1552, Eger. A történet ismert, ahogy a vár hőseinek névsora is. Mindenféle rangú és nemű embernek, a deáktól a tisztig, a paptól a nemesig, legyen férfi vagy oroszlánként harcoló nő, része volt a híres diadalban. Számos történet, és annál több életút találkozott akkor egy helyen, a töröktől szorított egri várban - s ott egy név: „Fügedy János lovas hadnagy”, akit még Tinódi is többször megemlít summájában, vitézségéről és sérüléséről is beszámolva a hallgatónak: „Az Figedinek foga kiesék.” Gárdonyi Géza csillagai közt is megtaláljuk a „farkas üstökű, kék szemű legénynek” leírt „Fügedyt” egy rövid, kedélyes párbeszédben, melyet Bornemissza Gergellyel folytat. Az írói-költői fantáziáról még szó lesz a későbbiekben, és arról, hogy ez milyen haszonnal kecsegtetheti a tanárokat a hétköznapi oktatásban. Kovács Dániel ezt a posztjában a főhős, Figedy János alakján keresztül mutatja be.
Fügedy utcatábla Egerben
Névleg a Heves megyei Nagyfügedhez, birtokait nézve Szabolcs és Borsod vármegyéhez egyaránt kötődött a Figedy család említett tagja. János 1558-ban lett Noszvaj birtokosa - innen a borsodi kötődés, hiszen akkor még a falu nem Heves megye része volt. A hat évvel korábban zajló események sodrába Figedy akkor, mint az egri káptalan tisztje került bele, mikor is „huszonhetedmagával”, azaz huszonhat gyalogossal érkezett a várba erősítés gyanánt. Jóval a török ostrom megkezdése előtt Dobó István már hónapokon át folyamatosan „harcolt”, főleg a környék nemességével azért, hogy a tőlük várt és remélt katonák kiállításával minél jobban megnövelje Eger védőseregét, az akkor mindössze 400 főt számláló állandó őrség mellé. Az 1552. augusztus végére összegyűlt körülbelül kétezer védő soraiban hamar megmutatkozott mind a bátorság, mind pedig a vezetői erény. A török haditaktika részének tekinthető, a vár feladására szólító fenyegető hangvételű levél, melyet Ahmed pasa küldetett be a várba egy paraszttal - nem nyílvesszőn belőve, ahogy a legendás filmben láthattuk - nyilván nem maradhatott kellő válasz nélkül, már csak a magyar virtust tekintve sem. Szeptember 9-én éjszaka a védők egy majd 100 fős csapattal, Bornemissza Gergely, Pethő Gáspár, Zolthay István és Figedy János vezetésével rajtaütöttek a török előőrsön, akik akkor Maklárnál állomásoztak. A sikeres zsákmány- és fogolyszerző akciók egymást követték - szeptember 19-én Figedy - Zolthay és Pethő mellett - újra vezetője volt annak a lovaskitörésnek, amely a Boldogasszony templomnál lévő török ágyúállások ellen irányult; az ellenséges fegyverek megrongálása és az azokat védő őrség elkergetése újabb pont volt az egriek javára az ekkor már három napja a várat ágyúzó törökökkel szemben.
A harcok alatt, Tinódi leírásából is tudjuk, hogy Figedy „jól forgolódott” a várvédők között, többször bizonyította vitézségét. A diadal után sem került le az egri színpadról, fontos feladatot szánt neki Dobó: az 1552. november 20-ára Göncre összehívott nemesi gyűlésre Figedyt küldte, hogy az ostrom alatt tönkrement vár helyreállítására támogatást, segítséget kérjen, sajnos megint eredménytelenül. Dobó és Mekcsey István másodkapitány csakhamar belefáradva a folyamatos parttalan viaskodásba, lemondtak tisztükről és a következő év januárjában átadták a várat a királyi megbízottaknak; Eger új kapitánya Bornemissza Gergely lett.
Eger vára anno
Bornemissza a harcokban teljesen kifulladt várat, de harcedzett és hűséges tisztikart örökölt, köztük a mi „Fügedinkkel”. Az egykori „Gergely deák” gyakorlatilag ugyanazzal az erővel és odafigyeléssel irányította a vár életét kapitányként, mint elődje Dobó, és továbbra is számíthatott azokra a vezetőkre, akikkel bajtársi viszonyba került az ostrom ideje alatt. A török veszély, az emberi akarat és kitartás hősöket teremtett Eger várának falainál 1552 őszének hónapjaiban - a védők érdeme elévülhetetlen. A későbbi évek történései viszont, a sors fintoraként, a politika vagy éppen az emberi gyarlóság miatt kissé beárnyékolta néhányuk életét, így Figedyét is. Miután Bornemissza 1554-ben török fogságba esett, Zárkándy Pál másodkapitány kapitánnyá lett, mellé pedig Figedy került az alkapitányi posztba. A barátság kettejük között nem tartott sokáig: Figedyt csakhamar azzal támadta Zárkándy - kissé ironikus hasonlattal élve -, hogy (szó szerint) a saját malmára hajtja a vizet, mert többek között azzal vádolták, hogy az egri karthauzi barátok malmát (amely a mai Tűzoltó téren volt egykor) a saját hasznára foglalta el. Nem tisztünk az egykori egri tiszt megítélése, az igazság feltárása (maradjunk némaságban, ahogy a karthauzi barátok anno), de annyi bizonyos, hogy Figedy 1555-ben felmentését kérte másodkapitányi posztjáról.
