A Korunk 2021. évi áprilisi számában megjelenet tanulmány három női sorsot mutat be a 19-20. század időszakából. Három feleség életét, akik az egri kötődésű Gallasy család nemességet szerző ágához kapcsolódtak. Ebből az írásból emel ki Pap József egy olyan személyes élettörténetet, mely rámutat arra, hogy egy-egy életesemény akár többször és egymással teljesen ellentétes módon befolyásolhatja az egyén életét.
A történet, melyről most olvashatunk Gallasy István feleségéhez, Babocsay Gizellához kapcsolódik. (A Gallasy családról részletesen itt olvashat.) Babocsay Gizella az izraelita származású Babocsay Herman (eredeti néven: Rosenthal Ármin) vállalkozónak a lánya volt. Babocsay Hermannak és a leendő férj apjának, Gallasy Gyulának a karrierje párhuzamosan haladt a dualizmus éveiben. Babocsay Herman ugyanis többek között olyan építési ügyleteket bonyolított, amelyek a Honvédelmi Minisztérium azon osztályához kapcsolódtak, melyet Gallasy Gyula vezetett. Mindkettőjüknek sikerült nemesi címet szerezni. Gallasy 1904. április 11-én, Babocsay 1905. február 2-án vált a magyar nemesség tagjává.
noszvaji és novaji Gallasy Gyula
kerekréti Babocsay Herman
Az üzleti kapcsolatokat a két család szorosabbra fűzte azáltal, hogy az elsőszülött Gallasy fiú – szülei hathatós támogatásával – 1905. december 8-án megkérte Babocsay Gizella kezét. A hivatalos eljegyzésre 1906. január elsején került sor.
Gallasy István és Babocsay Gizella 1906-ban
És itt jutunk el ahhoz a történethez, mely árnyékot vetett az újdonsült jegyesek életére. Ekkor közölte ugyanis leendő apósa Gallasy Istvánnal azt az egyáltalán nem mellékes tényt, hogy Gizella az anyakönyve szerint nem Babocsay Herman és Fichtenbauer Hermina gyermeke, hanem egy ausztriai gazdálkodó házaspáré, akiktől ők 1896-ban fogadták örökbe. Babocsay azonban magukénak vallotta a Gizellát. A története szerint a lány fogantatásának idején a feleségével már mindketten épp válófélben voltak előző házasságaikból. A zsidó vallásjogban a válás ugyan lehetséges volt, de a házasságtörő kapcsolatból született gyermekeket kemény szankciókkal büntették, törvénytelen státuszúak voltak, még ha szüleik később össze is házasodtak. Ezért Fichtenbauer Hermina titokban szülte meg közös gyermeküket, akit átadtak annak az osztrák házaspárnak, akik addig nevelték, míg a válásukra és az új házasságra sor nem került. Azonban az 1894. évi házassági törvény is tiltotta azok egybekelését, akik előző házasságuk alatt házasságtörő kapcsolatban álltak. Ezért az elhúzódó válás és az új házasság megkötése után a Babocsay házaspár csak 1896-ban fogadta örökbe saját, akkor 10 éves lányát. Az 1886. október 3-án az alsó-ausztriai Stögersbachban (ma Dechantskirchen része) született Gizella tehát az anyakönyve szerint a római katolikus Brukner Alajos magánzónak és Denk Franciskának gyermekeke volt, nem pedig az izraelita házaspáré.
Gallasy István és Babocsay Gizella házassági anyakönyve
A Gallasy – Babocsy házasság azonban nem volt boldog és többszöri összeveszést és szétköltözést követően válással végződött. A váláshoz kapcsolódó dokumentumokban a férj többször előhozakodott felesége vélt vagy valós származásával. Ugyanis idővel kétségbe vonta apósa történetét. Azt tapasztalta, hogy a felesége és az (nevelő)apja között - véleménye szerint - túlzóan bensőséges kapcsolat állt fenn. Hitvesét azzal vádolta, hogy őhozzá csupán névleg ment feleségül, hogy ezzel a nevelőapjához fűződő viszonyát leplezze. Ez a képzet valószínűleg abból származott, hogy a katonai iskolában nevelkedő Gallasy István számára teljesen ismeretlen és természetellenes volt az a családi intimitás, melyet a pesti családnál személyesen megtapasztalt.
A Babocsay-villa 1906-ban.....
