140 évvel ezelőtt kezdte el Ziegler Géza az egri tanítóképzőben utolsó féléves tanulmányait, miután sikeresen pótvizsgát tett magyar irodalomból és nyelvtanból. Sokan tudhatják, hogy a később Gárdonyi Géza íróként ismertté váló fiú miért kapott korábban elégtelent, de érdemes még ma is néhány részletet és szereplőt pontosabban bemutatni. Az eseményeket Bartók Béla írásával tudjuk nyomon követni.

Gárdonyi Géza (1863-1922) fiatalkorában

Ziegler (Gárdonyi) Géza 1881-ben egri tanítóképzős diák volt. A 15 éves fiatalember – nem érettségi, hanem a IV. éves budapesti református gimnáziumi osztályozó vizsgák után - 1878-ban kezdte meg tanulmányait az egri római katolikus érseki tanítóképző intézetben és a rendkívül szegényes életkörülményei miatt néhányszor diákújság kiadásával is próbálkozott. 1880. december elején azonban Egerben megjelent a Füllentő nevű gúnylap, amelyet „vitéz Háry János” néven Iklódy Győző egri bírósági végrehajtó szerkesztett.

A lap szívesen csipkedte az egri polgárság és a papság képviselőit, ezért a szerkesztő helyet adott Gárdonyi Géza tanuló ironikus írásainak, amelyekben egy Ribizke nevű írót gúnyolt ki alacsony színvonalú versei miatt és a szerzőt Répafi, Répa Matyi néven emlegette. Az író fia szerint a Pasquino álnevű szerző azonban inkább a lapszerkesztő lehetett, aki a diáktól szerezte információit. Pasquino mellesleg Rómában egy antik szobor neve, amelyre ma is a gazdagokat bíráló gúnyiratokat (pasquillus) raknak.

Csak az volt a gond, hogy Ribizke történetesen a tanítóképzőben tanított, mint Répássy János (1844-1926) katolikus pap, aki művésznéven két kötetet is kiadott. A ribiszke/ribizli németül Johannisbeere, amely könnyen kapcsolatba hozható a szerző keresztnevével. A Csevegő habok, Locsogása egy bus kedélynek vidám modern furcsaságok fölött, Írásba foglalta Ribizke (Répássy János) (Budapest, Aigner Lajos kiadása, 1879) című könyvecske túl sok és túl egyszerű írást tartalmazott. 1881-ben megjelent a folytatás Csevegő habok, Vígan folyó locsogás modern furcsaságok fölött címen.

Ribizke könyvének 1879-ben megjelent I. kötete. (Balogh Ferenc, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár igazgatójának fényképe)

Répássy tanár úr Hernádnémetiben született 1844-ben, és 1867-ben Egerben szentelték pappá. 1870-1886 között az egri főszékesegyház hitszónoka és a tanítóképzőben a magyar nyelv, irodalom, történelem, alkotmánytan tanára majd 20 évig Bükkábrány plébánosa volt.

Ribizke könyvének 1881-ben megjelent II. kötete. (Balogh Ferenc felvétele)

A visszaemlékezések szerint Répássy olvasta a gúnyos kritikát és hamar kiderítette, hogy ki támadta meg műveit, majd az általa oktatott tantárgyakból megbuktatta félévkor Gárdonyit. Az incidensért a kutatók előbb Gárdonyit hibáztatták szelíden, majd később rosszindulatú tanárát, de úgy tűnik, hogy mind a diák, mind a tanár elvetette a sulykot, amit mindketten megbántak, mert később évtizedekig baráti kapcsolatban maradtak.

Ha megpróbáljuk mai osztályzatokra lefordítani az eredményeket (magatartás és szorgalom nélkül) a bizonyítvány éppen csak eléri a 3-as átlagot, iskolai anyakönyvében azonban az is benne volt, hogy elégségesre javított. Láthatjuk, Gárdonyi Géza milyen tantárgyakat tanult 140 éve és egyértelmű, hogy különösen művészeti tárgyakból (ének, rajz) volt sikeresebb.

 Részlet Ribizke Nomen – omen című jóslatszerű esszéjéből, 1879. (Balogh Ferenc felvétele)

Répássy tanár úr – Gárdonyi József szerint – az ügyet lezárva március végén így kommentálta a belőle gúnyt űző diákját: „Ziegler csak Ziegler marad!” A fiú azonban Gárdonyi lett és kitartó, szorgalmas munkával magasabb szintre lépett az irodalom művelésében.

