Bár sokan ismerik Pablo Picasso Guernica című festményét, de kevesen tudják, hogy a szörnyű élményt kiváltó eseményhez, természetesen jócskán közvetve, de magyar vonatkozások is kapcsolhatók. Kozári József írásából ezeket az eseményeket ismerhetjük meg. 

1937. április 26-án pusztító bombazápor zúdult egy hétezer lakosú baszk kisvárosra Guernicára. A bombákat a törvényes Spanyol Köztársasági Kormány ellen fellázadt Franco tábornok megsegítésére küldött német Condor légió dobta le, és két óra negyvenöt perc alatt eltörölte a föld színéről a települést lakóival együtt. Először robbanóbombákat, dobtak a város fölé érkező Heinkel 111-esek, majd vadászgépek mélyrepülésben a menekülőket géppuskázták. Végül termit bombákkal lobbantották lángra a még megmaradt romokat bevégezve ezzel pokolbéli küldetésüket. A gyújtóbombákat egyébként már az első világháború végére kifejlesztette a német hadiipar. Párizsnak szánták tüzérségi lövedékek formájában, de a német had­vezetőség akkor visszarettent alkalmazásuktól. Milyen fontos katonai vagy ipari létesítmények indokolták a Guer­nica elleni elsöprő erejű légitámadást? Bizton állíthatjuk semmilyenek. Ipari létesítményei nem voltak. (Az ipari létesítményekkel egyébként is csínján bánt a Condor légió, hiszen a német tőkének, különösen a hadiiparnak nem jelentéktelen érdekeltségei voltak Észak-Spanyolországban.) Katonai fontossággal szintén nem bírt. A Bilbao, Baszkföld központja felé előrenyomuló francóisták akcióterületeitől is messze esett. A baszkok számára azonban nagyon fontos volt, hiszen a baszk kultúra egyik bölcsőjének, a baszk nemzeti szabadságjogok egyik szentélyének számított. Itt állt az a tölgy, melynek árnyékában a spanyol uralkodók esküt tettek a baszk nemzeti önkormányzat elismerésére. A támadás tehát szimbólum értékű, ráadásul alkalmat nyújtott a németeknek, hogy "szinte klinikai módon megfigyelhessék egy elsöprő terrortámadás hatását". Ezt később Göring is beismerte, amikor "próbaterepnek" nevezte Spanyolországot. Guernica tehát megsemmisült, de a baszk elszántság nem.

Guernica romjai

A Bilbaóban székelő baszk kor­mányt az tette a spanyol népfrontkormány töretlen hívévé, hogy 1936. október 1-én a köztársasági nemzetgyűlés, a Cortes elismerte függetlenségüket. Így a baszkok Franco tábornok esküdt ellenségévé lettek. Keményen kellett harcolniuk, mert ha Guernica nem is, az északi spanyol területek, a Biscayai-öböl környéke fontos iparvidéknek számított. Ráadásul a lázadók előrenyomulása elszakította Asturiát és Baszkföldet a központi területektől, és így nemcsak fontos, hanem könnyű zsákmánynak is tűnt a Madrid alatt alaposan elpáholt francóista hadseregnek. Óriási erőfölény vonult fel ellenük. A Bilbaót védő erődítményrendszerre, a "vasgyűrűre" acélzápor hullott, nem utolsó­sorban a Condor légió jóvoltából. A Spanyol Köztársaságtól katonailag elszigetelt, de annak részét képező Baszkföld elkeseredett harcban állt Franco tábornok csapataival, és a köztársasági kormány elhatározta, hogy egy nagy támadással köti le a francóista erőket, s így segít az északi fronton harcoló baszkokon. De itt már egy másik legenda kezdődik, hiszen ebben az ütközetben esett el a Moszkvából Spanyolországba küldött Zalka Máté.

