1518 februárjában szokatlanul nagy volt a nyüzsgés Egerben. A megszokottól eltérően székhelyén időzött a püspök, Estei Hippolit és kísérete. Az előkelők látogatásai mindig felbolygatták a püspöki udvar életét, nemhogy, ha uruk és itáliai udvaroncai rendezkedtek be hosszú hónapokra a városban. A vidám kompánia farsangi mulatságait Kristóf Ilona foglalja össze.
Estei Hippolit, a ferrarai hercegi család tagja, bíboros és nem mellesleg egri püspök, amikor 1517 őszén hatalmas kíséretével útnak indult Ferrarából, nem számított arra, hogy éveket Magyarországon fog tölteni. Az eredeti tervek szerint a kellemeset összekötötte volna a hasznossal. Krakkóba igyekezett unokahúga, Bona Sforza és I. Zsigmond lengyel király esküvőjére, hogy méltó pompával képviselje családját, és reprezentálja hatalmukat. Útközben tiszteletét tette volna a magyar királyi udvarban, az ifjú II. Lajosnál, hiszen ekkor már régóta volt távol Magyarországtól, és természetesen felkereste volna püspöki székhelyét Egerben is, ha már úgyis útba esett Lengyelország irányába.
Estei Hippolit Bartolomeo Veneto festményén 1510 körül
Hippolit ekkor már évtizedek óta birtokolt különböző magyar egyházi javadalmakat. Alig 7 éves volt, amikor nagynénje, Aragóniai Beatrix kívánságára Mátyás király az esztergomi érsekség élére állította. A gyermek érsek 1487 és 1494 között megszakítás nélkül Magyarországon tartózkodott. Mátyás halála után a megváltozott kül- és belpolitikai helyzetben Hippolit pályája módosult. Egy mindenki számára előnyös megoldást kellett találni, amely értelmében a magyar egyház legfontosabb érseki széke nem maradt „idegen” kézen, és amellyel a nagy hatalmú Esték is megelégedtek. Hosszú diplomáciai manőverek után 1497-ben VI. Sándor pápa engedélyezte a székcserét Bakóc Tamás és Estei Hippolit között. Bakóc II. Ulászló kancellárjaként, a magyar politika legbefolyásosabb alakjaként elfoglalta az esztergomi érseki széket, és Hippolit lett az egri püspök, azzal az engedéllyel, hogy távol maradhat székhelyétől. Ezzel a megállapodással Beatrix kivételével mindenki jól járt. Rokona távoztával minden támogatóját elvesztette a királyné, így már csak idő kérdése volt, hogy VI. Sándor érvénytelenítette az Ulászlóval kötött házasságát és elhagyni kényszerült Magyarországot. Hippolit pedig korának főpapjaihoz hasonlóan inkább volt politikus, diplomata és katona, mintsem főpásztor, családjának hazai ügyei lekötötték minden energiáját, 1498 után csak akkor látogatott Magyarországra, ha nagyon muszáj volt és fennállt a veszélye annak, hogy megfosztják itteni javadalmaitól.
Jagelló I. Zsigmond és Bona Sforza a Jagellók családfáján Ludovicus Decius történeti munkájában
1517-ben pedig sürgető és illendő volt megjelennie a magyar udvarban - a Magyarországról kapott hírek javadalmai lefoglalásával fenyegettek -, majd pedig muszáj volt maradnia. A király engedélye nélkül ugyanis nem térhetett haza. Így 1520 februárjáig, II. Lajos kívánságára Magyarországon maradni kényszerült. 1518 áprilisa, a fényes krakkói menyegzői ünnepségek után – ahol 368 lovassal a legnépesebb kíséretet adta - embereinek egy részét hazaküldte Prospero Colonnával, a korszak ismert hadvezérével, aki Bona Sforza Krakkóba tartó kíséretének volt a katonai vezetője. Úgy tervezte, hogy magyar ügyeit elintézve, hamarosan ő is távozik. Kíséretének jelentős része értelemszerűen Egerben rendezkedett be ezekben a hónapokban. Hiszen az egri püspökség volt a legjövedelmezőbb magyar javadalma és a püspöki székhelyen volt megfelelő infrastruktúra ennyi ember elszállásolására, élelmezésére. A Hippolit környezetéből Itáliába küldött levelekből értesülünk az eseményekről és az udvaroncok és a püspök hangulatáról.
