13. „Szent Heverde” napja, avagy az első egri május 1-je

2021. május 01. 12:02 - a múltnak kútja

Komoly, méltóságteljes ünnepély vagy értelmetlen demonstráció? Éljen a vasárnapi munkaszünet vagy "Szent Heverde" napja, és egyébként is kik azok az internacionalista munkások? Molnár Dávid mutatja be az első egri május elsejét és a rendezvény fogadtatását.

1886. május 4-én a munkaidő rövidítéséért szervezett chicagói tüntetésen anarchisták bombát robbantottak a tömeg soraiban, azt követően pedig dulakodás és tűzharc vette kezdetét a rendőrök és tüntetők között, aminek következtében nyolcan meghaltak és többeket bebörtönöztek. A három évvel később Párizsban, a francia forradalom századik évfordulóján Engels vezetésével összeülő nemzetközi szocialista munkásszervezet (II. Internacionálé) valamennyi ország munkásszervezeteit felszólította, hogy az aktuális év május elsejét tömegrendezvények keretein belül ünnepeljék meg az elhunyt tüntetőkre való emlékezés jegyében.

A Haymarket téri robbantás

Az Internacionálé felhívásának Egerben is eleget tettek, köszönhetően annak, hogy a szocialista jellegű munkásönszerveződés ekkor már több éves hagyományra tekintett vissza. Az 1880-as években egy egri szabómester, Szabó Sándor vezetésével rendszeresen tartottak összejöveteleket az egri kisiparból és kiskereskedelemből élők, ahol általában az országos és helyi politika fejleményeiről diskuráltak.

Maga Szabó aktívan részt vett az országos szocialista mozgalom életében is. Az egyik első, munkásmozgalmi keretekből kinővő politikai pártnak, a Nemválasztók Pártjának 1878 áprilisi alakulógyűlésén a kongresszus elnökségi tagjává, két évvel később pedig a Magyarországi Általános Munkáspárt alakuló ülésének jegyzőjévé választották. Ezzel egyidőben élénk levelezésben állt a Munkás-Heti Krónika, majd a Népszava szerkesztőségével, akik többek között a kortárs szocialista irodalom egyes darabjait is eljuttatták hozzá Egerbe. Mindemellett a helyi szakmai szerveződésekben is igen aktív Szabó élénk figyelemmel kísérte a hazai és nemzetközi politikai eseményeket. Több polemikus hangvételű írást és tudósítást küldött a munkásújságok szerkesztőinek, így idővel neki köszönhetően az egri szervezett munkásság tevékenységének egy része az országos megjelenésű sajtóban is dokumentálva lett.

A helyi közéletben 1887-ben lépett színre, amikor aktív politikai szervezőmunkába kezdett. November 13-án a Szabó által rendezett „választójogi nagygyűlés” elnökének választotta meg a Függetlenségi Párt veteránjának számító Csiky Sándort, Eger képviselőjét, valamint követelte az általános, titkos és egyenlő választójogot. 1890 április 7-én újabb Szabó által szervezett gyűlésre került sor a Dobó vendéglőben, melyen szintén zömében helyi iparosok vettek részt, és a választójog kiterjesztésén túl többek között a vasárnapi munkaszünet biztosításának követelése is napirendre került. Az ülés végén Szabó tolmácsolta a II. Internacionálé felhívását, majd az egybegyűltek május 1-jének díszes megünnepléséről hoztak határozatot.

Barta Ernő korabeli rajza az első budapesti május 1-éről

A jeles napot megelőző héten az egri utcasarkokat vörös színű plakátok lepték el, melynek szövegét az Eger című hetilap április 29-i száma is közölte:

„Május elsején, csütörtökön délután 2 órakor összejövetel a Petőfi nyári mulatóban. Eger munkásai! Elvtársak! Ti május elsejét, azzal a rendel (sic!) és azzal a komoly méltósággal fogjátok megünnepelni, a mely a nemzetközi proletáriátust, a felszabadulás felé folytatott utján lelkesíti. Ezen világtörténelmi eseményű tüntetésnél az egri nevet (!) fényesen lássák ragyogni, mutassátok meg, hogy önállóságra, szabadságra érett népként fogja magát minden egyes viselni. Ezt a rendező bizottság elvárja mindenkitőI. Éljen a vasárnapi munka szünet! Éljen a 8 órai munkaidő! Éljen a munkás népek összetartó szövetkezete! — Az április 7-én tartott népgyüIés által választatott Rendezőség. Kedvezőtlen idő esetén az „Aranyszőlőben“ tartandó.“

A tudósítás ezt követően meglehetősen gúnyos hangvételben írt a munkások által rendezett, de az újságíró által csak „Szent Heverde” napjának nevezett megmozdulásról. Kifejtette, hogy a megmozdulás szervezői nem lettek név szerint feltüntetve a plakáton, de reményét fejezte ki az iránt, hogy szervezők kilétét „tudja a rendőrség, s ez elég arra, hogy elejét vegye az emez értelmetlen demonstráczióból könnyen származható visszaéléseknek, s botrányoknak, melyek néhány nap óta, a munkás-mozgalom örve alatt, már is többszörös éjjeli zavargások, sőt betörések alakjában vetik előre sötét árnyaikat."

