A II. világháború idején az 1942-es év eseménydúsnak bizonyult Eger és iskolái életében. Kocsis Klaudia bemutatja amint az angolkisasszonyok szerzetesrend Sancta Mária Intézetébe és a diáklányok mindennapjaiba is beköltözött a háború. Az apácák pedagógiai munkáját és a diáklányok tevékenységét átformálta a hit, és a szeretteik hazatérésében reménykedő lányoknak a karitatív szolgálat adott erőt a háború okozta megváltozott élethez.
A gimnázium 3. (ma 7.) évfolyama 1943 tavaszán
A katolikus nőnevelés történetében jelentős szerepet játszott az angolkisasszonyok (régebben Institutum Beatae Mariae Virginis – Boldogságos Szűz Mária Intézete, 2002-től Congregatio Jesu – Jézus Kongregációja) néven ismertté vált tanítórend, amely a német nevéről - Englische Fräulein – kapta magyar nevét. Alapítója az angol nemesi családból származó Mary Ward (1585–1645) volt, aki 1611-ben hozta létre kongregációját (a szerzetesrendnél alacsonyabb rangú közösség) a flandriai Saint-Omerben. Az első apácák angol lányok voltak, innen kapták a nevüket. Az angolkisasszonyok később különböző társadalmi osztályokból származó leányok ingyenes nevelését és oktatását végezték a reformáció hatására megújuló katolicizmus szellemében.
A leánygimnázium 1943-ban megjelent évkönyve
Magyarországon az 1852. év a nőnevelés szempontjából fontos eseményről emlékezetes. A szabadságharc okozta feszült időszak csillapodásával Bartakovics Béla egri érsek angolkisasszonyokat hívott Egerbe, ahol elmaradott volt a lánynevelés a 19. században.
1948-ig Eger szívében egy hatalmas iskolakomplexum működött a Káptalan (ma Kossuth) utca 8. és a Szmrecsányi (ma Klapka) utca 7. szám alatt. 1942-ben a zárt épületben egy 4 osztályos elemi iskola, 4 osztályos polgári iskola, 4 évfolyamos tanítóképző intézet, 3 osztályos leánylíceum, 6 osztályos gyakorló elemi iskola, 8 osztályos leánygimnázium, és egy 2 évfolyamos női felső kereskedelmi tanfolyam talált otthonra a leányinternátus (kollégium) és az apácák rendháza (zárda) mellett.
Az angolkisasszonyok leánygimnáziuma (ma Andrássy György Katolikus Középiskola)
Az angolkisasszonyok pedagógiai feladatkörébe tartozott a „jellemképzés” (női személyiség fejlesztése) azaz a lányokban a küldetéstudat öntudattá fejlesztése, család és egyház közti kapcsolat erősítése és az erős, küzdő, bátor, családjáért áldozatokat hozó női magatartás kialakítása és hangsúlyt kaptak a hazaszeretetet kialakító tantárgyak.
A II. világháború, okozta megváltozott életkörülmények Egerben is egyaránt nagy hatással voltak mind a fronton harcoló férfiak, mind az otthon fontos feladatokat ellátó nők életére. Eger házi ezrede 1942. június 20-án indult a harctérre és a következő nyolc hónapban a magyar királyi Dobó István 14. honvéd gyalogezredet súlyos veszteségek érték a keleti fronton. Mínusz 40 fokos fagyban, megfelelő felszerelés nélkül kellett harcolni a magyar katonáknak. Az egri társadalmat viszont már 1942 folyamán hónapról-hónapra tudatosan felkészítették a háború okozta erőfeszítésekre és tragédiákra.
Az egri intézet díszterme, az 1942-43. évi színielőadások helyszíne
Az eseménydús időszakhoz újszerű módszerekkel alkalmazkodtak az apácák is. 1942. januárjában a vallásos lelki támogatást nyújtó előadássorozatok után tavasszal a betegápolás elsajátítására fektettek hangsúlyt, hiszen Egerben is hadikórházakat alakítottak ki sebesült katonák számára, ahol szükség volt 16-18 éves önkéntes ápolónőkre. Ősszel vallásos és művészi programokkal (hangverseny, színdarab) igyekeztek ellensúlyozni a szomorú és félelmet keltő hangulatot. Az angolkisasszonyok intézetének védőszentjéről Szent Erzsébetről szóló megemlékezések szintén az áldozatos munkát és önfeláldozó magatartást helyezték előtérbe. Ezt mutatja az is, hogy az angolkisasszonyok több száz tanulójukkal együtt jótékonysági akcióba kezdtek a fronton harcoló honvédekért.
1942 őszén a kemény fagyok, a hosszú éjszakák és a karácsonyt a harctéren töltő honvédek gondolata serkentette a nevelőket és lányokat meleg téli ruhaneműk készítésére. Egy novemberi tudósítás szerint: „A nő régi bevált fegyverei a tű és a fonál ’vette fel a harcot’ a puskákkal.” Malatidesz Mihály egri pap szavait idézve: „… a féltés és hazavárás van belekötve ezekbe a kicsiny meleg holmikba”.
