Ma már kevesen tudják, hogy az 1956-os forradalom idején, az Egri Pedagógiai Főiskola Földrajz Tanszékének helységeiben működött - ha rövid ideig is - a Szabad Eger Rádió, amely a főiskola diákjainak és tanárainak segítségével sugározta adásait, s egyik vezető munkatársa Langmar Ilona, a földrajz tanszék oktatója volt. A rádió működését Kozári József foglalja levéltári források alapján.

Hogy kiben vetődött fel a gondolat az ÁVH épületében található adóvevő készülék felhasználásával a Szabad Eger Rádiót létrehozni, azt ma már homály fedi, de az bizonyos, hogy a műszaki feltételek megteremtéséhez a miskolci egyetemtől kértek segítséget. 1956. október 28-án Sklánic Vince, Bíró Lajos tanársegéd és egy másik főiskolai hallgató társaságában Miskolcon járt, és a diákparlament elnökével, Fekete Simonnal tárgyalt annak érdekében, hogy a miskolci egyetemisták segítsenek Egerben egy rádióállomást felállítani.Miskolcról már érkeztek Egerbe korábban is egyetemisták, – mint Törő Géza vagy Renn Oszkár – ők azonban nem a rádió felállításának ügyében jártak. A miskolci diákparlament egy hat fős delegációt küldött Egerbe a rádióval kapcsolatos műszaki problémák megoldására. A küldöttséget egy egyetemi oktató vezette. A munkálatok irányítására a már korábban érkezett miskolci, Törő Géza kapott megbízást az egri MEFESZ vezetőktől. A csapat kiszállt a főosztály épületébe, szemrevételezte a készüléket, majd miután úgy döntött, hogy annak jobb helye lenne a főiskolán, átszállították azt, és az épület tornyában állították föl, ahol már a vörös csillag helyén a nemzeti trikolor lengett.

Eger látképe 1957-ben

A stúdiót a szintén a toronyban található földrajz tanszéken rendezték be. Az antenna felszereléséről az egri postások gondoskodtak Szarka Gyula miskolci egyetemista felügyelete alatt. A munkálatok láttán a földrajz tanszék vezetője, Dr. Udvarhelyi Károly megkérdezte az ott sürgölődőktől, hogy van-e erre a tevékenységre valamiféle meghatalmazásuk, s egyáltalán milyen szervtől kapták a stúdió létesítésére az utasítást. A kérdésre egy antantszíjas, de egyébként civil ruhás férfi előhúzott a zsebéből egy pisztolyt és az asztalra dobva ezt mondta: itt a meghatalmazás. Ez elég meggyőző– felelte Udvarhelyi Károly, s a korábbi felszólításnak eleget téve távozott a főiskoláról. A szerelés irányítójának zsebében természetesen – mint azt már korábban leírtuk – ott volt az egri MEFESZ vezetés engedélye is, de úgy látszik, szerette a hatásvadász jeleneteket.

1956. okt. 28.  Hallgassátok a miskolci, győri rádiót!

Az adó üzembe helyezésére november 1-én került sor. Ezt a miskolciak és az egri rendőrség egyik alkalmazottja végezte. Délelőtt 10 óra körül bekötve és behangolva a rádió megkezdte a próbaadásokat, s az éterben felcsendült Nagy Mária főiskolai hallgató hangja: a Szabad Egri Rádió megkezdte működését a 43 méteres hullámhosszon. A próbaadások alatt üzembe helyeztek öt vevőkészüléket is, melyeken a külföldi adók magyar nyelvű adásait kívánták folyamatosan hallgatni. Törő Géza jelentette a MEFESZ vezetésnek, hogy a készülék adásra kész. A hírre Bíró Lajos ment fel a toronyba a munkálatok eredményét szemrevételezni. Felhívta az ott dolgozók figyelmét, hogy az adásba kerülő szövegeket a MEFESZ vezetésével előzetesen engedélyeztetni kell. A rádió a főiskola MEFESZ szervezetének irányítása alá tartozott. Ez az adót műszakilag üzemeltető miskolci egyetemisták határozott kérése volt, bár ők nem sok beleszólást engedtek a stúdió munkájába. A készüléket Himmer Miklós rendőr törzsőrmester, az egri rendőrkapitányság távírdásza hangolta be és ő is kezelte. Hogy milyen távolságra jutott el az adás, az talán azzal jellemezhető, hogy egyszer a Szabad Európa Rádió bemondta: „Halló szabad egri rádióállomás 20 kg. ciklussal menjetek feljebb, mert adásotok zavaros.” Majd mikor a hangolás megtörtént: „maradjatok ott, adásotok tiszta”.

