A dél-olaszországi Bari városában minden évben jelentős egyházi esemény a Szent Miklós csontjából szivárgó víz, az úgynevezett manna begyűjtése. A szent tiszteletére dedikált bazilikában történő esemény egy kiemelten fontos mozzanata Szent Miklós kultuszának ugyanis ekkor a hívek számára is elérhetővé válik a gyógyító tulajdonságokkal felruházott ereklyéje. Kuti Alexandra írásában arra keresi a választ, hogy miként került az ereklyéből két szív alakú üvegcsében Vácra a 18. század során?
1756. július 15-én Bécsben meghalt Michael Karl Althann váci püspök, aki 1755-ben kelt végrendeletében lejegyezte kívánságát, hogy a váci székesegyházban temessék el. Halálát követően és az új püspöknek, Forgách Pálnak történő átadást megelőzően megtörtént a püspöki palota ingóságainak számbavétele. A számos berendezési tárgy, ereklye és festmény között az ötös számú szobában szerepel a jegyzékben az alábbi tétel: „Duo Vitra ad instar Cordis facta cum manna S. Nicolai Bariensis”, vagyis Bari Szent Miklós mannája két szív alakú üvegben.
A Mikulás alakjának alapjául szolgáló szent Kis-Ázsiában, Patarában született jómódú szülők gyermekeként 250 és 259 között. Családja a Patarában kitörő pestis járvány áldozatává vált, tőlük származó örökségét úgy tartják, hogy Miklós szétosztotta a szegények között. Szent Miklós alakjához több legenda is kötődik, amelyek közül a legismertebb talán a három lány története, akiknek hozományuk nem volt elegendő a férjhez adásukhoz, így tisztátalan életre kényszerültek volna. Miklós amikor értesült a leányokra váró sorsról úgy segített a családnak, hogy egyik éjszaka egy pénzzel teli erszényt hagyott a házukban. Képi ábrázolásain gyakran feltűnik még legendájából az a történet, amikor a viharba keveredett tengerészek fohászkodtak a segítségéért. Szent Miklós megjelent a hajójukon és lecsillapította a vihart. Müra városának püspökévé választották, ahol azt követően élete végig élt, majd halála után is ott helyezték nyugalomra. 1087-ben szállították át csontjait Müra városából a dél-itáliai Bariba, III. Viktor pápa pontifikátusa alatt. A szent kultusza a 4. és 5. század során elsősorban Lükia környékén bontakozott ki, a 6. század során a keleti egyházban is nagyobb lendületet vett, majd pedig a csontok Itáliába való szállításával a 11. század során Itáliában és Európa szerte is jelentősen elterjedt. Már a 11. század során indultak zarándoklatok hazánkból is a szent tumbájához.
Szent Miklós a gyilkos hentestől megmentett három fiúval, c.1500, Metropolitan Museum of Art New York
Szent Miklós kultuszának az egyik kiemelkedő fontossággal bíró eleme a manna, vagyis a szent csontjából szivárgó víz. A csoda minden évben megtörténik, a szent tumbájában felgyűlő vizet május 9-én, a festa di traslazione napján, vagyis azon a napon, amikor a szent csontjaival megérkezett a hajó Mürából Bariba, a pápai liturgiát követően begyűjtik. A csontokból történő víz szivárgás Bariba való szállításukat megelőzően is évente megtörtént. Ezt az eseményt már a csontok 11. századi Mürából történő átszállítása során is dokumentálták: a két fennmaradt beszámoló szerint a szent földi maradványai a Bariba való megérkezésükkor is „szent folyadékban lebegtek”. Az évente begyűjtött mannát szentelt vízzel hígítva a mai napig szétosztják a hívek között. A mannának egy általános védő szerepet tulajdonítanak, valamint a gyógyszerek megjelenése előtt gyógyászati célokra is felhasználták. A hívők a testi és lelki gyógyulás reményében a testükbe dörzsölték a folyadékot vagy szájon át fogyasztották azt. Sokáig szent olajként emlegették az ereklyét, amelyet azonban 1925-ben, majd 1957-ben is tudományos vizsgálatoknak vetették alá a bari egyetemen. A vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy Szent Miklós csontjából minden évben kivételes tisztaságú víz szivárog. A folyékony ereklye felfogására és tárolására különböző díszes üvegeket használtak, amelyek változatait sokan gyűjtötték is. Az ereklyetartóként funkcionáló üvegek díszítése különböző technikákkal történhetett: festéssel, metszetek, nyomtatott reprodukciók, később pedig akár fényképek üvegre applikálásával, vagy akár a minta üvegbe metszésével is. További díszítőelem lehetett ezeken az üvegcséken a körbe futó minta is. A manna számára kisebb méretű, speciálisabb formájú tartókat is készítettek, akár berendezési tárgyakba is illeszthették azokat.
