„Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után írom ezeket a dolgokat, úgy amint következnek… Az, aki a naplójában feljegyeztet a történetkét, sohase szokott hazudni másoknak se. Hát még saját magának miként hazudott volna? Igaz hát minden sora. Miért rontsam én el nem igazra?” – ezzel a bevezetéssel indítja, az 1900-ban megjelent Különös házasság című regényét Mikszáth Kálmán. A fikció és a valóság egymáshoz való viszonyát Kiszely Tóth Anett mutatja be. 

A regény cselekménye az 1810-es években játszódik, az akkor 21 éves – a könyvben is ugyanezzel a névvel szereplő – gróf Buttler János és a barátja Bernáth Zsigmond, húsvéti szünidőre térnek haza Hegyaljára, Bodrog-Olasziba (a kötetben Olaszröszkére) a sárospataki kollégiumból. Mikor megállnak egy fogadónál enni-inni valamit, meghívja a két diákot a kastélyába báró Dőry István (a valóságban gróf Döry Gábor). A látogatás előtt Buttler gróf feleségül kéri gyermekkori szerelmét, Horváth Piroskát (a valóságban Horváth Piroska nem létezett, személye tejes mértékben írói fikció). A két diák visszaindul a kollégiumba, de még előtte, – ígéretükhöz híven – betérnek Dőry báró kastélyába Röszkére, aki még aznap éjjel kényszeríti Buttler grófot, hogy feleségül vegye a lányát, Dőry Máriát (a valóságban gróf Döry Katalint), akit a katolikus pap, Szucsinka plébános titokban teherbe ejtett, így az esküvővel a külvilág szeme elől legalábbis, el lehetne rejteni a báró kisasszony szégyenét. Amint másnap reggel Buttler kiszabadul, máris gyámapja, Fáy István (a valóságban, Fáy Bertalan) segítségével pert indít az egyházi bíróságon, kényszerítésre hivatkozva a házasság érvénytelenné nyilvánítása ügyében. A pereskedés hosszú évekig húzódik, végül pedig annak érdekében, hogy a plébános szerelmi botránya miatt ne essen folt az egyház tekintélyén, a bíróság a házasságot érvényesnek nyilvánította. Gróf Buttler János személyes tragédiája, hogy így nem vehette feleségül választottját, Horváth Piroskát.

Gróf Buttler János

A konfliktus lezárása a regényben talányos. Gróf Buttler János kedélye rideggé vált, az emberektől elidegenedetten és magányosan halt meg Bécsben. Legalábbis a világ előtt így lett tálalva az, hogy ha már életében hozzá volt láncolva Dőry Máriához, akkor majd a „halál” elválasztja őket egymástól. A gróf tiszttartója a temetés után négyszemközt elmondja Buttler titkárának, hogy előző éjjel ő felnyitotta a koporsót és nem Buttler János holtteste volt benne, csupán egy bábu. A báb nyakában egy tábla, amelyen latin nyelven egyetlen szó állt: „Tace!” azaz, „Hallgass!”. Mikszáth rejtelmesen felveti a lehetőségét annak – mivel a temetés után Piroska is nyomtalanul eltűnik –, hogy a két fiatal ilyen módon lehetett csak egymásé és boldogan élnek, míg meg nem halnak egy távoli helyen, mint a mesében.

Gróf Döry Katalin

De lássuk, a valóságban hogyan is játszódtak le e különös események.Az író pedig, aki regénye elején leszögezi, hogy minden szava igaz, vajon milyen okból nem a valós történéseket írta meg, hiszen éppen elég „különösek” azok is?

A regényre nagy hatással volt a polgári házasságról szóló, nagy vitát kiváltó 1895. évi XXXI. törvénycikk, amit országgyűlési képviselőként maga Mikszáth Kálmán is támogatott. Ennek eredményeképpen megvádolták az írót azzal is, hogy egyházellenes propagandisztikus nézeteinek híresztelése okán Buttler János házassági perét a végletekig kifordítva és torzítva írta meg.1901-ben megszólalt az ügyben Mikszáth fő forrása, Bernáth Dezső, aki a regényben is szereplő, Bernáth Zsigmond fia volt. Azt állította, hogy ezt a történetet a szereplőktől maguktól hallotta és egy nagy köteg, poros, megsárgult levelezésekben olvasta. Mikszáth Kálmán jóhiszeműen, hitelt adott ennek a múlt század végén hallott érdekes és szokatlan történetnek. Mára már tudható, hogy Bernáth Dezső által elmondottak legnagyobb része valójában teljesen másképpen történt meg.