A belépési engedélyeket is a miskolciak adták ki. Ilyen engedély nélkül, melyeket egyébként fedőnevekre állítottak ki, senki sem léphetett a rádió helyiségeibe. Bíró Lajos több tanár kollégáját is felkérte, hogy segédkezzenek az adó munkájában. Így megfordult a rádiónál Berzy András, az irodalomtörténeti tanszék és Nagy József, a történelem tanszék tanára, s dolgozott ott Langmar Ilona, a földrajz tanszék, Nyíri Lászlóné és Zbiskó Ernőné, az orosz tanszék tanárnői is. A rádió és a MEFESZ vezetőség közötti kapcsolattartással Kozári Piroska főiskolai hallgatót bízták meg.

A vevőkészülékek mellett ülő főiskolások a híreket gondosan leírták, és a főiskola oda irányított gépírónőivel legépeltették. A híranyagot tartalmazó papírlapon feltüntették az adót, ahonnan a hír származott, és azt is, hogy ki vette az adást. Albicz Szabina, Bátki Zsuzsanna, Kádár Katalin, Kormos Ilona, Nagy Angéla, Nagy Erzsébet, Nagy Mária, Nagy Tibor, Papp Gabriella, Sallai Ilona, Szlonka Ágnes, Wagner Teréz jegyzeteltek a rádiókészülékek mellett, az általuk rögzített híreket pedig Bóta Klára, Gál Gabriella és Elek Miklósné írták gépbe. A vevőkészülékek kezelésében egri híradós sorkatonák is segítettek.

 Nemcsak a magyar nyelvű adásokat figyelték, hanem az orosz, az ukrán és a cseh nyelvűeket is. Nyíri Lászlóné és Zbiskó Ernőné az ilyen nyelvű adásokat hallgatták és fordították. A gépelt anyagot Langmar Ilona tanárnő gyűjtötte dossziéba, majd ezeket átadta a bemondóknak, s a beolvasás után archíválta azokat. Hat ilyen dossziéja gyűlt össze a rádió működése alatt.

A rádióbemondói teendőket a város színészei látták el. Ők a MEFESZ kérésére vettek részt e munkában. Reggel 6-tól délelőtt 10 óráig Fontos Magda és Sárközi Zoltán, 10-től 14 óráig Bod Teréz és Forgács Kálmán, 14-től 18 óráig Solti Bertalan és Szende Bessy, 18-tól 22 óráig pedig Déri Mária, Kenderessy Tibor és Újlaki Béla teljesített szolgálatot a rádiónál. November 3-án csatlakozott hozzájuk Forgács Tibor és Kovács Emil, de megfordult a rádiónál Kalmár András rendező is. A beosztást Langmár Ilona, a földrajz tanszék oktatója készítette, feltehetően Kalmár András segítségével, mert a Bánk bán éppen folyó próbáit ez a munka nem zavarta.

Az egri adón sugárzott műsor három csoportra osztható: 1. hírek, 2. üzenetek, 3. irodalmi műsor. Az irodalmi műsort, bár a forrásokból egyértelműen nem állapítható meg, de nagyon valószínű, hogy az egyik színész állította össze. Főleg versek, elsősorban hazafias költemények hangzottak el. A beolvasott művek szerzői között Petőfi, Vörösmarty, József Attila, sőt az egyik budapesti MEFESZ küldött, Götzinger Károly neve is megtalálható volt. Az üzenetekben elsősorban elszakadt családtagok próbáltak kapcsolatot találni egymással, vagy tájékoztatni szeretteiket hogylétükről. Az egri rádió azokat az üzeneteket is sugározta, amelyek más, általuk lehallgatott magyar nyelvű adókon hangzottak el és Heves megyei vonatkozásaik voltak.

Hogy a hírszerkesztést valójában ki vagy kik végezték, a pillanatnyilag rendelkezésre álló dokumentumokból nem állapítható meg egyértelműen, de valószínű, hogy minden leadásra kerülő anyagot Törő Géza írt alá.

