Mata Hari neve a titokzatos, egzotikus szépség és a kémkedés szinonímája lett nem sokkal a híres-hírhedt táncosnő halála után. A valóság vajon sokkal prózaibb a a titokzatos legendáknál? Ki volt az a nő, aki felforgatta a 20. század elejének Párizsát? Kozári József foglalja össze minden idők legismertebb kémnőjének életútját, még ha minden titokról nem is lebbenti fel a fátylat.
"Ez lehetetlen!"- sikoltott fel a halálsápadt elegáns hölgy az ítélet hallatán, és ájultan rogyott a vádlottak padjára. Mindez 1917. július 25-én történt a párizsi katonai bíróság tárgyalótermében, ahol az ítélethozatalra visszavonult bírák mintegy 10 perces tanácskozás után kémkedés vádjával bűnösnek találták és golyó általi halálra ítélték Margaretha Gertrudia MacLeodot, leánykori nevén Zellét, a kor leghíresebb táncosnőjét. A fegyőrök karjaiban aléltan heverő szánalomra méltó halálraítélt nemrégen még a nyugat-európai fővárosok előkelő társaságainak ünnepelt csillaga volt, akinek kegyeiért csillagászati összegeket fizettek a társaságában nemcsak a táncművészet élvezetének hódoló, kissé korosodó, de igen tehetős urak. A kémnő azóta legendává vált, bár a Margarethe Zelle név a mai olvasóknak nem sokat mond. Nem is mondhat, hiszen Zelle kisasszony, vagy Mrs. MacLeod Mata Hari néven hódította meg a világot.
A sejtelmes Mata Hari, vagyis a Hajnal Szeme 1905 május 13-án a Museé Guimet, a párizsi keleti múzeum megnyitóján lépett a nagyközönség elé, ahol - a meghívó tanúsága szerint - jávai rituális táncokat mutatott be. A magát a természet féktelen erejét megtestesítő Síva főisten papnőjének mondó ébenfekete hajú, magas, karcsú tünemény erotikus táncával megbűvölte a párizsiakat. Főleg a férfiakat, hiszen a testről a tánc közben lehullott minden ruha. Abban az időben, amikor az amerikai cenzorok még Walt Disney Miki egerére is nadrágot rajzoltattak, az ilyen táncok igazán nem voltak szokványosak. Nem csoda tehát, hogy rövidesen egész Európa a lábai előtt hevert. Eddig a legenda, amelynek része még, hogy a Hajnal Szeme anyja, egy kelet-indiai templomi táncosnő halálának pillanatában született, és hogy benne testesedik meg a jávai papnők minden tudása.
A valóság persze egy kicsit prózaibb, bár itt is találkozhatunk legendába illő fordulatokkal, illetve balladai homállyal. Már Zelle kisasszony születési évét sem tudjuk pontosan. Egyesek szerint 1876-ban, mások szerint viszont 1880-ban született. Hogy hol? Nos, ebben is megoszlanak a vélemények. Vannak akik Jáva szigetéről származtatják, ahol apja holland ültetvényes volt, míg mások a hollandiai Leeuwarden városka szülöttének tudják, ahol Adam Zelle kereskedő leányaként látta meg a napvilágot. Ami biztos, hogy 19 éves korában házasságot kötött Campbell MacLeod kapitánnyal, akit követett gyarmati állomáshelyére, Jáva szigetére. Itt tanulta a keleti táncokat. A házasságból két gyermek, egy kisfiú és egy kislány született. A kisfiú rövidesen rejtélyes körülmények között meghalt. Talán a család egyik szolgája mérgezte meg, mert MacLeod kapitány rosszul bánt vele. Az elkeseredett anya férje pisztolyával agyonlőtte a vétkesnek tartott szolgát. Az ebből fakadó botrány miatt a kapitányt elbocsátották a hadseregből. A család Amszterdamba költözött, ahol anyagi tartalékai rövidesen kimerültek. Az esemény, valamint a gyarmati szolgálat és éghajlat által megviselt egészségű MacLeod még a korábbinál is sokkal többet ivott, rendszeresen csalta és verte a feleségét, sőt egyesek szerint prostitúcióra is kényszerítette, és az így szerzett pénzt ismét csak elitta. 1902-ben a család felbomlott. Az megint nem egyértelmű, hogy ki hagyta ott a másikat, de egy biztos, ha MacLeod asszony otthagyta a férjét arra minden oka megvolt. 1903-ban hivatalosan is kimondták a válást. Közben az asszony Párizsba költözött, és rövidesen megszületett a sejtelmes Mata Hari, akiről a párizsi lapok áradozó kritikákat közöltek, majd Párizs után sorra hódította meg Monté Carlo, Berlin, Bécs, Milánó, Madrid színpadait.