A valóság pedig makacs dolog. A könnyelmű természetű, fiatal és lobbanékony gróf Buttler János soha nem volt a sárospataki kollégium diákja, joghallgató pedig pláne nem. Bernáth Zsigmond nem lehetett osztálytársa Buttlernek, hiszen 17 évvel volt fiatalabb nála, ami azt jelenti, hogy a gróf házasságkötése idején még csak másfél éves gyermek. Buttler János, Sályon, báró Eötvös Ignácéknál ismerkedett meg annak unokahúgával, gróf Döry Gábor lányával, gróf Döry Katalinnal. Az eljegyzést 1792. május 31-én tartották Pesten. Az eljegyzési gyűrűváltással egyidejűen, házassági szerződést is kötöttek, ebben Buttler gróf kijelentette, hogy Dőry Katalint, „Isten Ő Szent Felsége vezérlése mellett szabad akaratombul és egyenes szívbéli indulatomtól viseltetvén” jegyezte el, és 30.000 rajnai forint kötbért állapítottak meg arra az esetre, ha valamelyik fél elállna a házasságtól.(Viszonyításképpen, milyen hatalmas összegről volt szó, amikor Pyrker János László egri érsek, 1829-ben a helyi gyógyfürdőt fejlesztette és bővítette az új szárnnyal, a teljes építkezés 8645 rajnai forintba került.)

A Buttler kastély

Buttler apja, az öreg Gábor gróf, ellenezte a fia, és a Döry grófkisasszony házasságát, de az eljegyzés után egy hónappal elhunyt, így érdemben nem tehetett semmit. János gróf apja halála után óriási vagyont örökölt, Ung vármegyétől Torontál vármegyéig, elsősorban földbirtokokat. Az eljegyzést követően Buttler olyannyira sürgette a házasságkötést jegyesével, hogy még a háromszori – vásár- és ünnepnapon való – kihirdetést sem akarta megvárni. A kihirdetés mellőzéséhez azonban püspöki engedélyre volt szüksége. Ezért kérelemmel fordult az egri püspökhöz, hogy adjon felmentést a háromszori kihirdetés alól. Gróf Eszterházy Károly egri püspök, aki a fiatal Buttler gróf iránt atyai jóindulattal viseltetett és minden bizonnyal jól ismerte éretlen, könnyelmű természetét, a felmentést megtagadta. Ugyanakkor kérte levelében a grófot, „hogy atyja anyja nem lévén, ily nagy dologban, minémű az házasság, curátorának tanácsával éljen.” A nősülni vágyó, elszánt férfiú ekkor birtokai gondnokához, Fáy Bertalanhoz fordult, hogy segítsen neki az egyházi méltóságot meggyőzni. Ebből is jól látszik, hogy Eszterházy püspök nem támogatta kezdetben a házasságkötést, bizonyára rosszat sejtett, de később mégis megenyhült. Mivel tapasztalta Buttler erőszakos hajthatatlanságát, végül megadta az engedélyt a giricsi katolikus templomban 1792. augusztus 20-án megtartásra került esketésre, amit a Girincs falu lakosai előtt, de a Buttler és a Döry rokonok nélkül tartottak meg. Másnap, ünnepélyes keretek között, zeneszóval vonult be a friss házaspár Erdőtelekre.

Egy ideig valóban zavartalan volt a fiatal pár boldogsága, azonban amikor első gyermekük halva született, ez a tragédia feldúlta a családi életüket. Alig két évvel az esküvő után kapcsolatukat kikezdte a féltékenység, amire elsősorban az ifjú Buttler gróf adott okot, aki nem igazán vette komolyan a házastársi hűséget és éppen olyan lendülettel és vehemenciával üldözte szerelmével a többi fiatal lányt, mint amilyen hevesen udvarolt egykor a feleségének. Katalin megelégelte férje folytonos kicsapongásait és elköltözött erdőteleki kastélyukból, majd keresetet adott be az egri püspökhöz, melyben kérte, hogy kötelezzék férjét arra, hogy őt visszafogadja és tisztességes házastársként éljen vele, ellenkező esetben adja ki a hozományát és róla megfelelő módon gondoskodjon.