Gárdonyi Géza emléktáblája a Líceum épületében

                                                                                                                                      Bartók Béla

Ajánlott olvasmányok:

Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi

Barna Béla: Gárdonyi Géza, az újságíró

Heves Megyei Népújság, 1963. július 28. 14. évfolyam, 175. szám

Észak-Magyarország, 1987. november  21. 43. évfolyam, 275. szám

Nemzeti Múzeum. Nemzeti dal. Petőfi Sándor. Eső. Pilvax. Táncsics. Márciusi ifjak. Álmunkból felébresztve is tudjuk folytatni a felsorolást. Pap József ebben a bejegyzésben azonban azt foglalja össze, hogy a dicsőséges forradalmi napok nyomán hogyan váltak valósággá Egerben a 12 pont elemei.

Március 15. kapcsán általában Petőfire, a pesti fiatalokra, Táncsicsra, esetleg szabadságharc csatáira gondolunk. Az iskolai ünnepélyektől a hivatalos megemlékezésekig szinte minden esetben ezeket a paneleket használják a szervezők, az ünnepi megszólalók. Az ünneplés ezen kötelező részletei azonban szinte teljesen elterelik a figyelmet arról, hogy a „nagy év” forradalmi tavasza milyen hatalmas változást hozott a kor emberének, a megemlékező közönség felmenőinek életében. Ezek a változások természetesen nem köthetők egy naphoz, de március 15. áll fókuszukban, azokat legjobban ez a nap szimbolizálja.

Petőfi Sándor emléktáblája Egerben (Barna Béla képe)

1848 márciusának egri eseményeivel kapcsolatban több írás is született, mi – blogunk koncepciójának megfelelően – most az események hétköznapi következményeire vessünk egy pillantást. Tekintsük át nagyvonalakban, miként is formálódott át a város élete a tavaszi események hatására?

"Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben"

1848 legnagyobb adománya a személyes szabadság volt, hiszen Magyarország lakosságának többsége ezt megelőzően valamilyen személyi függésben élte életét. A 19. század első felében Eger is földesúri függés alatt álló ún. mezőváros volt, lakosai jogilag jobbágynak vagy zsellérnek számítottak. A város hiába harcolt már lassan két évszázada a földesúri függés ellen, és fogalmazta meg azon vágyát, hogy a magyar szabad királyi városok közé emelkedjen, az egyházi földesuraságtól nem sikerült megszabadulnia. 1848 tavasza, és az április 11-én szentesített törvények azon túl, hogy a személyes szabadságot biztosították Eger lakosságának, magának a városnak is szabad önkormányzatot adtak. A felszabadult város élére 1848. június 9-én került először polgármester, Rózsa Károly személyében.

"Urbéri viszonyok megszüntetése"

A személyi szabadság mellett azonban fontos kérdés volt a gazdasági önállóság is, a korban úgy tartották, hogy csak a tulajdonnal rendelkező, gazdaságilag önellátó ember lehet igazán szabad. A tulajdonosok nemzetét az állami kárpótlású örökváltság segítségével akarták megvalósítani, aminek keretén belül a volt jobbágyok ingyen megkapták a korábban művelt úrbéres földjeiket. Ez a rendezés azonban Egert kevéssé érintette, ugyanis a városi lakosság többségének nem volt önálló úrbéres földje, az általuk használt föld más jogállású volt. A mezőgazdaság legfontosabb részét képező szőlőtermelés ugyanis az egyházi földesúr kezében lévő földeken folyt. A föld használatáért a földművesek dézsmát fizettek a földesúr javára. Mivel az áprilisi törvények az ilyen – allodiális jogállású – földeket nem érintetették, a szőlődézsmát továbbra is fizetni kellett. Hiába döntött úgy a magyar országgyűlés 1848. szeptemberében, hogy ezt a terhet is állami kárpótlás mellett el kell törölni, a szabadságharc leverése után a szőlőművesek önmegváltásra kényszerültek. A városnak még hosszú egyeztetéseket kellett folytatnia addig, amíg végre 1854-ben Bartakovics Béla érsekkel megkötötte saját egyezményét.

