53. „Hogyan fogott magyart a török?”

2022. február 20. 15:00 - a múltnak kútja

1877-ben az orosz-török háború kirobbanásakor Magyarországon óriási rokonszenv alakult ki Törökország iránt, ami néha túlzó lelkesedésben nyilvánult meg. 1878-ban néhány törökországi vendég érkezése Egerbe nagy izgalmat, majd csalódást okozott a városban. A különös látogatás meglepő körülményeit Bartók Béla mutatja be.

Egy valódi török pasa: Szülejman Hüsznü (1838-1892) tábornok

Az 1875. június közepén kirobbant hercegovinai törökellenes szerb felkelés volt a nagy balkáni válság kezdőpontja. A török vérengzések okozta újabb lázadások, majd a szerb hadsereg kudarca az 1877-1878 közötti orosz-török háborúhoz vezettek Ez orosz győzelemmel, az oroszoknak kedvező San Stefano-i békével (ma Yeşilköy, 11 kilométerre nyugatra Isztambultól), majd a berlini nemzetközi kongresszussal zárult, amely viszont jelentősen csökkentette a Balkánon az oroszok és a törökök befolyását. Bosznia osztrák megszállása, majd bekebelezése dühítette a szerb nacionalistákat és közvetve ez volt Habsburg Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának, valamint az első világháború kirobbanásának egyik oka.

Az 1877-1878-as háborút az Osztrák-Magyar Monarchiában és Egerben is törökbarát és oroszellenes tüntetések, gyűlések kísérték. 1877 őszén olyan hírek érkeztek Budapestre, hogy néhány magyar önkéntes is szolgál a török hadseregben. Az a hír járta, hogy egy Csatári József nevű volt honvéd huszártiszt is beállt a török hadseregbe, aki küldött néhány tudósítást budapesti újságoknak háborús kalandjairól. Főhadnagyként Szófiába helyezték, majd a négy hónapig tartó plevnai ostromnál egy puskaporszállítmány védelmében oroszok ellen vitézkedett, századossá nevezték ki, török kitüntetést kapott, később viszont megsebesült.

Rohamozó török gyalogosok 1877-ben

1878. június 13-án megnyílt a berlini békekongresszus, Csatári főhadnagy alias Juszuf Zia bej (bég) pedig június 19-én érkezett Budapestre tisztázni magát, mert egy Isztambulban élő magyar tisztviselő azzal vádolta meg, hogy hazug szélhámos és jogtalanul használja a bej rangot. Előtte június 15-én érkezett Budapestre a berlini kongresszusra tartó Ramis pasa (kormányzó), Hodzsa Hafiz effendi (főtisztviselő) és Javkovics dragoman (tolmács). Csatári rábeszélte egyikőjüket, hogy a minaret megtekintésére látogassanak el Egerbe, ahol jelentős törökbarát hangulat uralkodott.

1877 októberében a Dobó vendéglőben néhány egri polgár az Oszmán tér (!) közepén álló minaret elhanyagolt állapota miatt elégedetlenkedett. A városi rendőrkapitány kijelentette, hogy szeretné a tornyot körbekeríttetni és az építőanyag rendelkezésre áll. Másik hét kereskedő és iparos megígérte, hogy a minaret erkélyét veszik körül korláttal. Az erkély elkészült, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra, a kerítés pedig 1878 augusztusára épült meg. Viszont már 1876 novemberében megkezdődött a megyei honvédegylet támogatásával és 1878. május elején fejeződött be a török sebesültek ápolására és az orosz-bolgár kegyetlenségek (!) miatt ház és élelem nélkül maradt „török testvérek” segélyezésére szervezett gyűjtés. A gyűjtés eredménye több mint 1326 forint volt, de nagy mennyiségű élelmiszer, kötszer is összegyűlt.

