Hogyan készültek az emberek 100 évvel ezelőtt a Karácsonyra Egerben? A válasz nem meglepő, ugyan úgy mint mi. Friss meleg kalácsokat sütöttek, szaloncukrot eszegettek, disznótorokat tartottak, nagy karácsonyi leárazásokat hirdettek, karácsonyfát díszítettek és karácsonyi misére jártak. Az első világháború utáni karácsonyi készülődést Bóta Anna írása mutatja be.
„Ugyan mit hoz a Jézuska? Ez izgatja most a gyermeklelkeket, ezzel a töprengő gondolattal fekszik, kel e napokban Csonkamagyarország minden eszét tudó kis csemetéje.”
Egri Népújság 1921.12.22 Jézuska útján – részlet
Nehéz idők jártak akkoriban, hiszen alig pár éve lett vége a szörnyű áldozatok követelő első világháborúnak. Gyászolták az elhunyt családtagokat, rokonokat, a megcsonkított Magyarországot, próbáltak talpra állni abból a csapásból, amit a trianoni békeszerződés okozott sok ezer magyar családnak az új határon kívül és belül. Szembe kellett nézni az élelmiszerhiánnyal és a nagymértékű inflációval, voltak, akiknek kenyérre is alig futotta. Az emberek azonban a legnagyobb nehézségek közepette is várták a szeretet ünnepét, hiszen a Karácsony megnyugvást hozott a léleknek, az otthont, a szeretetet és meghittséget jelentette még azok számára is akik a sötétebbnek látták az életet.
Mindenkinek a maga módján, de az adventi készülődés ugyanazzal a sürgés-forgással járt, mint napjainkban. A ’20-as évek elejétől a kereskedelem évről-évre élénkült, egyre több kisbolt és kiskereskedő várta a vevőit, a boltok polcai megteltek. Már a kis fizetésű emberek is megengedhették maguknak, hogy Karácsonyra megajándékozhassák hozzátartozóikat, a kereskedők pedig hatalmas karácsonyi árengedményekkel csalogatták a vevőket. A legelterjedtebb ajándékok a gyerekeknek a babák, bababútorok, mackók, ügyességi játékok, mesekönyvek, állatfigurák, építőkockák, faállatkák voltak míg felnőttek elsősorban ruhát ajándékoztak egymásnak, a nők leginkább a harisnyanadrágoknak örültek. Mindezek mellett kínáltak imakönyveket, képeslapokat, díszdobozos levélpapírokat, íróeszközöket.
Az 1920-as évek elejétől egyre nagyobb választékban kerültek forgalomba irredenta árucikkek is. A jellegzetes motívumok a dísz- és emléktárgyak mellett megjelentek társasjátékokon, kártyapaklikon és mindenféle használati tárgyon. Különösen népszerű volt az egri Huszár Aladár által szabadalmaztatott Geolotto nevű társasjáték.
Nagy volt a kínálat a piacon is: tejföl, tojás, baromfi, apró malac, liba, kacsa, pulyka, hal, alma, dió és minden egyéb karácsonyi asztalra való bőven akadt eladásra. A tehetősebb családoknál elterjedt volt a fenyőfa állítás, az szegényebb családok beérték egy-egy ág feldíszítésével. A cukrászdák nagy választékban kínálták a cukorkákat, csokoládé díszeket, szaloncukrokat.
A távoli rokonoknak, ismerősöknek a legszebb kézírásukkal megírt szebbnél szebb karácsonyi képeslapokon kívántak boldog karácsonyt. Az adventi időszak kedves látványossága volt a betlehemi jászolt vivő gyerekek csapata is. Ám a nagy sürgés-forgásban az emberek nem feledkeztek meg egymásról sem, minden évben különböző intézmények szerveztek jótékonysági adománygyűjtést a rászoruló árváknak, családoknak, szegény iskolásoknak. 1920-ban Szmrecsányi érsek karácsonyi adomány adott át a hadirokkantaknak, árváknak és özvegyeknek de az Egri Szociális Misszió Társulat is rendszeresen gyűjtött a rászorulóknak. Az Egri Polgári Asztaltársaság a karácsonyi ünnepek során a szegény iparos tanulókat támogatta, a Keresztény Szociális Egyesület pedig a hadiárváknak gyűjtött.
Az évtized végére a pénz romlása miatt a karácsonyok megint egyre szűkösebbek lettek, a fákra kevesebb dísz jutott, egymás után tűntek el róla a finomabb cukorkák. A lapok egyre többet cikkeztek arról, hogy elmaradt a nagy karácsonyi vásárlási hullám és forgalom. Az üzletek roskadásig megpakolt polcai mellett unott arcú eladók várták, hogy betévedjen egy-egy kósza vásárló. A játék-kereskedések sorsa különösen rossz volt, hiszen a szülők örültek, ha a napi élelmiszeradagot be tudták szerezni és gondoskodni tudtak a melegebb téli ruházkodásról.
„…A karácsony ünnepe azonban önként kínálkozó alkalom arra, hogy mintegy a szeretet békés magaslatáról egyszerre fogjuk be szemünkkel a mögöttünk elmaradt vidéket, elmondjuk, mi volt szép, mi volt csúnya benne s mit kellene tennünk, hogy a jövő képe szebben alakuljon...”
Eger napilap 1929.12.25. 245.szám
Bóta Anna
Felhasznált források:
Tomka Béla – Felszálló ágban https://rubicon.hu/cikkek/felszallo-agban
Egri Népújság 1920.10.02
Egri Népújság 1921.12.24 292. szám 3.p.
Egri Népújság 1925.12.23 291. szám 1.p.
Egri Népújság 1921.12.13 282. szám 2. p.
Egri Népújság 1920.12.19 291. szám 1.p.
Egri Népújság 1922.12.08 280. szám 2.p
Egri Népújság 1927.12.04 276. szám 3.p
Egri Népújság 1924.11.01 253. szám 3.p.
Egri Népújság 1924. 12.02. 278.szám 3.p.
Egri Népújság 1925.12.18 287. szám 2-3.p.
Egri Népújság 1927.12.23. 291. szám 3.p.
Eger napilap 1930.12.19. 288. szám 1.p.
