A császári pár Ferenc József és Erzsébet 1857-es magyarországi utazása gyakran felidézett eseménye az 1849 utáni magyar történelemnek. A körút fontos szerepet kap a levert szabadságharc utáni történelmi korszakról szóló történelmi emlékezet formálásában, hiszen a hagyományos irodalmi kánonban szereplő, Arany János által írt ballada, a Walesi bárdok keretét alkotja. Az utazás emlékezetének azonban csak egyik szeletét alkotja a szabadságharcot eltipró, az országot a győztes dölyfösségével bejáró, Ferenc József mítikus alakja. A másik történetmesélésben a főszereplő már az ifjú pár, és elsősorban Wittelsbach Erzsébet. Erzsébet, pontosabban Sissi, aki gyakran már 1857-ben is Erzsébet királynéként kap főszerepet. A meghiúsult egri látogatáshoz köthető információkat összegzi Pap József.

Erzsébet császárné Franz Xaver Winterhalter festményén 

Ez az út különösen fontos az általános – nem csupán Magyarországra koncentráló lokális – Erzsébet kultuszban is, hiszen Erzsébet ennek során veszítette el első gyermekét, Zsófia Friderikát. Az Erzsébettel foglakozó – különböző szakmai színvonalú – irodalom ebből igen gyakran messzemenő következtetéseket von le, miszerint a kétéves főhercegnő halála mélyen megviselte Erzsébetet, az ennek hatására kialakuló depresszió és önvád meghatározta és negatívan befolyásolta a gyermekeihez fűződő későbbi kapcsolatát. A magyarországi Erzsébet-kultuszban pedig Sissi alakja mindenben ellentéte az edwardi szerepben megjelenített Ferenc Józsefének. Ő az a történeti szereplő, akinek segítségével a szabadságharc leverése és a kiegyezés között feszülő ellentét feloldható volt. Ezen írásnak nem célja a kultusztörténeti toposzokkal – Arany János költészete, Ferenc József és Erzsébet kapcsolata – foglalkozó szakirodalmi álláspont ismertetése, ezzel a bevezetővel csupán az egri események tágabb összefüggéseire óhajtottunk utalni.  

Az utazás előkészítése 

Az utazás általános értelemben vett előkészületeiről részletesen olvashatunk Manhercz Orsolya disszertációjában, és a Heves Megyei Levéltárban is találhatók hasznosítható dokumentumok. Különösen érdekesek azok a levelek, melyeket a császárlátogatásra meghívott megyei nemesek írtak válaszul a megyehatóságnak. A Heves megyei Megyehatóság 1857-es iratai között két dobozban találhatóak az utazással kapcsolatos iratok, közöttük az utazással kapcsolatos helytartósági köriratok, a megye által készített tervezetek, a központi utasításokra tett rendelkezések. A fennmaradt anyag jelentős része az első, eredetileg május 28-ára, majd az egy napos csúszás miatt, május 29-ére tervezett programhoz kapcsolódik.  

Az események szervezői az egész országban különös gondot fordítottak a helyi nemesség részvételének a biztosítására. Ez azonban nem lehetett nagyon sikeres, hiszen az 1857-es útról szóló külföldi újsághírek éppen azt emelték ki, hogy a nemesség tartózkodóan viselkedett. A városi polgárok részvétele azonban mindenütt szembetűnő volt. Többek között erről tudósító hír jelent meg például a Berliner National-Zeitungban a kassai látogatás kapcsán, de hasonlót tapasztalhatunk Egerben is. 