Bartakovics Béla (1791/1792-1873)

 A dézsmaváltság általában komoly terhet jelentett a szőlőműves közösségek számára, hiszen volt például olyan hegyaljai település, ahol mire kifizették az adósságot a filoxéravész elpusztította az ültetvényeket. A bortermelés és borkereskedelem ezen okok miatt komoly válságot élt át a 19. század második felében. Az úrbéri viszonyok megszüntetése tehát igen ellentmondásos gazdasági következményekkel járt a borvidékeken. Igen ritka példa volt az, ami Egerben történt. Bartakovics Béla érsek ugyanis a várossal kötött egyezmény értelmében a megkapott – viszonylag alacsony összegnek számító – 50.000 forintból tízezret visszaadott a polgároknak, hogy abból a népiskolákat fejlesszék, valamint a város által eddig haszonbérbe vett földekről is lemondott.

"Évenkinti országgyülést Pesten"

Az április törvények a politizálást is új alapra helyezték, hiszen míg korábban csak a nemesek, a szabad királyi városi polgárok és a szabad kerületek lakossága rendelkezett választójoggal, addig az 1848. évi 5. törvénycikk már jövedelmi, tulajdoni és műveltségi cenzushoz kötötte a politizálást. A városokban azok a 21 éven felüli férfiak választhattak, akik rendelkeztek 300 Ft értékű házzal, egy segéddel dolgozó kézművesek vagy kereskedők voltak, tőkejövedelmük elérte a 100 forintot vagy a törvény által felsorolt értelmiségi foglakozások egyikét művelték.
Eger lakossága is csak ezt követően választhatott önállóan képviselőt. A mai képviseleti demokráciai alapjait tehát ekkor rakták le. A város első képviselője Csiky Sándor lett, aki már a reformkorban is aktív szerepet vállalt a város közéletében.

Csiky Sándor (1805-1892)

Csiky a forradalmi hetek egri eseményeinek egyik legfontosabb szereplője volt és megválasztott képviselőként 1848–49-ben országos politikai, és katonai eseményekben is részt vállalt. A szabadságharc leverését követően bujdosott, de emigrálnia nem sikerült. Elfogását követően előbb halálra ítélték, majd kegyelemből börtönbüntetést kapott, ahonnan 1854-ben szabadult. Radikális képviselőként sohasem fogadta el a kiegyezést, 1875-ig képviselte szülővárosát az országgyűlésen, ahol végig a függetlenség hívei közé tartozott. A Dobó István Vármúzeum gyűjteményeiben több, Csiky Sándorhoz köthető tárgy is található. Különösen figyelemreméltó, és e rövid összefoglaló témájához illeszkedik a hagyomány szerint Csikyhez kapcsolt kokárda.

Pap József

Milyen volt egy miniszteri villámlátogatás Egerben 1926-ban? Pontosan 95 éve ezen a hétvégén az egri érsek vendégül látta Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert, aki nemcsak végig járta a város büszkeségeit, a legjobb iskolákat, hanem fontos bejelentést is tett. 

Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter 1926. március 6-án, szombat este - a korszak leggyorsabb és legelegánsabb közlekedési eszközén - a 8 órás gyorsvonattal érkezett Egerbe.

Klebelsberg Kuno (1875-1932), vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-1932)  

Megérkezésekor az egybegyűlt tömeg lelkes éljenzése és az egri iskolák tanulóinak sorfala köszöntötte. Hivatalosan Szmrecsányi érsek vendége volt. A vendéglátó nevében Subik Károly, kanonok, érseki irodaigazgató, a vármegye részéről Okolicsányi Imre alispán, a város részéről pedig Trak Géza polgármester üdvözölte. Ezt követően az érseki rezidencián lévő szállására ment, ahol az Eszterházy téren lampionokkal felvonuló diákok látványos menete és nagyszámú lelkes tömeg várta. A tiszteletére adott vacsora alatt a ciszterci rend Szent Bernát gimnáziumának fúvós zenekara és énekkara Rássy Paulin tanár vezényletével adott szerenádot számára. Az Egri Népújság munkatársának beszámolója szerint a miniszter fél 11-kor vonult vissza lakosztályába és az íróasztalához ült, szállásának ablakaiból még hajnal egyig szűrődött ki fény. A látogatás másnapján, vasárnap délelőtt 9 órakor az iskolák diákjainak sorfala között Kriston Endre püspök és Subik Károly kanonok társaságában a főszékesegyházba vonult, ahol ünnepi misét hallgattak. Ezt követően reggeltől-estig intézményeket látogatott, többek között délelőtt a Líceum nevezetességeit, az érseki jogakadémiát, a tanítóképző intézetet, a felsőkereskedelmi iskolát, délután pedig, egy szűkkörű ebédet követően, a ciszterciek és angolkisasszonyok tanintézeteit, a minorita templomot és a várat.  Március 8-án, hétfő reggel a pályaudvar felé vezető útvonalon éljenző tömeg kísérte az érsek négylovas hintóját, majd a pályaudvaron az érsek elbúcsúzott a vendégétől.