A Zalka Máté vezette Garibaldi Brigád 1936-ban Madridban

A támadásra a köztársaságiak a Garibaldi és a Dabrowski nemzetközi brigádokból álló 45. hadosztályt választották ki. Ennek a parancsnoka volt Lukács Pál, azaz Zalka Máté. A támadásnak június 12-én kellett megindulnia egy addig csendes frontszakaszon Huescánál. A 45. hadosztály felvonult és megkezdte a felkészülést az ütközetre. A támadás megindítása előtti napon azonban a harcmezővel ismerkedő Lukács tábornok elesett. Halála kapcsán a későbbiek folyamán vad híresztelések kaptak lábra. Az ötvenes évek elején, nem hivatalosan ugyan, de tudni vélték, hogy az áruló Rajk László juttatta a fasiszta golyók elé, majd az terjedt el, hogy szántszándékkal tette ki magát az ellenség ágyútüzének, mert előző napon visszarendelték Moszkvába, és nem akart szovjet tábornoktársainak sorsára jutni, inkább a "hősi halált" választotta. Az ötvenes évek magyar koncepciós pereit igazolni akaró első verzió annyira gyermeteg, hogy nem is érdemes foglalkozni vele. A második sokkal valósabbnak tűnik, ám ez sem igaz. Egyrészt azért nem, mert Zalka Máté akkori közvetlen munkatársai szerint visszarendelő parancsot a tábornok nem kapott, másrészt azért nem, mert a Sztálin börtöneiben örökre eltűnő "spanyolos" tábornokokat, - mint Emílió Klebert, vagy Gáll Jánost - csak Zalka eleste után fél évvel rendelték vissza Moszkvába.

Zalka Máté

Mi hát az igazság?  A kutatók szerint feltehetően az, hogy a hadosztály egységeinek harcálláspontjai között volt egy, a falangista tüzérség által belőtt útszakasz. Ezt tudta Zalka is, ezért lezáratta ezt az utat. Mégis, amikor június 11-én délután ellenőrző körútra indult, engedélyt adott két brigádparancsnokának, hogy a veszélyes útszakaszon áthajtson. Majd mikor látta, hogy a két autót bár lövik, de nem találják el, maga is utánuk indult. Igen kicsi volt a valószínűsége ugyanis akkoriban, hogy egy száguldó autót ágyúval eltaláljanak. Az első gránát nem is talált, de a második Zalka kocsijának bal első kereke alá vágódott. A kocsi négy utasa közül a gépkocsivezető azonnal, Zalka pedig a kórházban meghalt. Sebesüléssel úszta meg Gustav Regler a hadosztály politikai biztosa, aki a sofőr mellett ült, és Pavel Ivanovics Batov a szovjet tanácsadó. Ez a lövés szülte a már említett legendákat.

Picasso nagy hatású festményének reprodukciója Guernicában

A véletlen, illetve egészen pontosan a történelmi időrend két olyan eseményt sorolt e cikkben egymás mellé, ahol idegenek harcoltak spanyol földön. Természetesen mindkét fél a maga ügyét tekintette igaznak. De míg Guernica esete mind a mai napig magáért beszél, hiszen a felháborodás miatt Franco tábornoknak kommünikét kellett kiadnia, hogy a Condor légiónak semmi köze Guernicához, azt a baszkok rombolták le, addig az 1970-es években Spanyolországban Andreu Castells tollából megjelent munkában a nemzetközi brigádokról a következőket olvashatjuk: "Arra a kérdésre, hogy miért jött ide annyi külföldi önkéntes a polgárháború kitörésekor, csak azt a magyarázatot lehet találni, hogy a spanyol háború kitörése a baloldali érzelmű emberek között a nemzetközi szolidaritásnak olyan heves megnyilvánulását váltotta ki, amilyenre kevés példát találunk a történelemben. Bármit is mondjanak róluk, mindenekelőtt meggyőződésük élenjáró harcosai voltak ".

 Guernica ma

                                                                                                       Kozári József