A MEFESZ röplapja

A hírek nagyon széles skálán mozogtak. A Fradi megalakulásától a legfrissebb versekig, s forrásokul nemcsak a már említett adókat, hanem a sajtót is felhasználták. Nemzetközi híranyag meglehetősen kevés volt. Legfeljebb a szuezi válsággal vagy a szovjet–magyar viszonnyal foglalkoztak, és azzal, hogy a Szovjetuniót nem számítva az egész világ Magyarországgal van, támogatnak bennünket, s mindenünnen özönlik a segély az országba. Sokat foglalkoztak az ÁVH tevékenységével. Több híradás szólt a Hatóság embereinek lefegyverzéséről, a „gyilkos bérencekről, akik magas fizetés ellenében képesek voltak saját honfitársaik százait börtönbe vetni, vagy halálra ítélni”. Elhangzott, hogy „a tisztító harcokban elesett ÁVH-sok pénzét a nép Júdás pénznek tekintette, és ÁVH igazolványával együtt a hulla mellére tűzte, mint olyat, amihez vér és átok tapad,” hogy a nép az utcára szórt káderlapokat a Szózat éneklése mellett elégette. Szívesen foglalkozott az egri adó a Köztársaság téri kazamaták borzalmaival. Tájékoztatták hallgatóikat, hogy „a nép lázas munkával igyekszik felkutatni az ÁVH kínzókamráiban sínylődő szerencsétlen áldozatokat. Beszámoltak arról is, hogy „az MDP székház alatt robbantani és fúrni kezdtek, és sok sikertelen kísérlet után végre feltártak egy labirintust, ahonnan derékig érő szakállú emberek jöttek ki, akiket az ÁVO-sok zártak oda, hogy élve eltemessék őket.” Ez utóbbi híradás azt is bizonyítja, hogy a hírek valódiságának ellenőrzésére nem igen volt módjuk, vagy idejük a műsor összeállítóinak, s ők is részesei voltak annak az általános vélekedésnek, hogy az ÁVH-ról a legelképesztőbb gonoszság is elképzelhető. Szó esett a hírekben arról, hogy nemzeti szabadságharcunk védelmében még a kisgyerekek és a lányok is harcolnak. Benzines palackokat dobálnak az orosz tankokra, eléfekszenek a páncélosoknak. A legszemléletesebben Langmár Ilona, a Szabad Eger Rádió egykori munkatársa jellemezte az egri adásokat: „szó esett elesett fiatalokról, tizenkét éves hősökről, ÁVH-s fogságból megtért édesapákról, öreg nénikről, akik az esti szürkületben sem félnek odamenni az őrt állókhoz, hogy forró kávét adjanak nekik. Ujjongás a felett, hogy az ÁVH-t leszerelték, és ami a lényeg, mindenkinek tudtára adni, hogy ilyen szent, tiszta, szeplőtelen forradalom még a világon nem volt, ilyen nemes és igaz célok népet még nem forrasztottak egybe, itt kivétel nélkül mindenki egyet akar, leváltani az árulókat és feddhetetlen embereket állítani helyükbe.”

 Az egri adó november 4-én délelőttig sugározta híreit, közöttük orosz nyelvűeket is, melyekben felszólították a szovjet csapatokat, hogy ne avatkozzanak a magyar eseményekbe, és ne lőjenek a magyarokra. A második szovjet invázió reggelén az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult és kérte a nemzetközi szervezetet, hogy hozzon felelős döntést a magyar szabadságharc ügyében. Ezt a felhívást a magyar mellett német, angol, francia és orosz nyelven is beolvasták. Utoljára Nagy Mária főiskolai hallgató hangja szólalt meg az éterben az egri adóról: „Szovjet katonák! Ne támadjatok bennünket! Benneteket megtévesztettek, mi nem vagyunk ellenségeitek. Mi igaz szívvel állunk a történelem ítélőszéke elé!” Ezzel a Szabad Eger Rádió befejezte rövid pályafutását. Működtetői az adókészülék megrongálása után elhagyták az épületet.

                                                                                                            Kozári József

A Pedagógiai Főiskola tornya a '60-as években 

Források

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Jegyzőkönyv Bíró Lajos letartóztatott ügyészségi kihallgatásáról, 1957. június 8.

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Ruhman Imre kihallgatási jegyzőkönyvei

HTL56, 1. ő. e. Az Egri Pedagógiai  Főiskola jelentése 624. o.

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Nagy Mária 1956. április 6-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Fonád Gyula1957. április 10-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Lásd Bóta Klára, Gál Gabriella és Elek Miklósné tanúkihallgatási jegyzőkönyveit

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Zbiskó Ernőné 1957. február 20-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Langmár Ilona 1957. március 28-i kihallgatási jegyzőkönyve.

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Kenderesi Tibor kihallgatási jegyzőkönyve

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Götzinger Károly 1957. május 8-i kihallgatási jegyzőkönyve

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Jegyzőkönyv Himmer Miklós előzetes letartóztatott 1957. május 9-i ügyészségi kihallgatásáról

BMLFM, XXV-3/B 1192/1957 Gál Gabriella 1957. március 26-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve

A képek forrása: Fortepan, OSZK plakáttár