Már Ferrarában sem volt teljesen problémamentes a bíboros-püspök kíséretének összeállítása, nem volt vonzó úti cél Magyarország. Ludovico Ariosto, az ünnepelt költő kerek-perec megtagadta az utazást és ki is lépett Hippolit szolgálatából. 1518-ban ahogy tolódott el a távoli bizonytalan jövőbe a hazatérés, az udvaroncok kezdeti mérsékelt lelkesedése úgy lankadt. Örömmel vállaltak minden olyan küldetést, amely a visszaút reményével kecsegtetett. Két mantovai nemesúr, Ludovico da Bagno és Tommaso Manfredi mindvégig uruk mellett maradt és szorgalmasan küldtek leveleket a mantovai hercegnének, Izabellának, Hippolit nővérének és többek között beszámoltak a politikai történések mellett a hétköznapokról is.
Isabella d'Este (1474- 1539) korának egyik legbefolyásosabb asszonya, Itália reneszánsz stílusikonja
Ludovico da Bagno jóvoltából tudjuk, hogy Hippolit 1518 farsangját Egerben töltötte. Ekkor még úgy gondolták, hogy a tavaszi krakkói menyegző után hamarosan hazatérnek, ezért inkább a kuriózumokra összpontosított. Egy évvel későbbi leveleiben már hosszasan panaszkodott a zord időjárásra, és inkább csüggedésének adott hangot.
A ferrarai Palazzo Schifanoia freskóján Vénusz diadalmenetét láthatjuk, a kompozíciót a 15. század végi ünnepségek ihlették
Hogyan ünnepelték a farsangot? A reneszánsz Itália ünnepségeiről rengeteg színes, részletes leírás maradt fenn. A tágabb értelemben vett farsangi időszak vízkereszttel, január 6-val vette kezdetét. egymást érték a különböző mulatságok. A keresztes hadjáratok hagyományaiból alakultak ki a különböző felvonulások, amelyek egyben seregszemlére és diadalmenetre is emlékeztettek, a lovasversenyek, ahol előszeretettel mérkőztek meg egymással a legelőkelőbb származású ifjak is. Gyakran tartottak hadijátékokat, lovagi tornákat nemcsak az elit, hanem a közemberek szórakoztatására. Ezekben a hetekben rendszeresen tartottak a fejedelmi udvarokban színházi előadásokat. A karnevál csúcspontját a húsvéti böjt előtti utolsó napon, húshagyó kedden érte el. Ferrarában a herceg rendszeresen ezen az estén tartott álarcosbált a hercegi palota nagy termében a meghívott nemes urak és hölgyek társaságában. És természetesen kísérőprogramként rendszeresen szerveztek vadászatokat. Ferrara környékén, a Pó torkolatvidékén a vizes, mocsaras, ártéri terepen tökélyre fejlesztették a vízimadarak vadászatát, a vaddisznó volt a legnagyobb leteríthető vad.