A legendás munkabírású miniszter egri hétvégéjén sem tétlenkedett. Feszített tempójú programja során bejelentette, hogy a minisztérium több egri iskola építését, bővítését is támogatja. A bejelentést a város képviselőtestülete 1926. március 12-én tárgyalta, új, külvárosi iskolák létesítését tartották különösen fontosnak - összhangban a törvény szándékaival -, noha a miniszter a lábát be nem tette erre a környékre.

Klebelsberg egri bejelentésének apropóját az adta, hogy 1925-re lettek adottak az anyagi feltételek a népiskolai program megvalósításához. Klebelsberg sokat vitatott-dicsért kultúrpolitikájának kétségkívül a legelismertebb eleme az országos népiskolai hálózat kiépülése volt. Az 1926-ban életbe lépett törvény értelmében az iskolaépítés költségeinek a felét az állam biztosította, az iskolák felszerelési és a fenntartási költségei azonban már a települést terhelték. A törvény sikerességét bizonyítja, hogy 1930-ig több mint 5000 iskolaépületet, tanítói lakást húztak fel - köztük csak hetet Egerben.

A bejelentést követően hamarosan Egerben is elindultak el az építkezések, és egy-két éven belül átadták a Cifrakapu téri (ma az Eventus Művészeti, Üzleti Középiskola tulajdonában), Széchenyi utcai (78. szám, Orsolya-rend), Maklári úti, Deák Ferenc utcai (ma Szent Imre Katolikus Általános Iskola)

A Szent Imre Katolikus Általános Iskola bejárata

Szvorényi úti, Halaspiac téri (ma Lenkey János Általános Iskola) épületeket.

A Lenkey János Általános Iskola homlokzata

A városi képviselőtestület elismerve Klebelsberg munkáját, amelyet Eger érdekében kifejtett, az 1926. június 25-i díszközgyűlésen díszpolgárrá választották.

                                                                                                         Kristóf Ilona - Berecz Anita

Klebelsberg egri látogatásáról az Egri Népújság számolt be:

Egri Népújság, 1926. március 6. 53. szám, 3.

Egri Népújság, 1926. március 7. 54. szám, címlap.

Egri Népújság, 1926. március 9. 55. szám, címlap.

Egri Népújság, 1926. június 25. 141. szám, címlap.

Egri Népújság, 1926. június 27. 143. szám, címlap

Mi más lehetne első bejegyzéseink egyike, mint az egyik legkorábbi - 1954-ben készült - Egert bemutató híradós összeállítás! Bor, vár, Gárdonyi, minaret - a korszellemnek megfelelően csak semmi "klerikális reakció"!

Kilátás az egri várból 1954-ben (Fortepan / Krasznai Gyula)

Az alábbi híradó részlet érdekességét az adja, hogy 1952-ben, a legendás várostrom 400. évfordulóján még csak a kazamaták voltak látogathatók - amint a két évvel későbbi filmrészletben is látható -, ugyanis a vár egésze ekkor még laktanya volt. Az állandó városi és megyei történeti kiállítást a Butler-házban tekinthették meg az érdeklődők. Az évfordulós ünnepségeknek köszönhetően került a vár a figyelem középpontjába, és 1958-ban költözött be a múzeum a történelmi falak mögé és vette fel a Dobó István Vármúzeum nevet.  Az elmúlt évtizedekben a folyamatos régészeti feltárásoknak, műemléki helyreállításnak és a megújuló kiállításoknak köszönhetően sok millió turista ismerkedett meg az egri várral és védői történetével.

Jó szórakozást!