Manna tartó üvegek a bari Museo Nicolaiano-ban
A kisebb ereklyetartókat, amelyek úgy kerültek kialakításra, hogy felakaszthatóak vagy nyakba akaszthatóak legyenek, papír karton és textil alapból készítették és gyöngyökkel, korallokkal vagy ezüst szálas hímzéssel díszítették. Így kerületek kialakításra a szív alakú ereklyetartók is, amelyek belsejébe rögzítve lettek a szent mannáját tartalmazó üvegek. A szövettel borított manna tartók kitömésére a szív forma elérésére érdekében olykor papír alapú, liturgikus szövegekből származó cédulákat használták, amelyek alkalmazása a praktikusság mellett a tárgy vallási funkciójával is összefüggött. A szív alakú ereklyetartóknak a formája az ex voto, fogadalmi ajándék szívek alakját idézik (tehát nem szabályos szív alakúak) és újra kinyitható vagy nem kinyitható kivitelezésben is készítették őket. Utóbbiak nem tették lehetővé az ereklye felhasználhatóságát, inkább a ház, esetleg bölcső vagy a viselő védelmét szolgálták. Valószínű, hogy a friss házasságok védelmezésének funkcióját is kötötték az ilyen kialakítású manna tartókhoz, hiszen Bari Szent Miklós a hajadon lányok védelmezője is. Ezért az éppen házasságra lépő fiatal lányok védelmében is használták őket, ehhez a funkcióhoz pedig a szív alakúra való megformázás szintén illett.
Bari Szent Miklós mannája szív alakú manna tartóban, 1700 körül
A szív alakú manna tartók egy másik fajtája a fújt üvegből készített, amelyet filigrán díszítés ölel körbe. Ezek alakja is az ex voto szívek alakját idézik. E típus általában újra kinyitható volt, így lehetővé tette az ereklye elfogyasztását, illetve a testbe történő bedörzsölését is. Valószínű tehát, hogy a szív alakban készített ereklyetartók e fajtája esetében sokkal hangsúlyosabb a manna „orvosság” volta, vagyis a gyógyulás érdekében történő felhasználása, mint az általános védelmi funkció. Az 1756-os váci leltárkönyvben pedig az is szerepel, hogy az ereklyetartó üvegből készült, így minden okunk megvan arra feltételezésre, hogy az is kinyitható volt, a mannát „gyógyszerként” foglalta magába. (Ma már ez a két szív alakú üvegcse nincsen meg Vácott.) Mindkét szív alakú ereklyetartó tehát az ex voto szíveket idézi, amely nem véletlen. Az elnevezésük a latin ex voto suspecto rövidített változata, amely jelentése: „fogadalomból készült”. Az ilyen típusú devóciós tárgyak a meghallgatott imák és kérések emlékeként készültek. A Szent Szív kultusza a 11. századtól jelentőssé vált, a szív jelképének viselése pedig a betegségekkel és veszéllyel szemben való védekezési eszköz lett. Bari Szent Miklós mannájának felfogásához tehát az ex voto szívek alakjának a használata egy, a manna csoda tévő hatásával is összeillő választás.
A népszerű ereklye a méregkeverőket is megihlette a századok során. A feltehetően palermói származású Giulia Tofara a 17. században Nápolyban, majd pedig Rómában, segítőjével Girolama Sparaval arzén, ólom és nadragulya alapú mérget készített és árusított. A hölgyet a források szerint az arzén ellátásával egy Girolamo nevű pap segítette. Vásárlói elsősorban nők voltak, akik így kívántak megszabadulni agresszív férjeiktől vagy a nem kívánt házasságból. A színtelen és szagtalan mérget, amelyből négy dózist kellett adagolni, könnyen bele lehetett csempészni ételekbe vagy italokba. Mivel a mérgezés lassan folyt le és eleinte a nem kívánt férjek csak megfázás szerű tüneteket mutattak, a halál esetek sokáig nem keltettek gyanút. Giulia Tofara női kozmetikumként árulta a mérget kisméretű fiolákban, amelyek üvegcséi sem keltettek gyanút. Az úgy nevezett Aqua Tofana címkéjén megtévesztésként nem más volt feltüntetve, mint hogy az Bari Szent Miklós mannáját tartalmazza. Giulia Tofara-nak több száz emberrel sikerült így végeznie.
.