Ferenc József. Ismeretlen osztrák festő

A nemesi reprezentáció biztosítása az egri hivatalnokoknak is egyik elsődleges feladata volt. 1857. április 16-ra kelteződött Lakner Antal azon levele, melyben megszólította a megyei előkelőségeket. A levélben, melyhez csatolták a látogatás első programtervét is, Lakner arra kérte a címzettet, hogy jelezze, ha a látogatáson részt kíván venni: „az esetben ha nagyságod ő cs. k. ap. felségeinek Egerbeni lette alatt hódolatát tenni óhajtaná, ebbeli szándékát előzőleg május 15-ig velem tudatni kegyeskedjék, hogy ekként azon kedves helyeztetésbe jöjjek becses nevét a felsőbb helyre felterjesztendő névjegyzékbe felvehetni”. Ez a levél azokhoz szólt, akik rész vehettek a császári fogadáson, hiszen közölte az uralkodónak való bemutatás tervezett időpontját is, melyet május 28. délután 2 és 3 óra közé vártak. Egy tágabb kört szólított meg a titkár az április 20-i levelében. Ez az irat Szarvaskőre, a megyei küldöttségbe hívta meg a címzetteket. Lakner instrukciókat is adott számukra: „nemzeti öltönyben, vagy saját díszfogaton, vagy lóháton” kellett megjelenni. A megszólítottaknak ebben az esetben is vissza kellett jelezniük. Ez a levél már sokkal hivatalosabb hangnemet ütött meg, korántsem alkalmazott olyan udvariassági formulákat, mint az előző.  

Mi sem bizonyítja jobban, hogy mily komolyan vették a meghívásokat, mint az, hogy látogatáshoz köthető iratanyag egyik legvaskosabb részét azok az elismervények, kézbesítési ívek képezik, melyeken a címzettek aláírásukkal igazolták az meghívó átvételét. Ezekből az ívekből jól rekonstruálható az a kör, amelyre a megyehatóság figyelme kiterjedt. A hatóság azonban nem végzett eléggé alapos munkát, hiszen Okolicsányi István gyöngyösi szolgabíró arra figyelmeztette a megye elnökét, hogy az április 14-i levelet nem minden érdekeltnek küldték el. Okolicsányi összeállított egy listát azokról a meg nem hívottakról, akiknek a meghívását szintén szükségesnek találta, „nehogy mellőztetésüket nehezteljék”. 

A tervezett látogatás tárgyi emlékezete, az Erzsébet számára készített egri ajándékok 

Az uralkodók fogadásához általában kötelezően hozzátartoztak az ajándékok, melyek nagy szerepet kaptak Ferenc József 1857-es útja során is. Ezek a tárgyak arra is hivatottak voltak, hogy reprezentálják az adott vidéket. Ezeket az ajándékokat, az elhangzott beszédekhez hasonlatosan, előzetesen engedélyeztetni kellett. 

Egerben is sor került ilyen ajándékok elkészítésére és átadására, ezek jól ismertek, hiszen a sajtó részletesen tudósított róluk. Egerben három ajándék készült Erzsébet „császárnő” számára. A Heves megyei fiatalasszonyok egy emlékkönyvet és a hevesi népviselet szerinti aranyos fejkötőt, Eger városa pedig „egy szép művű ezüst szőlőtőkét” készíttetett.  

A három ajándék közül kettő további sorsáról nincs tudomásunk, azonban a feltételezhetően legimpozánsabb darab, ha töredékesen is, de napjainkig fennmaradt. Az ezüst szőlőtő, melyről gyakran tévesen az olvasható, hogy Ferenc József számára készült, a Gödöllői Királyi Kastély állandó kiállításán tekinthető meg. A műtárgy Ferenc József ajándékaként került 1908-ban, a budai királyi palotában megszervezett Erzsébet királyné emlékmúzeum kiállítási tárgyai közé.  

Ezüst szőlőtőke. Eger város ajándéka 1857-ből. 1908-as állapot  

A múzeum, mely a magyarországi Erzsébet–kultusz egyik legfontosabb zarándokhelye volt, azonban nem élte túl a második világháborút. A főváros ostroma során nagymértékben károsodott, megmaradt anyaga pedig 1947. áprilisára a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Jelenleg is ott, illetve részben az 1949-ben önállóvá váló Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben lelhető fel. A szőlőtő is a Nemzeti Múzeumba került, állapota azonban jelentősen leromlott, a levelek és a szőlőfürtök, melyek az 1908-as fényképen még jól láthatók, eltűntek róla. A gödöllői kiállításra Nemzeti Múzeum kölcsönözte a tárgyat, mely ma már inkább szőlővesszőkre hasonlít, de ennek ellenére az 1857-es egri látogatás mai napig megcsodálható tárgyi emlékezetét jelenti számunkra. Ez a szál, mely a látogatást, a bevezetőben kifejtetteknek megfelelően az Erzsébet-kultuszhoz kapcsolja, teljesen ismeretlen Egerben. 