Tipikus ferrarai álarcosok a 17. század közepéről
1518 februárjában Eger azonban más szórakozást kínált. Minden valószínűség szerint Hippolit itáliai kísérete ekkor tartózkodott itt a legnagyobb létszámban és még a vidék egzotikumát érzékelték. Hippolit remek vadász hírében állt, így a levelek arról számolnak be, hogy vadászatokkal ütötték agyon az időt. Forrásaink szerint 1518 februárjában hatalmas hó esett, és hidegebb volt, mint januárban. Ezért is külön lelkesedéssel számoltak be az Eger környéki meleg vízű forrásokról, amelyek télen sem fagynak be, így lehetővé téve egész évben a vízimadár vadászatot. Külön elismeréssel emlegették a magyar vadászsólymok képzettségét és eredményességét. De ennek a februárnak az egyértelmű csúcspontját az a hír jelentette, hogy egy anyamedvét láttak a közeli hegyekben. Miután felmérték a medve tartózkodási helyét, megszervezték a vadászatot. A magyar hajtók a kutyákkal körbevették a völgyben a hegyet, ahol remélték a medve búvóhelyét, az olasz kíséret tagjai magasabban foglalták el helyüket, nekik lett volna feladatuk a felvert medve elejtése. Ám a medve elmenekült, mielőtt a csapda bezárulhatott volna. Rátámadt az őt üldöző kutyákra, és az egyik milánói nemesúrra is, aki a hajtókkal tartott. Már-már lefújták a vadászatot, amikor Hippolit a kutyák csaholásából hallotta, hogy a medve a közelben van. Odaérve azt látta, hogy két helyi jobbágy próbálta megállítani a vadat, ekkorra már mindketten megsebesültek, az egyiket éppen maga alá gyűrte a medve. Ekkor a püspök a kutyákat ráeresztve megmentette jobbágya életét és két jól irányzott dárdadöféssel leterítette a medvét.
Éjszakai vadászat Paolo Uccello festményén 1470 körül
A vadászaton túl az Itáliában megszokott szórakozásokra Egerben nem nagyon nyílt lehetőség. Álarcosbál szervezése előkelő úri társaság hiányában - hiszen Hippolit kísérete is csak férfiakból állt - szóba sem került. Noha a 16. század elejére nem volt ismeretlen a szórakozásnak eme formája. A gyermek Hippolit és kísérete után édesanyja, Eleonóra, ferrarai hercegné több alkalommal küldött karneváli maszkokat. Nemcsak a gyerekek és kíséretük szórakozása volt a maszkabál, hanem adataink szerint a királyi udvarban, Mátyás és Beatrix idején is tartottak álarcos mulatságokat. Azonban a népes itáliai kolóniáktól távol, a püspök távollétében Egerben nem éltek számottevő létszámban olaszok, így ezek a hagyományok nem vertek gyökeret a püspöki székhelyen.
Azonban 1518 farsangja a püspök jelenlétében nem múlhatott el valamiféle féktelen mulatozás nélkül. A karneváli hagyományokban a túlzó harsányság, a tréfa mindig fontos szerepet játszott. Hippolit kíséretéből néhány fiatalember az otthoni szokásokat karikírozva egy "hadi játékot" eszelt ki. A testükre párnát, a fejükre kucsmát erősítettek a sebesülések elkerülése végett, oly módon, hogy vasabroncsokat szorítottak magukra a homlokuktól egészen a derekukig mintegy páncélzatot imitálva, csak a szemüknek hagytak rést a pántok között. A "sisakjuk" tetejére pedig egy kisebb karikát erősítettek koszorú gyanánt. Ebben a felszerelésben tartottak "lovagi tornát", küzdöttek egymással. Valószínűleg az volt a győztes, aki eltalálta/ leütötte ezeket a karikákat a fegyverül használt hosszú botokra erősített késekkel. Elképzelhetjük, hogy mekkora derültséget okozott, amint ebben a fegyverzetben csetlettek-botlottak, vagdalkoztak azok az egyébként kiválóan képzett és felszerelt vitézek, akik alig néhány hónap múlva a bíboros-püspök ragyogó díszkíséretét adták. Levélírónk azonban annyira nem volt elragadtatva a vaskos tréfáktól és kissé rosszallóan jegyezte meg, hogy mindenki ép bőrrel úszta meg a mutatványt, pedig ő arra számított, hogy összekaszabolják egymást.
A farsang allegóriája a vadság és bőség, termékenység szimbólumaival
Nos, ezzel a nem túl kifinomult hadi játékkal le is zárult a karneváli időszak, az itáliai udvaroncok bizonnyal azzal a megnyugtató tudattal fogadták a böjtöt, hogy egy kis otthoni mulatsággal enyhítették honvágyukat.
Kristóf Ilona
Kapcsolódó irodalom:
http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/3411/1/Ktistof_175-185.pdf
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1990_1-2/e.%20kovacs.pdf