Az osztrák császár és az orosz cár területeket szerez a szultántól egy 1908-as francia karikatúrán

1878. június 20-án ezt írta az Eger című lap. „A török vendégek közül kik e napokban Budapestre érkeztek, az egyik, Ramis basa, tolmácsával, a városunkban is jól ismert Csatáryval, ki jelenleg török hadi szolgálatban áll, tegnap a déli vonattal városunkba rándult, s az indóháznál, hol tiszteletére az önkéntes tűzoltók testülete díszegyenruhában sorfalat képezett Tavassy Antal polgárnagyunk meleg üdvözlete mellett a városunk polgárságából rögtönözve alakult díszes testület által oly lelkesedéssel fogadtatott, mely a tisztelt ozmán vendéget lelke mélyéig meghatotta. A török vendég bevonulása városunkba valóban fényes volt. Beláthatlan népözön, melyből delhölgyeink díszcsoportjai meglepő fényben emelkedtek ki, árasztá el az indóház környékét s a török és magyar zászlókkal földíszített utcákat, melyeken a tisztelt vendég a fogatok hosszú sora által kisérve végig haladt. Az egész város ünnepies színt öltött, s a bevonulás, bár rögtönzött - valódi diadalmenet volt. Estve a ’Korona’ vendéglő kerti helyiségeiben mintegy 290 terítékű diszlakomát rendezett polgárságunk kedves vendége tiszteletére. Csok jasa!” Tavassy Antal 1867-1886 között volt Eger polgármestere, a török vendégeket pedig a magyar újságok is többször említették.

A látogatás azonban nem múlt el nyomtalanul, a Borsszem Jankó című budapesti szatirikus folyóirat 1878. június 30-i számában ugyanis megjelent egy képekkel illusztrált humoros elbeszélő költemény, amely részletesen leírta az egri eseményt. A hat szemléletes „rajzolat” ma is képregényszerű jelleget és különleges forrásértéket ad az elbeszélésnek.

A címben szereplő „egri basa” valójában Spitzer József, aki az egrieket kihasználta. A „vitézi ének” Tinódi Sebestyénre emlékeztet, a „Mehemmed el Balek” álnevű szerző pedig a hiszékeny egriek egyike lehetett. A hírek szerint Spitzer valóban előre értesítette a várost érkezésükről. Nem tudni viszont, hogy létezett-e Kuku Peti nevű cigány küldönc az egri városházán, aki a táviratot (telegrámot) vitte a postahivatalból a földesúrként pipázó polgármesternek, és már kettőjük falusi külseje kritika az egri hatóságról. Ramis/Ramiz basa/pasa Zulemajka (eredetileg Zulejka) nevű feleségéről nem tudunk.

Az ucczu indulatszó és az értelmetlen ágrom figrom ikerszó csak hangulatfestő jelleget ad a szövegnek, viszont a lapos tetejű kéttornyú templom kissé a ferences barátok templomára emlékeztet, a háttérben pedig egy másik templom mellett felsejlik a híres minaret, amelyre félholdas török zászló van kitűzve. A hangulatot idézi a fez nevű muszlim sapka valamint a pipát idéző török eredetű csibuk, ami valójában a hosszú, díszes pipaszárat jelentett. A tárgyak az egriek túlzott és vak lelkesedését szemléltetik, akik olyan hangos zenebonával vonultak a vasútállomásra, hogy a közeli Maklár községben is hallhatták volna.

Az újabb hangutánzás (csiling csilin csilin, begörren) után kétszer is olvasható a Csok jasa! (Egészségedre!) török köszöntés, a sarkantyús, fezes, csibukos polgárokon és a tűzpiszkálóknak becézett önkéntes tűzoltókon kívül pedig még két óvodás lányka is ott áll a fogadó bizottság mellett. A vonat érkezésekor az egriek öröme tovább fokozódik.

A fonetikusan írt „Messieurs et madame, nous cher ami turque…” (Uraim és hölgyem, kedves török barátunk…) kezdetű francia mondat a muszlim kádinak (bíró) nevezett polgármester szavait ismétli. Spitzer-Csatári néha Csatár néven szerepel szövegben és kiderül, hogy korábban Egerben a - mai Kossuth utca 15. sz. alatti házban lévő - Gólya vendéglő csaposa volt. A vendégek – köztük egy niqab nevű fátyolt viselő nő - eléggé idősek, fezben, szablyával, de szemüvegben és kitüntetésekkel, vállrojtokkal díszített katonai egyenruhában mutatkoznak. A nézők egyike viszont tenyerét arcához emelve már szomszédjának súg valamit.

