A 20. század viharos történetének egyfajta  lenyomatát adják a közterek és intézmények átnevezései. Mára már természetesnek tűnik, de az Eszterházy Károly Egyetem csak alig több mint három évtizede viseli alapító püspökének nevét. Az elmúlt évszázad abszurditásokban bővelkedő névadásait idézve még a Ho Si  Minh Tanárképző Főiskolára is sokan emlékezhetnek. A névváltoztatások hátterét Ballabás Dániel és Fábián Máté tárja az olvasók elé.  

A második világháború befejezését követően szinte azonnal megkezdődött a hazai oktatási rendszer átalakítása, amelynek egyik első eleme a nyolc osztályos általános iskolák felállítása volt. Az ezekhez szükséges tanerő képzésére pár évvel később pedagógiai főiskolákat létesítettek az országban: 1948-ban Budapesten, Szegeden, Pécsen és Debrecenben működött egy-egy ilyen intézmény. Utóbbit egy évvel később Egerbe költöztették, lerakva ezzel a helyi általános iskolai tanárképzés alapjait. Az említett tanárképző intézményeknek kezdetben nem volt saját neve, hanem a nekik otthont adó városok alapján különböztették meg őket egymástól. Így esetünkben az Egri Pedagógiai/Tanárképző Főiskola elnevezés vált használatossá. Ezt 1969-ben Ho Si Minh Tanárképző Főiskolává keresztelték át.

A névváltoztatás történelmi hátteréhez tudni kell, hogy 1955 és 1973 között zajlott a vietnámi háború, amelyben a Szovjetunió és Kína által támogatott északiak harcoltak az Amerikai Egyesült Államok által segített déliek ellen. A küzdelembe beavatkozó nagyhatalmak mindkét oldalon a saját ideológiai befolyásuk megerősödését remélték a beavatkozástól. Magyarország ugyan szerencsére igen távol feküdt a hadszintértől, de a Szovjetunió érdekszférájába tartozó államként nem vonhatta ki magát az Észak-Vietnám melletti politikai elköteleződésből, ami együtt járt a velük való szolidaritás kinyilvánításának rendszeres és látványos demonstrálásával. Bizonyára nem véletlen, hogy az egri főiskola 1962-ben pont az észak-vietnámi Vinh pedagógusképző intézményével lépett testvériskolai kapcsolatba. S ebbe a szituációba illeszthető bele az is, hogy 1969 végén a Vietnámi Demokratikus Köztársaság pár hónapja elhunyt vezetője, Ho Si Minh lett a főiskola névadója.

Ho Si Minh (vietnámiul: Hồ Chí Minh) 1890. május 19. – 1969. szeptember 2.

De ki is volt Hó apó?

Nguyen Tat Thanh néven született egy szegény tanító fiaként. Három évig tengerészként szolgált egy francia gőzösön, 1915-től két évig Londonban, majd Franciaországban élt. Alkalmi munkákból igyekezett megélni, miközben kapcsolatba került a francia kommunistákkal. Az élmény hatására rövid időt Moszkvában is eltöltött. 1925-ben Kínában az ő vezetésével alakult meg a Vietnámi Forradalmi Ifjúsági Liga, majd 1930-ban a Vietnámi (Indokínai) Kommunista Párt. Hazájában többször letartóztatták és halálra ítélték, de mindig megmenekült. 1941-től harcolt a japán megszállók ellen. 1945. szeptember 2-án Hanoiban hatalmas tömeg előtt ő jelentette be a Vietnámi Demokratikus Köztársaság megalakulását. Ennek az elnöke és a miniszterelnöke lett. Ezt követően tört ki a gyarmati uralmukat helyreállítani szándékozó franciák ellen vívott indokínai háború, amely 1954-ben az utóbbiak vereségével végződött, és Vietnám északi része Ho Si Minh vezetésével függetlenné vált. Az 1955-ben kezdődő vietnámi háború célja az ország egyesítése volt, amelyet az északiak és a déliek is a maguk uralma alatt kívántak végrehajtani. Ennek végét azonban Ho Si Minh már nem élte meg.

A névváltoztatás legendája

Az 1969-es névválasztás és a rendkívül gyorsan levezényelt átnevezés váratlanul érte a főiskola hallgatóit, oktatóit és Eger lakosságát. Rögvest különböző találgatások kaptak ekkoriban szárnyra. Ezek közül az egyik legnépszerűbb az volt, hogy praktikus okból esett a választás Ho Si Mihnre. Sokan tudni vélték ugyanis, hogy a háttérben felmerült az egri intézmény bezárása. Állítólag emiatt érezte úgy a helyi pártvezetés, hogy a Magyarországon is népszerű vietnámi vezető neve védelmet nyújthat a főiskola számára. Egyértelmű bizonyítékok azonban nem szólnak e történet mellett, így az nem tekinthető másnak, mint egy jól hangzó legendának.

Azonban a furcsának ható elnevezés valóban igényelt némi ideológiai támogatást: „Talán vannak és lesznek olyanok is, akik — a legendás hírű Hó apónak, a nagy népvezérnek méltán kijáró tiszteletük mellett — hamarjában nem egészen értik e névadás valódi indítékait, tartalmát.” A Heves megyei Népújság (ekkor az MSZMP Heves Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács napilapja) azonban e téren sem nem hagyta magára az esetlegesen bizonytalankodó olvasókat. Az idézett cikkből kiderül ugyanis, hogy a Ho Si Minh valójában egy álnév, amit még az illegális kommunista mozgalomban vett fel a viselője. S mivel ez magyarra „a Felvilágosító”-nak fordítható, így szinte önként kínálta magát az a lehetőség, hogy egy hazai pedagógiai főiskola „a vietnámi nép nagy tanítójának” a nevét viselje. A szóba jöhető intézmények közül Egerre valószínűleg a már említett testvériskolai kapcsolat miatt esett a választás. A Népújság beszámolója szerint a névadó ünnepség 1969. november 19-én zajlott le a Gárdonyi Géza Színházban, ahol a Vietnámi Demokratikus Köztársaság küldöttsége és a magyar állampárt potentátjai jelenlétében jött létre hivatalosan a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola. (Heves megyében egyébként az egerszóláti termelőszövetkezet is felvette a Ho Si Minh nevet, amit ott a gazdasági kapcsolatok indokoltak.)

