Egy öregedő, ám szenvedélyes katonaember házasságtörő viszonyain keresztül bepillanthatunk a 16. század végi Székelyudvarhely hétköznapjaiba. Pribék Gergely botrányos magánéletét Balogh Judit foglalja össze. 

Székelyudvarhely, a 16. század második felében jelentős változásokon és fejlődésen keresztülmenő székely város lakosainak a kedélyét az 1590-es években egy romantikus történet borzolta fel.

1562-ben, a segesvári törvények által János Zsigmond az ellene felkelt székelységet többek között azzal is büntette, hogy az addig zárt Székelyföldön két várat építtetett, amelyeknek a beszédes „Székelytámadt” és Székelybánja” neveket adta, és amelyekbe saját katonáit telepítette, hogy a lázadásra mindig kész székelyeket még a saját földjükön tartsa féken.

János Zsigmond (1540-1571)

Az egyik, Székelytámadt vára éppen az anyaszéknek számító Udvarhelyszéken, mégpedig Székelyudvarhely városában épült fel. A betelepülő katonaság várszolgálatra kényszerítette a városi lakosságot, földeket foglalt a várhoz, és gyakran megtörtént az is, hogy a várkapitány a katonái számára lefoglalt kerteket, sőt házakat is, és a házak korábbi tulajdonosainak a kárpótlása a város kötelezettsége volt. A beköltöző katonák és a városi lakosság között sajátos viszonyrendszerek alakultak ki, mert a városlakók egyrészt gyűlölték a betolakodókat, másrészt féltek tőlük, ezért csak véső esetben léptek fel ellenük.

Székelytámadt vára romjai 1895-ben

A béketűrő udvarhelyiek felháborodását minden félelmük mellett is kiváltotta az egyik, szintén erőszakosan  betelepülő katona, bizonyos Pribék  Gergely esete, aki sorozatosan „hasasította meg” a szolgálóit, mindegyiknek házasságot ígérve.

Az egyik leány, bizonyos  Szerecsen Kata családja perelte be a már korosodó Don Juant, és a per során a tanúként beidézett városiak vallomásaiból egész kis regény bontakozott ki. Az egyik tanú által „meg őszült vén szakál”-ként jellemzett, már nagy gyermekek apja, Pribék uram nem volt a kezdetektől ilyen kicsapongó, ám a felesége megbetegedésekor mellé fiatal leányokat fogadott. A tanú szerint már ez a tény is sértette a derék udvarhelyiek erkölcsi érzékenységét, mert nem volt szokás idős ember házába fiatal lányokat szolgálónak választani. Az idős katona, akinek a korát ennél pontosabban nem árulja el a forrás, a családjába fogadta az ifjú hölgyet, és étkezésekkor maga mellé ültette, „mint jámbor feleségét”. A családias érzület egyre melegedett, ugyanis Pribék uram délutánonként kizárta a házából a fiait, a leánnyal pedig „ki tudja, mit csinált”, de az bizonyos, hogy az nemsokára teherbe esett, és apaként az öreg Pribéket nevezte meg, aki később az apaság tényét nem is tagadta.  A kettejük viszonya meglehetősen szenvedélyes lehetett, ugyanis a lány Pribéket mások előtt is „édes uram”-nak szólította és a szeretetteljes törődésével vette körül, máskor viszont arról számoltak be a tanúk, hogy a férfi elűzte őt és ismerősöknél húzta meg magát, amíg az impulzív Pribék haragja elpárolgott. Az udvarhelyi kékszakáll azonban nem elégedett meg egyetlen lány szerelmével, többen vallották ugyanis azt is, hogy a mészárszékben paráználkodott bizonyos Solymossi Jánosnéval.  Mások hallani vélték, amint a Pribék Gergely szolgája veszekedett a feleségével, és azzal vádolta meg, hogy „gyakrabban vagy ágyassa Pribéknek, ne hogy nekem”. Egy bizonyos György nevű szolgáló pedig azt mondta a feleségének, hogy „bestye kurva nem avval eskettél vala meg, akivel egy házban berekezkedel”.

Erdélyi viseletek a 17. század elejéről

A vallomásokból kiderül, hogy a szenvedélyes katonaember a szolgálói mellett a városi lakosok között is tartott szeretőket, és többek előtt hangoztatta, hogy „szabadságom vagyon énnekem az paráznaságra”.