.... és napjainkban a Szerb Köztársaság Nagykövetsége
A fiatalok házasságuk kezdetén ugyanis a budapesti Babocsay-villában együtt laktak a Babocsay házaspárral. Gallasy István az együttélés során számára igen szokatlan dolgokat tapasztalt. A férj úgy érezte, hogy a felesége bensőségesebb viszonyt ápol a „papával”, mint vele. Saját helyzetét a következő szavakkal jellemezte: „én nála nem vagyok az első személy, hanem csak egy megtűrt személy, a ki iránt sem igaz belső tisztelettel, sem bizalommal nem viseltet.” Próbálta rávenni a feleségét, hogy költözzenek el Budapestről a családja noszvaji kastélyába. „… tisztességérzetem és becsületességem méltó fellázadása, mely nem türhet meg egy oly természetellenes állapotot, a hol a férj csak névleges férj és semmi befolyást nem gyakorolhat feleségére azon egyszerű oknál fogva, mert közös háztartásban élvén neje fogadott szüleivel, azok teljesen befolyásuk alatt tartják”– szólt a számára megalázónak tartott helyzetről. Azt is nehezen tudta elviselni, hogy felesége nyugodtan végezte „toilettjét, mosdását, fürdését stb.” az apja előtt, az apa és a lánya „minden illendőséget félre téve meglehetős negligében” hancúrozott és kergetőzött egymással, valamint Gizella a fürdésben és az öltözködésben is segített apjának. Problémát okozott a férj számára, hogy az Andrássy úti Babocsay-villában nem az előzetes megállapodás szerint jelölték ki a lakrészeket. A közös fürdőszobahasználatból adódó kényelmetlenségeket részletesen ecsetelte. A szoros egymás mellett élés a házaséletület is befolyásolta, emiatt arra panaszkodott, hogy a „feleségem több ízben megtagadja a debitum conjugalet (házastársi kötelezettség) azzal az indokkal, hogy <<a mama minden percben beléphet és ő szégyelli magát!>>”
A Babocsay-villa helyiségeinek használati rendje
A feleség családjának bűnlajstromát gazdagította, hogy Gizella nyelv– és zeneórákat vett. Külön problémának látta Gallasy István, hogy „ostoba tót nyelv tanításával kínozzák feleségemet akkor, a midőn sem feleségem, sem fogadott szülei magyarúl, sem helyesen beszélni, sem helyesen írni még mindég nem tudnak, jóllehet az állítólagos millióit a „papa” a magyar földön szerezte!” A család egyébként otthon a német nyelvet használta.
Gizella nézőpontjából férje egy erőszakos, agresszív és érzéketlen férfi volt, aki nem értette meg a szüleihez fűződő bensőséges és mély érzelmi kapcsolatát, és minden eszközzel igyekezett azt megszakítani. A két fél konfliktusa olyan mentalitásbeli különbségekből adódott, melyek részben okozójává lettek a válásuknak. A férj féltékenységének alapja pedig a keresztlevéllel kapcsolatos történethez kapcsolódó gyanú volt. Hiába bizonygatták számára Gizella származását, kétségbe vonta. Az érzelmileg pulzáló, szakításokkal, kibékülésekkel, szét– és újbóli összeköltözésekkel tarkított házasságból végül öt fiúgyermek született. A kapcsolat szálai pedig az 1923-as válással szakadtak meg. Gizella a gyermekekkel visszaköltözött Budapestre.
A Gallasy család. Középen ül Gallasy Gyuláné (sz. Steinhauser Berta), jobbján menye Gallasy Istvánné (sz. Babocsay Gizella), balján egy ismeretlen nő. Elől ül Gallasy István és két fia, az ölében az idősebb, Gyula, hátul a fiatalabb, Jenő
A Babocsay család zsidó származása egyszer sem jelent meg problémaként a római katolikus Gallasyak körében, csupán néhány elvétve előforduló megjegyzésben utaltak rá levelezésükben. Gallasy István sem használta érvként a válóper során azt, hogy az eltérő, akár a vallásban gyökerező hagyományok vezettek volna a konfliktusaikhoz. Elbeszélése szerint az eljegyzéskor még elhitte, hogy a választottja egy névleg örökbe fogadott saját gyermek, csak a természetellenesnek tűnő családi intimitás bizonytalanította el. Feleségét, valamint gyermekeit el akarta szakítani a budapesti családtól, Noszvajon képzelt el számukra új életet, emiatt hangsúlyozta a házasság válságos időszakában a vérszerinti kapcsolat hiányát.
Gizella származásának hivatalos története idővel azonban további jelentőséget szerzett, ugyanis az anyakönyvek tanulsága szerint Babocsay Gizella római katolikus szülőktől származott, így neki és gyermekeinek nem kellett a későbbiekben elszenvednie a zsidóságot sújtó üldöztetést.
Pap József
Képek forrása: Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára; ADT, Wikipédia
