11. „A bolondnak a fapénz is jó!”

2021. április 19. 11:36 - a múltnak kútja

Hiányzó lapok Ziegler Géza III. éves egri érseki tanítóképző intézeti növendék 1881. évi diáknaptárából 2.

Noha Gárdonyi leghíresebb regénye, az Egri csillagok 1899-ben került nyomdába, 1881 tavaszán már két olyan könyv is megjelent az egri várról és az 1552. évi ostromról, amelyek hatása sok év múltán vált fontossá. Az egyik kötet Tinódi Lantos Sebestyén műveit adta közre, a másikban pedig Balogh János honvéd főhadnagy saját kutatásait írta le. De vajon a főhadnagy mivel inspirálhatta a tanítóképzős diákot? Bartók Béla írásából ezeket a forrásokat ismerhetjük meg.

Balogh János 1848-ban született Adán Bács-Bodrog vármegyében. 1869-ben az újonnan szervezett magyar honvédgyalogsághoz sorozták be, majd a szegedi tisztképző tanfolyam elvégzése után több kaszárnyában szolgált, miközben fokozatosan tiszthelyettes, hadnagy, főhadnagy, százados lett. 1908-ban a munkácsi 11. honvédgyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka volt. Később könyvet írt Munkácsról és Nagykanizsáról. 1910-ben Budapesten hunyt el.

Egerben 1876-ban kezdte meg szolgálatát a romos várban a 49. honvéd zászlóaljnál. Saját állítása szerint 1877-ben kezdett hozzá föld alatti tevékenységéhez, amelynek még katonai, védelmi okai is lehettek: „E kutatási munkálataim a következők voltak: különböző befalazások kibontása, lyukak, üregek beomlása betömésének elhárítása, az óriási vastag falak áttörése, átfúrása, a föld felett és alatti különböző építkezések fa- és anyagnemeinek pontos megfigyelése, az összes falazat alapjai szigorú megvizsgálása és a vár alól különböző irányban kiágazó, földalatti tévelyek, alagutak, csúszható, mászható és némiképp járhatóvá (hol hogy lehetett) tételéből, melynek alapján jegyezgetett észleleteimet összeállítva használom jelenleg a fentiekkel együtt adatként.” Közben az egri polgárok így tréfálkoztak vele: „A bolondnak fapénz is jó!”

A honvédek az egri várban a mai étterem és a régi püspöki palota előtt. Képeslap

Egerben 1881. március végén került nyilvánosságra, hogy Balogh főhadnagy hosszú történeti búvárkodása után megírta „Egervára” történetét. Ezután megjelent a sajtóban az Eger s az egri vár, az 1241-iki tatárjárás alatt című fejezet ízelítőként. Ekkor azonban a munka még csak kéziratban volt, ezért a szerző a szöveg nyomdába küldése előtt megrendelési felhívást bocsátott ki. Június végére kiderült, hogy az említett könyvre 2500 előfizetést küldtek el, annak kétharmadát Heves megyébe postázták. Addig 269 tényleges megrendelés érkezett vissza, de ebből csak 47-et küldtek be Eger lakosai, ami egy amatőr történész esetén nem meglepő. Végül 1881. szeptember 1-jén jelent meg hivatalosan a könyv Szolcsányi Gyula egri könyvkereskedőnél bizományként.

Ziegler Géza tanulónak roppant kevés zsebpénze volt, ezért nem valószínű, hogy 1881-ben megrendelte volna Balogh könyvét, de a tanítóképzőben hónapokon keresztül hallhatott a szerzőről és művéről. Később biztosan elolvasta, mert az 1899-1900-ban megjelenő Egri csillagok című regényben is többször szó esik a titokzatos földalatti járatokról, amelyekkel diákévei alatt majd 1897-től egri lakosként személyesen megismerkedhetett.

Az egri vár alaprajza 1881-ben a föld alatti járatokkal

„Éva kiterjesztette a vár rajzát, és hosszan belemerült annak a szemlélésébe.

- Ha a várat még a magyarok bejövetele előtt építették - szólt aztán a fejét fölemelve -, a mostaniak nem is tudhatják, mi van alatta. Íme, itt van a templom, s innen ágazódik széjjel három föld alatti út. Ezeket csakugyan belőhették. De itt a negyedik út, ez a mostani palota alá viszen, s messze van a többitől. Ezt nem találhatták meg akkor, mikor a Sándor-bástyát építették. Vagy tudták, vagy nem. Hol ennek a bejárata, Miklós?

S a fiú elé tolta a papirost.

- A téglaégető kemencéknél - felelte a fiú egypercnyi szemlélet után.

- Van efféle ottan? - kérdezte az asszony Szalkayt.

- Van - felelte Szalkay - Északkeletre van a vártól.

A fiú olvasta a mákszemnyi apró írást: Északkeleten téglakemence. Lapos, kerek kő; diófától tíz lépés délre. Ez a bejárat.”

Egyébként Szalkay Balázs szarvaskői várnagy és az őt felkereső Varsányi Imre is szerepel Balogh könyvében, akik a regényben Évát segítik egy alagúton bejutni Egerbe.

Az egri vár romjai egy régi képeslapon. Képeslap

Balogh főhadnagy megerősítette a vár alatt található hosszú földalatti járatok legendáját, amely szemmel láthatólag az íróra is olyan nagy hatást tett, hogy beépítette későbbi regényébe. „A vár földalatti építkezésiről a nép ajkán századokon át mesék keringtek, - olvasható az 1910-ben megjelent Borovszky-féle vármegyei monográfiában - olyan vár alatti kazamatákról regéltek, melyek Szarvaskőig, sőt egész Diósgyőrig elvittek.” A könyv egri hatását ma már nehéz megítélni, mert a buzgón régészkedő katonatisztet - talán figyelmeztetésként is - 1881 végén áthelyezték a lőcsei 38. honvédzászlóaljhoz. A főhadnagy írónak tehetségesnek tűnik, de történésznek és könyvügynöknek már nem annyira. A városi közgyűlés viszont 1882-ben megtárgyalta az ajánlatát, mert könyvéből 250 példányt olyan feltétellel adományozott a városnak, hogy a könyvek jövedelmét - 300 forintot - Dobó István egri emlékművének költségeire fordítsák, de ez már egy másik - ismertebb - történet.

Balogh János nem a bolond ember fapénzét ásta ki, hanem Magyarország történelmének egy darabját, amely később Gárdonyi Géza kezében nemzeti kinccsé változott át. Ahogy a főhadnagy írta: „Bárki mit is mond, mi a múltban jövőnkre nézve a legerősb biztosítékot bírjuk. De azt meg kell becsülnünk és híven tanulmányoznunk.”