Pribék Gergely feleségének a sorsáról nem tudunk bizonyosat, a tanúk szerint az biztos, hogy még akkor is élt, amikor az előbb már említett Kata teherbe esett. Azt nagyjából egybehangzóan állították, hogy a paráználkodás már akkor elkezdődött, amikor Pribékné asszonyom betegeskedett. Időközben azonban meghalhatott, mert Pribék később többször kérkedett nem házas voltával. Kifejezetten azt állította, hogy addig egészen nyugodtan paráználkodik, amíg megházasodik, ami ezek szerint az újra házasodását jelenthette.

Házasságot viszont többször ígért az általa elcsábítottaknak, akik minden bizonnyal őszintén vonzódtak hozzá. Jó példa erre egy Márta nevű leány, akit „Vásárhelyről” hozott. Némelyek azt állították, hogy egyenesen „vásárolta” őt, mások csak úgy tudták, hogy egy vásáron járt, amikor elhozta. A lány érkezésének és jövetelének a körülményei meglehetősen regényesek. Sokan tudni vélték ugyanis, hogy úgy jött együtt Pribékkel, hogy a hegyeken át gyalogolva egymás kezét fogták, azaz újra csak gyengéd érzelmek is szerepet játszhattak ezzel a szintén fiatal és még a Katához hasonlóan szűzlánnyal való kapcsolat létrejöttében is.  Az egyik tanú szerint a tárgyalás idején már ez a bizonyos lány is félidős terhes volt. Akkor, amikor Székelyudvarhelyre hozta őt Pribék, a város közössége már minden bizonnyal meglehetős ellenszenvvel figyelte az eseményeket . A vallomások elég egybehangzó tartalma szerint ugyanis a „pár” éjszaka érkezett meg és a férfi szőnyegbe vagy pokrócba csavarta a lányt, úgy lopta be a házába.

Székely szolgálólány ábrázolása a 17. századból

A szolgálólányoknak házasságot ígért, különösen a felperes lányának, Katának az esetében hangsúlyozták ezt. És noha a megkérdezettek jó része ezt eleve irrealitásnak tartotta a jelentős vagyoni különbség miatt, az általa „megkörnyékezett” vagy „megrontott” lányok szeretettel vették körül, sőt rajongtak érte.

A vallomást tevők nagyobb része nő volt, a legtöbb rosszat ők mondták róla. A férfitanúk többsége vagy reálisan mesélte el a dolgokat, vagy igyekeztek felmentő körülményeket találni, esetleg azt állították, hogy nem láttak semmi erkölcstelent a Pribék viselkedésének egyes, általuk látott elemeiben. 

Az öregedő és forróvérű Pribék Gergely minden bizonnyal személyében testesítette meg a város számára mindazt a rosszat, amit a várnak valamint a katonaságának tulajdonítottak. Ugyanakkor lehetett némi személyes varázsa, ha ilyen hosszan és ennyi nő kegyeit meg tudta szerezni. Devianciája, öntörvényűsége  pedig akár némileg imponálhatott is a férfiaknak, hiszen talán az ő titkos vágyaikat is megvalósította. Mindenesetre a kor sajátos erkölcsiségét mutatja az, hogy határozottan és többen is elítélték, ha öreg ember fiatal szolgálót tartott, valamint a szüzesség elleni bűnöket. Minden egyébbel szemben jóval megbocsátóbbnak mutatkoztak.

A rendkívüli jelenség mindazonáltal kiváltotta a közösség határozott ítéletét, és vallomásaikban azt is megemlítették, hogy a vádlott a kapitány személyével kapcsolatban is becstelenül nyilatkozott, többször azt kiabálta, hogy neki a saját kapitánya nem számít, mert ő maga is elbánik vele.

Részegségről nem, csupán rendkívüli robbanékonyságról esik szó a vallomásokban.

Székelyudvarhely vára napjainkban

A város és a vár egészen különleges viszonyát jól mutatja, hogy a városlakók, noha elvileg ők voltak kiszolgáltatott helyzetben a várkapitánnyal szemben, elérték, hogy a kapitány kiszolgáltassa a katonáját a vádlóinak. Az ítélet végrehajtásáról semmit sem tudunk, de a város és a vádlók halálos ítéletet kértek Pribékre. Kétséges, hogy valaha is megtudjuk, akadt- e valaki, akinek megesett a szíve az udvarhelyi kékszakállon.

                                                                                                 Balogh Judit

https://bolt.rubicon.hu/collections/folyoirat-rendeles/products/2008-5-szudetanemetek-oceanrepulok-hazassag