Az itt feltűnő ismeretlen „egri újságíró” az 1875-ben megnyílt budapesti Népszínház vendéglátós alkalmazottjaként emlékszik Spitzerre, és a konyhaszekrényként ismert kredenc és az édességet jelentő cukedli leleplező német szavak. Egy újabb indulatos ikerszó (fékom fikszom) után úgy tűnik, hogy Ramiz basa felesége a kötényes papucsos egri zsidó suszter lánya, akit apja jiddis nyelven üdvözöl. Valójában Spitzer első felesége volt az egri Fried Janka. Krümp Zéleg viszont nem egyedi név, mert a Borsszem Jankó újságban rendszeresen így nevezték a tipikus zsidó koldust. Nem is burkolt antiszemita üzenete van annak, hogy a lányt és a török egyenruhás Spitzert egy hasonló arcú hittársa üdvözli örömmel.

A hatodikként megismételt első kép a második táviratot illusztrálja, amelyet a budapesti török konzul küldött az „egri kádinak.” Az a rajz értéke, hogy ugyanazon a képen a polgármester ugyanazon arckifejezése, testtartása már más jelentést hordoz. A megszemélyesített minaret közben mecset lesz, az egriek kiábrándulását, csalódását az összelohad, összerottyan hangulatfestő szavak írják le, amikor a polgármester elolvassa az üzenetet („…nem török az egy se!”), ami a szatirikus költemény csattanója is. A törököt fogott illetve a törököt fogtam, de nem ereszt szólás azt jelenti, hogy valakinek sikerült megkapnia, megszereznie azt, amitől vagy akitől szabadulni szeretne. Ebben az esetben azonban azt jelenti, hogyan csapta be egy „török” azaz a szélhámos Spitzer az egrieket.

„Török diplomatákat vitt le magával Csatári ’bej’ Egerbe, - írta a Fővárosi Lapok már június 23-án - megnézni az ottani mecsetet s élvezni a magyar vendégszeretetet. Előre lévén értesítve, a lelkes egriek készültek díszlakomára, sőt fáklyás zenére is. Egy ügyvéd francia nyelven kívánta Ramis pasát üdvözölni, de azt kellett hallania, hogy ő excellenciája (noha ’diplomat’) csak törökül és szerbül tud. Ez hamar lehűté a lelkesedést s fölébreszté a kételyt. A lakoma azonban nem eshetett kárba, azt megtarták, de - a mint mondják - vigadás közben a városi kapitány megjelent s igazolást kívánt a török vendégektől. Hír szerint Ramis pasa, ha nem is diplomata, de mégis pasa, ki elfelejté magát bemutatni a budapesti konzulságnál s e mulasztás pótlására Egerből tért vissza. Az azonban nagyon valószínű, hogy a két török vendég éppen olyan ’diplomaták’, a milyen ’bej’ az ő vezetőjük.”

Ramis pasa nagy valószínűség szerint bosnyák vagyis délszláv nyelvű muzulmán főtisztviselő volt, aki a berlini konferencián szeretett volna részt venni társával és egy tolmáccsal, de nem kapott engedélyt a török konzultól, ezért látogatott Egerbe. Nem tudjuk, később hol élt, de Spitzer Józsefről még 1908-ban – 30 év múlva – is írtak a budapesti újságok, amikor sikkasztásai, csalásai, lopásai miatt túl volt fél tucat letartóztatáson, tárgyaláson, szökésen, külföldi országokban történő bujkáláson, ugyanennyi – álnéven kötött – házasságon. Akkor már sokan tudták, hogy 1847-ben Várpalotán született és szélhámosként végig csavarogta Magyarországot mielőtt török egyenruhában a hős vitézt játszotta el országszerte. Az egri eset utóéletéhez pedig az is hozzátartozik, hogy 1878 augusztus közepén már több száz egri és Heves megyei férfi indult a 60. gyalogezred kötelékében Bosznia megszállására, ahol a mohamedán lakosok nem olyan örömmel köszöntötték őket, mint képviselőjüket Egerben.

A balek jelentése: könnyen becsapható ember. Az oszmán-török balik (‘hal’) a legtöbb balkáni nemzetiség tolvajnyelvében előfordult ‘hamiskártyások becsapott áldozata’ jelentéssel, így nem tudni pontosan, hogy melyikből került a magyarba. A ‘hal’ jelentés arra utal, hogy a hiszékeny ember is olyan könnyen és hamar horogra akad, mint egy hal és az egriek 1878-ban.