Az emberek szeretnek kirándulni, utazni, idegen tájakat, városokat felfedezni. Nem volt ez másképp nagyszüleink, dédszüleink idejében sem. A rohamosan fejlődő közlekedési eszközöknek köszönhetőent mind több lehetőségünk nyíl az utazásra. Részben ennek is köszönhető, hogy a 20. század a tömegturizmus évszázadává vált. A modern fapados utazás elődjét mutatja be Mácsainé Iván Éva.
Az első magyar utazási iroda, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt. 1902-ben alakult meg, elnöke gróf Esterházy Miklós volt. A vállalat már 1925-ben rendszeres városnéző buszokat indított Budapesten. Miután beleolvadt az Általános Beszerzési és Szállítási Részvénytársaságba, létrejött az Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Vállalat, vagyis rövidítve – ahogy azóta is ismerjük – az IBUSZ. Az új utazási vállalat tevékenységi köre a két világháború között meglehetősen kiterjedt volt. Idegenforgalmi információs tevékenysége mellett, foglalkozott utazásszervezéssel, jegyeladással, csomagszállítással, szálláshelyek értékesítésével, vendéglátóhelyek létesítésével, útlevél és vízum beszerzésével, utazással kapcsolatos brosúrák kiadásával és árusításával, közlekedési eszközök bérbe adásával, filmekkel és hirdetésekkel is.
Az első budapesti városnéző buszok
Bármilyen meglepő, de a „fapados utazás” nem a közelmúlt találmánya, már a harmincas években alkalmazta az IBUSZ. Híres „filléres vonatain” több mint egymillió utast szállítottak kilenc esztendő leforgása alatt, 1932 és 1941 között. De nézzük meg közelebbről is, hogy mi volt a filléres vonat, vagy hivatalos nevén „filléres gyors”. A kifejezés 1932-ben született. Az államvasutak igazgatósága pályázatot hirdetett a legötletesebb elnevezés megtalálására, amellyel az olcsó kirándulóvonatait illetni lehet. Közel negyvenezer kifejezés közül kellett a bíráló bizottságnak kiválasztania a legmegfelelőbbet. Nem volt könnyű dolguk! A legjobb pályázatok jutalmat kaptak. Olyanok például, mint a „hajrá-vonat”, a „ruccanó vonat”, a „vándorvonat”, a „garasvonat”, a „skót vonat”, vagy a „batyus vonat”. Szintén díjazták a „napsugárvonat”, „tulipánvonat”, „hipp-hopp vonat”, „turulvonat”, „murivonat”, „mesevonat”, „vaspillangó” és „de jó vonat” kifejezéseket. Az első díjat a „filléres gyors” kitalálója, Megyery Ella írónő kapta.
Az 1930-as évek elejének nagy gazdasági válsága az élet minden területén éreztette a hatását. A MÁV forgalma elsősorban a helyközi személyszállításban esett vissza, hiszen az emberek könnyebben lemondtak a távoli utazásokról, kirándulásokról, mintsem arról a kényelemről, amit a munkahelyekre való eljutáshoz a városi tömegközlekedés nyújtott számukra. 1932-ben a filléres vonatok indításának az volt a célja, hogy fellendítse Magyarország belső utasforgalmát. A MÁV jelentős, mintegy 75%-os kedvezményt biztosított a filléres vonatokon. A negyedáron eladott jegyek, még így is biztos hasznot jelentettek, mert a kirándulóvonatoknál a vasút 100%-os ülőhely kihasználtsággal számolhatott. A rendelkezésre álló ülőhelyeket előre eladták és csak akkor indult el a járat, ha az előirányzott létszámot elérték a foglalások.
Filléres gyors a ceglédi vasútállomáson 1935-ben
A magyar filléres vonat kezdeményezés, amely a résztvevőknek kedvezményes vasúti közlekedést biztosított, az olasz Treni Popolari mintájára alakult ki. A járatok indításának feltétele az volt, hogy legalább ötszáz résztvevő jelentkezzen az utazásra, a menetdíjat pedig minden esetben előre ki kellett fizetni. A kirándulások egy naposak voltak, vagyis a vonatoknak még aznap este vissza kellett indulniuk.