Az ezüst szőlőtőke ma a Gödöllői Királyi Kastélyban

A meg nem valósult látogatás 

Zsófia Friderika főhercegnő halála miatt az utazást félbeszakították, így Eger sem köszönthette Erzsébetet. Az eredetileg tervezett május végi időpont helyett szeptember 3-án érkezett csak meg Ferenc József a városba. Itt átadták neki az Erzsébetnek szánt ajándékokat is. A császár programjának volt még egy eleme, ami a városban meg nem jelent feleségéhez kapcsolódott. Az Angolkisasszonyok által fenntartott iskolában hangozhatott el az a vers, mely szintén elkerülte a korábbi kutatás figyelmét. 

A költemény a Szüzek dala címet viseli és alcíme arra utal, hogy az „angolnők egri intézetének növendékei” ezzel köszöntötték az intézetüket meglátogató Ferenc Józsefet. Ha azonban vers a szövegét elolvassuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az a gyermekét elvesztő anyához, Erzsébethez szólt. A versnek három különböző példánya ismert. Egy önálló, kottával ellátott változat, egy kisebb füzetben szereplő, kotta nélküli változat és egy önálló, német nyelvű változat. A német nyelvű változat alapján állapítható meg, hogy a verset Mindszenty Gedeon írta.  

Mivel a szöveg nem jelent meg egyetlen Mindszenty kötetben sem, célszerű annak közlése.  

Szűzek dala 

Még tavasz volt, szép  tavasz volt, 

Még élt a kis ibolya, 

Midőn szivünk szive neked, 

Öröm–koszorút fona; 

Ó de most, hogy látunk Téged, 

Két nyár verőfénye éget; 

Annyi vágygyal, annyi hévvel 

Öleljük a térded. 

Hadd csókoljuk meg a bíbort, 

A fölség szent bíborát, 

Hadd mossuk le könyeinkkel, 

Róla az út porát! – 

Ilyen édes, tiszta könyek, 

Melyek a szivböl ömölnek 

Nem halványitják a bíbort; 

Mert piros vérben nőnek. – 

Ah! folytak, folytak szemünkből 

Nemrég fájó könyek is; 

Midőn megsebzett a bánat 

E szivhasgató tövis, 

Midőn elröpült az angyal, 

– Kiért millió sziv él hal – 

És nem érhetők utól csak 

Egy vérző, bús sohajjal! 

A királyi búnak szárnyaEz égen is sötétlett; 

De azért szivünk örökké 

Hitt, – szeretett, reménylett; 

Ó! mi tudtuk hogy a mennyek 

– Hol az üdv s vigasz teremnek – 

– Még szebb szivárványt mutatnak 

– A könyező szemeknek! 

S ime itt vagy! bár a bútól 

Fehéren, haloványan, 

Ah de itt vagy, itt a részvét 

Zöld lombú sátorában, – 

A hol szived italául 

Szent szeretet mannája húll, 

S a hűség térdel a porban 

Lábaid zsámolyául! 

Őt is, őt is szeretjük mi, 

Leggyönyörűbb anyát, 

Örömeink, reményeink  

Búfellegzett csillagát. – 

S vajh mindig itt ragyognátok 

Örök dal zengne hozzátok; 

Mert arcotokról a honnak  

Örök szép hajnal lobog! – 

Szűzek Dala, mellyel ő császári királyi apostoli fölségét I. Ferenc József legkegyelmesebb urunkat örömteljes megjelenése alkalmával az angolnők intézetének növendékei üdvözölték

Jelen írásnak nem célja, hogy a vers művészeti értékét megítélje, annyi azonban a tartalma alapján bizton állítható, hogy Zsófia Friderika 1857. május 29-ei halálát követően keletkezett. Úgy tűnik, hogy a költemény elsődleges szándéka nem az uralkodó köszöntése, hanem a gyermek elvesztése miatt érzett fájdalom enyhítése volt. Mindszenty, a neves papköltő, egyébként 1857-ben a főegyházmegye hitszónoka volt, és éppen ekkor kapott tanári kinevezést a tanítóképzőbe is. 