A noszvaji De la Motte kastély ritkábban fotózott nyugati homlokzata
Ahogy az egri várvédők közül többen is helytállásukért és vitézségükért földadományban részesültek, úgy „Fügedy úr” is kapott egy Egertől mintegy 11 km-re lévő, lélekszámát tekintve akkor 250-300 között mozgó kis települést birtokul, „a mi falunk”-nak nevezett Noszvajt. Figedyről köztudott volt, hogy az „új vallás” híve és 1558-as faluba érkezésével lényegében a helyi protestáns közösség alapjait rakta le. Udvarházát a mai De la Motte kastély helyéhez kötik, mely kastély egyébként helyszínéül szolgált egy másik kor másik neves alakjának életének, gróf Széchenyi István döblingi szanatóriumának díszletéül a Hídember című filmben. De térjünk vissza most az irodalomhoz, kissé vakmerően és szerénység nélkül Gárdonyi és Tinódi nyomdokain haladva, a dráma jegyében, de korántsem drámai módon.
Noszvaj község címere, rajta Figedy karjának ábrázolásával
A noszvaji Figedy János Általános Iskola három évvel ezelőtti diáknapjai különlegesen zajlottak. Az akkori apropó egy évforduló volt: 2018-ban, 460 éve vette birtokba Figedy Noszvajt. „Fügedy urunk” falujának és oskolájának apródjai, a török korszakot megidézve, díszes-zenés felvonulással, játékos vetélkedőkkel, szabadtéri sütés-főzés közepette merítettek „a múltnak kútjából” egy jóízű színdarabot, melynek címe „Figedy vitézei” lett. (A darab azóta kiegészült egy második résszel is, amely a „Figedy kardja” címet viseli.) Képzeljük el, hogy ez a derék nemesúr az általa hozott 26 embert Noszvajról, illetve a Noszvaj felé vezető kalandos útjáról verbuválta; ennek kitalált, szándékosan humoros történetét az iskola drámaszakkörösei színpadra vitték és nagy sikerrel be is mutatták, még a község „népe” előtt is. A „Gyalog Galopp” és „Indul a bakterház” elegyének tekinthető ízig-vérig magyar középkori story valóságos és kitalált elemeket egyaránt tartalmaz, de mindezt azon nem titkolt szándékból, hogy az iskola gyermekei, ha játékos és mesés formában is, de tanuljanak saját iskolájuk névadójáról, a korszakról, amiben Figedy élt. A hely szellemével átitatott és a falu nevezetességeit burkoltan felvonultató meséből a tanulók ráismerhetnek saját közegükre, a településre, ahol élnek, ahová minden nap iskolába járnak.
Figedy János levelet kapott
Levelet kapott
Egerből
Dobó István írta azt néki
Írta azt néki
A törökről
Jó vitézeket Figedy János
Figedy János
Hozz nekünk
Az török ellen ebben a várban
Ebben a várban
Reményünk.
A színdarabhoz írt egyik nyitó dal szövege a szerző tollából
Az iskolai történelemtanítás mindig összekapcsolódik a helyismerettel, az adott település történetével, amelyből akár tisztán-tudományosan, akár egy kis fantáziával megfűszerezve, de mindig meríthetünk és érdekesebbé tehetjük egy korszak tanórai vagy éppen tanórán kívüli feldolgozását.
Kovács Dániel
Felhasznált források:
Nagy József: Eger története. Gondolat, Budapest, 1978.
Száz magyar falu könyvesháza sorozat - Noszvaj. Írta: Kovács Béla. Szerkesztette: Bán Péter.
P. Kovács Melinda: Malmok az egri völgyben a 16. század végéig. (Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei)
Pallas Nagylexikon (mek.oszk.hu)
Tinódi Sebestyén - Egri Históriának Summája (mek.oszk.hu)
Gárdonyi Géza - Egri Csillagok (mek.oszk.hu)
A képek forrása:
Fügedy utcatábla Egerben. Szerző saját fotója
A noszvaji De la Motte kastély ritkábban fotózott nyugati homlokzata