Az Aqua Tofana üvege (A kép forrása: Wikipedia)
Egy kérdésre szükséges még választ találunk: hogyan került a 18. század során egy tipikusan dél-itáliai ereklye Vácra? A választ az 1756-ban elhunyt váci püspök, Michael Karl Althann életútja adja meg számunkra. A későbbi püspök 1702-ben született Glatzban. Nagybátyja, Michael Friedrich Althann bíboros felügyelete mellett, akit majd a váci püspöki székben is követni fog, Rómában folytatta tanulmányait. Michael Friedrich Althann 1722-es nápolyi alkirállyá történő kinevezését követően Nápolyba is nagybátyjával tartott, ahol 1726-ban pappá szentelték. A spanyol örökösödési háborút követően ugyanis a bécsi Habsburg trón fennhatósága alá került többek között a Nápolyi Királyság és Szicília területe is. Nagybátyja nápolyi alkirályi pályájának véget értével 1728-ban visszatért Vácra, Michael Karl Althann azonban tovább maradt Dél-Itáliában. 1728-tól 1734-ig a Nápolyi Királyság területéhez tartozó Bari érseke és Apulia prímása volt. 1734. június 20-án Michael Friedrich Althann Vácott meghalt. Ugyanezen évben a lengyel örökösödési háború során a Nápolyi Királyság, illetve Szicília kikerült a Habsburg fennhatóság alól. A fennálló körülmények tehát egyre inkább Michael Karl Althann Dél-Itáliából történő visszatértét sürgették. 1734. december 20-án nagybátyja nyomdokaiba lépve és immáron véglegesen is visszatérve a Nápolyi Királyságból Michael Karl Althannt váci püspökké szentelték, amely tisztséget 1756-ben bekövetkezett haláláig viselt.
Bari Szent Miklós mannáját a két szív alakú üvegben Michael Karl Althann egykori bari érsek hozta magával hazatértekor. Az 1734-es évet követően nem csak az ereklye kapcsán merül fel a szent kultusza Vác vonatkozásában. Michael Karl Althann 1745-ben Vác városát felosztotta Alsó- és Felsővárosra, ezt követően pedig 1748-ban a várost két plébániára. A felsővárosi plébánia az addig is használatban lévő gótikus templom, a Szent Mihály Arkangyal-templom volt, még az Alsóváros számára új templomot építtetett, amelynek tituláris szentje Bari Szent Miklós lett (ma már egyik templom sem áll). Az 1744-ben lefolytatott egyházlátogatási jegyzőkönyvből, amely felsorolja a Szent Mihály Arkangyal-templomban található ereklyéket, van adatunk arról is, hogy Bari Szent Miklós relikviája megtalálható volt egy arannyal körbe ölelt üvegben (feltehetőleg filigrán díszítéssel ellátott üvegben). (Az egyházlátogatási jegyzőkönyv nem tér ki arra, hogy pontosan milyen relikviát kell értenünk ez alatt, azonban a legvalószínűbb a szent csontjának egy darabja.) Végül pedig szintén az 1756-ban készült leltárkönyv, amely a püspöki palota ingóságait sorolja fel, tartalmaz egy Bari Szent Miklóst ábrázoló festményt a püspöki palota egyik falán.
Kuti Alexandra
Felhasznált források:
MNL OL N.R.A. 1164. 14. nr – Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Urbáriumok és összeírások, jelzet: N. R. A. 1164. 14.nr.
MNL OL N.R.A. 1164 fasc. 15. nr – Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Urbáriumok és összeírások, jelzet: N.R.A. 1164 fasc. 15. nr.
VPKL B a III. N. 20. - Káptalani Hivatal iratai (B), Váci Székeskáptalan iratai, A káptalan magánlevéltára (a), Testamentaria (massa postuma) III. N. 20.
Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest: Szent István Társulat, 1977.
Philip Wexler (szerk.): Toxicology in the Middle Ages and Renaissance. Cambridge, Academic Press, 2017.
Elisabetta Gulli Grigioni: Simbolo e funzione nelle „bottiglie” cuoriformi della manna di San Nicola Bari, In: Lares (Gennaio-Marzo) 68/1 (2002) 21-28.
Kuti Alexandra: Nápolyi művészeti kapcsolatok az Althann püspökök idején Vácott. Diplomamunka: ELTE Művészettörténeti Tanszék 2019 (kézirat)
Maurizio Tani: La rinascita culturale del’700 ungharese: Le arti figurative nella grande committezna ecclesiastica. Vác-Róma: Gregorian University Press, 2005.
Giorgio Otranto (szerk.): San Nicola di Bari e la sua basilica. Milano, Electa, 1987.