A keresetlevélre Buttler válasza támadó és vádaskodó volt, mindazonáltal a bíróság ítéletében kötelezte rá, hogy fogadja vissza a feleségét és amíg ennek eleget nem tesz, addig évi 1800 rajnai forintot fizessen tartásdíj gyanánt. 1801-ben Buttler gróf 7 év különélés után végül visszafogadta feleségét és két éven át, viszonylag nyugodtan éltek. Később újra elmérgesedett a viszonyuk és a férj tél közepén, egy szál ruhában kidobta feleségét erdőteleki kastélyából. A várandós grófné a tárgyaláson maga vallotta be, hogy az érzelmi és a fizikai megpróbáltatások miatt elvetélt. 1803. december 20-i ítéletben a csanádi püspöki szék, mint választott bíróság megállapította, hogy a gróf engesztelhetetlen gyűlöletet táplál felesége iránt ezért nem lehetséges, hogy a grófné a férje házához súlyos lelki és testi veszély nélkül visszatérjen. Így nem maradt más megoldás, minthogy a bíróság ágytól és asztaltól véglegesen elválassza őket és a grófnőnek évi 2500 rajnai forint tartásdíjat állapított meg.

Gróf Buttler Jánost azonban nem csak tönkrement házassága aggasztotta, hanem az a sürgető és rendkívül fontos kötelezettsége, hogy a párdányi és erdőteleki gróf Buttler név fennmaradjon, a vagyont egybetartsa és fiú örököst produkáljon. Ehhez azonban törvényes házasságból született gyermekre volt szüksége, ami szerencsétlen helyzetében nem volt kivitelezhető. A polgári házasság intézménye még a korban nem létezett, így mivel más választása nem volt, indítványozta a házassága semmissé nyilvánítását. Ezt követően gyakorlatilag 28 éven keresztül ment a folyamatos pereskedés. Buttler gróf és ügyvédje, még a legalantosabb eszközöktől sem riadtak vissza – zsarolás, tanúk lefizetése – annak érdekében, hogy az ügyet sikerre vigyék.

Mindenáron bizonyítani akarták, hogy 35 évvel korábban Buttlert, a Döry család kényszerítette arra, hogy Katalint feleségül vegye. A gróf minden erőfeszítése és ármánykodása hiábavalónak bizonyult, hiszen 1831. június 30-án meghozott ítéletben az érseki bíróság a házasságot érvényesnek nyilvánította! Buttler persze fellebbezett az ítélet ellen. Minden bizonnyal a fellebbezése pozitív irányba terelése miatt, 1833-ban a dobóruszkai birtokán szétbontatta az egri várkapitány, Dobó István sírját és a fedlapot Egerbe szállíttatta. A fedlapot Pyrker János László érseknek adományozta annak érdekében, hogy az érsek tovább mélyítse az egri vár kultuszát és nyilvánvalóan hogy magát is jobb színben tüntesse fel. 

A kívánt hatást azonban ez sem érte el, 1833. június 19-én hozott ítélettel a bíróság a fellebbezést alaptalannak nyilvánította, ezzel pedig végleg lezárult a „különös házasság” pere. Mindezek után Buttler János gróf mérgében áttért a református hitre. Hatalmas összeggel, 126.000 pengő forinttal támogatta 1835-ben a Ludovika hadiakadémiát. Ezzel a nagylelkű felajánlásával azon túl, hogy beírta nevét a történelem nagykönyvébe, vagyonát is jelentősen leapasztotta. A feldúlt és csalódott gróf élete végéig fizette ugyan feleségének az évi 5000 rajnai forint tartásdíjat, de azt megakadályozta, hogy felesége özvegyi jogon, bármit is örököljön utána. Élete hátralévő részét Palágykomorócon töltötte, ahol a település református templomának felújítására, díszítésére nagyobb összeggel is hozzá járult. Itt is fejezte be életét, az utolsó párdányi és erdőteleki Buttler gróf, 73 évesen, 1845. május 7-én csalódottan és megkeseredetten halt meg. Felesége, Döry Katalin, 7 évvel élte túl a grófot.

                                                                                                  Kiszely Tóth Anett

Felhasznált irodalom:

Mikszáth Kálmán: Különös házasság. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953.

Petrasowszky Anna: Sikertelen perből, különös házasság. In.: Miskolci Jogi Szemle 12. évf. 2. szám, 2017.

Pásztor Emil: Gróf Buttler János „különös házassága” In: Magyar Szemle, Új folyam VIII. 7-8. szám, 1999.

Hőgye István: Girincs község története, Kiadja: Girincs Község Önkormányzata, Girincs, 1999.

Gr. Eötvös Ignácné nyilatkozata (1827. jún. 4.) In: Vasárnapi Újság 1904. 14. szám 51. évf.. 219.

A csanádi püspöki szentszék választott bírósági ítélete, Egri Érseki Levéltár, 1818. évi per 2. sz. melléklet.

MNL-HML Protocollum In et Extabulationum 1794-1798. 13-14. l.