A cikk írója valószínűleg nem ismerte az ünnepség mögött álló szervezetet, ugyanakkor a városban tapasztalható éjszakai rendbontásokat a felforgató szocialista tanokat követő munkásoknak tulajdonította. Ennek bizonyítása vagy cáfolata további kutatásokat igényel, azonban az biztos, hogy pont a 19. század utolsó évtizedeiben vették kezdetüket a nemzetközi közvéleményt is megrázó erőszakos radikális baloldali és ezáltal a munkásmozgalomhoz is köthető személyek által elkövetett merényletek, melyek 1881-ben II. Sándor orosz cárnak és James A. Garfield amerikai elnöknek, a század utolsó éveiben pedig Erzsébet királynőnek és I. Umberto olasz királynak halálát is okozták. A merényletek a „Tett propagandája” néven híresültek el és hosszú évtizedekre megbélyegezték a nemzetközi anarchista és a Magyarországon szerveződő baloldali radikális mozgalmakat.

Munkácsy Mihály „Sztrájk” című olajfestménye

Maga az ünnepség végül mégis nyugodt, rendezett körülmények között zajlott le. A szervezők már napokkal az ünnepség előtt bejelentették szándékukat a rendőrség felé, így a rendezvényen az egri rendőr-alkapitány Horváth Béla is részt vett. Ettől függetlenül „nemcsak a kivonulás, hanem a gyűlés lefolyása is a legmintaszerűbb rendben ment végbe."

Az Eger tudósítása

Mivel 1890. május 1-e csütörtökre, azaz munkanapra esett, így az ünnepséggel egybekötött munkásgyűlésre viszonylag későn, délután kettő órakor kezdtek gyülekezni Eger munkásai a mai Vécsey Sándor utca mellett magasodó „Hóhér part” nevezetű területen. A korabeli tudósítás szerint „szinte élvezet volt nézni az erős jólfejlett mészáros- és kovácslegényeket, henteseket kéményseprőket stb. mindmegannyi fiatal munkaerőket.” Az egyes szakmák képviselőin túl szép számban voltak jelen nők is és megjelentek olyan, azóta hagyományosnak mondható külső jegyek, mint az „elvtárs” megszólítás” vagy épp az „Éljen az általános munkás-szövetkezet“ felirattal ellátott vörös lobogó, mely mellett azonban még túlsúlyban voltak nemzeti színű zászlók. Az Eger tudósítója által háromszáz főnyire becsült tömeg átvonult a Petőfi Csárdába, ahol Szabó Sándor köszöntötte a megjelenteket, majd Lesti Sándor, helyi szabó határozatot olvasott fel:

„Az 1890. május 1-én Egerben a tanácskozó munkásgyülés, egyetértve a párisi munkáskongresszus határozataival, kimondja: miszerint a normális munkanap — az ipar jogos érdekeinek megóvása mellett — törvényesen 8 órára állapítható meg; kimondja a munkásgyülés továbbá azt is, hogy a nemzeti és nemzetközi munkásvédelemnek a párisi kongressuson kifejezett követelései a munkálkodó népre nézve életkérdést képeznek, miért is a törvényhozáshoz fordul, hogy ezen követelések érvényesíttessenek. A gyűlés elnöksége megbizatik. hogy a most hozott határozati javaslatot, a párisi munkáskongressus megfelelő határozatainak melléklésével, a magyar országgyűlés képviselő házának benyújtsa.“

Az említett határozati javaslatban követelték a nyolcórás munkanap bevezetését; gyermekmunka tilalmát (csak 14 éven aluliakra vonatkozólag), és az éjjeli munka, valamint a nők munkavégzésének tiltását (leszámítva azokban a szakmákban, ahol ez elengedhetetlen). Követelték továbbá az eltörlését „azoknak az iparágaknak, melyek a munkások egészségére károsak” és az állami gyárfelügyelet felállítását. A határozat kihirdetését követően Szabó Sándor tartott előadást a „munka és a tőke viszonyáról” majd, végül Lesti Sándor újabb beszédében egy munkás önképzőkör alapítására tett javaslatot.

Bár a munkás önképzőkör létrejött, a május 1-jei ünneplések a következő évtizedben nem váltak hagyománnyá Egerben. Az 1892-es esztendőben egy szerényebb ünnepségre került sor, majd maga a mozgalom vezetője Szabó Sándor is visszavonult, feltehetően egészségügyi okok miatt. Csak 1895-ben bolydult fel jobban a város, amikor a helyi rendőrség a Maklári hóstyán tartott razzia során több helyen is lefoglalta a Népszava húsvéti számát, melyben a szerkesztők május 1-je alkalmából szervezkedésre szólították fel olvasóikat.

A Népszava 1895. évi húsvéti számának címlapja

Az ünnepségek elmaradásának hátterében az is meghúzódott, hogy a város vezetése igyekezett minden eszközzel elejét venni a szocialista szervezkedéseknek Egerben. Szabó Sándor mozgalma így a századforduló éveiben a már csak az említett önképző kör formájában működött, miközben az ipari központokban sztrájkok zajlottak, az Alföldön pedig a földmunkások között az agrárszocializmus eszméi terjedtek.

A politikailag aktív egri munkásmozgalom majd csak a századfordulót követően vett új lendületet. Ekkor azonban már a Magyarországi Szociáldemokrata Párt zászlaja alatt ünnepelték a május 1-jéket, tisztelve hagyományaikat, szinte kivétel nélkül a Petőfi Csárdában.

Választójogi tüntetés. Eger, 1907.