Erzsébet az ajándékokat megkapta, és a főudvarmesterén keresztül hivatalosan is köszönetét nyilvánította. Egyéb kapcsolat a várossal a források alapján nem igazolható. A huszadik század közepi helyi emlékezetben szereplő uralkodói ajándéknak, egy Erzsébetet ábrázoló mellszobornak, a forrásokban és a tárgyi hagyatékban nincs nyoma.  

Erzsébet köszönőlevele Eger város számára

Az Erzsébet–kultusz a dualizmus kori Egerben nem honosodott meg, az utazást és annak Erzsébetre vonatkozó szálát a városi emlékezet nem őrizte meg. Ugyanis kevésbé illeszkedett a korszak egri közéletére jellemző függetlenségi politikai irányultsághoz.  

                                                                                                       Pap József

Felhasznált irodalom: 

Breznay Imre: Múlt és jelen. Az Angolkisasszonyok egri házának története. Eger, 1935. 

Hódolatérzelmek, melyeket ő császári királyi apostoli fölségének I. Ferenc József legkegyelmesebb urunknak örömteljes megjelenése alkalmával az angolnők intézetének növendékei elszavaltak. Eger, 1857. (könyvtári jelzete: HT 1697.) 

Magyar Nemzeti Levéltár Heves megyei Levéltára Megyefőnöki iratok (IV–152/a) 

Magyar Nemzeti Levéltár Heves megyei Levéltára Polgármesteri iratok (V–44/b) 

Manhercz Orsolya: Az 1857-es császári utazás sajtója. In: Fejezetek a tegnap világából. Tanulmányok a 19–20. század történetéből. Főszerk. Gergely Jenő. Bp. 2009. 

Manhercz Orsolya: Magasrangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban. Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között. PhD disszertáció. Bp. 2012. 

Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Muzeumi és Könyvtári Értesítő 2. (1908) 3–4.; A múzeum történetéről lásd: Vér Eszter Virág: Egy elfeledett kultuszhely: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Folia Historica 26. 

Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898–1914 között. Budapesti Negyed 52. (2006) 

A képek listája

1. kép: Erzsébet császárné Franz Xaver Winterhalter festményén 

2. kép: Ismeretlen osztrák festő: Ferenc József fiatalkori képmása, 19. század közepe, Dobó István Vármúzeum, Képzőművészeti gyűjtemény. Ltsz.: 55.278.

3. kép: Ezüst szőlőtőke. Eger város ajándéka 1857-ből. 1908-as állapot. Szalay I.: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum i. m. 4. 

4-5. kép: Ezüst szőlőtőke. Eger város ajándéka 1857-ből, mai állapotában. A szerző felvételei

6. kép: Szűzek Dala, mellyel ő császári királyi apostoli fölségét I. Ferenc József legkegyelmesebb urunkat örömteljes megjelenése alkalmával az angolnők intézetének növendékei üdvözölték. Eger, 1857. (könyvtári jelzete: HT 1697.)  

7-8. kép: Erzsébet köszönőlevele Eger város számára MNL HML V-1/d 3. Misc: 25.

Köszönetnyilvánítás: 

Köszönöm a Gödöllői Királyi Kastély muzeológusainak, Kaján Mariannak és a Kovács Évának a szőlőtő történetével kapcsolatos segítséget. Valamint Anda Tibornak, a noszvaji református gyülekezet lelkipásztorának, hogy egy kastélylátogatás során felhívta a figyelmemet arra a vitrinre, melyben a szőlőtő megtalálható.