Az első szerelvény 1932 tavaszán Gyöngyösre szállította a kiránduló társaságot. A Keleti pályaudvaron feldíszítették a vonatot indulás előtt, a mozdonyra hatalmas „75%” feliratú tábla került. Az 1937-es év során Budapestről összesen 88 filléres gyorsvonat indult, vidékről Budapestre 46, vidéki városból vidéki városba pedig 42. Abban az évben összesen 176 kiránduló vonat több mint 167 ezer utast szállított és majdnem 73 ezer kilométert tett meg. A filléres vonatokból nem csak a vasútnak volt nyeresége hiszen az úticélként megjelölt települések idegenforgalmára is jó hatással voltak a kiránduló vonatok. A városok nagy igyekezettel mutatták be nevezetességeiket a látogatóknak. A filléres vonatok remek lehetőséget nyújtottak az országos jelentőségű kulturális eseményeken való részvételhez is. 1932. május 8-án Magyarországon, a Hungária körúti stadionban játszották az Európa Kupa labdarúgó mérkőzését Magyarország és Olaszország között. A foci már abban az időszakban is kiemelt sportágnak számított hazánkban. Az esemény apropóján, a MÁV minden főbb útvonalon indított filléres gyorsvonatokat a fővárosba, az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) pedig a Menetjegyirodán keresztül, a meccsre szóló belépőjegyekkel látta el a vonatok közönségét. A stadionban mintegy negyvenezer néző előtt 1-1-es döntetlent játszott a két csapat.
A Magyar Filmiroda a filléres gyors Szekszárdra érkezéséről hangosfilmet készített a filmhíradó számára 1932-ben. A filléres gyors sikere a filmipart is megihlette. A „Filléres gyors” című játékfilm – amelynek eredeti felvétele sajnos mára elveszett – bemutatója 1932. december 1-én volt. A hangosfilmet Gaál Béla rendezte, a forgatókönyvet Harmath Imre írta. A főszerepekben Kun Magda, Sziklay József, Radó Sándor és Csikós Rózsi volt látható. A film eredetileg filmszkeccsnek készült, de a New York-i magyar kölcsönzőcég, a Sugar Brothers egész estés filmmé egészítette ki.
A filléres turista járatok egyik legnépszerűbb célpontja Eger volt. 1932 áprilisában érkezett az első kiránduló vonat a városba, amelynek olyan nagy sikere volt, hogy az államvasutak rövidesen újabb járatokat indított. Az első filléreseket Budapestről indította a MÁV, de a felmerülő igényekre való tekintettel hamarosan a vidéki városokból is zöld utat kaptak a kedvezményes járatok. Az első filléres nap tapasztalatinak figyelembevételével készítette el a város vezetősége a programot a vendégek számára. A legnépszerűbb látványosság Egerben, természetesen a vár és a Líceum volt, ahová az ilyen filléres alkalmakkor szinte özönlöttek a turisták. Sokan keresték fel a fürdőket és a minaretet. Ez utóbbi műemlék okozott némi galibát az első kirándulóknak. Kellő tapasztalat hiányában a szervezők nem gondoltak arra, hogy szükség lesz egy felügyelőre, aki csak kis csoportokban engedi fel a turistákat a toronyba. A minaret szűk csigalépcsőjén mindenki felfelé igyekezett, majd, amikor az első nézelődök elindultak lefelé hirtelen forgalmi dugó keletkezett. Nem lehetett kellemes élmény a szűk lépcsőkön lefelé hátrálni. Az egriek mindenesetre tanultak az esetből és igyekeztek elkerülni a későbbiekben az ehhez hasonló malőröket. Eger látnivalói mellett rengeteg kirándulót vonzottak a Bükk turistaútjai is. Sokan csak a környéken barangoltak, de folyamatosan indultak autóbuszok Szilvásváradra és Lillafüredre, lehetőséget nyújtva egy-egy kellemes erdei kiránduláshoz. A Magyar Turista Egyesület 1932. évi vándorgyűlését is Egerben tartotta, amelyre a MÁV filléres járatot is indított. Természetesen az egrieknek is volt lehetőségük más városokba kirándulni és előszeretettel éltek is ezzel a lehetőséggel.
Az egri minaret 1931-ben
Mácsainé Iván Éva
Korabeli filmhiradó:
Felhasznált források:
Budapesti Hirlap, 1932. április 3-i sz. 2.1. In: Nagy J. Béla (szerk.): Magyarosan – Nyelvművelő folyóirat 1. évf. (1932) 1. kötet 3-4. sz.
Csikós Mihály: A vasút utasforgalmát befolyásoló tényezők. In.: Közlekedéstudományi Szemle, 1961 (11. évf. 5. sz.)
Eger – napilap, 1932. 95–277. sz.
Magyar Nemzet, 1983. november 24. 46. évf. 277. sz.
Nemzeti Sport, 2005. április 14. 103. évf. 101. sz.
Ruisz Rezső: Filléres gyors és kisszakasz. In.: Magyar Szemle 19. kötet (1933. 9-12. sz.) 373–378.
Tolnamegyei Ujság 1932. 32–43. sz.
Új Idők Lexikona 9-10 Eötvös – Frémont (Budapest, 1938) 2440-2441.
