntényeket és rendszerellenes zendüléseket elkövetőkkel. A Tanácsköztársaság időszaka alatt egyáltalán nem léteztek a hagyományos értelemben vett függetlenül ítélő bíróságok, büntetőtörvénykönyv sem volt. A forradalmi törvényszékek döntéseit sokszor egyáltalán nem lehetett fellebbezni, a képesítés nélküli bírák gond nélkül adhattak halálos ítéletet abban az esetben, ha a vádlottat kellően ellenforradalmi gondolkodásúnak ítélték meg.

„fődolog az, hogy megéljünk s nem pedig, hogy mulassunk”

Az egri sajtó rendszeresen tájékoztatta olvasóit arról, hogy milyen büntetéssel sújtották az alkoholtilalom megszegőit. Szakács Pál parádi lakost a tilalom megszegése (és „veszélyes fenyegetés bűntette miatt”) 30 nap fogházra ítélték. A füzesabonyi Sebők Béla és Ferenczi Zoltánt is a rendelet be nem tartása tette vétkessé: Ferenczi esetében ez 500 koronát, illetve „nem fizetés esetén 14 napi elzárásra átváltoztatható” pénzbüntetést jelentett. Sebők esetében az összeg 1000 korona, nem fizetés esetén az elzárás pedig egy hónap, illetve a nála talált szesz elkobzása. Schultz Ignácz egri lakos számára 1090 korona, vagy 2 hónap elzárás volt a kimondott ítélet; Szombati János, hevesi lakost 15000 korona, vagy másfél év elzárásra ítélte az egri forradalmi törvényszék. Március 26-án két kocsmárost ért retorzió. Infeld Miksa 2500 koronás bírságot kapott és egyhónapi teljes italkimérési tiltást. Grünbaum Károly esetében a büntetés csupán 1000 korona és 14 nap tiltás volt. Június 7-én Preszler Gizella, felsőtárkányi lakos kapott egy rendkívül magasnak mondható 20000 koronás büntetést szeszesital forgalomba hozás miatt. Összehasonlításképpen, egy pincér átlagos havi fizetése ebben az időben 1300 korona volt, míg a proletárokból verbuvált Vörös Hadseregben egy baka havi zsoldja 450 korona volt. A téves bejelentés sem volt példanélküli a törvényszék működésé alatt: Kovács András egri lakost például feljelentették részegség vádjával, azonban a törvényszék megállapítása alapján csupán a hordók kénezése alatt felszabaduló gőz belélegzése idézte elő esetében az ittas állapothoz hasonló eszméletvesztést.

Az ébredő öntudatnak állít emléket

Híres eset volt még a korabeli intézkedéseknek a Gallasy család noszvaji Berta-majori kastélyának átkutatása. A korabeli sajtó bűnügyi krimibe illő módon mutatta be Jackwerth Ede kormányzótanácsi biztos nyomozását, ahogy vizsgálódása során rejtekhelyeket, csapóajtókat talált meg és nyitott ki a noszvaji birtokon, miközben egyre több, a proletárok elől elrejtett, kincsekre bukkant: pénzre, nemesfémtárgyakra, élelmiszerre, fegyverekre és nem utolsó sorban nagy mennyiségű borra és likőrre. Május 28-án a két Gallasy testvért, név szerint Istvánt és Lászlót, letartóztatták és a fővárosban fogságba zárták pár hétre. Pár hónnappal a Tanácsköztársaságot követően az Egri Népujság már úgy fogalmaz az esetről, hogy a kommunisták a lakók „bebörtönözése és sanyargatása után még a szöget is kilopták a falból.

A Gallasy-kastély

A Tanácsköztársaság működésére általánosságban jellemző volt a gyors, de meggondolatlan lépések hozatala. Az ilyen szintű korlátozásnak ugyanis komoly gazdasági visszhangja lehetett volna: például a borvidékek teljes leépítése megszüntette volna a külföldön is kedvelt, minőségi, Magyarországon termesztett borok exportálását. Ennek hatására, az anyagi károk csökkentése érdekében, kénytelenek voltak feloldani a szőlő cefrére (ide értve a törkölyt is) vonatkozó lefőzési tilalmat. Propagandájukba innentől belefoglalták, hogy miért van mégis szükség bizonyos vidékeken az alkohol előállítására, termesztésen pusztán gazdasági szempontból. Biermann István, budapesti kiküldött, a húsvéti népgyűlés kapcsán az egriekhez idézett beszédében szintén említést tesz arról, hogy a borra elsősorban azért van szükség, hogy külföldről behozott élelemre cseréljék, hiszen a „fődolog az, hogy megéljünk s nem pedig, hogy mulassunk”. A tervek ellenére a stabilitását vesztett vezetés nem bírta meggátolni, felszámolni a szeszfogyasztást. Az enyhítés kérdése júliusra egyre égetőbbé vált.

Eger, 1919-es emlékmű (Vöröstüzér emlékmű), Orbán József, 1959. november 7.

A városban először orvosi javaslatra (bizonyos esetekben már a tavasszal is) enyhítettek a korlátozásokon. Később általánosan, minden dolgozó felnőtt férfinek járó, jegyrendszer útján igénybe vehető alkohol fogyasztást tettek lehetővé, napi fél liter bor formájában. (A nők esetében továbbra is szükséges volt hozzá az orvosi igazolás). Egerben a városi munkástanács is tárgyalta és el is fogadta a borjegyen keresztül való igénylést a város lakosai számára. Az Egri Munkás írása alapján a borjegyen kívül hat koronában szabta meg a kijelölt bormennyiség igénybevételének árát. Ezzel a rendelettel korlátozássá szelídült a szesztilalom. Természetesen visszaélések továbbra is történtek: az újságokban véres vasárnapként jelent meg az az esemény, amikor az egri Népkertben részegen garázdálkodók egy csoportja járőrökre támadt, melynek következtében a támadók egyikét, Ónodi Ferencet, Csank István járőr önvédelemből leadott lövésével halálosan megsebesítette. Pár nappal később lezárult egy korszak: augusztus elsején a Tanácsköztársasággal együtt végleg sírba szállt az országos magyar szesztilalom. Az új egri napilap, az Egri Népujság pár nappal később ezekkel a sorokkal summázta a „boldog békeidőket” követő pár év fejleményeit:

„Romokon állunk, kétségbeejtően szomorú romokon; Magyarország romjain.”

Benkó Martin

Felhasznált linkek/irodalmak:

https://mult-kor.hu/az-amerikainal-is-szigorubb-volt-az-1919-es-magyar-szesztilalom-20160321

https://hu.museum-digital.org/singleimage.php?imagenr=531100

https://delamottekastely.hu/data/file/az-illuzionista.pdf

https://www.kozterkep.hu/19691/1919-es-emlekmu#

https://www.youtube.com/watch?v=hTi-YB57NPg&t=470s 7:48

Egri Ujság.1919.03.25. – 70. szám. 1.

Egri Ujság.1919.03.27. – 72. szám. 3.

Egri Ujság.1919.04.01. – 76. szám 2.

Egri Ujság.1919.04.09. – 83. szám. 2.