A tanítónőképző tanulói 1942 őszén és telén buzgó karitatív gyűjtésekbe kezdtek.
Előbb Tiszka László zászlós köszönte meg levelében azt a készséges önzetlen szolgálatot és karitatív gyűjtést, amit a lányok tanúsítottak. Sebesülése után egy hadikórházban találkozott önkéntes ápolónőkkel, akik öntudatosan mondták neki: „Egri zárdisták voltunk!” Az apácákat pedig továbbra is hasonló lányok nevelésére buzdította.
1942. december közepén a laktanya melletti csapatkórházban már 63 sebesültet ápoltak, közben egyre több a fején bekötözött, mankóval bicegő katonát lehetett látni az utcákon. Karácsonyhoz közeledve az angolkisasszonyok leánygimnáziuma és az állami polgári leányiskola ünnepséget szervezett a lábadozó katonák számára. A leánygimnázium katonásan elnevezett „Jézuska-különítménye” (ajándékszállító csapata) csomagokat és saját kezűleg készített süteményeket osztott szét, jelmezes, csillogó szárnyú angyalok énekeltek, szavaltak és egy karácsonyfát vittek, meghitt perceket okozva a sebesült katonáknak.
14-es honvédek téli öltözetben 1942 decemberében
A gyűjtést egészen karácsonyig folytatták, így az összegyűjtött és elkészített ajándékok mennyisége tovább nőtt. Karácsonyig összesen 7000 levelezőlapot és levelet, 1600 sajtóterméket, 2300 imalapot, 400 katonaimakönyvet, 1260 darab árumintát és szeretet-csomagot juttattak el a Don mellé.
„Mindenekfelett szeretni kell magyar fajtánkat…” – üzente Miskey Zoltán alezredes az Eger című lapban, 1942. december 30-án megjelent levelében. A zászlóaljparancsnok az egri, Heves megyei katonák nevében megköszönte a hetekkel korábban érkezett ajándékokat, a segítséget, a támogatást és az elismerés mellett további áldozatos munkára, hitre buzdította a hátországban élő polgári lakosságot, levele végén pedig boldog ünnepeket kívánt.
Az egri diáklányok karácsonyi háborús gyűjtésének eredményei
A doni katasztrófa után 1943 tavaszán Eger utcáin egyre több harcteret megjárt sebesült, nyomorék katona tűnt fel. Már nemcsak a frontszolgálatot teljesítő katonák ellátása, hanem a kórházakban fekvő sérülésektől szenvedő férfiak vigasztalása, buzdítása is motiváló tényező és sürgető kötelesség volt. A következő hónapok folyamán minden egri hazafias ünnepségen, megemlékezésen és az intézet által szervezett díszelőadáson, kívánságkoncerten részt vettek az intézet diáklányai.
A diáklányok Pro Patria-hangversenye 1943 februárjában az intézet dísztermében
1943. május 6-án hazatért Eger városába a 14. gyalogezred maradéka, amelynek tiszteletére Eger házai zászlódíszbe öltöztek. A tízezres tömeg és az iskolai ifjúság orgonacsokrokkal fogadta a mankóval bicegő, sebesült katonákat. A 4300 fővel kiszállított egri ezred 45 %-os veszteséget (1399 halott, fogoly, eltűnt) szenvedett, a túlélők ápolása, támogatása pedig újabb terheket rótt a sokszor saját férfirokonaikat is elvesztő egri diáklányokra.
Kocsis Klaudia
Ajánlott olvasmányok:
Az angolkisasszonyok leánygimnáziuma növendékeinek ajándéka a frontra induló honvédek számára 1942. november 14.1.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EgriUjsag_1942_02/?query=angolkisasszonyok&pg=342&layout=s
Az Angolkisasszonyok leánylíceuma és tanítónőképzője is gyűjtést rendezett a honvédek számára, Eger 1942. december 24. 4.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EgriUjsag_1942_02/?query=Tiszka&pg=447&layout=s
„Mindenekfelett szeretni kell magyar fajtánkat…”, Eger, 1942. december 30.1-2.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EgriUjsag_1942_02/?query=Miskey&pg=456&layout=s
Az angolkisasszonyok egri Sancta Maria Intézete Érseki Római Katolikus Leánygimnáziumának évkönyve az 1942-43. iskolai évről, Eger, 1943.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Eger_7248_angolkisasszonyok_gimnaziuma_7256_1942/?pg=0&layout=s
Babucs Zoltán: Sztorozsevoje egri hősei, Magyarságkutató Intézet, 2021.01.12.
https://mki.gov.hu/hu/evfordulok/sztorozsevoje-egri-hosei
Részlet Kocsis Klaudia, V. évfolyamos történelem – ének-zene tanár szakos egyetemi hallgató „Egri zárdisták voltunk!” – Az egri angolkisasszonyok jótékonysági tevékenysége 1942–1943-ban című az Országos Tudományos Diákkör döntőjébe jutott dolgozatából.