                                                                                                                                Kristóf Ilona

A napokban volt hamvazószerda, amely az idén a szokásoktól eltérően nem a vidám, télbúcsúztató báli szezont zárta le. Bár az idei farsang nem volt mulatságoktól zajos, azért 19. század végi összeállításunkból is úgy tűnik, hogy egyes családfők már epedve várták a nagyböjt beköszöntét, ha a farsangi kiadások számláira tekintettek.

„Ó kérem, nem csak én mondom ezt, hanem mindazok a papák, akiket két sőt (uram bocsá) három bálozó kis leánnyal is megáldott a jó istenke az idei farsangra. Minden héten elvinni őket a bálba a mamával, aztán minden bálba újabbnál újabb báli ruhát varratni, még a mamának is. Ezek a papák már aztán elmondhatják magukról, hogy busásan lerótták Carneval adóját, a nélkül, hogy nekik jutott volna belőle valami.”- Eger, 1886. 03. 16. 11. szám, 87.

A hamvazószerdával kezdődő nagyböjti időszakot megelőző farsang hagyományosan a bálok időszaka. Egerben, az 1870-1880-es években a városi hetilapok rendszeresen beszámoltak a különböző álarcos - és jelmezbálokról. Az egymást követő bálok főbb eseményeiről, részvevőiről, ötletesebb álarcairól szóló tudósítások rendszerint megjelentek az újságokban. A legemlékezetesebb jelmezeket külön kiemelték: apáca, dominó, barát, francia apród, agg zeneszerző, spanyol cigánylány, csörgős bohóc, kertészlány. A legügyesebb álarcokat pedig egy üveg pezsgővel jutalmazták. A jó hírben álló városi tánctanár, Flamm Dezső a báli idényben táncpróbákat tartott, Löw Berger Rebeka fodrásznő a farsangi időszakra Budapestről, ahol a legújabb divat szerint kiképezte magát, Egerbe tette át a lakását.

Rosenberg Miksa, a csipke, szalag és fehérnemű kereskedésébe érkező farsangi divatárucikkek érkezését reklámozta (báli legyező, legyező-tartó, uszályos szoknya, kesztyű, ing, nyakkendő), ifj. Sir Antal műkertész báli bokréták, csokrok árulásával hirdette magát,

Simáczius Andor pedig a minden igénynek megfelelő üzletét, többek között teát, rumot, likőrt, pezsgőt ajánlott a vásárlók figyelmébe.

Ezt a pazar báli készülődést bizony nem pusztán a szórakozás kedvéért finanszírozták a családatyák, hanem a bevezetőben említett leányokat bizony férjhez is kellett adni. No, és hol találhattak volna jobb reménybeli férjet, mint egy elegáns társasági eseményen?

                                                                                                              Berecz Anita - Kristóf Ilona

 A reklámok az Eger c. hetilap alábbi számaiban találhatók: 

Eger, 1872. 12. 19. 51. szám, 408.

Eger, 1877. 01. 11. 2. szám, 15.

Eger, 1878. 02. 07. 6. szám, 48.

Eger, 1881. 01. 27. 4. szám, 36.

Eger, 1882. 11. 23. 47. szám, 452.

Eger, 1883. 02. 08. 6. szám, 53.

Eger, 1885. 02. 24. 9. szám, 73.

Eger, 1886. 02. 09. 6. szám, 43.

Eger, 1886. 03. 16. 11. szám, 87.

Eger, 1887. 02. 22. 8. szám, 61.

Kedves Olvasó!

Üdvözöljük az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézetének ismeretterjesztő blogján!

A blog.hu egységes adatkezelése vonatkozik blogunk olvasóira is, mint a blog.hu felhasználóira, akik az oldal szolgáltatásainak igénybevételével elfogadják a rájuk vonatkozó adatkezelési szabályzatot. Mindemellett szeretnénk hangsúlyozni, hogy A múltnak kútja blog személyes adatokat  nem gyűjt, nem kér és nem is tárol.

A múltnak kútja blogon megjelenő bejegyzések szerzőink, munkatársaink szellemi tulajdonát képezik. A bejegyzések részben vagy egészben a  Creative Commons licenc értelmében felhasználhatóak.

Amennyiben kérdése, észrevétele, megjegyzése van, vegye fel a kapcsolatot velünk: amultnakkutja@gmail.com e-mail címen.

Kellemes böngészést, olvasást kívánunk!