Az egri egyházmegye Szent István általi alapítása óta, egészen az 1804-es felosztásáig, évszázadokon keresztül a legnagyobb területű egyházmegye volt. Gróf Eszterházy Károly püspöksége (1762–1799) idején a hatalmas egyházmegye területén 300 római katolikus, 673 görögkatolikus, 565 református és 17 evangélikus templom szolgálta a híveket. Dinnyés Patrik írásából belepillanthatunk, hogy a legtöbb templommal rendelkező felekezet szellemi és spirituális életében milyen szerepet játszott az egyházmegye központja, a 18. századi Eger.
Bár a lakosságra vetítve pontos adatokkal nem rendelkezünk, nagyvonalakban elmondható, hogy a nagyméretű egyházmegye nyugati és középső területén római katolikusok, északi, középső és déli részein evangélikusok és reformátusok, keleti részein pedig leginkább görögkatolikusok, ortodoxok (görögkeletiek) és zsidók éltek a 18. században. Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy csak az erdélyi egyházmegye lehetett felekezetileg változatosabb az egrinél. A vallási sokszínűséggel pedig együtt járt a kulturális sokszínűség is. Mindezek fényében Egernek mint püspöki székvárosnak és oktatási központnak kultúraközvetítő szerepét érdemes minél több szempontból vizsgálni.
Ismeretlen művész: Szent Cirill és Metód, 18–19. század fordulója
Mielőtt azonban rátérnénk a görögkatolikus diákok egri oktatására, talán érdemes röviden bemutatni a magyarországi görögkatolikusok történetét. Bár a hagyomány szerint a munkácsi püspökség már a honfoglalás előtt, a Szent Metód (815?–885) által alapított hét pannóniai egyházmegye egyikeként létezett, erről perdöntő bizonyíték nincs. A munkácsi püspökök első írásos említése a 15. századból származik, amely szerint a munkács-csernekhegyi kolostorok igumenjei (apátjai) egyben felszentelt püspökök voltak. A görögkatolikusok magyarországi történetének jelentős állomása az ungvári unió (1646), mely során 63 görögkeleti pap tett le esküt Jakusich György (1609–1647) egri püspök kezébe, mely szerint elfogadják a római pápa főségét, ha teljesül az alábbi három feltétel:
- a keleti szertartás teljes egészében sértetlen marad;
- az egyesültek püspökeit a papok szinódusa választja, az Apostoli Szentszék pedig megerősíti;
- az egyesült papság megkapja mindazon egyházi és világi kiváltságokat, melyekkel a latin szertartású papság rendelkezik.
A magyarországi görögkatolikusság szempontjából még lényeges esemény az 1697-es gyulafehérvári unió, amelynek alkalmával több erdélyi román ortodox pap is csatlakozott a görög rítusú nyugati egyházhoz.
A mindenkori egri püspökök – mivel elődjük, Jakusich György püspök kezébe tették le az ungvári unió során az esküt – úgy vélekedtek, hogy a munkácsi görögkatolikus püspökök az egri püspöknek csak rituális helynökei (helyettesei). Ezzel szemben Munkácson úgy vélekedtek, hogy apostoli vikáriusként (a pápa nevében kormányzó főpapként) a görögkatolikus püspökök csak a római pápának vannak alárendelve, tehát Egertől függetlenek. A nem egyszer feszültségekkel járó vitás helyzetet csak az oldotta meg, hogy 1771-ben Mária Terézia (ur. 1740–1780) akaratával összhangban, XIV. Kelemen pápa (ur. 1769–1774) Ungvár székhellyel felállította az önálló munkácsi görögkatolikus egyházmegyét.
Abban biztosak lehetünk, hogy a 18. századi Egerben a jezsuiták, majd a rend feloszlatása (1773) után a ciszterciek kezelésébe kerülő gimnázium (a mai Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium jogelődje) különböző évfolyamaiban is tanultak görögkatolikus diákok. Noha a tanulóknak nem ismerjük sem nemzetiségüket, sem vallásukat, nevük és születési helyük több mint árulkodó lehet. Emellett az sem mellékes, hogy a jezsuita könyvtárban találhatóak voltak „ruthén” nyelvkönyvek is.