1914-ben éppen Berlinben szerepelt, amikor kitört a háború. Innen Hollandiába ment, majd ismét Párizsba. Sokak szerint ekkor már a német hírszerzés ügynöke volt. Hogy ki szervezte be, ez megint homályba vész. Vannak akik tudni vélik, hogy Wilhelm Canaris nyerte meg az ügynek, aki a híres sztriptíztáncosnő ágyában is megfordult. Canaris erről soha nem beszélt. Mások azt állítják, hogy a hollandiai német konzul ajánlott fel az anyagilag megszorult táncosnőnek 20.000 márkát hírszerzés fejében, de akad aki azt állítja, hogy Montessac márki, a német vezérkar III. B osztályának ügynöke. Az angol Inteligence Service is felfigyelt a táncosnőre, ellenőrizték, de semmi kompromittálót nem találtak. Mata Hari ismét fellépett Párizsban, ismét ünnepelték, majd hirtelen elhatározással ápolónőnek jelentkezett a frontra. A megfelelő kiképzés után beosztást kapott egy katonai kórházban. A hazafias felbuzdulás értékéből egyesek szemében levon valamit az a tény, hogy a kórház az egyik épülő francia hadi repülőtér szomszédságában volt, Mata Hari pedig gyakran megfordult a francia repülőtisztek társaságában. Most már a francia titkosszolgálat is figyelte. La Doux kapitány a Deuxiemme Bureau, a francia hírszerzés egyik főnöke maga elé kérette, és kémkedéssel vádolta, majd az ártatlanságát bizonygató Mata Harinak felajánlotta, hogy legyen a francia hírszerzés ügynöke, különben kiutasítják Franciaországból. Mata Hari vállalta a megbízást. Állítólag azért, mert nem akart megválni akkori szerelmétől, egy orosz pilótatiszttől, akit a vyttel-i kórházban sebesültként ápolt. Mindenesetre Mata Hari tevékenységének köszönhető, hogy a francia flottának sikerült két német tengeralattjárót elsüllyesztenie a Földközi tengeren. Továbbra is sokat utazott. Madridban gyakran megfordult, többnyire német tengerésztisztek társaságában. Nyilván innen származott a franciáknak továbbadott információ.
Közben a franciák lázasan kutattak egy H-21 fedőnevű német ügynök után. Az Eiffel toronyban lévő rádióállomásuk fogott és megfejtett egy rejtjeles üzenetet, amely arról szólt, hogy a H-21-es ügynöknek ne fizessenek annyit a rutininformációiért, ugyanakkor utasították a címzettet, hogy a hölgynek adjanak egy 5000 frankról szóló csekket, amelyet Párizsban válthat be. Ez a távirat volt az alapja Mata Hari letartóztatásának. Amint visszatért Madridból őrizetbe vették. A Hotel Plaza Athéné elegáns lakosztályában tartott házkutatáson megtalálták az 5000 frankos csekket, és egy tubust "láthatatlan tintával". A csekkről Mata Hari elismerte, hogy a madridi német attasétől kapta, de nem hírszerző tevékenységért. A tubusról pedig kiderült, hogy fogamzásgátló. Ennek ellenére a Saint-Lazare börtön 123-as cellájának lakója lett.
A kihallgatások több hónapon keresztül tartottak. Mata Hari végig kitartott ártatlansága mellett. Valóban ártatlan volt, vagy befolyásos barátaiban bízott? Ki tudja. Mindenesetre közvetlen terhelő bizonyítékot nem tudtak felhozni ellene. Hogy 30.000 márkát kapott a német külügyminisztertől? Természetesen. "Szeretőim megfizettek, sohasem kínáltak ennél kevesebbet" - mondta. Hogy Hollandiába diplomáciai futárpostával küldött leveleket? Így igaz, de hát nem írhat Hollandiában élő rokonainak, ha még a kislánya is ott él? Hogy csapatmozgásokat figyelt meg? Németországban, Olaszországban és Franciaországban is, de mindig valamelyik hódolójának a vendégeként került oda. Ugyanakkor semmiféle tény nem bizonyítja, hogy információkat szolgáltatott ki a németeknek. A tárgyaláson a francia Deuxieme Bureaunak végzett kémtevékenységre, a Franciaországnak szerzett információkra, a két elsüllyesztett német tengeralattjáróra is hivatkozott, de ezt is ellene fordították. Az ügyész kijelentette, hogy ezeket az információkat csak a német hírszerző szolgálattól tudhatta meg, tehát ez is azt bizonyítja, hogy kapcsolatban volt a német vezérkar III. B részlegével. Bármilyen gyenge lábakon állt is a vád, az ítélet halálra szólt. A francia vezérkarnak bűnbak kellett az elhúzódó háborúért, a frontokon elszenvedett kudarcokért. Mata Hari védőjének fellebbezését elutasították. Kegyelmi kérvényét úgyszintén.
1917. október 15-én hajnali 5 órakor indult a vicenness-i lőtérre a kivégzőosztag elé. Emberfeletti önfegyelmet tanúsított. Hideg méltósággal állt a puskacsövek elé a kivégzőcölöphöz. A tiszt jelére öt lövés dördült, de csak egy találta el. Az viszont a szívébe hatolt és azonnal megölte. Hogy a lövés pillanatában feltépte volna ruháját, és meztelen testét mutatta volna a kivégzőosztag katonáinak, az örök titok maradt. Csakúgy, mint Mata Hari életének sok-sok rejtélye.
Kozári József