A Népújság beszámolója a nagygyűlésről

Vietnámi Petiék Egerben

Hallgatói visszaemlékezések szerint 1974-ben néhány vietnámi cserediák érkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. A kezdetben kizárólag fiúkból álló csoport matematika-fizika szakon kezdte meg a tanulmányait, de a később érkezettek a biológia tanári szakon is megfordultak. Mivel az intézmény vezetése nem szerette volna, ha a külföldi hallgatók külön klikket alkotnak, így a kollégiumban szétköltöztették őket. Ennek köszönhetően a magyar hallgatók aktív kapcsolatot alakítottak ki a vietnámiakkal, akiket — nevük nehézkes megjegyzése és kiejtése miatt — magyar nevekkel ruháztak fel. „Vietnámi Peti”, „Vietnámi Zoli”, „Vietnámi Béla” és társaik igyekeztek részt venni a főiskola által szervezett programokon, az akkoriban elvárt társadalmi munkákban. Bár kezdetben kissé zárkózottak voltak, ezen helyzeten az együtt eltöltött idő, a magyar nyelv részleges megismerése és a Szépasszonyvölgy sokat oldott. Hazájukról, az ott zajlott háborúról keveset meséltek, de néhány relikviát elhoztak magukkal, amit aztán magyar barátaiknak adtak. Volt olyan magyar hallgató, aki egy amerikai repülőgép roncsaiból készített gyűrűt is kapott egyik vietnámi csoporttársától. A vietnámi diákok a képzés végén eredményes államvizsgát tettek, és a diplomájuk birtokában tértek vissza hazájukba.

Vietnámi hallgatók a kollégiumban....

...és gyárlátogatáson 1974-ben

Az 1980-as évek második felének társadalmi-politikai mozgalmai azonban az egri intézményre is hatottak, így napirendre került az ekkor már sokak szemében vállalhatatlannak tűnő Ho Si Minh elnevezés lecserélése is.

Új névre van szükség

A névváltoztatással kapcsolatos mozgalomról 1988 őszétől kezdve számos alkalommal beszámolót közölt a Népújság. Ezekből a cikkekből kiderül, hogy októberben például a Líceum aulájába kitett ládikában gyűjtötték az új névadóval kapcsolatos ötleteket. Ekkor Gárdonyi Géza, Balassi Bálint és Kazinczy Ferenc volt a három legnépszerűbb jelölt. A főiskola Nyelvtudományi Tanszékének egykori tanára, Pásztor Emil viszont úgy vélekedett, hogy „szakítani kellene az évek óta berögzött szokással, miszerint csak férfi lehet egy intézmény névadója”. Ezért ő Karacs Teréz, a magyar nőnevelés egyik úttörője mellett nyilatkozott. Mindezek mellett egy hónappal később már Eszterházy Károlyt is ott találjuk az új névadó személyét latolgató cikkekben.

Eszterházy Károly (egri püspök 1761-1799)

1988. november 25-én a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanácsa titkos szavazással úgy döntött, hogy a Gárdonyi Géza Tanárképző Főiskola elnevezés használatát fogja kezdeményezni a hivatalos szerveknél. Az 1989. augusztus 17-én tartott minisztertanácsi ülésen azonban, más felsőoktatási intézményekkel ellentétben, az egri főiskola új elnevezéséről nem született döntés. Ez lényegében a Gárdonyi név elvetését jelentette. A vita tehát tovább folytatódott, s 1989 őszén Balassi, Eszterházy és Kazinczy, illetve ezek pártolói álltak versenyben egymással. Végül október 18-án az intézmény vezetése szavazásra bocsájtotta a kérdést. Az 1630 hallgatóból 505-en vettek részt ezen, s ebből 428-an az Eszterházy Károly név mellett voksoltak. Ugyanekkor az 570 főiskolai oktató és dolgozó közül csak 152-en nyilvánítottak véleményt a kérdésben, s 55-en szavaztak Eszterházyra. A számok alapján érzékelhető, hogy a névadás kérdésében ellentét feszült a hallgatóság és az oktatói kar elképzelése között. Az intézmény akkori főtitkárának megfogalmazása szerint „a hallgatók többsége már tavaly is ezt [ti. az Eszterházy nevet] akarta. Nézetem szerint azok az oktatók, akik Gárdonyi mellett kardoskodtak, az idén többnyire nem vettek részt a szavazáson.” A voksolás eredménye alapján az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola elnevezés felvétele került hivatalosan is kezdeményezésre. A felsőbb jóváhagyás birtokában 1990. július 1. óta viseli a Líceumot építtető és az egri felsőoktatást megálmodó püspök nevét az intézmény — 2016. július 1-től immáron Eszterházy Károly Egyetemként. A fenntartóváltást követően 2021. augusztus 1-től pedig Eszterházy Károly Katolikus Egyetemként.

                                                                                                         Ballabás Dániel - Fábián Máté

A Heves Megyei Népújság vonatkozó számai