Az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium mai épülete, korábbi rendház
Ennél sokkal biztosabb információkkal rendelkezünk a felsőoktatással kapcsolatban, ugyanis Barkóczy Ferenc (1710–1765) püspök kérésére 1754-ben Mária Terézia elrendelte, hogy hat görögkatolikus diáknak (négy ruszin, két román) biztosítsanak lehetőséget (évi 1200 forintnyi állami támogatással) az egri teológián tanulni. Ez persze nem azt jelentette, hogy előtte ne tanulhattak volna görögkatolikus növendékek Egerben, de erről bizonyíték nem maradt fent. Az évi hat fő talán nem tűnik soknak, de ha hozzávesszük, hogy az egri latin kispapok is a század első felében maximum csak 20-23-an voltak, és mivel a 18. század közepén a munkácsi egyházmegyében még nem volt megoldott a görögkatolikus kispapok képzése, több másik városban (Bécs, Nagyszombat, Nagyvárad, Lemberg, Eger) végezték tanulmányaikat, akkor már nem olyan alacsony ez a szám. Annak, hogy Egerben létrejött egy ilyen ösztöndíj, egyik fontos oka volt, hogy Barkóczy Ferenc, majd Eszterházy Károly (1725–1799) is koruk kiváló püspökeiként elhivatottak voltak az oktatás minőségének fejlesztésében, ez alól pedig azok a görögkatolikus kispapok sem voltak kivételek, akikért – ahogy ezt korábban kifejtettük – elképzelésük szerint ugyanúgy feleltek. A Mária Terézia-féle ösztöndíj mellett további görögkatolikus növendékek kerültek Egerbe, amikor 1760-ban Barkóczy Ferenc oktatási reformjaként a kassai Kisdiánumot (Kisdy Benedek [1598?–1660] egri püspök által 1649-ben alapított Szent László Papnevelő Intézetet) az egri szemináriumba olvasztotta. Azonban Egerben sem csak a teológián tanultak görögkatolikusok, hanem a bölcseleti és a jogi képzéseken is. Igaz, a legtöbb esetben valószínűleg csak az alapozó bölcseleti képzést végezték el, utána a teológiai képesítést már kifejezetten görögkatolikus szemináriumokban (Nagyvárad, Bécs, később Munkács és Ungvár) fejezték be.
Német hallgatók felvétele a Bolognai Egyetemre (Aufnahme in die „Natio Germanica Bononiae“, die deutsche Nation an der Universität Bologna), 15. század
Eszterházy Károly nemcsak átvette elődje, az esztergomi érsekké kinevezett Barkóczy Ferenc terveit az egri egyetemre vonatkozóan, hanem fejlesztette is azokat. Ennek szembetűnő példája a Líceum épületének nagyobb kivitelben való megvalósítása, de árulkodó az egyetemi könyvtár létrehozásának alapossága is. A püspök megbízásából Európa különböző részeiből, nagy részben Giuseppe Garampi (1725–1792) bécsi nunciusnak köszönhetően összegyűjtött, mintegy 16 ezer kötet jól reprezentálja, hogy egy 18. századi katolikus egyetemen milyen könyvekre lehetett szükség. Az egri állományt még sajátosabbá teszik a cirill betűs könyvek. Egy részük minden bizonnyal a városban tanuló görögkatolikusokhoz is köthetők. Ezek akár oktatási segédanyagként is kerülhettek az állományba – a püspök megbízásából –, de bekerülhettek az Egerben oktató, vagy tanuló görögkatolikusoktól, illetve további hagyatékokból is (pl. korábbi püspöki könyvtárak, vagy egyes plébániák könyvtárai). Mindenesetre elmondható, hogy az Eszterházy-gyűjtemény 24 „egyéb” (tehát nem latin, német, angol, olasz vagy magyar) nyelven írt, összesen 303 kötetéből több mint félszáz cirill betűs, ami arányait tekintve semmiképpen sem tekinthető jelentéktelen mennyiségnek. A Líceumnak azonban nem csak a könyvtári állománya szolgálta a görögkatolikus diákokat: bár az egyetemi álom akkor még nem valósulhatott meg, 1774-től (mely dátum az Eszterházy Károly Egyetem alapítási dátumának tekinthető napjainkban) ebben az impozáns épületben kaptak helyet a bölcseleti, teológiai és jogi iskolák, tehát a már említett, ezeken a fakultásokon tanuló görögkatolikus hallgatók is a Líceum falai között töltötték mindennapjaikat.
A Líceum épülete
Az egyetlen görögkatolikus oktató az egri teológián – akiről információkkal is rendelkezünk – Habina Lukács (?–1775) volt, akit Eszterházy Károly püspök nevezett ki 1769-ben. Sajnos az ezt megelőző másfél évtizedből nincs információnk arról, hogy ki oktatta a görögkatolikus tárgyakat, mindössze csak egy 1754-es levél, amiben Barkóczy Ferenc püspök, a nagyváradi püspöknek arról számol be, hogy gondoskodott a görög szertartások tanításáról. Habina Lukács bizánci szertartást és az egyházi szláv liturgikus nyelvet oktatta Egerben. Meglévő könyvhagyatéka alapján viszonylagos képet tudunk alkotni oktatói tevékenységéről, életéről azonban nem sokat tudunk. Habina Egerbe munkácsi elöljáróival való konfliktusa következményeképpen került, azonban nem oktathatott sokat a városban, ugyanis 1775-ben meghalt. Sajnálatos módon a halála utáni időszakról ismét semmit sem tudunk a görögkatolikusok oktatásáról, pedig bizonyos, hogy továbbra is tanultak ott, hiszen még 1805-ből is rendelkezünk egy körlevéllel, amelyben az akkori munkácsi püspök, Bacsinszky András (1732–1809) említi, hogy Bécs, Lemberg, Nagyszombat, Nagyvárad és Pest mellett Egerben is tanulnak görögkatolikus növendékek.
Dinnyés Patrik
A témával kapcsolatban bővebben a Líceumi szellemiség 14. (Görögkatolikus diákok a 18. századi Egerben) számából tájékozódhat.
A képek forrása:
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Universit%C3%A4t_Bologna_Deutsche_Nation.jpg
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kyrill%26Method.jpg?uselang=ru
